Tolna Megyei Népújság, 1965. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-15 / 243. szám
1965. október 15. VCtVSi MEGYEI NEPÜJ8ÄÖ r 3 Körbe körbe a mérleg körül Az idén ismét jó termést ígér a cukorrépa. Ez a jó termés egyúttal gondot is jelent — néhol nagyobbat, mint kellene —, hiszen sok ezer mázsát kell felszedni, elszállítani. A szedéssel azért kell igyekezni, mert jó része után még búzát vetnek a gazdaságok, a szállítással pedig azért, hogy mire a kukorica-betakarítás teljes erővel megkezdődik, szabaddá váljanak a szállítójárművek. A legtöbb helyen nincs is baj a szállítással, igyekeznek azon, hogy még jó időben, száraz úton lekerüljön a földekről. Iregszemcsén viszont komoly gondban vannak a szövetkezeti vezetők, mert az átvételnek már két héttel ezelőtt meg kellett volna kezdődnie. Az iregi szövetkezeteknek1 hetvenkét hold termését kellene átadni, de a hét elején még nem volt megfelelő mérleg. Illetve lett volna —, ha nincs körülötte az immár kéthetes körbe-körbe „séta”. A cukorgyár csak egy háromtonnás mérleget tud rendelkezésre bocsátani, amely csak fogatos szállítmány mérésére alkalmas. Viszont a takarmánykeverő üzemnél van nagyobb hídmérleg, amelyet nagyobb járműveken érkező átvételhez igénybe lehetne venni. Jobban mondva, lehetett volna, ha... Ha nincs az alkudozás a gabonafelvásárló vállalat és a cukorgyár között. — A vállalat nem adhatja át a hídmérleget... — Illetve átadhatja, de bérleti díjat kell fizetni... — A cukorgyár nem fizet bérleti díjat... — Illetve fizethet, hiszen máskor és másutt is fizetett... — A keverőüzem vezetője nem hajlandó használatra átengedni a mérleget... — Hajlandó átadni, de a cukorgyár felügyelője nem elég rugalmas. Tán még most is ez a „játék?' menne, ha a járási párt- bizottság és a járási mezőgazdasági osztály nem avatkozik közbe, mondván, hogy az átvételt haladéktalanul meg kell kezdeni; az alkudozásra jut még idő, a betakarítás pedig nem várat magára. Ilyen jó időben nem két hét, hanem két nap késlekedés is halálos vétek, amelynek a böjtje bármikor bekövetkezhet, néhány kiadós, esős nap formájában. Most valóban, a késedelem nélküli szállítás a lényeg, nem annak a boncolgatása, hogy a cukorgyár, vagy a gabonafelvásárló vállalat a hibás abban, hogy Iregszemcsén két hete vajúdik a cukorrépa-átvétel. Csak annyit jegyzünk meg, hogy szeptember végéig éppen elég idő lett volna tisztázni a mérleghasználat módját, feltételeit. BX. Felbocsátották a második szovjet távközlési szputnyikot Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunióban felbocsátották nagy magasságú elliptikus pályájára a második Molnyija—1 jelzésű távközlési szputnyikot. (Az első Molnyija—1 jelzésű távközlési szputnyikot ez év április 23-án bocsátották fel. danivalója minden esetben a közügyet, a szocializmus építését szolgálja. Van egy másik gond is. Gyakran úgy tűnik, hogy a helyi tanácsok, a végrehajtó és állandó bizottságok csupán a mában gondolkoznak. A megyei tanács végrehajtó bizottságának egyik ülésén egy vb-tag így fogalmazott: „Tűzoltó módszerrel dolgoznak". Vagyis odanyúlnak a bajokhoz, a gondokhoz, de tulajdonképpen csak akkor, amikor már baj van, ám a tervszerű megelőzés már kevésbé érvényesül. Mire gondolunk? Kurdon alakult ki a következő helyzet. A helyi közös gazdaságban valósággal tervszerűtlen összevisszaságban egyre másra alakították ki a különböző üzemágakat. Hogy ezekkel mi volt a tulajdonképpeni cél, azt jószerint már alig tudják egészen pontosan megfogalmazni. Egy azonban bizonyos: a sok üzemág miatt a termelőszövetkezet emberi és anyagi ereje elaprózódott, s gyakran küzd munkaerőgondokkal. Mondhatja valaki: a termelőszövetkezet dolga, hogy rendet teremtsen saját portáján. Ez azonban csak félig igaz, mert azt világosan látni kell, hogy nem valamilyen külön termelőszövetkezeti ügyről van itt szó. hanem a község, az emberek közös gondjairól, a falu jelenéről és jövőjéről. S ez így már tanácsi tennivaló, mert ugyan kinek a gondja a község gondja, ha nem a tanácsé? Néha igen érdekesen jelentkeznek a dolgok: vannak úgynevezett visszatérő, vagy inkább újra jelentkező problémák. A bonyhádi járásban van egy község, Cikó. Evek óta mindenki tudja, mennyire nehéz a falu helyzete. Időnként történik is valami a rendezésre, ám alig telik el egy esztendő, a régi hibák kiújulnak. Pedig valójában Cikó sem rosszabb, mint a megye többi községe, de azt is látni kell, hogy egy helyszínen tartott járási végrehajtó bizottsági ülés nem oldhat meg mindent. Tervszerű, előrenéző és látó, a feltételeket és lehetőségeket sokoldalúan mérlegelő munkára lenne szükség a óikéi gondok megoldásához. S ezzel alighanem elértünk ahhoz, hogy kimondjuk: gyakorlott tanácsaink felnőttek ügyeinkhez, de nem nőttek rajtuk még túl. Pedig erre lenne szükség. Arra, hogy akár vala- milven érzékenv barométer előre felfoPiák, jelezzék és tervezzék a jövőt, a falu, a város szocialista jövőjét. Ez azonban csak -kkor valósulhat meg. ha a mai ügvek mellett gondolkoznak távlatokban is. Szolnoki István Ötezer építőipari munkás a tél előtt Csak a felét tudják foglalkoztatni — Mi lesz mínusz IS fok után? — Mikor lépünk már előre a munkahelyek téliesítésében? — Kritikán aluliak a munkásszállások Tolna megyében az állami és a tanácsi iparban dolgozó, közel 5000 építőipari munkás a tél előtt áll. Sok évi tapasztalatok késztettek arra bennünket is, hogy a szokásosnál korábban kérjünk tájékoztatást az egyik legilletékesebbtől, Kiss Ferenctől, az Építők Szakszervezetének megyei titkárától: hogyan oldották meg a munkások téli foglalkoztatottságát, hogyan telelnek át az építőipari munkások? Mint megtudtuk, az idén sem jobb a helyzet, mint a múlt években volt. A felkészülés kezdetén tartanak csak a vállalatok, s bizonytalan még a mai napig is, hogy a télen hány embert tudnak majd foglalkoztatni. — A ötezer munkás foglalkoztatása, tudjuk, hogy nem megoldott. Mégis mennyi az a szám. amely reálisnak mondható? — A mostani tapasztalatok szerint úgy látjuk, hogy a munkások 50 százalékát tudják a vállalatok télen foglalkoztatni — mondotta Kiss Ferenc. — De ez csak mínusz 15 fokig érvényes, azontúl nem tudjuk mi lesz, mert 15 foknál hidegebb idő esetén csak néhány ember lesz majd egy-egy munkahelyen. — Ez minden vállalatra jellemző? — Nagy általánosságban igen. Sajnos a legrosszabbul a Tanácsi Építőipari Vállalat áll. Nem is annyira a vállalaton múlik itt a felkészülés, mint a beruházások kijelölésénél követtük ed azt a hibát, hogy legtöbb munkája a vállalatnak most kerül befejezésre, s így az átmenő munkák hiányában a munkások 25 százalékát tudják csak foglalkoztatni, de ezt is úgy, hogy két- három heti váltásokkal mennek fagy szabadságra, illetve dolgozni, — Milyen jelentősebb munkahelyek vannak már téllesít- ve? — Sajnos ilyenről még nem beszélhetünk. Téliesíthető munkahely lesz a dombóvári kórház főépülete, de ott még három emeletet kell felépíteni, Szek- szárdon a kórház „C” pavilonja, a megyei tanács bővítése, a nagy- dorogi és a szekszárdi gimnázium. Ezek a jelentősebbek, de itt is csak csökkentett létszámú brigádokat tudnak foglalkoztatni. A termelőszövetkezeti építkezéseknél nagyon súlyos a helyzet. Az istállók 70 százalékára például nem kerül tető. bár a faszerkezetet felszerelték, de nincs pala. Pedig ezekben az épületekben egész télen át tudnánk a munkásokat foglalkoztatni a já- szolépitésnél, utak csdnálásánál. — A mélyépítő iparban nincs olyan nagy gond, mint a magasépítőknél. Bptonpzni tudnak a hideg idő beálltáig, s úgy tervezik, hogy a Szekszárdon átmenő 58-as utat például még a télen is tudják csinálni, mert a nagy hideg beálltáig a betonozást elkészítik, s az aszfaltot erre majd a hidegebb időben is fel tudják hordani. Sajnos az építőiparban idén ősszel megint visszatért a kavicsprobléma. Szakszervezetünk már az elmúlt években is sokat futkosott az építőipar anyagellátásáért. De nekünk nem ez a dolgunk. Ez gazdasági teendő. Az építőipari vállalatok munkásairól kell gondoskodnunk. — Úgy tudjuk, a munkásszállások, a melegedők a munkahelyeken még nem készültek el. — Sajnos a vállalatok központjai bár jó intézkedéseket hoztak, az utasításokat kiküldték a munkahelyekre, de ott mégslncs se melegedő, se öltöző. A szekszárdi HERB ÁRI A-építkezésnéi például a munkásnők a kukoricásban vetkőznek. Másutt meg nincs egy akkora hely, ahol melegedni tudnának, ahol az ételt meg tudnák melegíteni. Kritikán aluliak a munkásszállásaink. A vállalatik, úgy tapasztaljuk, az ide fordítandó pénzt „megspórolják”, s ezzel akarják nyereségességüket növeli. Ez mindenképpen elítélendő dolog. — A télen, ha a 2509 építőipari munkás fagyszabadságon lesz, miből élnek az emberek abban a négy-hat hétben, amíg nem dolgozhatnak? — Az építőipari munkások bére úgy van megállapítva, s ezzel szakszervezetünk is egyetértett, hogy egész éven át 15 százalékos idénypótlékot kapnak, tehát a havi fizetésen felül, de a havi fizetésével együtt kapja meg a munkás a 15 százalékot, s ezt kellene a munkásoknak a fagyszabadság idejére eltenni. Ilyen tapasztalatunk viszont nincsen. A munkások nem tartalékolnak pénzt. Ezért javasolta szakszervezetünk, hogy a 15 százalékot gyűjtsék össze a vállalatoknál és azt a tél kezdetén, vagy karácsony táján, vagy a fagyszabadság idején egy összegben fizessék ki. Igv az idénypótlék „kézzel foghatóvá" válik. — Az építőiparban nem bővelkedünk szakmunkásokkal, s ha így készülnek fel a vállalatok a télre, a munkások át- teleltetésére, vajon megoldott lesz a jövő évi munkaerőszükséglet? — Krónikus Tpdna megyében, de az országban is az építőipar téli munkaszegénysége. Sajnos a beruházások ütemezése még mindig nem úgy sikerül, hogy a munkásokat télen át is legalább a nyárihoz közeli keresettel tudjuk foglalkoztatni. így gyakori, hogy elmennek a szakmunkások textilgyárba, más üzemekbe segédmunkásnak. is, mert ezeken a helyeken egész évben fix fizetésük van. Szakszervezeti elnökségünk már sok hasznos javaslatot tett a munkások „megtartása” érdekében. A gazdasági szervek is sok jó intézkedést hoztak már, de kevés valósul meg közülük, s így az építőiparban a szakmunkások létszáma egyre fogy. Bár a szakmai utánpótlás talán a mi szakmánkban a legjobb. — Az építőipari tanulók is ezek szerint nehéz tél elé néznek? — Az idén még igen. De jövőre már változás következik az iparitanuló-fképzésben, mert szakszervezeti központunk azzal a gondolattal foglalkozik, hogy javasolja az ipari tanuló-oktatásban a téli elméleti és a nyár1 gyakorlati foglalkoztatást. Ha e megvalósul, akkor nem lesz akadálya az ipari tanulók rendszeres foglalkoztatása n ak. Pálkováes Jenő Megkezdték a fűszerpaprika feldolgozását A Paksi Konzervgyár faddi és bogyiszlói paprikatelepére három héttel ezelőit érkeztek meg a környékbeli tsz-ekből az első fűszerpaprika-szállítmányok. Az ez évre előirányozott háromszáz vagonból eddig közel nyolcvan va- gomnyit szállítottak be. A faddi üzemben hétfőn, a bogyiszlóiban pedig szerdán kezdték meg a feldolgozást. Szemben a korábbi gyakorlattal, az idén nem fűzik fel a paprikát, hanem ládákban szárítják. A tapasztalatok szerint ugyanis a füzérekben szárítóU, utóérielt paprika valamivel jobb színt kapott, azonban jelentékeny része megromlott, használhatatlanná vált. A fűzéskor a paprika egy része megnyomódik, megsérül, ezáltal könnyebben megromlik. A ládákban csak a repedit, sérült paprika indul romlásnak és fertőzi meg a többit. Ha szárítás előtt alaposan kiválogatják, a veszteség minimális lesz. A termés jónak ígérkezett a legutóbbi becslés alapján — holdanként mintegy 30—35 mázsát vártak — bár így sem érte volna el a tavalyi rekordtermést. Az utóbbi napokban az éjszakai fagyok azonban nagymértékben csökkentették a terméskilátásokat. Van azonban néhány termelőszövetkezet, amely már eddig is beszállított holdanként harminc mázsát. A gyár az idén ezeregyszáz hold fűszerpaprikára kötött szerződést, ennek zöme csipmentes paprika és huszonöt holdon termeltek fajtacsípős paprikát. Az igények ugyanis folyamatosan eltolódnak a csipmentes paprika felé, ma már alig mutatkozik kereslet az úgynevezett „erős” paprika iránt. A két üzem ma már nemcsak fűszerpaprika feldolgozással foglalkozik, hanem — főként a főidényben — „kisegíti” a paksi gyárat egyéb tevékenységgel is. A faddi üzemben például az idén 95 vagon uborkát dolgoztak fel, harminc vagon szilvabefőt.tet állítottak elő, készítettek rétesalma- konzervet, jelenleg pedig — a fűszerpaprika-feldolgozás mellett — almabefőttet gyártanak. A faddi telep többek közt zakuszka- gyártáshoz készítette elő a zöldpaprikát és huszonöt vagon csemegeuborkát gyártott angol exportra.
