Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

F .4 S R>LNA MEGYEI NEPfTJSAO 1965. szeptember 12. Tudja-e mit jelent, ha valakinek viszket a tenyere? Az illető babonáé, de legfőképp azt, hogy meg kell vakarni. És mit jelent, ha valakinek a háta viszket ? Ez is azt jelenti, hogy meg kell vakarni. De hogyan vakarja meg az ember? Dör­zsölje a hátát az ajtófélfának? Ez nem jó. Gusztustalan is, meg a ruha is kopik. Nos ezen segítettek a franciak. Feltalál­ták a hátvakaró készüléket. Ez a készülék egy műkar, elem van benne, a kar végén kézfej, a kézfejen ujjak, az ujjakon körmök. Ha bekapcsolja az ember a készüléket, akkor az uj­jak működésbe lépnek és egykettőre megvakarjik a hátit. Elmés készülék. De még elmésebb lenne, ha feltalálnák végre a talpnya­ló gépet is. Ez a gép ugyanis rengeteg embert mentene meg ettől a fáradságos és nagyon undorító munkától. Több talp- nyalót el lehetne bocsátani és egyes igazgatók, meg más ve­zetők részére be lehetne szerezni ilyen gépet. Óriási meg­takarítást érhetnénk el vele és sok ember tanulhatna új, hasznosabb szakmát. Persze nem biztos, hogy ez a talpnyaló gép mindenki­nek megfelelne. Lennének olyanok biztosan, akik ragaszkod­nának a régi módszerhez. Ez onnan jut eszembe, hogy a na­pokban találkoztam Dianna Dorsttal, a kebeldús angol szí­nésznővel, akitől beszélgetés közben, hogy, hogy nem, töb­bek között megkérdeztem: zuhany alatt, vagy kádban fürdik szívesebben? 0 erre így válaszolt: — Tulajdonképpen a zuhanyt szeretem jobban, de kény­telen voltam lemondani róla, mert ilyenkor a lábam mindig száraz maradt. Tehát van zuhany, de ő mégis inkább a kádat válassza. Nehéz választás, mint ahogy nehéz választás az is, ami­ről Maurice Chevalier beszélt nekem egyik párizsi sétánk alkalmával. Szó szerint ezt mondta: — Amikor egy férfi meg egy nő házasságot kötnek, egy- személlyé változnak, A baj akkor kezdődik, amikor el kell dönteni, hogy kettőjük közül ki lesz az az egy személy. Fred Owen nem gondolkodott a dolgon. Meg is járta. Házasságszédelgés vádjával került a vádlottak padjára. A vádirat szerint hamisított csekkel fizette ki a negyedik fele­sége számára vásárolt jegygyűrűt, közben azonban elfelejtett elválni két feleségétől, ugyanakkor ellopta a harmadik fele­sége autóját, hogy a negyedikkel nászúira mehessen. Bonyolult lélek. * Mint általában a szerelmesek. Ha el nem ítélik talán meg szimatol ja még azt ir, hogy Mabei Phillips 71 éves angol leányzó nagy összeget nyert sorsjegyen. Talán fel is kereste volna. Persze nem járt volna eredménnyel, mert Mabei Phil­lips sajtóértekezletén az én kérdésemre így válaszolt: — Nem szándékozom férjhez menni. Mint eddig is, félek a kiábrándulástól. Attól tartok, hogy valaki csak a pénzemért vesz feleségül.... Ebben lehet valami igazság. Bizonyára ezt a dolgot már többször megvitatta önmagával. Ez az önmagával való vi­tatkozás pedig soha sem eredménytelen. Oliver Goldsmith angol humorista, amikor szóba hoztam a dolgot ezt mondta: — Én is szeretek magammal vitatkozni, mert ilyenkor mindig igazam van. Milyen igaza van. Csak az a baj, hogy nálunk gyakran akkor is a nagyobb beosztásúnak van igaza, ha másokkal vitatkozik. És ezen még Nikolasz Vldhosz 28 évet görög fiatalember sem nevetne, akinek pedig nemcsak a nevetőizmai. de a szi­ve is felmondta a szolgálatot. Halálra nevette magát. Leg­alább is ezt állapították meg róla a boncoló orvosok. Úgy látszik, hogy ebből tanultak a tv-szerkesztők és a vicclap szerkesztői is, mert nálunk aztán senki sem röhögheti magát halálra. És még mondja valaki, hogy csak az orvosok vigyáznak az emberek egészségére?! De még jobban vigyázhatnának! Mexikóban láttam egy autókiállítást. Itt mutatták be többék. között a Crysler gyár legújabb termékét. Ezt az uatót az USA nagyüzemei kizárólag Mexikónak gyártják. Ezt nz autót nem benzin, hanem a teguila néven ismert mexikói pálinka hajtja. Mi is hozhatnámk be ezekből a kocsikból. Nem lenne probléma a tankolásukkal, hisz a mi útjaink mellett több a csárda, mint a benzinkút. így egyszerre két legyet üthe­tünk: az autók elfogyasztják a pálinkát, az emberek pedig megmenekülnek a korai haláltól: Tudtom, a főszerkesztő úr szereti a vicces dolgokat. Hát most elmondom, hogy min nevet Róma, illetve Olaszország, mert ott is itgy terjed a vice, mint nálunk — gyorsabban, mint a futótűz. rApa és fia közismert világlustája. A szobában heverész- nek. Kint beborul az ég és az apa így szól a fiához: — Menj már ki, nézd meg esik-e az eső. — Majd bolond leszek! — válaszol a fiú. — Behívom a kutyát. Ha esik. vizes, ha nem esik, száraz. Úgy hallom esik nálunk. Legyen szíves Főszerkesztő Ur nézzen utána. E kévés teljesítését várva zárom soraimat. ' Tisztelettel: 20 év bűnügyi krónikájából Látogatás a hősi halott Kramer Pál családjánál — Éjjel, nappal dolgozott, de fi­zetést csak valamikor nyáron ka­pott először. Még szerencse, hogy maradt itthon valami krumplin): és sok répánk. A Vöröskereszttől is kaptunk néha egy kis szója- lisztet... Azt ettük hónapokig. So­ha életemben nem ettem annyi répát... Kramer Pál né mondja ezt, visszaidézve a 20 év előtti napo­kat Férje, Kramer Pál rendőr­százados, nem mondhatja ezt el, életét adta a banditák ellen, a közbiztonság megteremtéséért ví­vott csatéban. — Sokszor forgott férjem élet­veszedelemben — mondja az öz­vegy. — Még ma sem értem, honnan merítette a bátorságát. De bátor volt néhányad magával már a felszabadulás első napjai­ban hozzálátott itt Budán a rend helyreállításához.. Segít a portás Igen, Kramer Pál ott volt ami­kor a Tárogató úti épületben meg­alakult a budai rendőrség. Feb­ruár első napjaiban érték el a Vörös Hadsereg harcosai azt a rózsadombi villát, amelyben a Nemzetközi Vöröskereszt gyer­mekotthonában mintegy 80 üldö­zött gyermeket rejtegettek. Ha­mis papírokat használtak a gon­dozónők. Kramemé is köztük volt — álnéven. És senki nem tudta, csak néhány megbízható jóbarát, hogy a gyermekotthon portása az ő férje, Kramer Pál papírgyári munkás, katonaszökevény. Fur- fanggal, vagy éppen határozott fellépéssel gyakran szállt szembe razziázó nyilasokkal. És várta a percet, amikor sem neki, sem a gyermekeknek nem kell többé bujkálni. Munkásból rendőr A papírgyári munkásból rend­őr lett. Mint a többieknek, kar­szalag volt az egyetlen felszere­lésük. De dolgoztak. Bujkáló nyi­lasokat kutattak fel, fosztogató banditákat lepleztek le, s munká­juk nyomán — hiszen sok ezer Kramer Pál vállalta áldozatké­szen a hálátlan munkát — las­san, fokozatosan erősödött a köz- biztonság. E hatalmas feladat vég­rehajtásában született meg, szer­veződött a demokratikus rendőr­ség. Kramer Pált a II. kerületi kapitányság nyomozóosztályához osztották be, amelynek később ve­zetője lett És akkor 1947. nyarán történt Szabadságát töltötte a Római par­ton. Beosztottjai meglátogatták, elmondták, hogy folyik a nyom­zás a Sántha ügyben. Sántha De­zső, alias Angelo, — mért az éj­szakai életben csak így ismerték — körül szorult a hurok. Félbeszakította szabadságát, s átvette az akció irányítását. Si­került megállapítani, hogy a bű­nöző, akinek számos betörés, nagyarányú lopás és valutázás szerepelt a bűnlajstromán, jú­lius 24-én kettőkor találkozik ban­dájának tagjaival a Sanghaj bár előtt. Tűzharc és végső búcsú A nyomozók parancsnoka jóval fél tizenkettő előtt embereivel körülvette a színhelyet. A banda tagjai valóban pontosan megér­keztek a találkozóra. Az egyik nyomozó odalépett hozzájuk. Sán­tha, mintha az iratait akarná elő­venni, a zsebébe nyúlt, s azon át három lövést adott le. Az egyik Kramer Pált, a másik Pozsonyi alhadnagyot találta. A két rend­őrtiszt eszméletlenül esett össze. Társaik tűzharcban üldözték a banditákat. Egyikük Bachmann Gusztáv, amikor látta, hogy nem menekülhet, szívenlőtte magát. Sántha Dezsőnek azonban sikerült megszöknie. — Szörnyű volt, amikor fér­jem helyettese hajnalban felkel­tett s közölte: Pali súlyos álla­potban kórházban fekszik. Láto­gatásom alkalmával már a sebe- ■sülí ágya mellett tartózkodott dr. Münnich Ferenc budapesti főka­pitány. Ű közölte velem a tragi­kus hírt is szombaton hajnalban, vígasztalt, s megosztotta velem a gyász első óráit... Két árvát hagyott maga után a hősi halált halt rendőrtiszt. Kis­fia 10 éves volt. Kislánya 6 hete«. Temetésén ott voltak a rendőr­ség, sőt a kormány vezetői is. Több ezer gyászoló előtt mél­tatták az elesett emlékét, s tet­tek Ígéretet arra, hogy családjá­ról a rendőrség gondoskodik. Elvtársai, bajtársai díszsortűzzel búcsúztak a hőstől, kinek kopor­sójára ez volt írva: „Kramer Pál, élt 39 évet.” A rendőrgyilkos: Sántha Dezső A temetést követő napon tár­gyalta a statáriális bíróság Sántha Dezső bűnügyét. Mindössze három és fél napig bujkálhatott. Hiába festette át a haját, a szemöldökét, a Zsigmond téren felismerte egy háziasszony, a felhívta rá az őr­szem, Búrom László rendőrsza- kaszvezető figyelmét. Sántha is­mét fegyverét használta, de löve­déke célt tévesztett. A szakaszve­zető bátran üldözőbe vette a gyil­kost, és „Angelo” ezúttal nem nyert egérutat. Három közelben kártyázó munkás, felismerve a helyzetet, ártalmatlanná tette. Kramer Pál gyilkosa a bíróság előtt tagadni próbálta tettét, Bachmann Gusztávra igyekezett hárítani a felelősséget. De a rendőrségi fegyverszakértő a holt­testből kioperált és a Sántha fegy­verével végzett próbalövésből származó lövedékek összehasonlít tásávaí, a csőhuzagolási barázdák alapján megállapította: a gyilkos lövedék Sántha fegyveréből szár­mazott. A statáriális bíróság Sántha Dezsőt halálra ítélte, és az ítéletet még azon a napon, 1947. augusztus 1-én végrehajtot­ták. — Még mindig nem szoktam meg a gondolatot, hogy a férjem nem él — mondja a Mártírok út­ján levő lakásban özvegy Kramer Pálné. — Pedig sok idő telt el azóta. A fiunk már egyetemet végzett, az Egyesült Izzó jogá­sza. Két esztendővel ezelőtt avat­ták doktorrá. Nézze meg a fény­képét. Erős, derék gyerek, akár­csak szegény apja volt annak idején... „Mégsem érzem magam egyedül" A rendőrség vezetői betartották ígéretüket, gondoskodnak Kramer Pál hozzátartozóiról. Minden hó­napban nyugdíjat visz a postás a családnak. Kramerné is munkát vállalt, a Fővárosi Dohánybolt Vállalat dolgozója. De azért nem volt könnyű egyedül felnevelnie a fiát. Sokat küszködött, hogy művelt, becsületes és dolgos em­bert neveljen belőle. Hiszen a család másik tagját is elvesztet­te. Az apa halála után hat héttel végzetes betegség vitte el néhány- hónapos leánygyermekét. Kra­memé egyedül maradt a fiával. — Mégsem érzem magam egye­dül. Férjem egykori kollégái, elv­társai, barátai gyakran látogat­nak meg bennünket. Ha segítség­re volt szükségünk, segítettek. És a gyönyörű helyeken kelleme­sen eltöltött pihenésnél is jobban esik, hogy minden esztendőben gondoltak ránk a Belügyminisz­tériumban az üdülési beutalók szétosztásakor. De hogyan is lehetne ez más­képp? Akik annak idején Kramer Pállal együtt léptek a közbizton­ság és a rend szolgálatába, s akik azóta öltötték magukra az egyenruhát, azok a hősi halott iránti megbecsülésüket már csak a családdal szemben róhatják lei Kramer Pál azért halt meg, hogy az emberek százezrei biz­tonságban élhessenek. Büszkék vagyunk arra, hogy ilven hősei vannak a nép rendőrségének, hogy ilyen rendőrök kerültek ki két évtizeddel ezelőtt a nép fiai­ból. Pintér István Jövő vasárnap: BRAVÜROS NYOMOZÁS Történelem a plakátokon Történelmi eseményekben gazdag utóbbi két évtize­dünk tükörképét láthatjuk a Nemzeti Galériában, a Po­litikai plakátok 1945 —65 kiállításon, amely legalább olyan izgalmasan és tömören idézi fel az ország húsz esz­tendejét, mint egy történelemkönyv. WßmmM '■■■ií:V . päs 4- -s A népek barátsági hónapjának plakátja. (Filo alkotása.)

Next

/
Thumbnails
Contents