Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
19G5. szeptember 1. •toésa megyei vepűjsag 5 Az új népművelési évad elé Az asztalon papírdarabok hevernek szerteszéjjel, a látszólagos rendetlenség mégis rendet takar. Készülnek a lövő évi népművelési tervek a hőgyészi művelődési otthonban, a papírlapok az elkövetkező hónapok alatt válnak majd „valósággá”. A lapok között keresgélünk Sebők Lászlóné igazgatóval, hogy eldöntsük, mennyivel lesz jobb, kielégítőbb, érdekesebb az idei program, mint a tavalyi. a helyzet, nincs aki megcsinálja: Reméljük, az illetékesek megértik. és magukévá teszik a kéréseket, így hamarosan rendbe hozott, megújult épület fogadja a látogatókat. Dl NNVESZÜRET Szakkörök, előadások, szereplések — Nézzen körül nálunk, milyen helyhiánnyal küszködünk — mondja Sebőkné. — Ez a környezet igazán nem túlságosan megfelelő egy otthon számára, amelynek az esztétikai nevelést is szolgálnia kell. A falak kopárak. ridegek, össze-vissza firkáltak, mindössze három kis helyiségük van, ezzel kell valahogy gazdálkodniuk. — Remélem „nagyobb” élet lesz nálunk szeptembertől kezdve, mint tavaly. Űj szakköröket indítunk, csakhát ezzel a nagy helyiségproblémával ne küszködnénk. A hőgyészi szakkörök között van olyan, amelyik már megyei elismerést, komoly rangot vívott ki magának. Mint például az énekszakkör, melynek tagjai felnőtt férfiak, asszonyok, évtizedek óta énekelnek, jóformán nincs olyan próba, amit elmulasztanának. Az idén nagy fába vágják a fejszéjüket, külföldi szereplést terveznek. Magyarországot már bejárták, sokhelyütt megfordultak, több aranyérmet szereztek, járási versenyt nyertek, most első alkalommal mennek közösen külföldre. Ügy gondolták, hogy talán Csehszlovákiába, vagy Jugoszláviába, de lehet, hogy Románia lesz belőle. Most már aztán mi is megnézzük a Külhoni tájakat — mondták elsőként az asszonyok, amibe aztán a férfiak is hamarosan beleegyeztek. Ruhát varrnak maguknak, illetve nem is ők varrják, hanem a varró- és szabászszakkör. Ezerkétszáz forintjuk volt. ebből vettek hét méter szép fekete szövetet, szoknyának szánják, csakhát ez kevés, nem ■jut mindenkinek. Valahonnan majd csak lesz még pénzünk — nevet az igazgatónő — és akkor mindenkinek meglesz az egyenruhája. A szakkörök tervei nagyon szépek — csak a megvalósításuk körül se legyen probléma! A bélyeggyűjtő- és a bábszakkör az idei évre dús programot „tervezett", a bábosok megyeszerte előadásokat tartanak gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. — Ezer forint támogatást kapott a fotoszakkörünk — mutat szét a „fotobirodalomban” Sebőkné —, ezt azonban csak fogyóeszközre költhetjük el. De- hát hogyan vegyünk fogyóeszközöket, amikor még állóeszközünk, sincs. A múltkor voltunk kiránduláson, bőven csináltunk felvételeket, de hát nem tudtuk jóformán sehol kidolgozni. Ezt valahogyan meg kell oldanunk, a fotósok igazán külön helyiséget érdemelnek. Szeretnénk nekik beszerezni legalább egy másoló- és nagyítóberendezést. Ami a legfontosabb, és falun még egyáltalán nem megszokott: a nyelvtanfolyamok indulása. Két nyelvet tanulnak a hőgyésziek, németet, angolt, külön tanár jár ki hozzájuk Szekszárdról. A meglepő: nem annyira a fiatalok, mint inkább a középkorúak iratkoznak föl nyelvtanfolyamra, mondván, ha kimegyünk külföldre, legalább megszólalni tudjunk, ne álljunk ott tehetetlenül. Megy, vagy nem megy ? Mármint az egyáltalán nem odavaló kocsma kiköltözik-e, avagy sem? Régi problémája ez a hőgyészieknek, megoldást azonban mindeddig még nem találtak. A kocsma valóban nem illik oda a művelődési házba, a hangoskodó, kiabáló, sokszor erősen illuminált állapotban levő emberek zavarják, sőt van úgy, hogy egyenesen elriasztják a látogatókat. Most végre megszületett a határozat: a kocsma az . ősszel kiköltözik. Akadály azon-1 bán még most is van, méghozzá egy ajtó. A tanács ebben az ügyben tehetetlen, most már kizárólag a MESZÖV-ön múlik milyen gyorsan biztosítja a keretet az áthelyezésre. Aztán még egy másik probléma: van ugyan a művelődési háznak egy nagy terme, annak a padlója azonban olyan, hogy szinte eszi a cipősarkakat, mert az öklömnyi repedésekbe minduntalan beleakad egy-egy tű sarok. Parkettózni kellene, a keretet biztosították is rá, kivitelezőt azonban nem kapnak. Meszelésre vár két helyiség, azonban itt is ugyanaz A jövő útja a klub ? Nehézségek persze akadnak, de emellett és ezekkel számolva kell kialakítani érdekes, izgalmas kul- túréletet Hogyan lehet megmozgatni az embereket? Sebökné szerint úgy, hogy mindenki azt kapja. ami érdekli. Sok helyen valósággal rátukmtálják az emberekre a nekik egyáltalán nem tetsző előadásokat, foglalkozásokat. így nem lehet az embereket megmozgatni, A falusi népművelésnek az a lényege: hogy szokjunk le már arról, hogy erőltessük az embereket. Úgyis eljönnek, ha kedvükre való a műsor, mindenki csinálja azt a kultúr- otthonban, amihez leginkább kedve van. Ha valaki kártyázni akar, akkor kártyázzon. Ha megszokta, hogy oda jár. majd megnéz, vagy meghallgat mást is. A jövő útja mindenképpen a klubszerű foglalkozások felé vezet. A „nagy kabátos" népművelés már idejét múlta, nem lehet az embereket egy csomóba beültetni egy nagy terembe. A klubszerű foglalkozások érdeklődést keltenek, mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő elfoglaltságot. Az ifjúsági klub fogná össze a fiatalokat, akik bizony eddig szétszóródtak a különböző alap- szervezetekben. Az ifjúsági klub most irodalmi színpadot tervez, ahol szavalhatnak, prózát mondhatnak. sőt, kisebb színdarabokat is előadhatnak. Ide bárki eljöhet, aki klubigazolvánnyal rendelkezik. — Ha zsúfoltan vagyunk is, élénk, mozgalmas foglalkozásokat csinálunk majd, hogy minél többször nyissák meg a fiatalok és a kevésbé fiatalok a kultúrotthon kapuját. Cs. E. Balett-tanfolyam indul Szekszárdon Tíz évvel ezelőtt indult Szék- szárdon, Bállá Márton baletttanár vezetésével az első baletttanfolyam, a művelődési ház keretében, akkor még nem éppen ideális körülmények között. Most már megfelelő terem és az oktatáshoz szükséges technikai felszerelések is rendelkezésre állnak. Ügy tervezik, hogy megfelelő létszám esetén szeptember végén indítják az új tanfolyamot, amelyre ötéves kortól lehet jelentkezni a városi művelődési házban: Kezdődik a cukorrépaidény A közeli napokban megkezdi az idei termés feldolgozását a kaposvári cukorgyár. A gyár termeltetési osztályának közlése alapján Tolna megyében a gazdaságok összesen 3377 holdon termeltek cukorrépát. Az augusztus első tíz napjában megtartott termésbecslések szerint — a répa akkori állapotához számítva a szállítás időpontját — százhetven mázsán felüli átlagtermésre, összesen 5890 vagonra számítanak. Még a nyáron megállapodtak a gazdaságokkal a szállításban, és ennek alapján szeptember másodikén megkezdődik az átvétel, a .szállítás. Legelsőnek a hidasi állomásról indul a szállítás, ahova a Bony- hád környéki gazdaságok szállít jók cukorrépájukat. Banyhádon a vasútállomás megszűntével a répaszállítást is meg kellett szüntetni, ezért kell Hidasra szállítani, ahol a téglagyár közreműködésével feltöltöttek, kialakítottak egy ötezer négyzetméteres rak- területet. így a valószínűség szerint nem lesz nagyobb akadálya a szállításnak. Szinte Hidassal egyidőben Dom- bóvárott, Szakály-Hőgyészen, Nagykónyiban. Kocsolán és Sárpilisen is megkezdődik a répaátvétel. A szerződések szerint a szeptember 5-ig átvett répa mázsájáért négy forint korai szedési felárat fizet a gyár, szeptember 10-ig három, és szeptember 15-ig két forint a felár. Észrevételek. javaslatok naplója Kemény fedelű iskolásfüzeteket őriz Pálffi Mihályné, a Bonyhádi Cipőgyárban. A tulajdonosuk: egy-egy üzemrész. A név számára készült vignettán felirat: „Alja II. Észrevételek, javaslatok naplója”. Belülről két részre oszlik: Megjegyzéseik — Intézkedések. Gróf Sándor sarokmaró például kifogásolja, hogy a két centiméteres sarokszélhez 3 centi- méteres kést használnak faragásnál. „Az ilyen szélességű kés balesetveszélyt rejt, ezenkívül anyagpocsékolás is. Huszonkét milliméteres szélességű elegendő volna.” Válasz a javaslatra: „Megvizsgáltuk a késeket, a megjegyzés helytálló. Mivel a raktárban jelenleg nincs 22 milliméteres késünk, rendeltünk ilyeneket, és a harmadik negyedévben már azokat használhatják a sarokmarók.” Aláírás: Fáik József, művezető. Ezeket a füzeteket januárban megjelent rendelet hatására vezették be az üzemben, az első negyedév végén termelési értekezletek tanulságait már itt is bejegyezték. Mi volt eddig a szokás? Erről Paksi András beszél, az alja IV.-es üzemrész vezetője: — Mindig jegyzőkönyveztük a termelési értekezletek anyagát. A hozzászólások nem maradtak visszhang nélkül, én a saját területemen azt a. szabályt is betartottam, hogy a dolgozók kéréseire írásban adtam meg a választ. kis papírcédulákon. Ez a füzet űj dolog, hasznos újítás, bár többletmunkát ad. Most is vezetünk jegyzőkönyvet, de külön még ebbe a füzetbe is beírjuk, hogy ki, mit javasol. A megadott válaszokat azutár^ aláíratjuk az illetékes dolgozóval. Közölheti, ha nem ért egyet az intézkedéssel. — Jelentkezik-e ennek a füzetnek hatása a nűhelyekben? — Feltétlenül A gyár vezetőinek is jobb, ha a nehézségekről maguktól a dolgozóktól értesülnek, hiszen egyes személyes problémákban ők a legbiztosabb hírforrásaink. Gondjaikon így közvetlenül segíthetnek. — Mi lehet az oka annak, hogy az alja I-es részleg füzetében nincs egyetlen javaslat sem? Kevesen vannak, vagy kevesebb a problémájuk? — Nem tudom. A létszámban nincs nagyobb eltérés, talán tíz fő. Arról beszélhetek, hogy nálunk mi előzi meg az értekezleteket. Mindig tudják az emberek, hogy milyen kérdéseket vetünk majd fel, és kiket miért bírálunk meg. ha rászolgált, mert előtte elbeszélgetek mindenkivel. Van ideje felkészülni annak, aki védeni akarja magát, és van ideje gondolkozni annak, aki javaslatot akar tenni. Őszinte, nyílt légkörben másképp megy a munka is. De a javaslatok, észrevételek hiányát nem feltétlenül kell negatív előjellel tudomásul venni. Nem minden időszakban azonos ütemű a termelés. Néha minden sima, zökkenőmentes, máskor tele vagyunk apróbb- nagyobb bajokkal. De erről a napló is tanúskodik. Elővesszük ismét az alja IV-es üzemrész füzetét, olvassuk a bejegyzéseket. Illés Ambrus sarokszelő kéri, hogy vizsgálják felül a talphosszúságot. Sok elvész belőle, mikor megmunkálja, talán lehetne takarékosabban is szabni. Álljunk meg egy kis időre. A sarokszelö gépies munkát végez, nem volna kötelessége fennakadni a talphosszúságon. Többet vág le belőle, na és? — kérdezhetné, aki közömbös. De úgy látszik, hogy nem ő az egyedüli, akit foglalkoz- ' tatnak az üzem érdekei. Góg Mária és Bíró Fábián a talpfesték minőségét kifogásolja, Ereth István meós kéri, hogy a hibás alkatrészeket ne továbbítsák a szalagon. „Baj van a kaptafákkal” — írja Monostori Imréné, talpbélés felerősítő, és sorolhatnánk tovább a hasznos észrevételeket, javaslatokat. A napló bejegyzéseinek olvasása után jóleső érzéssel csukjuk össze az egyszerű füzetet, amelyet hamarosan hivatalos szabványkönyvre is kicserélnek. Az üzemben is tisztában vannak ezeknek az egyszerű tintával írt soroknak a jelentőségével, és a tapasztalatok alapján tovább kívánják tökéletesíteni a vezetését.
