Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

1983, szeptember 1, tóivá srecypT vepüjs.to 3 a szüretre Nevet-e a harmadik ? A Magyar Állami Pincegazda­ság pincészetei már teljes erővel készülődnek a szüretre. Az átve­vőhelyeket kitakarították, felújí­tották a szőlőfeldolgozó berendezé­seket, nagy erővel javítják, keze­lik a hordókat. Több pincét kor­szerűsítettek s ötven új fejtőbe­rendezést szereltek fel. A Magyar Állami Pincegazda­ság mintegy 80 millió forint fel- használásával 320 000 hektoliterrel bővíti tárolóterét s ezzel együtt összesen 2.3 millió hektoliter bor befogadására lesz képes. Befeje­zéshez közeledik egyebek között Tiszakéeskén és Kiskunmajsán a 32 000—32 000 hektoliteres, Sza- badbattyánban és Csátalján pedig a 16 000—16 000 hektoliter befo­gadóképességű cementtartályos pincék építése, s ezeket a szüretig, szeptember 30-ig átadják rendel­tetésének. Az ország egyéb he­lyein létesülő hasonló nagyságú új pincék építése ugyancsak a terv szerint halad. Egyedül a Csengődi 16 000 hektoliteres pince építésénél mutatkozik elmaradás: a 31. számú Építőipari Vállalat csak most kezdett hozzá az ala­pozáshoz. Ha az év végéig be is fejezik a munkát, az idén már nem tudják használni ezt a je­lentős tárolóteret. A felkészülés során 40 horizon­tális prést is kaptak a pincésze­tek, s így összesen 250 000 má­zsával több szőlő feldolgozására lesz lehetőség. A Magyar Állami pincegazdaság a tároló és feldol­gozó kapacitás bővítésének, az átvételi hálózat jobb megszerve­zésének, s az egyéb műszaki in- i tévedéseknek az eredményeként azt ígéri, hogy az elmúlt évekhez képest az idén sokkal zökkenő­mentesebben bonyolítja le a szü­reti átvételt. Néhány adalék és következtetés az építkezések Ismeretes, hogy az utóbbi évek­ben Tolna megyében a beruházá­sok száma, értéke mennyire nö­vekedett. A sok évi toporgás után ma már gyors e.örehaLadáisról ad­hatunk számot. Sőt, amennyiben az építések határidejét tartani tudnánk, azonkívül a megfelelő kapacitás rendelkezésre állana úgy évente mintegy ötvenmillió forint értékű beruházással gazdagodhat­na a megye. Node, sok a hiba. Is­meri mindenki. Tudják hivata­los és nemhivataloB helyeken, liogy az építőipari vállalatok nem tudtak felnőni a hatalmas 'genye'dic-z, és most vagyunk ab­ban a stád'umbar. amikor a meg­felelő kapacitás megteremtése ke­rült előtétbe. És ebben az ügy­ben tárgyalás tárgyalást ér és az előrehaladást nem vesszük észre, mert a beruházások száma, értéke egyre nő, es ezzel arányosan a ki­fogás 1*3. Pedig lehetne kevesebb ki'ogás, lehetne jobb is a munka. Amikor egy építkezés hibájával, vagy határidőcsúszásával kapcso­latban vizsgálat kezdődik, leg­gyakrabban a kivitelezőt, a gene­rálkivitelezőt érj minden bírálat, néha a tervező is kap éppen ele­get. És ez idő alatt a harmadik, — a legtöbb esetben a „főbűnös” — az alvállalkozó semmi kárt, vagy néhány eze" forintos kötbért „szenved” amiatt, hogy egy nagy- összegű beruházás nem készül el határidőre. Nevet-e a harmadik? Ez a kér- dvs még nyűt. Még kevesen fog­lalkoztak ezzel behatóan. De la­punkban sem olvashattunk még erről részié;«sebben. Most alkal­munk nyílott néhány nem is any- nyira jellemző és kirívó esettel megismerkedni. Hit tegyenek 11 istálló tetejére „Munkások! Munkanélküliek! Elvtársak! Nem csendes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember 1-én a déli órákban a Nagykörűtra a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győ­zelmes elszántsággal: Munkát! Kenyeret!” — hangzott a kommu­nisták szava. Meleg hétfői nap volt. A 11 órára kitűzött tüntetés útvona­lán már 9 órakor sűrűsödtek a járókelők. 10 órára az Andrássy út (a mai Népköztársaság útja) feketéllett a tüntetőktől. Fegyel­mezett. komor fenyegető sorok­ban hömpölygött — egyelőre né­mán — a tömeg. „A tömeg járó erdő rengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termőföld talpa, tenyere. Százezer hegy a kenyere, itala nem férne ködnek s a ködök bár hegyet födnek, a tömegnek nincs kenyere” — írta később a százezres tömeg­ben menetelő József Attila. És egyszerre csak megszólalt: „Munkát! Kenyeret!” „Éljen a Szovjetunió!” „Éljen a Kommu­nista Internacionálé!” A tüntető sorok között — először bátortala­nul, majd erőre kapva — egy­szerre csak felzengett: „... A föld fog sarkából kidőlni, semmik va­gyunk, s minden leszünk .. „Jelentem, hogy 1930. évi szep­tember hó 1-én déli fél 12 órakor a főparancsnok úr szóbeli paran­csára 10 lovassal az Iparcsarnok melletti játszótérre lettem ki- küldve” — írja feletteseinek Nagy Károly rendőrfelügyelő. „Alighogy az Iparcsamokot elhagytuk, az úttesten, a járdán és a pázsiton összegyűlt tömeg pfujozni és szi­dalmazni kezdett bennünket, mi­re én kardot rántottam ... A tö­meg „le a zsarukkal” szavakat kiabálta, az összetört vastag üveg- és márványlapokkal dobálódzva közeledett felénk, mire lőfegyver használatát rendeltem ed... A tömeg csak-akkor kezdett mene­külni, amikor a sebesültek jaj­gatását hallották.” Damyik János galgahévízi épí­tőmunkás holtan borult a köve­zetre. De a tömeg nem hagyta magát. A késő délutáni órákig folyt a harc — barrikádharc a forradalmi pesti utcán. A buda­pesti proletárokkal egy sorban haladtak a vidéki éhezők. Győr, Pécs, Szeged, Miskolc. Debrecen, Kaposvár, Székesfehérvár több­ezres munkástömegei visszhan­gozták a pesti jelszavakat. Békés­gyulán a tömeg a börtön elé vonult, a letartóztatott kommu­nisták kiszabadítását követelte. Sopronban a katonaságot vetet­ték be a tüntetők ellen, És másnap már tudta az egész világ: a magyar proletariátus nem hagyja magát! A világsajtó első oldalon tárgyalta a budapesti eseményeket. A Pravda egészol­dalas tudósításban számolt be a harcokról. Prágában szolidaritás- gyűléseket tartottak. Franciaor­szágban „Szeptember 1. Bizottsá­gok” alakultak a magyar munká­sok segítségére. A tüntetés megrázta az egész országot. Az uralkodó osztály pá­nikba esett. A koronatanács rend­kívüli ülése foglalkozott a tün­tetéssel. Soron kívül közmunká­kat rendeltek el — és utasították a rendőrséget a fokozott fegyver- használatra. A közmunkák ké­sőbb belevesztek a „magy. kir.” bürokrácia szövevényébe. A fo­kozott fegyverhasználat viszont megvalósult: Balmazújváros és Nyírtura halottai tanúsítják. ,,A múlt kísértete — a jövendő fáklyája” — így jellemezte a tüntetést Kun Béla. A fáklya még sokáig világított. Fénye azt az utat mutatta, amely a munkás- osztály végleges felszabadulásához vezetett. Borsányi György A Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa A Tolna megyei beruházások je­lentős része mezőgazdasági jelle­gű, vagy ezzel kapcsolatos. Ért­hető, hegy a tsz-ek. a beruházá­si iroda és a tervező is mindig a legkorszerűbb módszert kívánják az új létesítményen beépíttetni. A baj akkor van, ha a korszerű anyag beépítése elmarad, anyag­hiány, vagy alvállalkozói hiány miatt. Tolna megyében 11 istálló illetve fiaztató marad tető nélkül. Mert mintegy harmincezer négy- Zietméter normál tetőfedő pala nem áll rendelkezésre, de ha még volna is, nem tudnák felsze­relni, mert az Országos Szakipari Vállalatnak ehhez nincs kapacitá­sa. Mi szellőztessen a fiaztatókban Négy tsz-nek — Banyhádvnrasd, Felsőnána, Döbrököz és Kölesd — készít a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat fiaztatókat. A korszerű állattenyésztés is jó be­rendezést, ez esetben szellőztető és klímaberendezést ír elő. Múlt év novemberében az Építőipari Főigazgatóságra küldte a vállalat igényét. Választ nem kaptak. Nem érkezett válasz sem január­ban, sem februárban. Március 29-én a munkára a vállalat meg­kapta a kijelölést, de az alvállal­kozó a berendezés elkészítését esak az 1966-os évre vállalta. Ez a határidő nincs összeegyeztetve a generálhaitáridővel. Tehát elma­rad a határidőtolódás miatt a tsz-ek terve is, jelesen, később tudják a létesítményt hasznosí­tani. Magad uram, ha ... Az építő- anyagipar nem győzi a betonele­mek gyártásét. A tanácsi vállalat­nál pillanatnyilag több tsz rnag- tárpadlásos istállójánál állt le a munka, mert hiánycikk a BH- elem. összesen kilencezer beton- elemre volna szükség. Nincs, be­látható időn belül a vállalat nem is kap BH-elemet. Hogy a mun­kák mégis valahogy haladjanak, így hozzáfogtak a vállalatnál BH- elem gyártásához. De természe­tes, hogy ez lassúbb mint ha a betonelemgyárban készítenék, azonkívül drágább is. Az építési többletköltséget, most ki fogja majd fizetni? Amikor a kát szerződés eltér Nézzük most néhány létesít­mény „lassú” építésének okát. A felsorolás nem lehet teljes, nem is a legkirívóbb eseteket vettem alapul. Mert ha a Garay­elhúzódása ügyében szállóval kapcsolatos alvállalko­zói határidő-különbségeket fel­sorolnám, e cikk terjedelmét négyszeresen meghaladná. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnak készül egy szociális épület. A generál befejezési határidő 1965. július 30 (!). Az É. M. Csőszerelő Vál­lalat 1965. december 25-re vál­lalta a központi fűtés szerelésé­nek befejezését. De a hőszigete­lési munkát csak 1966. szeptem­ber 15-re. A Sió-csárda műszaki átadása augusztus 3-án megtörtént, a csárda üzemel, de a hőlégfűtést a Csőszer 1966. június 30-ra vál­lalta. A szekszárdi turistaházat 1965. november 30-án be kell fe­jezni — a határidő szerint —, de majd csak 1966. március 31-re készül el a fűtésszerelés. .. A csemegeboltnak a jövő héten már meg kellene nyílnia, de a hőlégfűtési szerelést majd csak a jövő év április végére készítik el. Szeptember 30-án, a határ­idő szerint át kell adni a szek­szárdi cukrászüzemet. A tech­nológiai szereléshez (hűtőkamra, stb.) alvállalkozó nincs, és az ehhez szükséges berendezést a hűtőgépgyár, illetve a Kereske­delmi Hűtőberendezéseket Gyár­tó Vállalat csak 1966. június 30- án szállítja.' A szekszárdi kór­ház C-pavilonjának átalakítását már meg kellett volna kezdeni. De az összes alvállalkozói meg­bízást visszaküldték a vállalatok — kapacitáshiányra hivatkozva. Pedig az alvállalkozói kijelölés kérelmét ez év április 17-én el­küldte a vállalat az É. M. Építő­ipari -.^igazgatóságra, — még válasz sem érkezett azóta. Érdekes a Dombóvárott épülő kesztyűgyár esete. Itt a befeje­zési határidő ez év utolsó napja. A Csőszer vállalta, hogy de­cember 15-re beszereli a ka­zánt, amennyiben a beruházó azt be tudja szerezni. A beruhá­zónak csak az 1965. év utolsó napjára ígérték a kazánt... De az alvállalkozó kikötötte: ha a kazánokat késedelmesen szállít­ják, felmondja a december 15-ra vállalt határidőt. A kesztyűgyár­ban a hőszigetelést az Országos Szakipari Vállalat csak a jövő év augusztus 15-re vállalta. Ezek csak a kisebb létesítmé­nyek határidő-csúsztatásai. És ez a néhány példa csak a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Válla­latnál tapasztalható. Tessék eh­hez még hozzászámítani, hogy az É. M. Tolna megyei Építőipari Vál­lalatnál, ahol kétszer akkora vo­lumenű beruházást valósítanak meg az idén, mint a tanácsinál, mennyi lehet a „határidő-csúsz­kálás”. .. — és ez távlataiban hány millió kárt okoz? Az alvállalkozók elküldenek egy-egy munkára néhány em­bert. Amikor erélyes hangon felszólítják egy munka gyors el­végzésére, akkor összpontosítják arra az egy munkára az erőt... És ha más, kisebb jelentőségű munkán késnek is néhány hetet, még a határidő-különbség elle­nére is, az is csak néhány ezer forintos kötbérre rúg... Közben, az igazság az, hogy minden léte­sítmény egyszer csak elkészül. De, hogy mennyi idő alatt, és hogy ez idő alatt a generálkivite­lezőt hányszor és hányán állít­ják raportra azt az alvállalkozó nem is sejti. Pedig nem ártana a nevető harmadikat is egyszer „pallóra” állítani. PÁLKOVÁCS JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents