Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
\ V 1965. szeptember 26, f'OLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Hárman elindultak. •• Három lány a hat közül, akik Hőgyészre kerültek varrni, frissen szerzett szakmunkás-bizonyítványukkal. Ennek egy éve, ennyi idő alatt már kialakulhat, hogy ki hogyan formálta életét. Amelynek gondja a Petőfi Sándor otthon nevelőd kezéből már saját kezeikbe került. Kati Asszony, és a kislánya nógyhó- napos. Gömbölyű alacsony, sűrűn mosolygó. Foga egészséges fehér, ő. maga gondozott külsejű. Munka után is találkoztunk vele az utcán: vitte a karján a kisbabát. A gyerek hófehérben, puha kis testét erős karral ölelte, és úgy ment, olyan büszke fej tartással, hogy még a háta is tiszteletet parancsolt. Tisztelet, és megbecsülés. Erre a két dologra van a legnagyobb szüksége, a szereteten kívül mindnyájuknak, akik az otthonból kikerülnek. Kati ezt a megbecsülést munkájával vívta ki. Derűs, kiegyensúlyozott, mint az olyan emberek általában, akik úgy érzik, életüket maguk irányították helyes irányba. — Azt mondják, az ügyesebbek közé tartozom, de szeretem is a munkám. Valóban, Katiról mindenki tudja, hogy használható, gyors kezű. Ha valaki szabadságra ment, maga kérte, hogy helyettesíthesse. Hogy minél több művelettel, géppel megismerkedjen. Pedig aki dolgozott szalagon, az tudja, hogy a begyakorlott területét 'senki nem hagyja ott szívesen. ök férfifehémemű-iszabók, itt pedig sokfélét csinálnak, a vállalat megrendelése szerint. Most éppen orkán kabátokat. Kati a munkájával elégedett, szereti férjét, boldog a kicsivel. Lakás? Otthon, az anyósánál. — Amikor menyasszony voltam, úgy örültem, hogy édesanyát is kapok a férjem anyjában. Szeretettel fogadott, jó volt hozzám. Akkor éppen betegeskedett, nekem kellett volna törődnöm vele. ápolnom. De egyszerre zúdultak rám az asszonygondoik, az intézetből kikerülve főzni sem tudtunk, a nyolc óra munka fáradtságát is szoknom kellett. Pedig most is szeretem, és bánt is, hogy amikor beteg volt, nem tudtam úgy ellátni, ahogy szerettem volna. Talán komolyan ő sem haragszik rám, csak ideges, fáradt. Ha újból a régi lenne, talán mást nem is kívánnék! Reáiser Antalné, Kati „pof- mamája! Ugye egy kis jóakarattal ez a kívánság sem teljesíthetetlen ? Amiről nem beszél Zsuzsa: a szorgalmáért becsülik. Kaszás József szabász azt is tudja róla, hogyha hazaért, és nem találja otthon házigazdáit, tudja hol keresse őket: másik ruhába öltözött, és megy utánuk a szőlőbe. — Nem tudhatok mindent, hát kérdezek. Kérdez, ha főzési problémái vannak, vagy bármilyenek. Az embereik szeretik, ha tanácsot adhatnak. A barna Zsuzsa alkalmazkodó természet. Hajlik a jó szóra, hisz a környezetének. Be is fogadják maguk közé. ö munkával hálálja meg a kapott szerété tét. Furcsa kislány, mert barátnője még nem volt soha. Miért? — Sokan voltunk az otthonban igaz. De nem találtam olyant, akiben megbízhattam volna. — Itt mindenki jó? — Barátnőm most sincs — tér ki a válasz elől. — De mondom, az életem, azzal rendben van minden. Nem tudom, milyen volna az arca, ha egyszer valaminek nagyon örülne? Az esküvőjén szeretném látni ezt a csendes, egyszerű kislányt, aki élénken tiltakozik még a gondolatra iis, hogy saját édesanyjához is ellátogasson egyszer. A fekete Zsuzsa Zsuzsa Októberben esküszik, Szászi An- taléknál, ahol lakik, úgy szeretik, mint saját gyermeküket. Bársonyruhára valót hoztak neki ajándékba. elhalmozták ajándékokkal. Szigorúak is voltak, mint jó szülőkhöz illik: megszabták, meddig maradhat ki, ha szórakozni megy. Tanították, sok mindenre, amire az iskolában a nevelőknek nincs is idejük. — Mindig hálás leszek nekik, az esküvőmön is ők képviselik a szüléimét — hadarja a gyors beszédű, csupa ideg kislány. — Az életem? Nem, nem mondhatnám, hogy valami nincs rendben vele. Férjhez megyek, a jö- vendőbeiimékhez költözünk, és azt hiszem, szeret a rokonságuk is. Ha meglátogatom őket, mindig marasztalna!;. Rendhagyó eset. Sokáig gondolkoztam, szabad-e írnom róla. Azt hiszem kell. Nagyon sok gonddal, hogy megértsék, és ismét szeretettel forduljanak feléjeMost haragszanak rá, „mégis férjhez ment, pedig, hogy óvtuk” — mondogatják. Igen, a fekete Zsuzsa olyat cselekedett, amelyet józan ésszel csak elítélni lehet. A férje fiatalabb nála, pedig ő is hiába 23 éves, 18-nak se látszik, olyan törékeny, gyenge testalkatú. Fekete haja lágyan de kócosán keretezi arcát. Domború szemhéja félig leereszkedik a szemére, ettől álmodévá lesz a pillantása, hangja is vontatott. — Azt mondták csodálkoznak rajtam. Meg, hogy kaptam volna különbet, hozzámvalót iis. Miért nem vetettem el a gyerekemet, és vártam volna még- De kire, és miért? És ha soha többet nem találkozom olyannal, aki igazán szeret? És soha nem lehet gyerekem, ha az elsőt elvették? Súlyos szavak, amelyekre nehéz felelni. A tanácsadók jót akartak, ez kétségtelen, de ay emberi boldogság fúrása valami, nem támad önmagától, és ha elvész, nem kereshetjük parancsszóra. Zsuzsa lehetetlen körülmények közé került a házasságával. Konyhában lakik, kőpad- tós helyiségben. Anyósáéknak is sok gyerekük van, és ott lakik még a sógora is a családjával. Főzni, mosni szinte képtelenség, és januárra megszületik a kisbaba is. Hogyan fürdetik, hogyan fűtik neki a helyiséget? Nem találtak volna egészséges albérletet? Sehol, az egész községben? Hiszen Hogy észen elóg sok szeretettel veszik körül az otthonból kikerült lányokat, pont ő lenne kivétel? Igen, és mindjárt az okát is megmondhatjuk: Zsuzsa cigányfiúhoz ment férjhez. Aki lobbanékony, kicsit izgága. Nem kötelezhetnek senkit, hogy befogadja őket otthonába, és a tanács sam tud segíteni lakásgond j aikom. Mi lesz velük, mi lesz az új élettel? Ezért már senki nem vállalja a felelősséget, mondván, hogy felnőtt emberek, ők akarták, hogy így legyen, ahogy van. Akik ezt mondják, azoknak félig-meddig igazuk is van. A társadalom nem lehet egy életen keresztül gyámja minden embernek, és Zsuzsáért már eddig is sokat tettek. Felnevelték, szakmát adtak a kezébe, megélhetési lehetőséget biztosítottál? neki. A munkatársai is szerették, saját bevallásuk szerint kicsit még jobban is, mint a másik Zsuzsát. A többiek, akikkel beszélgettünk, csak annyit mondtak: — Hiszen törődünk mi velük, mit tehetnénk értük? Ha meglátogatnánk Zsuzsát, azt hinné kémkedünk utána. Ő is megváltozott mióta asszony. Valóban, most már túl érzékeny Zsuzsa. Talán már megértette, hogy senki nem vállalhatja át a gondjait helyette, és ez valami tüskés sünné változtatta. Modora hasonlít a struccmadáréhoz is: bedugja a fejét a homokba, nem akar semmivel törődni, annyira tehetetlennek érzi magát. Csak azt hajtogatja: — Most már a kicsit várom. Azért élek. Nem igaz, hogy neki is olyan élete lesz, mint nekem. Nem engiedem! ■T Tudjuk, a munkatársak sokat segítettek, hogy ez a három lány, aki fájdalmas emlékpogy- gyásszal indult az életbe, minél előbb partra érkezzen. Kettő közülük asszony, az egyik a jövő hónapban megy férjhez. A látszat szerint úgy. ahogy rendeződött is az életük. De a harcra, amely rájuk vár, további életük során, nem mindegyik elég edzett. Nincsenek úgy felvértezve, mintha szüleik indították volna útra őket. Amint Zisuzsa esete is bizonyítja, sokszor nem elég a szeretet, türelemre és több megértésre is szükségük volna. í-n -a) Kender-beszállítás Nagy a forgalom ezekben a napokban a Dunaföldvári Kendergyárban, egymást érik a teherautók, vontatók, a kendert szállítják be a gyárba. Az év végéig közel hatvanezer mázsa kendert kell behordani és kazalba rakni. A gyár a Duna mellett fekszik, így fel tudják használni az olcsó viziszálli- tást is. Képünkön uszályból rakják ki és hordják vontatóval a gyárba kendert. A beszállított, lemért, minőségileg is átvett kendert kazlakba rakják. is a jelentésekről Főzelék vagy leves ? — Segély, dupla igazolásra — Kimutatás az aszpirinről Hüllanimtt “ hallgatjuk nandllgatom pg^. hivatalaink, közigazgatási és államhatalmi szerveink mennyi ügyiratot küldenek és kapnak, innen illeti ve onnan, ide avagy amoda. S nüközben az ügyvitel egyszerűsítésének világproblémáján töprengünk, gyakran idéződik fel a Ráth-Végh István feljegyezte história: Felszaporodott egy hivatalban az akta. A vezető annak rendje-módja szerint kérte: járuljanak hozzá a selejtezéshez. Rendben van — mondá a felsőbb- ség — selejtezzenek, ám a kiselejtezésre kerülő aktákról megsemmisítés előtt készítsenek másolatot. Tréfálunk? Persze. A karikí- rozás mellett azonban vannak valóságos esetek is. Nevezetesen: mi sem tudunk gyakran megszabadulni egy sereg, néha nem is túlságosan szükséges jelentéstől. Pólyák Sándor, a gyönki községi tanács elnöke közismerten türelmes ember. Amikor azonban arra fordul a szó: menynyire terhelik különböző jelentési kötelezettségek a gyönki tanácsot, kissé megbomlik a türelem és meginog a nyugalom. — Odáig hagyján, hogy felsőbb szerveinknek küldünk mezőgazdasági jelentéseket — mondja. — Arra is szükség van, amelyik a költségvetés teljesítéséről, a községfejlesztés eredményedről szól. Fontosak a lakosság ellátottságát érzékeltető jelentések is. Ezek kellenek az intézkedések kidolgozásához. De ami sok egyebet illet... Nos. nézzük ezeket. Azt mondják róluk sokan, hogy az adminisztráció azért is duzzadt fel ennyire, mert vannak ilyen egyebek. Két adat: egy időszakban a gyönki tanácstól 230 akta indult útra. Közülük 130 a megyei társadalombiztosítási központhoz. Lehetne kevesebb? Ezt a kérdést hasznos lenne megvizsglálni az eddigieknél alaposabban, s utána szelektálni. Kieshetnének pédlául azok a jelentések, amelyek a születésekről szólnak, de duplán. Gyönk kórházi ellátásban Pincehelyhez tartozik. Ha ott születik egy csecsemő, világrajöttét a születési anyakönyvi kivonat igazolja. Ahhoz azonban, hogy a szülő az ilyenkor szokásos segélyt megkapja a községi tanács elnökének külön igazolása szükséges. Hogy a kettő csak együtt lehet bizonyító erejű? Hisszük is, nem is. Bizony os értelemben hasonlít az elején említett Ráth-Végh-anekdótához a következő történet. A gyönki szociális otthon jelentést készített. De milyen részleteset! A kérdésék között arra is választ kellett adni, hogy az idős gondozottak szereik-e a burgonyát, s hogyan jobban: leves avagy főzelék formájában, s melyikből fogyasztanák többet? A hír szerint a jelentés készítője napokig dolgozott, mert hol egv kiló krumpli, hcl kettő tűnt ed. Vagy volt egy statisztikai információ. Ki kérte, ki se, már nem is emlékeznek rá egészen pontosan. A kérdés« azonban érdekesek. Ilyenek voltak közöttük: Férj, feleség neve, férj, feleség szüleinek neve, azoknak a szülei, születési év és hely, lakás és foglalkozás 1945 előtt és után, s a végén: milyen vallásúak az illetők. De honnan szerezzék meg az összes szükséges adatot? Nyilván az anyakönyvekből vették ki, s ahol pedig nem nem találtak utalást — ott meg beírtak valamit. Ha lehet, a fentieknél is bonyolultabb a községi körzeti orvosok adminisztrációja. Vegyünk csak egy körzetet, a mórágyit. Az itt dolgozó orvos fiatal, energikus ember. Betegei néha talán túl gyorsnak is találják. Azt viszont nem tudja senki: mi mindent kell végeznie gyógyító, vizsgáló munkáján túl a körzeti orvosnak. Egy egyszerű példa, s egy egyszerű gyógyszer, az aszpirin. Ha az orvos felírja, neki erről külön kimutatást kell készítenie. Jó, jó, fontos dolog a pontos gazdálkodás. De ugyanarról a gyógyszerről a gyógyszer- tárban is készítenek kimutatásokat. A kettőnek természetesen egyezni kell. Ez is rendben lenne. Pusztán csak az kifogásolható, hogy — újra csak karikí- rozva a dolgot — egy aszpirinről két jelentés készül. S n vénén teljesen komolyra d fordítva a szót. a jelentéserdő'ből az ügyvitel egyszerűsítése során már s?>k fát kivágtak. Amint a példák mutatják azonban még mindig kerül ritkítanivaJó. S ezt a ritkítást állandóan végezni kell, mert a jelemtés.evártás fontos gazdasági és politikai szervezési tennivalóktól vonja el az időt, s nem kis részben az erőt. Sz, I.
