Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-03 / 207. szám
4 ÍÖLNA MEGYEI NÉPÜJSAÖ 1965. szeptember 2. A „Skoda" automobilgyár új arca és új problémái Eléri-e a Mladá Boleslav-i legnagyobb csehszlovák automobilgyár azt a színvonalat amellyel majd komolyan kell számolni a személygépkocsik világpiacán? A Mladá Boleslav-i emberek e kérdésre igennel felelnek — hiszen ez sok éves igyekezetük célja. Azért építettek ki a régi üzemek szomszédságában egy egészen új üzemet a legelső európai cégek által szállított berendezésekkel felszerelve. Automobilgyárunk olyan kapacitást érhet el, amellyel naponta 500 és még annál is több kocsit képesek termelni. Egyelőre azonban 200 kocsit termelnek, s ez a mennyiség még nem biztosíthat teljesen rentábilis termelést. Milyenek a Skoda automobilgyár problémái és távlatai? Habár a mladáboleslaviak mái’ A Skoda 1000 MB személy-automobil. Megengedett megterhelése 1895 óta úttörői a motorizmus- 350 kilogramm, maximális sebessége 120 km/óra, üzemanyag-tónak a cseh országrészeken, jelen- gyasztása 7 1100 kilométer, tős konstrukciós és termelési ta- . pasztalatokkal (ez idő alatt több teljesítménnyel, hengerűrtartalma prototípus vagy unikát jellege mim 300 járműtípust fejlesztet- 988 köbcentiméter, üzemanyag- van Az egyes termelési ooerá tek ki, amelyekből 200 típust so- fogyasztása 7 1100 km, legmaga- ciók közötti szállítást gépesíted rozatban gyártottak), üzemük a sabb sebessege pedig 120 km/ó. ték vagy automatizálták a mo- legutóbbi időkig nem volt autó- A kocsi az előző Skoda-Octavia torblokkokat és más alkatrésze- mobilgyár a szó igazi értelmében, típus utódja, amely 200 kg-mal ket nyon,,^ öntik a kocsi csak motoros járműveket termelő volt nehezebb, kisebb maximális alkatrészeit automatikus gépsoro- gépgyár. sebesseggel es 0,7 literrel maga- kon munkálják meg a karoszA Skoda 1964 tavaszan vált sabb uzemanyag-fogyaszitassal szériát többpontos ágregátofckal igazi automobilgyárrá, amikor 100 km-enkent. hegesztik. A lakkozóban új csehmegkezdte az 1000 MB típus gyár. A tervezett napi 500 kocsi szlovák készítményeket és festőE dátumot négy évig tartó lett kétszeres termelést fognak anyagokat használnak. A kárpi- e dátumot négy évig tartó ]é i Skoda Octavia tíoussal tozast automatikus gépsorba osz- szorgalmas kiépítési munka előz- * ' a “wu utuvia típussal szeállított magasfrekvenciáin hc. fa mag Pzalatf 40 úi obiektu- szemben es hatszoros termelést s ntagasireKvenciajU nete meg. Ezalatt w uj oDjeKiu csehszlovák- automohilgvár gesztogepeken végzik, mot létesítettek, amelyek négy fő “ot csehszlovák automobilgyar 6 termelési egészet képeznek — az *;V1 s^rT.b?^.‘ A ®koda automobilgyár korszeöntödét, a mechanikai műhelye- A Skoda 1000 MB ara a külföldi rű műszaki felszerelésével és ta- ket a karosszéria-csarnokot és a Piaco^oo. nagyobb kereslet mel- pasztáit szakembereivel sikere- préscsamókát. A tulaj donképpe- *®tt 2? n-kal magasabb, mint az sen biztosítja az új automobil ni technológiai berendezést 14 ál- Octavia .ara. Kisebb súly es ma- gyártását. Hogyan áld az ügy lám. 134 cége és több tíz hazai §asabb ar révén a Mlada Boles- magával a termékkel — hogyan vállalat szállította. A szállítók la\_i automobilgyár gyártmányé- érvényesíti képességeit a piacon? között találjuk a Fiat,"'Renault, A*1,0®?. *£, 1bev“e““éaz automobil kilogrammsúlyáért vel, jflada Boleslavban uj kor- fízelnek szakot nyitottak meg. A konstruktőrök először hagytak fél azzal a Az új üzemben bevezetett, sok fejlesztési sorozattal, amelyet új termelési módszert most al- harminc évvel ezelőtt a Populár- , , , _ , , ..... ,.. ral kezdtek es csak nemregen az halmaznak Csehszlovákiában elő- Qctaviával fejeztek be. A motort zel hűtött motorja van 45 BE szőr, sok berendezésnek pedig a hagyománnyal ellentétben a TTTVTTVTTTTTVTTTTTWTTTTTTTTTTTTTTf HTTTTTff TTTTTTTfTTTT¥WWW>T3 héj karosszéria hátsó részében 3 helyezték el. A kocsit tekintettel a vevőknek a világpiacon megnyilvánuló változó ízlésére neutrális, megnyugtatóan ható karosz- szériával látták el a tipikus már. ka jellegzetességek nélkül. Megbízható, olcsó üzemű, kissúlyú, alacsony üzemanyag-fogyasztású kocsi előállítása volt a végcél. Már a prototípusokkal végzett próbák alatt bebizonyult, hogy Siemens, ACEC, Coleman, Chaus- son és más ismert külföldi cégeket. Az új üzemet a négyszemélyes „Skoda 1000 MB” személyautómobil tömeggyártására tervezték. E gépkocsinak négyhengeres, vízSárközi Gyula: cA s zuKjapíu'i táneúuió úgy a koncepció, mint a kivitelezés helyes volt. Mínusz 24 C fok hőmérséklet mellett, amelyben három napig állt, a vezetőnek 30 másodperc alatt sikerült begyújtani a motort. Ugyanabban a fagyban a kocsi kabinjának hőtartalma kiegyenlítettebb volt, mint a Ford Taunus, Ford Zo- diac, Fiat 2100 és Volga kocsiknál. Az 1000 MB 130 km-en felüli óránkénti sebességnél (lejtőn) megőrizte teljes iránystábi- lítását. Óránkénti 70 km sebesség melletti üzemanyag-fogyasztása 7 1/100 km volt; e sebesség alatt alacsonyabb, felette pedig valamivel magasabb volt. A motor funkciója, a rugózás és a klimatizáció beváltak Szovjet Ukrajna téli feltételeiben, a Kaukázus hegyi terepein, a Szovjetunió déli területeinek hevében és a Német Demokratikus Köztársaság műútjain is, ahol 50 próbakocsi összesen több mint 5 millió kilométert futott be. Az új kocsi a párizsi, londoni, turini és más autószalonokon kedvező visszhagnra lelt. A külföldi sajtó a kocsit pozitívan értékeli. Nagyobb számú kocsit szállítottak Ausztriába és Francia- országba. nagy megrendeléseket tett Hollandia és további európai államok is. Az ez évre tervezett 63 000 automobil 70 százaléka kivitelre kerülj Josef Pulcer Részlet a Mladá Boleslav-i Skoda au tómobi Így ár szerelőcsarnokából. Műemlék bódé papírtetővel Jelenlétét annyira megszoktuk már, hogy az lenne feltűnő, hsa egyszer valaki eltávolítaná mostani helyéről. Ütött-kopott külseje e sorok írójának is csak akkor zavarja a szemét, ha megpróbálja kellő józansággal elhelyezni a környezetben. Milyen is ez a környezet? A Felszabadulás tér felől a Hunyadi utcai bérházak határolják, lejjebbről o nemrég épült impozáns bérházak állnak, S kissé balra a megyei pártbizottság épülete — hogy csak ennyit mondjunk. S középen, mint valamilyen rekvizitum szilárdan tartja magát a deszkabódé, s mutogatja idegennek és helybelinek egyaránt remek, kátránypapírból összeeszkábált tetejét. Sokféle pletyka kering róla. A közelmúltban városunkban járt külföldi ismerősünk azt mondta: azért hagyják ott, hogy mindenkit emlékeztessen a régi világra, amikor is a bódéhoz hasonló kalyibában nem gépeket tároltak. Más meg határozottan állítja: direkt azért tartják ott, mert különben simán menne a közúti forgalom az utcában, s meg lehetne javítani például az utat is. Sem az egyik, sem a másik állítás nem felel meg a valóságnak. E műemlékjellegű bódé azért meredezik a körvonalazott környezet kellős közepén, mert a benne elhelyezett gépek segítségével emelik át a csatorna vízét. Hogy annak le kellene folyni magától? Egy csatornától meg a víztől túlzás lenne ennyit kívánni. Mindenesetre a bódé tartja magát. Nagybecsű építményként ékteleníti a Csokonai utcát. A rosszabb nyelvek szerint a Víz- és Csatornamű Vállalat nagyobb dicsőségére egy maszek műhelyben már készítik a „Műemlék” táblát. sz. i. YYTT7»-YTYTY»yYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYTYYYYYYYYYYYYYYYYYTYTYYYYYYYY Története oly hihetetlenül kezdődik, mint egy mese. Hihetetlenül, hisz azon a bizonyos reggelen, 1956. november 29. reggelén, azzal ment el hazulról, hogy tejet hoz a Közértből és még aznap este Bécsben kötött ki. Fogta a tejesüveget, a szatyrot és leszaladt a Szép Ilonára a boltba. De az üzletig már nem jutott el. A Budakeszi úton egy teherautó állt, rajta rengeteg cókmók, azokon fiúk, lányok vegyesen. Még gyerekes család is akadt egy-kettő közöttük. Pirit mindjárt megismerte. A szomszéd házmesterók lánya most egy ládán ült fent a kocsin és vajas kenyeret majszolt. — Te is kimégy? — állt meg az autó előtt. — Nem jössz? — kérdezte tele szájjal Piri és maga mellé mutatott a ládára. — Van még itt hely... Sári csak egy percig gondolkodott. De nem azon, hogy menjen-e vagy sem, hanem azon, hogy mi is várja odakint őt, aki semmiféle idegen nyelvet nem beszél. Váratlanul érte a kérdés, hisz eddig még eszébe sem jutott disszidálni. A következő pillanatban már kapaszkodott is fel a kocsi oldalajtaján. A sofőr ingerülten hátraszólt: — Na mi lesz, meddig vakaróztok még?! — Ne idegeskedj, Karesz — szólt le a dunyha tetejéről egy szeplős fiú. — Bambi már itt is van. Nézd, amott fut... A jelzett irányba néztek: egy tagbaszakadt gorillaképű fiú szaladt a kocsi felé. Még az egyik lába a földön volt, amikor Karesz, a sofőr indított. Hárman is húzták felfelé a nehézkes Bambit. — Te lajhár, még majd a saját esküvődről is elkésel! — korholta Szeplős, aki láthatóan a prímet vitte a fiúk közt, majd leakasztotta nyakából a géppisztolyt és a dunyha alá rejtette. A többiek harsányan röhögtek Bambin, aki C9aik dörmögött az orra alatt: — Le vagytok sz...va! — és kényelmesen rágyújtott egy cigarettára. A Budai hegyekben robogtak. Előkerült a gitár és Bambi pengetni kezdte. A többiek pedig rázendítettek egy divatos slágerre. Sári kis ideig hallgatta őket, majd ő is belekapcsolódott az éneklésbe. Szép hangja volt és Bambi ezt nyomban észrevette. Közelebb hajolt hozzá s úgy pengette a gitárt: csak neki... — Mit fog szólni a mutterod? — kérdezte Sári Győrben, ahol a nemzetőrök leállították a kocsit, hogy megcsipkedhessók egy kicsit a lányokat. Már azt amelyik hagyta magát. — Tartsa csak a kezét a nadrágjában! — förmedt rá Piri az egyik szemtelen nemzetőrre, majd amikor az odébb kotródott, felelt Sári kérdésére: — Azt amit a tiéd. Azt hiszem, egyetlen könnycseppet sem fognak ejteni miattunk! — Az biztos — mondta mintegy magának Sári. A teherautó továbbrobogott Bécs felé. — 3 — A fiúk megint rázendítettek. Piri is velük énekelt, de Sári szótlanul ült mellette s Bambi nógatására, hogy énekeljen, egy vállrándítássá] felelt. Tovább bámulta a tovasuhanó kisalföldi tájat. Nézte, de nem sokat láthatott belőle, jóllehet most járt erre először. Gondolatai homályos függönyt eresztettek nagy, porcelánkék szeme elé. Az autómotor monoton dübörgése mintha ezt dobolta volna szüntelen a fülébe: „Nyu-gat-ra! Nyu-gat-ra... Voltaképpen hová is akar ő menni? Nyugatra! Nyugat oly tág fogalom! Pláne neki, aki eddigi tizennyolc éve alatt még saját hazájából sem látott sokat. „Nyu-gat-ra... Nyu-gat-ra... De hová? Bécsbe? Kihez? Elvégre nem mindegy? Neki aztán teljesen „nyolc” csak el innen, ebből az országból, ahol gyermekkora jóformán nem is volt. Nem volt és mégis felnőtt? A felnőttek gyerekekből lesznek s ő is volt gyerek?! Bár sose lett volna! ...Az utolsó békeévben született. Apjára nem is emlékszik, hisz egyéves sem volt, amikor bevonult katonának. Kitört a háború és apja örökre kintmaradt a fronton. Anyja még nagyon fiatal volt. Korán ment férjhez és húszévesen Özvegyen maradt. Vele nem sokat törődött, özvegyi nyugdíjat kapott a vármegyei tisztviselőférj után, a többit meg hozzá „kereste”. Mert tisztek — eleinte magyarok, később németek — voltak sűrű vendégei.
