Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-25 / 226. szám

1965. szeptember 25. TOLNA MEGYEI NEPÜJSA0 3 II mélyből a Fekete hegyre Nem is hegy, inkább csak amo­lyan dombocskának illene be, de a dunaföldváriak mégis Fekete hegynek nevezték ed. Itt, a hegy lábában szinte új remények, éle­tek, tervek születnek — új utca alakul. Utca, amelynek útja még nincs, ahol esős időben mélyre dagadó sár jelzi az emberek lép­te nyomát. S ebben a Nevenincs utcában mégis az öröm ütött tanyát. Derekán két kerítés nél­küli, vakolatlan ház emelkedik, s közrefogja őket balról kettő, jobbról pedig egy most készülő új épület. Már merednek ennek a háromnak is a falai egészen a tető magasságáig. Ikerházak ezek is, mint a már meglevő kettő. Lassacskán lesz minden Bádogteknő meg babakocsi az udvaron. — Nem a miénk a két csöpp­ség. A lányomé. Az egyik négy, a másik meg most kétéves. Hát, nem voltak valami jól, így visz- szajött hozzánk a lányunk. Most aztán megsokasodtunk egy ki­csit, — mondja Szabó Mihály. Tavasz óta lakják az ikerházak egyik lakását; a konyhát, szobát, amely mellé kis előszoba, kam­ra, mosdófülke is tartozik. A ház előtt a kertben fáskamra. — Ami igaz, igaz, nagy vál­tozás ez a régihez mérten — veszi át a szót a ház asszonya. — Teljesen tönkrement ott a gyerek szeme. A legkisebb fia­mé. Most hatodikos, aztán petró­leumlámpa mellett tanulni, bi­zony nem könnyű dolog. — Dehát, akkoriban, tizenhét évvel ezelőtt, örültünk, hogy legalább azt a pincelaikást meg tudtuk szerezni. Azért is 3500 forintot adtunk. — Szabó Mihály tizenkét éve Dunaújvárosban dolgozik, a martinban. Nagy csa­ládot nevelt fed. Négy gyermekük maradt életben. — Hát még ugye nincs olyan bútor, meg szőnyeg, amilyen il­lene ... A pince az földes volt, oda nem kellett ilyesmi. Most meg egyszerre nem megy. Majd lassacskán meglesz minden. Az jó, hogy van ez a lakás. A fő, hogy onnan elkerültünk Egy kosámyi zöldbab várja, hogy Papp Györgyné megtisztít­sa és ebédet főzzön belőle. A gyerekek ott ülnek sorba kö­rötte, s elhalkul a szavuk, ahogy idegen lép a lakásba. Olyanok, mint az orgona sípjai, ahogyan így egymás mellett állnak. — A férjem a malomban dol­gozik, én meg napszámba járok egy héten kétszer, háromszor, a nagy dologidőben meg van úgy, hogy mindennap is. — És a gyerekek? — Vigyáznak már egymásra Vagy felváltva vannak iskolá­ban a nagyobbak, vagy ha nem, hát a két kicsi is elvan maga. Hiába, ennyi gverek mellett na­gyon kell a két fizetés. — Honnan kerültek ide? — A Bánom völgyben laktunk, romos épületben. Előfordult ar­rafelé, hogy leszakadt a tető, s maga alá temette az apróságokat, alig tudták megmenteni őket. Nagyon aggódtunk mi is. Élet­veszélyes volt az a helyiség, — mert lakásnak aligha nevezhe­tem. Itt, hát ez itt nagyon jó. A fehérre meszelt falon, kék és drapp színnel festett rádli- minta. Látszik, nem festő mun­kája. A lakók csinosították ott­honukat, ahogyan tudták. — Nem kicsi ez a szoba-kony­ha ennyi gyereknek? — Nem, igazán ezen még nem is gondolkoztunk. Nagyon jó így. A fő, hogy onnan elkerültünk. Aztán majd kapunk egy kétszo­básat. Megígérték a tanácsnál. Jó volna nagyon az is, — dehát aki onnan jött, abból a helyi­ségből, az tudja csak megbecsül­ni, . hogy ez a lakás mekkora kincs. Tiz lakás mást épül Varga Józsefek és Horváth Jó- zsefék laknak a két másik lakás­ban. Öt ház — három itt a Fe­kete hegyen, kettő meg a Ság- vári Endre úton. az új negyed­ben — azaz tíz lakás most épül azok részére, akiknek jelenlegi la­kásviszonyuk hasonlóan sürgető, mint az ittlakóké volt ezelőtt alig több mint fél évvel. — A nagymama férje miben halt meg? — Vasutas volt. Kereste az igazságát, ezzel haragította ma­gára a feljebbvalóit, akik aztán bosszúból kiküldték az olasz frontra. Nem jött vissza • többé soha: ottveszett. — A háború vette el magától is a férjét? — Tőlem is, kedves, meg a lá­nyomtól is. Fölfoghatatlan, ked­ves, hogy küldik a papírt és men­ni kell. Menni kell, bele a ha­lálba. Itthagyni asszonyt, csalá­dot, mindent. Fölfoghatatlan, mert az életet nem adhatja vissza soha senki. Az én uram a moz­donyt vezette. Akkor még Tamá­siban laktunk. Volt ott egy ka­nyar, és az én uram ebben a ka­nyarban mindig a zsebkendőjét lebegtette. A lányom azóta is mondja: arra az egyre emlék­szem édesapámról, hogy a ka­nyarban mindig a zsebkendőjét lebegtette felém. Szegény jó uram fiatalon halt meg. Még mindig él­hetne. Nálam azóta csak a napok telnek, ő fiatal maradt, én pedig megöregedtem nélküle. Nagyon szerette a paprikáscsirkét és a túróstésztát. Keveset főzhettem neki — És jó ember volt? — Okos is, jó is. Ezért van az, hogy nem mentem férjhez. Bol­dogultam, ahogy tudtam. A lá­nyom nyolcéves volt. de már ve­lem járt el az erdőre. Ketten, vele fűrészeltük el a fát, hogy a tü­zelő se kerüljön pénzbe. A má­sodik világháború után a szomo­rúság megismétlődött. — Nagymama.... — Nálunk, kedves fiam, nem tudja sem a lányom, sem a két unokám, hogy milyen egy édes­apa. * — Nem válogattam a dologban. Kukoricaföldet vállaltam, varro- gattam és éltünk. Élünk. Kislá­nyaimban volt minden örömöm. Aki tanítónő, őt azért bírtam is­koláztatni, mert nagyon jól ta­nult. Lányaim férjhezmentek és most az unokákban van minden örömöm. Ez a ház nem a miénk, lakók vagyunk benne, már több mint harminc esztendeje. A férfi­munkát is én csináltam, meg­szoktam. Egyedül disznóöléshez hívtunk férjem barátai közül se­gítséget. — Nagymama, béke van, több mint húsz esztendő óta. — őket nekünk soha senki nem adja már vissza. Ne legyen há­ború. Nekünk, kedves fiam, nincs már kit odaadni. SZEKULITY PÉTER Egy-egy ház 160 ezer forint­ba kerül. A dunaföldvári tanács házi építőbrigádja építi fel eze­ket a lakásokat. Kétszáz óra tár­sadalmi munkát dolgozik le min­den egyes család, aki lakója lesz az elkészült épületeknek. Szíve­sen teljesítik ezt a feladatot, örülnek, hogy emberséges körül­mények közé kerülnek gyereke­ikkel. Kicsik ezek a lakások, való­ban azok. De a becsületük na- gyan nagyra nőtt az ottlakók szemében. A biztonságos életet jelenti néhányuknak. És még­is... Nem elégedetlenségből És mégis... Akad panasz is bőviben. — Nagyon jó volna, ha leg­alább már télre bekötnék a vil­lanyt. — kezdi Szabóiné. — Hiába jöttünk ide, ha továbbra is pet­róleumlámpa mellett kell él­nünk, tovább romlik a gyerek szeme. Nyáron nincs különösebb baj, de télen korán sötétedik. Elszürkülnek a napok, hamar kellene a fény. S ha lenne vil­lany, vennénk egy rádiót is. Jól esne egy kis szórakozás. Az ablakkeretek is hézagosán zárnak. Ott furakszik be a hű­vösség, a hideg, ahol éppen akar. „Majd azt megcsináljuk magunk” — mondják —, „a z legyen a Legkisebb baj.” Dehát, mégis csak az; baj. S talán nem is volna olyan nehéz elkerülni. — Jó lett volna, ha az ajtó fölé építettek volna valami féd- tetőt. Ilyenkor esős időben — mondja Pappné — befolyik az előszobába, a konyhába a víz. Ha itthon vagyok, hát kisöpröm, de ha nem, összehordják a kicsik az egész lakást. És kerítést is ígértek. Jó, hát tudják ők, hogy nem ez a leg­fontosabb, de a gyerekekkel így nagyon bajos bánni. Tizenkét gyerek van a négy lakásban. Hamar összeveszekednek, gyerek- tempó az ilyen. Megépítenék maguk is társadalmi munkában, saját érdekükben a kerítést, ha volna anyag hozzá. Mondják a panaszokat is. Nem, nem elégedetlenkedésből, inkább csak az emberi körülmények után való vágyakozásból, örül­nek valamennyien az otthonuk­nak. — de szeretnék, ha már a hosszú évek pincelakásai, romos helyiségei után végleges, ké­nyelmes otthonokat éreznének magukénak. Méry Éva „Haldömping” A tréfásan „halországnak” is nevezett Tolna megyében halbő­séggel köszöntött be az ősz. A belföldi halpiacok annyira túl­telítettek, hogy például a tolnai halászati termelőszövetkezet kép­telen eladni áruját, s emiatt nem folytathatja a nagyobb halászatot. Máskor „jól menő” időszak volt augusztus vége és szeptember a Tolna—Baranya megyei Halgaz­daságnak is, amely korlátlan mennyiségben küldhette ízletes j halait a hazai halpiacokra ilyen- kor, most pedig pang a belföldi i kereslet, csupán az NDK-ba és1 Csehszlovákiába szállítottak mint­egy négyszázötven mázsa pontyot. Pedig szerették volna előbbre hozni a halszállítást, hogy késő ősszel ne torlódjanak a munkák, s főleg kevesebb legyen a táro­lási gond. Ebben az évben a terv szerint 6400 mázsa halat ad át a dombóvári székhelyű gazdaság a Halértékesítö Vállalatnak s ed­dig az előirányzatnak megielelő- en. 3800 mázsányit sikerült le­szállítani. Szakember véleménye szerint elsősorban a húsellátás javulása, valamint a termelőszö­vetkezetek halászatának bővülé­se okozza a mostani „háldöm- pinget”. Ülést tartott a Tolna megyei Tanács Tegnap a délelőtti órákban a régi megyeháza nagytermében tartotta soron következő ülését Tolna megye Tanácsa. A tanács­ülésen részt vett Virág István, áz MSZMP Tolna megyei Bizottságá­nak titkára, valamint Bolvári Jó- zsefné, Hunyadi Károly és Kaszás Imre országgyűlési képviselők. A tanácsülés első két napirendi pontját — jelentést a lejárt határ­idejű tanácsi határozatok végre­hajtásáról és egy jelentést a végre­hajtó bizottság munkájáról — dr. Vígh Dezső, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese terjesztette elő. A következőkben dr. Gvugvi Já­nos vb-elnökhelyettes számolt be a Tolna megyei tanácsi, iparpoliti­kai, álló-sezközfejlesztési és költ­ségvetési tervek első félévi végre­hajtásának tapasztalatairól. Az írásos beszámoló többek között a következőket tartalmazta: Az első félév tervteljesítési ada­tai azt mutatják, hogy a korábban megtett intézkedések eredményes- ae.'n j^-myultak. A tanácsok, vál- tr.latok, intézmények kitűzött fel­adataikat, célkitűzéseiket általá­ban eredményesen hajtották vég­re. Javultak a termelés minőségi mutatói, takarékosabbá vált a gaz­dálkodás. növekedett az exportter­melés. Különösen előnyösnek mond­ható, hogy lényegesen emelke­dett az exportra gyártott ter­mékek mennyisége, s így az exporttervet 112.1 százalékra teljesítettük. Különösen ,ió eredménvt ért el n szekszárdi Patyolat Vállalat, tervét 108.3 százalékra teljesítette. A Si- montomyai Bőr- és Szőrmefeldol­gozó Vállalat 113.4. és a Tolna me­gyei Textilfeldolgozó Vállalat 114.5 százalékra teljesítette féléves fel­adatát. Sajnos nem teljesítette ter­vét többek között a szekszárdi Vasipari Vállalat, a Tolna megyei Építőipari Vállalat, a Szekszárdi Nyomda Vállalat és a Talajerőgaz­dálkodási Vállalat sem. Bár a lakosság részére vég­zett javító-szolgáltató tevé­kenységet csak 95.3 százalékra teljesítették az illetékes vál­lalatok. mégis nagy fejlődés tapasztalható. Az elmaradás kizárólag az építő­ipari tevékenységben tapasztalha­tó. A napirend második részében a tanácsi beruházások helyzetével, a községfejlesztési tervek alakulá­sával foglalkozott az előadó. A na­pirendhez többen szóltak hozzá. Ezután dr. Gyugyi János elő­terjesztése alapján a tanácsülés megtárgyalta és elfogadta Tolna megye 1966. évi tanácsi, helyiipar­politikai és az 1966—67. évi álló­eszközfejlesztési tervjavaslatot. Majd dr. Vígh Dezső előterjesz­tésében elfogadta a tanácsülés a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya által a Tolna megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottságánál tar­tott vizsgálatról szóló jelentést és Szalontai Jánosnak a művelődési állandó bizottság elnökének beszá­molóját a bizottság munkájáról. A különböző bejelentések meg­tárgyalása után a tanácsülés fel­mentette Beiber László elvtársat Népi Ellenőrzési Bizottsági tagsági tisztsége alól, és miután Selmeczy Sándor letette esküjét, őt válasz­totta a NEB tagjává. Az interpellációk után a tanács­ülés véget ért. A földműves§7.övetkezetek munkája javult A kereskedelmi és szolgáltatási tevékenység a megyei tanács végrehajtó bizottsága előtt Tegnap délután Szekszárdon tartotta ülését a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Ez alkalom­mal a földművesszövetkezetek munkája szerepelt a napirenden, valamint a megye vízrendezési, ár- és belvízvédelmi helyzetének értékelése. A földművesszövetkezetek falu­si kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységéről szóló beszámoló és a vita megállapította: különö­sen az utóbbi években követke­zett be a földművesszövetkezetek tevékenységében lényeges javulás. A boltok, a vendéglátóipari egysé­gek, valamint a különböző szol­gáltatást végző szövetkezeti szer­vek lehetőségeikhez mérten min­dent elkövetnek az igények ki­elégítése érdekében. Felvetődött azonban az is, hogy időnként elsősorban az áruterítés következtében néhol hiányok mu­tatkoznak egyes cikkekből. Eze­ket gondosabb munkával el lehet és el is kell kerülni. A zökkenők ellenére azonban a földművesszö­vetkezetek sokoldalú tevékenysé­geit folytatnak jelentős eredmé­nyekkel. Ezért, s azért az állandó törekvésért, amelyet a boltháló­zat korszerűsítéséért, a választék bővítéséért kifejtenek, a végre­hajtó bizottság elismerését fejezte ki a földművesszövetkezetek dol­gozóinak. A megye vízrendezési, ár- és belvízvédelmi helyzetét értékelő beszámoló s az azzal kapcsolatos vita során a végrehajtó bizott­ság annak a kívánságnak adott kifejezést, hogy az anyagi erőktől függően tovább kell folytatni a folyamszabályozást, valamint a folyók menti védőtöltések megerő­sítését és építését. Befejezés előtt a simontornyai labdaüzem építése Az év elején új labdaüzei építését kezdték meg, 2,9 milli forintos beruházással. Az épüli már elkészült, jelenleg a külör féle szerelőmunkák folynak. . program szerint az év végéig te jesen elkészül az új üzem, a tei melést a jövő évben már itt keze hetik meg. Az új üzemben végzi majd a labdabőrök kikészítésé a szabást, az átvételt, megszűr tetik a szétszórtan működő rész legeket. Ide vonják össze a hely beli^ labdavarrókat is. Ezáltal le hetővé válik az alaposabb gyár tásközbeni ellenőrzés is. A jöv évben az ideinél tízezerrel töb exportlabdát állítanak elé. A Simontornyai Bőr- és Szőr­mefeldolgozó Vállalatnál nemrég vezették be a labdagyártást és ma már tízezerszámra exportál­ják a világ minden részébe az itt készült bőrlabdákat. A labda­gyártást továbbfejleszti a válla­lat, ugyanis a világpiacon mutat­kozó kereslet a simontornyai jó minőségű, tartós labdák iránt jó­val nagyobb, mint amennyit je­lenleg elő tudnak állítani. A labdák nagyobb részét bedolgo­zók készítik, azonban a szabás, a kikészítés a község területén szét­szórtan működő műhelyekben történik, ami megnehezíti a ter­melés szervezését, irányítását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents