Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-25 / 226. szám
4 TÓIT?! MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. szeptember 25. mélységek feltáró! A fiiriwto bandukol a MelUribld csek ösvényein, gyönyörködik a csodaszép tájban, élvezi a pompás levegőt, minden lépésnél szeretne megállni, mert minden lépésnél új látványosság tárul elébe. Mindenütt turista- jelzések igazítanak útba, az egész táj pontosan ismert, feltérképezett. De a föld mélyében lévő turisztikai kuriózumok még korántsem ilyen ismertek. Most azonban lázas lendülettel folyik a mélységek feltárása is. Ki tudja, talán egy pastojnai, vagy aggteleki barlangrendszer húzódik valahol a mélyben... Az eddigi kutatásokban egy pécsi amatőr csoporté a fő érdem. Ez a csoport, Vass Béla mérnök vezetésével tevékenykedik. Nagyon érdekes maga az is, ahogyan a csoport eljutott addig, hogy ma már hírnevük van a környéken és szakberkekben. Vass Béla 10 évvel ezelőtt meghallgatott egy előadást a barlangkutatásokról. Ez keltette fel az érdeklődését a mélységek titkai iránt, s ekkor kezdett szakirodalmat olvasni, s ismerkedni a Mecsek geológiai adottságaival. Persze, egy ember az csak egy ember, s mindenképpen kevés egy komolyabb vállalkozáshoz, ezért híveket kezdett toborozni. Sikerült is, főként diákokból mind több érdeklődőt össze verbuválni, s gondos előkészületek után végül megindulhattak a föld belseje felé. Az első komolyabb próbálkozásokra fél évtizeddel ezelőtt került sor. A mérések, számítások szerint már korábban tudott dolog volt, hogy Orfünél húzódik a Mecsek legnagyobb, mintegy 5 kilométer hosszú barlangrendszere, ennek azonban csak a forrósvidéke volt feltárva. Vass Béla kutatócsoportja e barlangrendszer feltárását tűzte ki célul, s ezen fáradozik azóta is, hihetetlen kitartással, akaraterővel, áldozatkészséggel, bátorsággal. Nyaranta erre áldozzák fel szabadságuk nagy részét, itt töltik csaknem minden héten szabad idejüket, s nemcsak nyáron, hanem a téli időszakban is rendeznek itt néhánynapos kutatótábort. A fórrá c irányából indul- 1U11 08 tek m,ígabarlang mélysége felé, de csakhamar víz, úgynevezett szifon zárta el útjukat. A szifon teljesen vízzel telt barlangüreg, s ezek mindenütt a barlangkutatás fő akadályai. Az első két szifonon sikerült átha- tolniok, mert nagyteljesítményű szivattyúkkal eltávolították belőlük a vizet. A harmadik szifon azonban áthatolhatatlannak bizonyult, itt már nem boldogultak szivattyúzással. Ezután megpróbálkoztak búvármódszerekkel. A kutatócsoport készülődés közben ugyanis a vízbe merülés, víz alatti tevékenykedés, mozgás feltételeit is elsajátította. Bátorságukat, jó felkészülésüket mutatja, hogy a harmadik szifonban 22 méter mélyre merültek, vízszintes irányban pedig negyvenöt .méterre hatoltak. Itt azonban kiderült, hogy a búvármódszerek nem segítenek, mert a barlang annyira összeszűkült, hogy ott már élet- veszélyes lett volna tovább előremenni. A lelkes csoport természetesen ezzel nem adta fel a küzdelmet. Az idén nyáron hozzáláttak egy másik irányból a barlangba hatolni, itt azonban vastag sziklaréteg állja útjukat, ezért nem volt más hátra, mint robbantásokkal nyissanak utat a mélységek felé. A szárazkúti víznyelőnél sikerült is előrébb jutniok, ez azonban roppant hosszadalmas, nehéz munka, mert a robbantás után rengeteg munkát igényel az üregből a törmelék eltávolítása. Most itt tartanak, itt vannak útban a barlang belseje felé. Vass Béla mérnök időközben a Baranya megyei Tanácshoz került, az építési osztály vízügyi csoportvezetője lett, tehát az addig hobby most már szervesen hozzákapcsolódott a hivatali feladatokhoz is. Baranya megyében ugyanis általános gondot jelent az ivóvíz- ellátás, a Mecsek tele van karsztvízzel, ezt azonban eddig kevésbé tudták hasznosítani, éppen ezért ilyen szempontból is nagyon jelentős a mecseki barlang-, illetve karsztvízkutatás. A kis csoport hobbyja így ma már turisztikai és gazdasági célokat egyaránt szolgál. BODA FERENC Megjelent a Párttörténeti Közlemények legújabb száma Megjelent az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének folyóirata, a Párttörténeti Közlemények harmadik negyedévi száma. A színvonalas folyóiratban érdekes tanulmányokat olvashatunk az 1918. októberi polgári demokratikus forradalomról, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának megalakulásáról és harcáról, a szocialista forradalomért — a készülő párt- történeti tankönyv IV. fejezetének tervezetéből. „A marxizmus szövetségi politikája az I. Inter- nacionálé időszakában” címmel Molnár Erik; „A Szocialista Munkásintemacionálé állásfoglalása a Komintern VII. kongreszSárközi Gyula: SZUKjapíu'i táne&kttfr CÁ szusához” címmel Bethlen Oszkár írt tanulmányt. Jemnitz János a szocialista pártok, pártcsoportok háborúellenes fellépésével és a zimmerwaldi konferenciával foglalkozik. Nagy érdeklődést keltő Milei György: „Mikor alakult meg a KMP?” című cikke. A Vita-rovatban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a népi demokratikus forradalom kérdéseiről rendezett vita anyagát foglalja össze a folyóirat. A Visszaemlékezések- rovatban Nógrádi Sándor közöl emlékeiből; a bolgár testvérintézet folyóiratáról Dolmányos István tájékoztat. A Könyvekről című rovatban K. Balog János: Tolna megye a Magyar Tanácsköztársaság időszakában című, nemrégiben megjelent könyvéről ad többek között ismertetést és értékelést a folyóirat. Mindezeken kívül hírek, valamint a magyar munkásmozgalom történetéről szóló cikkek jegyzéke és a könyvtár 1965. évi külföldi szerzeményeinek katalógusa gazdagítja a 280 oldalas folyóirat tártál-1 mát. Mindannyiunk érdeke Gondolatok az őszi szállítások sikeres és balesetmentes lebonyolításáról Az elkövetkező hetekben a munkák sokasága hárul a mező- gazdasági üzemekre, termelőszö - vetkezetekre, egyszóval a szállítást végző minden dolgozóra. A mezőgazdasági termékek őszi betakarítása előtt állunk. Ez minden évben nagy feladat, de különösen jelentős az idei évben. A termények beérése hetekkel megkésve történik, amelynek természetesen megvan a maga ismeri oka. így mindenekelőtt a kései kitavaszodás, a fagykár és nem utolsó sorban az árvíz okozta nehézségek, stb. Ennek ellenére terméskilátásaink a kenyérgabona mellett az ősziekből is reményt keltőek. Ilyen előzmények és kilátások után kezdődik el az őszi szántás, vetés és betakarítás. Mint mindenütt itt is az a legfontosabb, hogy a végrehajtásban résztvevők meg- értik-e a feladatok nagyságát, fontosságát. De eredményesen megbirkózhatunk velük, ha a szakszervezeti szervek a mezőgazdaságban, az iparban egyaránt megértetik a dolgozókkal, hogy egységes szemléletre, a népgazdaság érdekeinek a legmesszebbmenő érvényesítésére van szükség. Ezért a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa Munkavédelmi Bizottsága felhívással fordul mindenekelőtt a megye mezőgazdasági üzemeinek dolgozóihoz és termelőszövetkezeti tagjaihoz hogy mindenki a maga területén kövessen el mindent az őszi szállítási feladatok sikeres megoldásáért. Szép hagyományai vannak már a mezőgazdasági és ipari üzemek dolgozói összefogásának, most még inkább elevenítsük fel azt. A szakszervezeti szervek mindenütt ügyeljenek arra. hogy e nagy munkák közben ne feledkezzenek meg sehol a dolgozók testi épségének védelméről. A munka előrelátást, tervszerűséget követel mindenütt, és mindenkitől, aki ebből részt vállal. A kapkodás (csak tervszerűtlenséget árul el) a tervszerűtlenség a legtöbb baleset melegágya. Ezért a szállítási munkák balesetelhárítási szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Járművek, szállítási eszközök műszaki hibáinak kiküszöbölésére minden vezetőnek és műszaki szakembernek felhívjuk a figyelmét. Meg van minden lehetősége annak, hogy a járművek üzembiztos állapotban legyenek. Helyes, ha mindenütt felelevenítik a munkavédelmi őrség mozgalmat, mert egyenesen megdöbbentő az a körülmény, mellyel egyes helyeken még ma is a különböző műszaki és üzemeltetési előírásokat megszegik. A mezőgazdasági üzemekben a baleseteknek közel 70 százaléka a szállítási munkákkal kapcsolatban történik. A balesetek oka legtöbb esetben a pótkocsik túlterhelése, de hozzájárul ehhez a meggondolatlan gyorshajtás is. Igen sokszor használnak szállításra olyan traktorokat, amelyek konstrukciójukat tekintve nem ilyen célokra készültek. Nem egyszer légfékes pótkocsikat, kompresszorral nem rendelkező traktorokhoz kapcsolnak. Az elmúlt időszakban gyakran tapasztaltuk, hogy a szakszervezeti szervek helyenként az üzemekben maguk is eltűrik a Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek súlyos megsértését, a járművezetők és rakodómunkások nagymérvű túlóráztatását. Elnézik, hogy csak 4—6 óra pihenő időt biztosítanak egyes gépkocsivezetőnek a két munkanap között. Gyakran szedi áldozatát a munkabiztonság első számú ellensége, az alkohol is. Mindezen káros körülmény elkerülésére már most a munkák kezdetén szükséges a figyelmet felhívni. Időt nem szabad sajnálni attól sem, hogy minden munkaterületen a dolgozók hatásos baleset-elhárítási oktatásban résziesüljenek. A munkahelyeken a dolgozókkal, szocialista brigádokkal tartsanak megbeszéléseket, kérjék ki azok hasznos tanácsát, igyekezzenek mindenütt azt felhasználni az őszi nagy munkák sikere érdekében. Zrínyi János Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa Munkavédelmi Bizottság vezetője »»▼▼▼»▼▼TTTTT'rTTTTTTTTVTTVVTTTTTTTTT — 58 — Megérkeztek. Aranysujtásos portás segítette ki őket a kocsiból. Elvette Sári bőröndjét. A szoba valóságos lakosztálynak tűnt Sárinak az Aranyhalacska 113-as szobájához képest. A zongora valóban ott állt a sarokban. De volt ott még egy idegen szemüveges, sárgabőrű úr is, aki sűrű hajlongás közben fogadta őket. — Ma-Fe-king úr, zongoraművész, és békeligás utódom — mutatta be Kuomoro úr az idegent. — A kisasszony pedig Sarah von Veres, magyar primadonna. Ma-Fe-king úr mélyen meghajolt és Kuomorora pillantott: — Kezdhetjük? Kuomoro bólintott. Ma-Fe-king a zongorához ült. Sári pedig levetette köpenyét és tanácstalanul - megállt a szoba közepén. Túl korainak tartotta ezt a kipróbálást. Legalább hagyta volna pihenni egy keveset. — Táncoljak, vagy énekeljek először? — Amit óhajt — mosolygott Kuomoro. Ma-Fe-king a Monti-csárdásba kezdett. Sári táncolt. — Beautiful! — tapsolt Kuomoro. — Most énekeljen valamit. Mit tud? — Slágereket és népdalokat. — A Veni, vini, vici-t tudja? — Tudom... — felelte Sári és amikor Ma-Fe- king ujjai alól- felcsendült a népszerű dal melódiája, Sári énekelni kezdett. — 59 — — Ez is jó — mondta elégedetten Kuomoro. — Tudtam én, hogy nem csalódom magában, kedves Sarah! Van egy hatodik érzékem, amely meg szokta súgni nekem az igazat... Rövidesen elmegyünk bevásárolni. Különféle népviseleti ruhákat veszünk. Persze európaiakat. Az az érzésem, hogy a csárdásnak és a cigánytáncnak nagy sikere lesz Szingapúrban... Aztán veszünk egy csörgődobot is, ami a cigánytánchoz kell... Most pedig egy óra pihenés, miss Sarah! Érezze jól magát a Napoletanában! Viszontlátásra! És a két sárga úr kivonult a szobából. Sári egyedül maradt. Hirtelen eszébe jutott a 160 dollárja. Telefonkönyv után nézett. Megkereste a bank számát és felhívta. Bemondta a jelszót: „Sári” és kérte, hogy a pénzt hozzák ki sürgősen a Hotel Napoletanába. A bank tisztviselője készségesen megígérte, hogy fél órán belül az összeg a szállodában lesz. Levetkőzött és végigheveredett a széles francia ágyon. A nagy ablakon leomló nehéz függöny esti hangulatot teremtett a szobában. Felkelt, félrehúzta a függönyt és kinyitotta az ablakot. Friss tavaszi levegő tódult be a szobába és Sári teli tüdővel szívta magába, éppúgy, mint ahogy a lenyugvó Nap búcsúzó bíborsugarait elnyelte a lásyan hullámzó tenger. Percekig gyönyörködött az eléje táruló látványban. Boldog volt. Olyan jó végre egyedül lenni, senkitől nem háborgatva. Nincs a signori- na, nincsenek a lármás lányok, senki sincs, aki megzavarná csendes semmittevését. — 60 — Aranyos ember ez a Kuomoro. Mennyit törődik vele, mennyit segít rajta s még csak azt sem kívánja, hogy az övé legyen. Furcsák ezek a sárgák... Irtózna tőle? Vagy talán ennyire hű a messze távolban reá várakozó feleségéhez: Cseresznyevirághoz vagy Barackvirághoz? Mindegy. A sors az útjába vezérelte s ez a fő! Az ágyon feküdt és arcát a brokátselyem paplanba fúrta, bohókásan és gyengéden, mintha csak a szerelmese volna... Ó, bárcsak így tartana örökké. Csupa pompa, csupa ragyogás itt minden. Micsoda nagyvilági életet élne ő ebben az előkelő szállodában! Kopogtak. A bank küldönce hozta a pénzt. Alig távozott, Kuomoro úr nyitott be ismét csak mosolyogva. — Beszaladunk a városba — mondta. — Öltözzön fel. Lent várom a hallban. — És kiment. Sári gyorsan ledobta magáról a pongyolát és magára kapta ruháját, köpenyét. Április eleje volt, de itt Genovában, ebben a Földközi-tengeri kikötővárosban már kellemes, szinte májusi meleg volt. „Milyen rendes ez a Kuomoro. Még csak a vetkőzésemre sem kiváncsi!” Leszaladt a hallba. Este értek vissza. Sok mindent vásároltak: a tánckosztümökön és a csörgődobon kívül utcai és estélyi ruhákat. Persze könnyű nyáriakat, tekintve, hogy a trópusokon kell majd viselnie őket. Az áruházban Sári fizetni akart, de Kuomoro úr leintette:
