Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-24 / 225. szám

4

•rsora MEGYEI NEPÜJSÄG

1965. szeptember 21.

A kalaznói

Akkora a falu j gyo bbra méretezett sátorponyvával be lehetne takarni. S ha jól utánanéz az ember azt látja, hogy innen már út sem vezet tovább. A többi falu úgy fekszik Kalaznó körül szétszórva a határban, mintha véletlenül ejtette volna ókét oda valami ismeretlen hatalom a saját kénye-kedve szerint. A központ egy kicsit Hőgyész, de a vonzás mégis a város, a távolabbi nagyobb települések előjoga. Főként Érdre költözködik, aki búcsút mond a falunak.

A kicsit körülményes kép szerint azt hihetné bárki: olyan Kalaznó, mint az állóvíz, csak a felszíne fodrozódik néha. Az ilyentől azt is megszokta mindenki, hogy nem változik benne semmi, minden úgy van majdnem érintetlenül, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Farkas János, a bonyhádi járási tanács népművelési felügyelője mégis Kalaznóhoz nyúl példáért. Azt mondja: a nyáron felnőtteket vizsgáztatott ő ott, s maga is meglepődött a tapasztaltakon.

Érhetik az embert meglepetések? Persze. A közeli Hőgyészen például döcög a felnőttoktatás, Kalaznón pedig halad. Hogy mi

a titka a különbségnek arról Kiss Jánosnét, a kalaznói iskola fehérhajú igazgatónőjét kérdeztük. Egy kissé úgy festett a helyzet, mintha feleltettük volna egymást. Ült a katedránál, s tanulóhoz, vagy inkább vizsgázóhoz illő szerénységgel válaszolgatott.

— Huszonöt éve élek falusi körülmények között. Lett volna rá mód, hogy változtassunk. A férjem nyugdíjas, korábban mehettünk volna nagyobb helyre, ám valami mindig visszatartott.

Hosszasan elgondolkozik, mintha keresné, válogatná a legpontosabb kifejezéseket.

— Úgy van ez, hogy ha már összekötöttük sorsunkat ezzel a néppel, tartsunk velük.

A székelyekről r 7X:

csoportról amelyik között sajnos bőven találhat pótolni valót a pótolni akaró ember. S mert van lemaradás, a mozdulás is nehezebb. Kissné és a falubeliek tavaly próbálkoztak az első lépésekkel. Kísérleti évnek gondolták, sikerült, s alap lett belőle. Hogy nem köny- nyen az bizonyos.

— Hirdetéssel, dobszóval hiába próbálkozik az ember. Nem megy. Azt hiszem mindenkinek meg kell érteni a következőt: gyakran még az akarat is kevés. Hogy az idősebb felnőtteket iskolapadba ültessük sok mindennel meg kell küzdeni. Például azzal a nézettel is amelyik azt vallja: gyereket akarunk csinálni meglett emberekből.

Legalább annyira igaz, mint amit Kiss Jánosné mond, az a dolog is, hogy ebben az esetben a példa sem ragadós. Főleg falun gyakori a meggondolatlan vagy éppen nagyon is meggondolt előítélet. Amikor például a tanítónő, a termelőszövetkezeti raktáros, a tanácselnök azért erőlködtek, hogy legyen esti iskola, került aki így vélekedett: Kissék azért próbálkoznak, mert keresni akarnak. Ha valaki abból akar sarokházat venni amit a pedagógus a felnőttek oktatásáért kap, emlékművet érdemel. Egyszerűen lehetetlen megfizetni az éjszakába nyúló estéket, a munkával kitöltött pihenő órákat.

Nincs és nem volt nyugta azonban azoknak sem, akik először hallgattak a szóra. Előttük meg így érveltek: „Mik akartak lenni, miniszterek?” S akit a gúnyolás feszélyezett, visszahúzódott. Az ilyesféle vélekedés még azt is megtántorította, aki különben húsz éve ismeri Kiss Jánosnét, a férjét és a falut.

Viszont akadtak olyan emberek, mint Lovász Albert, a termelőszövetkezet raktárosa, aki maga mellett a feleségét meg a menyét is vitte az iskolába. Nem volt könnyű a kísérleti esztendő, de megérte. Olyan alapnak bizonyult amelyikre lehet építeni ebben a kis, elzárt községben. Még akkor is, ha nem ragadós a kezdők, példája.

Október 2-án kezdődik a termelőszövetkezeti tagok üdülési idénye

Az Állami Biztosítótól kapott tájékoztatás alapján a Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási és önsegélyző Csoportjának szervezésében 170 tagot üdültet- nek Harkányban és Hévízen. Az Önsegélyző Csoport tagjai 10 napot töltenek a harkányi Baranya Szállóban, míg más- csoportok

a hévízi pénzügyőrüdülőben.

Az elmúlt év tapasztalatai alapján ez évben is száz termelőszövetkezeti tag tölt három napot hazánk fővárosában, Budapesten, A november 16-án induló csoport vonaton érkezik Budapestre, ahol sok látnivaló és kellemes szórakozás várja.

Szalonnamérés — ultrahanggal

Egyre több felhasználási területe van a nem is olyan régóta ismert ultrahangnak. Az ultrahang a hallható hangnál nagyobb frekvenciájú mechanikai rezgés. Különféle anyagvizsgálatokra, távolságmérésre, nem keveredő anyagok keverésére, fémek folyadékban történő finom elosztására, kémiai folyamatok gyor sítására, kristály szerkeztek megváltoztatására, baktériumok roncsolására, gyógyításra alkalmas. A gödöllői Sertéshízékonysági Vizsgáló Állomáson jelentős eredményeket értek el az élő állatok ultrahangos vizsgálatával. Eddig csak a levágott sertések szalonnájának a vastagságát lehetett mérni, az ultrahang segítségével az élő sertéseken is mérhető a szalonna, illetve a karaj állapota. A kísérletek főleg a továbbtenyésztésre legalkalmasabb állatok kiválasztása szempontjából igen jelentősek.

HIRDESSEN

a TOLNA MEGYEI I

Népújságban!

Sárközi Gyula:

dl yzinqapfu'i táneősnó

— Elkezdtük most is

— mondja a tervekről Kissné. — A tanács sokat segített, s az idén is várjuk a támogatást. Vannak már embereink, segítőink, rájuk is számítunk, meg mindenkire.

S végül még egy ígéret: mindenkihez el szeretnének jutni. Beszélgetni, tanácskozni, szót érteni. Mert ez a dolog hirdetéssel, dobszóval nem megy, csak türelmes, aprólékos munkával. S.ha valami titkot próbálunk keresni Kalaznón, csak az előbbiekre utalhatunk.

SZ. I.

Eredeti találmány

Az ismert klasszikus gépi permetezők forgófejei gépileg porlaszt ják a növényvédelemben felhasznált oldatokat. Ezeknek azonban számos hátrányuk van: a forgató szerkezet könnyen szennyeződik és a permetezett cseppek nem megfelelő finom- ságúak.

A plo-vdivi gyümölcstermelési intézetben új dinamikus permetezőt szerkesztettek oldatok porlasztására, két keresztezett sugárral, 25—-30 atmoszféra nyomással. Ez olyan készülék, amely egyszerűen hozzákapcsolható a gyümölcs- és szőlőtermelésben használt permetezőkhöz. Az új szerkezet segítségével a permetezett oldat csepp- jei sokkal finomabbak és emellett kb. 30 százalékkal gazdaságosabb is. Azonkívül ilyen módon a permetezők számát 4—6 szorosan csökkentem lehet.

Az új készüléket már számos szövetkezeti gazdaságban alkalmazzák a gyakorlatban is, Rusze és Plovdiv megyékben. Ismert bolgár szakemberek a mezőgazdaság gépesítésében ezt az új találmányt igen hasznosnak tartják.

I TTTTV»»*TV»»»rTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTVVTVTTTVTTrvTTfTTTTTTVT»TTTTTTTTfTTT7TTTTVVVTTTVVT

— 55 —

— Nem is tudja, Kuomono úr, mennyire örülök, hogy elvisz innen! — mondta Sári, miközben csomagolni kezdte kevéske holmiját a bőröndbe. — De mondja csak, Koumoro úr! Maga is jön velerp? Mi lesz a békeharccal? És hogy kerülnek a békeharcosok a Vasmacskába?

— Túl sok kérdést ad fel egyszerre, kisasz- szony — felelte a japán továbbra is mosolyogva, de a tapasztalt szem rögtön észrevette volna, hogy nincs ínyére a kérdésözön. — Először is itt marad Genovában most érkezett harcostársam. En tehát magával utazhatom. Különben a Liga Szingapúrba rendelt. És hogy kerülünk mi békeligások a Vasmacskába? Egyszerűen. A Vas- macska tulajdonosa, bizonyos Li-Fo-hi úr az ázsiai bókeliga tagja és a Vasmacskában rengeteg tengerész és hadihajós matróz megfordul. Az a fő tanyájuk, ha partraszállnak. Ezektől sok értékes adatot tudhatunk meg, illetve tudhat meg magácska. miss Sarah, ami viszont nagy hasznára lehet a világbéke-ligamozgalomnak.

— Értem már, mr. Kuomoro. Ne haragudjon, hogy megkérdeztem ezeket a dolgokat, de tudja, engem már egyszer becsaptak és nem szeretném, ha most cseberből vederbe esnék. Giovanni úr húszunkat az orrunknál fogva vezetett... És ...és én bízni szeretnék magában, mr. Kuomoro, hisz eddig is annyit segített rajtam és olyan jó embernek ismertem meg. Nem szeretnék csalódni magában...

— 56 —

— Efelől nyugodt lehet, miss Sarah! A békéért, a világbékéért ez a legkevesebb, amit tehetünk és amit köteles megtenni mindenki, aki szereti a békét!

Kuomoro úr most nem mosolygott. Ült és cigarettázott. Arca, mint a szoboré, merev, mozdulatlan. Mintha kőből faragták volna. Amikor Sári véletlenül rápillantott, szinte megijedt ettől a kifejezéstelen Buddha-arctól.

— Kész vagyok! — mondta és felkapta bőröndjét.

— Ne fáradjon, tegye csak le! — A japán felállt. — Szólunk a signorinának, majd kerít valakit, aki lehozza a kocsimhoz. Jöjjön.

Lementek az irodába.

Signorina Adeline az íróasztalnál ült és szipogott. Amint beléptek, hangos zokogásba tört ki:

— Hát elhagyod a te drága jó Adelinedet? — csapta össze kezeit. — Ez a hála, amiért olyan jó voltam hozzád? Elvesztem miattad ezt a drága vendéget, akihez hasonló gazdag úr még nem tette be lábát az Aranyhalacskába! Menj, ne is lássalak, te hálátlan! Amiért tetőt adtam a fejed fölé. etettelek és még zsebpénzzel is tömtelek...!

Kuomoro úr vetett véget ennek a szemrehányás-áradatnak.

— Elnézést, signorina, de sietnünk kell! Még sok dolgunk van a mai napon — mondta és kezet fogott a madame-mal.

Sári követte példáját: valami köszönés félét motyogott, aztán mind a ketten kiléptek az irodából.

— 57 —

A lányok — a tizenkilenc magyar és húsz régi — a folyosó két oldalán sorakoztak. Egyesek szipogtak és szemüket törölgették a zsebkendőjükkel, mások Sári nyakába csimpaszkodtak s még egy utolsó rúzsos búcsúcsókot nyomtak az arcára. De voltak, akik mozdulatlanul álltak és szemükben palástolatlan irigység tükröződött.

— Aztán írjál! — kiáltották utána ketten- hárman magyarul.

Beszálltak a kis sportkocsiba.

A bőröndöt most hozta le az éjszakai portás, aki ilyen késő délután már el szokta foglalni posztját a kapu alatti kis fülkében.

A lányok kiözönlöttek az utcára és sokáig integettek utánuk, míg csak kocsijuk el nem tűnt a kanyarban.

— A Napoletana szállóba megyünk — szólt oda a japán a mellette ülő Sárinak. — Nagyon szép, előkelő hotel. Zongora is van a szobájában. Tartunk egy kis próbát.

— Kissé furcsának tartom, mr. Kuomoro, hogy azután próbál ki, hogy már kiváltott abból a rémes házból — felelte Sári.

— Igaza van. De üzletember vagyok, aki megszokta a kockázatot. Márpedig minden üzletben van kockázat. Üzleti ügyeim meg a békeliga- mozgalom lefoglalt, s nem értem rá előbb törődni a kipróbálásával. Különben sincs vész, mert ha esetleg kiesett volna a gyakorlatból, ami nem valószínű, majd bepótolja Szingapúrban. Azt hiszem, nem kell sok idő magának, hogy újra belejöjjön...