Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-24 / 225. szám

4 •rsora MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. szeptember 21. A kalaznói Akkora a falu j gyo bbra mére­tezett sátorponyvával be lehetne takarni. S ha jól utánanéz az em­ber azt látja, hogy innen már út sem vezet tovább. A többi falu úgy fekszik Kalaznó körül szét­szórva a határban, mintha vélet­lenül ejtette volna ókét oda vala­mi ismeretlen hatalom a saját kénye-kedve szerint. A központ egy kicsit Hőgyész, de a vonzás mégis a város, a távolabbi na­gyobb települések előjoga. Főként Érdre költözködik, aki búcsút mond a falunak. A kicsit körülményes kép sze­rint azt hihetné bárki: olyan Ka­laznó, mint az állóvíz, csak a fel­színe fodrozódik néha. Az ilyen­től azt is megszokta mindenki, hogy nem változik benne semmi, minden úgy van majdnem érintet­lenül, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Farkas János, a bonyhádi járási tanács népművelési felügye­lője mégis Kalaznóhoz nyúl pél­dáért. Azt mondja: a nyáron fel­nőtteket vizsgáztatott ő ott, s ma­ga is meglepődött a tapasztalta­kon. Érhetik az embert meglepeté­sek? Persze. A közeli Hőgyészen például döcög a felnőttoktatás, Kalaznón pedig halad. Hogy mi a titka a különbségnek arról Kiss Jánosnét, a kalaznói iskola fehér­hajú igazgatónőjét kérdeztük. Egy kissé úgy festett a helyzet, mintha feleltettük volna egy­mást. Ült a katedránál, s tanuló­hoz, vagy inkább vizsgázóhoz il­lő szerénységgel válaszolgatott. — Huszonöt éve élek falusi kö­rülmények között. Lett volna rá mód, hogy változtassunk. A fér­jem nyugdíjas, korábban mehet­tünk volna nagyobb helyre, ám valami mindig visszatartott. Hosszasan elgondolkozik, mint­ha keresné, válogatná a legponto­sabb kifejezéseket. — Úgy van ez, hogy ha már összekötöttük sorsunkat ezzel a néppel, tartsunk velük. A székelyekről r 7X: csoportról amelyik között sajnos bőven találhat pótolni valót a pó­tolni akaró ember. S mert van le­maradás, a mozdulás is nehezebb. Kissné és a falubeliek tavaly pró­bálkoztak az első lépésekkel. Kí­sérleti évnek gondolták, sikerült, s alap lett belőle. Hogy nem köny- nyen az bizonyos. — Hirdetéssel, dobszóval hiába próbálkozik az ember. Nem megy. Azt hiszem mindenkinek meg kell érteni a következőt: gyakran még az akarat is kevés. Hogy az idő­sebb felnőtteket iskolapadba ül­tessük sok mindennel meg kell küzdeni. Például azzal a nézettel is amelyik azt vallja: gyereket akarunk csinálni meglett embe­rekből. Legalább annyira igaz, mint amit Kiss Jánosné mond, az a do­log is, hogy ebben az esetben a példa sem ragadós. Főleg falun gyakori a meggondolatlan vagy éppen nagyon is meggondolt elő­ítélet. Amikor például a tanítónő, a termelőszövetkezeti raktáros, a tanácselnök azért erőlködtek, hogy legyen esti iskola, került aki így vélekedett: Kissék azért próbál­koznak, mert keresni akarnak. Ha valaki abból akar sarokházat venni amit a pedagógus a felnőt­tek oktatásáért kap, emlékművet érdemel. Egyszerűen lehetetlen megfizetni az éjszakába nyúló es­téket, a munkával kitöltött pihe­nő órákat. Nincs és nem volt nyugta azon­ban azoknak sem, akik először hallgattak a szóra. Előttük meg így érveltek: „Mik akartak lenni, miniszterek?” S akit a gúnyolás feszélyezett, visszahúzódott. Az ilyesféle vélekedés még azt is megtántorította, aki különben húsz éve ismeri Kiss Jánosnét, a férjét és a falut. Viszont akadtak olyan emberek, mint Lovász Albert, a termelő­szövetkezet raktárosa, aki maga mellett a feleségét meg a menyét is vitte az iskolába. Nem volt könnyű a kísérleti esztendő, de megérte. Olyan alapnak bizonyult amelyikre lehet építeni ebben a kis, elzárt községben. Még ak­kor is, ha nem ragadós a kezdők, példája. Október 2-án kezdődik a termelő­szövetkezeti tagok üdülési idénye Az Állami Biztosítótól kapott tájékoztatás alapján a Terme­lőszövetkezeti Tagok Biztosítási és önsegélyző Csoportjának szervezésében 170 tagot üdültet- nek Harkányban és Hévízen. Az Önsegélyző Csoport tagjai 10 na­pot töltenek a harkányi Baranya Szállóban, míg más- csoportok a hévízi pénzügyőrüdülőben. Az elmúlt év tapasztalatai alapján ez évben is száz ter­melőszövetkezeti tag tölt három napot hazánk fővárosában, Bu­dapesten, A november 16-án in­duló csoport vonaton érkezik Budapestre, ahol sok látnivaló és kellemes szórakozás várja. Szalonnamérés — ultrahanggal Egyre több felhasználási területe van a nem is olyan régóta ismert ultrahangnak. Az ultrahang a hallható hang­nál nagyobb frekvenciájú mechanikai rezgés. Különféle anyagvizsgálatokra, távolságmérésre, nem keveredő anya­gok keverésére, fémek folyadékban történő finom elosztásá­ra, kémiai folyamatok gyor sítására, kristály szerkeztek meg­változtatására, baktériumok roncsolására, gyógyításra alkal­mas. A gödöllői Sertéshízékonysági Vizsgáló Állomáson je­lentős eredményeket értek el az élő állatok ultrahangos vizsgálatával. Eddig csak a levágott sertések szalonnájának a vastagságát lehetett mérni, az ultrahang segítségével az élő sertéseken is mérhető a szalonna, illetve a karaj álla­pota. A kísérletek főleg a továbbtenyésztésre legalkalma­sabb állatok kiválasztása szempontjából igen jelentősek. HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI I Népújságban! Sárközi Gyula: dl yzinqapfu'i táneősnó — Elkezdtük most is — mondja a tervekről Kissné. — A tanács sokat segített, s az idén is várjuk a támogatást. Vannak már embereink, segítőink, rájuk is számítunk, meg mindenkire. S végül még egy ígéret: minden­kihez el szeretnének jutni. Beszél­getni, tanácskozni, szót érteni. Mert ez a dolog hirdetéssel, dob­szóval nem megy, csak türelmes, aprólékos munkával. S.ha valami titkot próbálunk keresni Kalaz­nón, csak az előbbiekre utalha­tunk. SZ. I. Eredeti találmány Az ismert klasszikus gépi per­metezők forgófejei gépileg por­laszt ják a növényvédelemben felhasznált oldatokat. Ezeknek azonban számos hátrányuk van: a forgató szerkezet könnyen szennyeződik és a permetezett cseppek nem megfelelő finom- ságúak. A plo-vdivi gyümölcstermelési intézetben új dinamikus perme­tezőt szerkesztettek oldatok por­lasztására, két keresztezett su­gárral, 25—-30 atmoszféra nyo­mással. Ez olyan készülék, amely egyszerűen hozzákapcsol­ható a gyümölcs- és szőlőter­melésben használt permetezők­höz. Az új szerkezet segítségé­vel a permetezett oldat csepp- jei sokkal finomabbak és emel­lett kb. 30 százalékkal gazdasá­gosabb is. Azonkívül ilyen mó­don a permetezők számát 4—6 szorosan csökkentem lehet. Az új készüléket már számos szövetkezeti gazdaságban alkal­mazzák a gyakorlatban is, Ru­sze és Plovdiv megyékben. Is­mert bolgár szakemberek a me­zőgazdaság gépesítésében ezt az új találmányt igen hasznosnak tartják. I TTTTV»»*TV»»»rTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTVVTVTTTVTTrvTTfTTTTTTVT»TTTTTTTTfTTT7TTTTVVVTTTVVT — 55 — — Nem is tudja, Kuomono úr, mennyire örü­lök, hogy elvisz innen! — mondta Sári, miköz­ben csomagolni kezdte kevéske holmiját a bő­röndbe. — De mondja csak, Koumoro úr! Maga is jön velerp? Mi lesz a békeharccal? És hogy kerülnek a békeharcosok a Vasmacskába? — Túl sok kérdést ad fel egyszerre, kisasz- szony — felelte a japán továbbra is mosolyog­va, de a tapasztalt szem rögtön észrevette volna, hogy nincs ínyére a kérdésözön. — Először is itt marad Genovában most érkezett harcostársam. En tehát magával utazhatom. Különben a Liga Szingapúrba rendelt. És hogy kerülünk mi béke­ligások a Vasmacskába? Egyszerűen. A Vas- macska tulajdonosa, bizonyos Li-Fo-hi úr az ázsiai bókeliga tagja és a Vasmacskában renge­teg tengerész és hadihajós matróz megfordul. Az a fő tanyájuk, ha partraszállnak. Ezektől sok értékes adatot tudhatunk meg, illetve tudhat meg magácska. miss Sarah, ami viszont nagy hasznára lehet a világbéke-ligamozgalomnak. — Értem már, mr. Kuomoro. Ne haragudjon, hogy megkérdeztem ezeket a dolgokat, de tudja, engem már egyszer becsaptak és nem szeret­ném, ha most cseberből vederbe esnék. Giovanni úr húszunkat az orrunknál fogva vezetett... És ...és én bízni szeretnék magában, mr. Kuomoro, hisz eddig is annyit segített rajtam és olyan jó embernek ismertem meg. Nem szeretnék csa­lódni magában... — 56 — — Efelől nyugodt lehet, miss Sarah! A bé­kéért, a világbékéért ez a legkevesebb, amit tehetünk és amit köteles megtenni mindenki, aki szereti a békét! Kuomoro úr most nem mosolygott. Ült és cigarettázott. Arca, mint a szoboré, merev, moz­dulatlan. Mintha kőből faragták volna. Amikor Sári véletlenül rápillantott, szinte megijedt ettől a kifejezéstelen Buddha-arctól. — Kész vagyok! — mondta és felkapta bő­röndjét. — Ne fáradjon, tegye csak le! — A japán felállt. — Szólunk a signorinának, majd kerít valakit, aki lehozza a kocsimhoz. Jöjjön. Lementek az irodába. Signorina Adeline az íróasztalnál ült és szipo­gott. Amint beléptek, hangos zokogásba tört ki: — Hát elhagyod a te drága jó Adelinedet? — csapta össze kezeit. — Ez a hála, amiért olyan jó voltam hozzád? Elvesztem miattad ezt a drá­ga vendéget, akihez hasonló gazdag úr még nem tette be lábát az Aranyhalacskába! Menj, ne is lássalak, te hálátlan! Amiért tetőt adtam a fejed fölé. etettelek és még zsebpénzzel is tömtelek...! Kuomoro úr vetett véget ennek a szemrehá­nyás-áradatnak. — Elnézést, signorina, de sietnünk kell! Még sok dolgunk van a mai napon — mondta és ke­zet fogott a madame-mal. Sári követte példáját: valami köszönés félét motyogott, aztán mind a ketten kiléptek az irodából. — 57 — A lányok — a tizenkilenc magyar és húsz régi — a folyosó két oldalán sorakoztak. Egye­sek szipogtak és szemüket törölgették a zsebken­dőjükkel, mások Sári nyakába csimpaszkodtak s még egy utolsó rúzsos búcsúcsókot nyomtak az arcára. De voltak, akik mozdulatlanul álltak és szemükben palástolatlan irigység tükröződött. — Aztán írjál! — kiáltották utána ketten- hárman magyarul. Beszálltak a kis sportkocsiba. A bőröndöt most hozta le az éjszakai portás, aki ilyen késő délután már el szokta foglalni posztját a kapu alatti kis fülkében. A lányok kiözönlöttek az utcára és sokáig integettek utánuk, míg csak kocsijuk el nem tűnt a kanyarban. — A Napoletana szállóba megyünk — szólt oda a japán a mellette ülő Sárinak. — Nagyon szép, előkelő hotel. Zongora is van a szobájában. Tartunk egy kis próbát. — Kissé furcsának tartom, mr. Kuomoro, hogy azután próbál ki, hogy már kiváltott abból a rémes házból — felelte Sári. — Igaza van. De üzletember vagyok, aki meg­szokta a kockázatot. Márpedig minden üzletben van kockázat. Üzleti ügyeim meg a békeliga- mozgalom lefoglalt, s nem értem rá előbb törőd­ni a kipróbálásával. Különben sincs vész, mert ha esetleg kiesett volna a gyakorlatból, ami nem valószínű, majd bepótolja Szingapúrban. Azt hiszem, nem kell sok idő magának, hogy újra belejöjjön...

Next

/
Thumbnails
Contents