Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-24 / 225. szám
1965. szeptember 21. TOLNA MEGYEI NEPOJSAfl 3 TÖBB SEGÍTSÉGET a vidékeit élő képzőművészeknek! Megmaradni embernek A Képzőművészek Déldunántúli Területi Bizottsága tegnap délelőtt tartotta megbeszélését a TIT- klubban. A megbeszélésen jelen volt Kelle Sándor festőművész, a szövetség vezetőségi tagja, Kajdi Béla, a tanács népművelési előadója, Lázár Pál Tolna megyei megbízott, valamint más festőművészek. Az ülés értékelte Tolna megye képzőművészeti helyzetét és az elkövetkezendő feladatokat. A vidéken élő képzőművészek ritkábban jutnak megbízásokhoz, ezért a szövetség a tanács népművelési osztályával egyetértésben javasolja a Tolna megyében lévő beruházó vállalatoknak, hogy azoknak a házaknak tervezésénél, ahova egy-egy szobrot, sgraf- fitot, vagy mozaikot kívánnak elhelyezni, gondoljanak a Tolna megyében élő művészekre, az ő terveik is szerepeljenek a kiválasztandó legjobb alkotások között. A megyének több nagy gyára és üzeme van, ezért szóba kerülhetne az úgynevezett szocialista szerződések megkötése, ami annyit jelent, hogy a szerződés időtartama alatt a művész gyakran tartózkodik az üzemben és képeinek témáját az üzem élete adja. Ez a megoldás egyrészt hasznára van a szerződést megkötő üzemnek, hisz így értékes és az üzem életét megörökítő képeknapja. Szekszárdan, fegyveres testül eleink lázasan készülődnek az ünnepre, melyre gazdag műsort állítottak össze. A központi ünnepséget 28-án este fél 8 órai kezdettel tartják a Fegyveres Erők Klubjában. A megemlékezés után a honvédség és a Gépjavító Vállalat kultúrcsoportjaá adnak műsort, majd utána közös táncestet rendeznek. Szeptember 29-én nagyszabású, Az új népművelési évad úgynevezett „művészeti évvé” nyilvánított, ezért a kiállításokat ennek a jegyében rendezik meg. Elsősorban időszakos „élő” kiállítások megrendezésére gondol a bizottság, amelyeket mozgó paravánokra helyeznek el és így a kiállítás vándoroltatható, eljuthat a falvakba, sőt, a pusztákra is. November 7-én nyílik meg a Tolna megyei képzőművészek nagyszabású kiállítása a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban, amelyen — a tervek szerint — Tolna megyéből elszármazott országos hírű festőművészek is részt vesznek néhány képpel a jelenleg is a megyében élő művészek mellett. A majosi emberek büszkék termelőszövetkezetükre, presszójukra, és általában az egész községre. A házak. udvarok tiszták, legtöbbjük újonnan vakolt, ízléses épület. A falu közepén azonban egy rozoga, iitött-kopott házikó minden majosi szépérzékét bántja. Ez az épület a postahivatal! A majosi tanács már öt éve irogat, könyörög a Pécsi Postaigazgatóságnak, javítsák meg a egésznapos sportrendezvényeket tartanak a városi sportpályán és a honvédség laktanyájában. A Gépjavító Vállalat bajnoki mérkőzése szünetében 4x400-as fegyveres váltót és 1500 méteres síkfutást rendeznek. Ezen a napon bonyolítják ]e a szekszárdi lőtéren a BM, az MHS a Kiegészítő Parancsnokság és a Gépjavító Vállalat közötti lóversenyeket. Ezenkívül tekeverseny, röplabda és kispályás labdarúgás szerepel a műsoron. F nnak vezetők, akik környezetükre, közvetlen beosztottjaikra valósággal termékenyítő hatást gyakorolnak. Az ilyen vezetőtípussal jó együtt dolgozni, mert ők azok, akik megjelenésükkel, fellépésű kikel, magatartásukkal már eleve kedvet adnak munkatársaiknak. Kialakul az a légkör, amelyben a beosztottak úgy nyilatkoznak, hogy ha megfeszülök, akkor is megcsinálom a dolgomat, már csak ná való tekintettel is. Sokszor tehát el sem hiszi az ember, hogy mennyi nehézség győzhető le, s az alkotó energia elől mennyi sorompó nyitható fel ott, Az ócska viskóban áldatlan körülmények között dolgozik a hivatalvezető. A felekkel való foglalkozás pedig egyenesen felháborító! A postahivatal épületébe helyszűke miatt nem lehet bemenni, így a feleket az udvarról a pici ablakon keresztül szolgálják ki. Esős időben bőrig áznak, télen a hidegben, pedig megfagynak, A telefonbeszélgetés a következőképpen történik: a telefonáló beszól az ablakon, hogy kit kér, majd kiadják neki a kagylót. Beszélhet. Az arra játszadozó gyerekek odasereglenek, lesik, hogy ki, mit mond. Sokszor a traktor. vagy kocsizorgéstől semmit sem lehet hallani. A hivatalnak napjában 20—30 fő a forgalma, de a napi telefonálók száma is megközelíti a tizet. Ezelőtt három éve ynepjelent egy technikus a tanácson. Bemutatta a postahivatal tervrajzát. Utána eltűnt, azóta is minden maradt a régiben. A postaépület Majos legrondább háza. Azt nem lehet mondani, a falu szégyene, inkább azt, hogy a Pécsi Postaigazgatóságé! Kíváncsiak vagyunk, mikor törlik el a szégyenfoltot! (—is) kel díszítheti a megfelelő terme- . ., ,, „ , . két, másrészt alkalmat ad a mű- , tulajdonukban levő hivatalt, vészeiknek a gyár megismerésére, eddig csak ígéretet kaptak. de fl néphadsereg napja programja Szeptember 29. a néphadsereg Mikor törlik el a szégyenfoltot ? Vége a nagy misének. A tömeg a templomkertben. s a bejáratnál sűrűsödik. Szűk kapun özönlenek a tér felé. Kék mintás ruhájú lány elesik a küszöbön. Rátaposnak, többen megbotlanak benne. Nem segítik fel. Gyóntatószékek. Tömött em- bensorok. Anya álldogál, ölében pufók gyermekével, akár egy pócsi madonna. Átadja gyermekét valakinek aztán letérdel. A főtéren, a szabadtéri oltár mikrofonjába fehér inges papok énekelnek. Lenn két parasztember beszélget: — S akikor odajön Jani, a brigádvezetőnk, és azt mondja az elnöknek.., Azután elindulnak a Halászcsárda felé. Koldusok. (Hammel József fel vételei, j Máriapócs, 1965. Kisboldog- as&zotny napján. KUN ISTVÁN „Könyörögj érettünk ...” Fiatal pap. Reverendája fölé acólkék orkánt öltött, lábára divatos sarut. ötvenes asszony csúszik térden a templom falánál. Arca mint a viasz. Mintha most ébredne mákonyos álmából. „Áldott vagy te az asszonyok között...” Béna jóbbú ember vet keresztet ép kezével. Sánta gyermek biceg az oltárhoz. Nem borul — esik térdre. „És áldott a te méhednek gyümölcse...” Városi embert alig látni. Sokan vannak és meglepően jól öltözöttek a cigányok. A fiatal itt-ott vesz részt a ceremóniákon, inkább sétál a soron, esó- kolózik a temetőben, vagy körhintára ÜL Mise. Közös éneklés. Idős parasztasszonyok a Mária oltáránál. Kappanhangú férfi mondja előttük a sorokat. S egyszercsak: — Ne szaladjunk vele, kérem, nem lóverseny ez. Lassan, áhitat- tal. „Szentmisét itt jegyeztessünk!” Perselyek. Pénzt váró tenyerek. „Ki itt vásárol, a kegyhely fenntartását segíti”. Szentképek, olvasók, füzérek, keresztelt. Folyik az árusítás. ahol a vezető meg tud maradni embernek. S a szocialista közegen a körülmények kedveznek is ahhoz, hogy mindenki, minden poszton megmaradjon embernek. Ennek a jelentősége roppant nagy, hiszen számtalanszor megfigyelheti barid, hogy a fontoskodó, a munkatársakon, az alárendelteken keresztülnéző, önnön géniuszát túlértékelő vezető lehet bármilyen okos és iskolázott, nem, vagy csak nagyon nehezen boldogul. Ennek az ellenkezője is érvényes, hiszen az is megfigyelhető, hogy kimondottan nehéz posztokon egy-egy elvtárs éppen imponáló vezetői magatartása folytán igen jól megállja a helyét. Napjainkban ez különösképpen- érvényes a termelőszövetkezetekre. Az elnökök egy része nemhogy diplomával, de még technikusi oklevéllel sem rendelkezik. A fiatalabbak közül sokan meg fogják majd szerezni a technikusi oklevelet, vagy a diplomát. Mindez csupán idő kérdése. Most nem is erről van szó, hanem arról, hogy a tsz-elnökök többsége az elnöki székben is megmaradt embernek és ez a körülmény legtöbb nehézségen átsegít. mit mutat a másik oldal? ^ A tamási járás egyik termelőszövetkezetében főag- ronómusi beosztásban dolgozott egy egyetemet végző kiváló szakember. Mellette az elnök iskolázottságban persze elmaradt, ö viszont utolérhetetlen távolságba kullogott az elnök mögött emberségben. S ez a fiatal fő- agronómus hiába akart jót. A tagok elfordultak tőle. ö pedig talán még ma sem érti, hogy azért fordultak el tőle, mert gőgös, fennsőbbséges viselkedésével sértette az emberek méltóságát és önérzetét. Ahol megjelent, ott egyszerre eltűnt a vidámság, a jókedv és szinte fagyos lett jelenlététől a levegő. Később már voltak tagok, akik nyíltan hangoztatták: jót mond, de pontosan azért nem csinálják amit mond, mert ő mondja. Egy ilyen tartós szituáció nemcsak ingerültséget vált ki az emberekből, hanem bénítja is az embereket. Igen, mert ha egy vezető minden esetben saját magát tartja a legokosabbnak, ha méltóságát látja megcsorbítva, amikor mellette más is okos szeretne lenni, ha abban a tévhitben él, hogy csak neki van joga a szocializmus igazságát képviselni — a tömeg ehhez legfeljebb arra jó, hogy neki statisztáljon — akkor éppen azokat az erőket kárhoztatja tétlenségre, akik a nyomatékot adják és akik a biztonságérzetet növelik. z üzemek, a hivatalok, a vállalatok életében a vezetők kapcsolata a dolgozókhoz gyakori, sőt, majd hogy nem állandó beszédtéma. Ez nem csoda, hiszen a vezetői magatartás óhatatlanul rányomja á bélyegét a munkakedvre, az alkotni akarásra, egyszóval az úgynevezett aktivitásra. Ma már ez a szóban forgó kapcsolat legtöbbször pozitív előjellel vitatott téma. Ritkaság számba megy az a gőgös és felfuvalkodott vezető, aki nemcsak ügyfeleit, de még a beosztottjait is előszobáz- tatja. abból a furcsa meggondolásból, hogy elfoglaltságát, tehát fontosságát minden lehető módon kihangsúlyozza. Sokkal gyakoribb a kapcsolatokban a közvetlenség, a fesztelenség és az őszinteség. Az az állapot, amely a beosztottat nem bizonyos magaslatokból kezeli, hanem úgy, hogy a beosztott minden helyzetben embernek érezheti saját magát és nem félistennek, hanem embernek nézheti minden esetben a felettesét is. Egyébként ettől egyetlen vezető sem lesz „kisebb”, hanem inkább „nagyobb”. Az egészséges közéletet tükrözi vissza az a sok közszájon forgó történet is, amely alátámasztja és tanúsítja a jó kapcsolatokat. „Megmaradt annak, aki volt” — mondják elismeréssel az emberek egy ismert vezetőről. De vajon miért beszélnek róla így? Tulaj dohképpen apróságok miatt. Fontos, nagy horderejű tevékenysége alapján ugyanis nem ítélhetik meg, hiszen ezt egy viszonylag szűk körben végzi. Csak abból ítélhetik meg tehát, ami emberi. Abból, hogy amikor kezet fog valakivel, akkor a kezét nyújtja és nem az ujját. Abból, hogy amikor szót vált valakivel, nem a mennyezetet, vagy az eget bámulja, hanem odafigyel a beszélőre, abból, hogy nem játssza meg örökké az elfoglaltat, és a világmegváltó tervek annyira nem teszik szórakozottá, hogy ne vegyen tudomást azoknak a létezéséről, akiket szolgálnia kell. Az a vezető, aki megmaradt annak, aki volt, az emberek szemében mindig rangosabb, tekintélyesebb, mint az, aki önnön személyét már annyira túlbecsüli, hogy néha legszívesebben kezet csókolna saját magának. S ne feledjük, hogy erre nézve bőségesen szolgáltat példát mindegyik munkahely, vállalat, hivatal, tsz. vagy állami gazdaság. Ismerünk tsz-vezetőket, akik határozottak, rendet és fegyelmet kemény kézzel megtartó emberek, mégis népszerűek. A tagok mégis úgy beszélnek róluk, hogy jó velük együtt dolgozni. Vajon miért? Azért, mert egészen más megkövetelni, betartatni a rendet, a fegyelmet emberként és megint más ugyanezt megtenni kiskirály- pózokkal, vagy úgy, hogy bárki is annyira eltúlozza nagyfokú fontoskodással saját helyét és szerepét. hogy az már nemcsak komolytalan, hanem nevetséges. Általában nem az váltja ki egyébként az ellenérzést, hogy a vezető parancsol. Mindenki megérti ezt. Az váltja ki az ellenérzést, ha az a vezető foghegyről löki oda a szót. ha beosztottjait lekezeli, azokat hígvelejűnek tartja és így tovább. Akiben eluralkodik ez a felfogás, az később már arról is felismerhető, hogy túlérzékeny, finomkodó, okoskodó, aprólékos, óvja magát a tömegektől, mert azt hiszi, mindaz, ami emberi, mindaz a rang és a tekintély rovására megy. i rangnak és a tekintélynek, de ami még ennél is fontosabb, a közmegbecsülésnek ára van Mindezekre napjaink sokrétű és bonyolult tennivalói közepette a vezetőnek szüksége van. A közmegbecsülés ugyanis egyúttal a segítőtársak, a támogatók sokaságát is jelenti. A köz- megbecsülés hiánya pedig azt, hogy a vezető egyedül, magára hagyatva küszködik. Ennek pedig rendszerint az a következménye, hogy kudarc kudarcra halmozódik. Azok járnak tehát jó úton, akik megmaradnak embernek, nem haverkodnak, de nem is élnek a fellegekben. Sz. P,
