Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-24 / 225. szám

t i 2 tOLNA MEGYEI NEPCJSAG 1965. szeptember Si. Három hét múlva kezdődik a szüret Szekszárdon A Szekszárdi Állami Gazdaság­ban ugyan már megkezdődött a borszőlő szüretelése, a szekszárdi dombvidéken általánosságban azonban csak három hét múlva kezdődik a szüret. A szőlő éré­se mintegy két hetet kitolódott a kedvezőtlen időjárás következ­tében és október közepéig akkor is tanácsos várni a szürettel, ha addig napsütéses, kedvező idő­járás lesz. Szekiszárdon több mint ezer szőlősgazda készülődik ezekben a napokban a szüretre. A város területén tehát sok a kisüzemi szőlészet, de a gazdák a ter­més jelentős részét szőlő formá­jában eladják az Állami Pince­gazdaságinak, így lehetőség nyí­lik majd nagy mennyiségű egy­séges minőségű bor készítésére, amj mindenekelőtt exportszem- pontból jelentős. A szőlészeti szakcsoport keretében ugyan­csak nagy mennyiségben állítanak elő egységes minőségű bort. Amint Saramé Jenő, az Állami Pincegazdaság szekszárdi telepé­nek vezetője mondotta, mintegy 5000 mázsa, többségében vörös bor készítésére alkalmai, kék' szőlőt vásárodnak majd fel a gaz­dáktól. Erre a célra már készí­tik elő a Keselyűsi úti nagyüze­mi feldolgozó-telepet. A szőlősgazdák az évközi sok idegeskedés, megfeszített munka után most nyugodt hangulatban várják a szüretet, s tisztogatják az edényeket, présházaikat. Kö­zepes termés várható, így a be­fektetett munka megtérül, de a szüret ugyanakkor nem jár be­takarítási, tárolási gondokkal, mint rendkivül nagy termés ese­tén. jelenleg az időjárás is kedvez az éréshez, s az esőzések csak elenyésző rothadást okozhak. így tehát semmi ok az izgalomra, s mindenki reméli, hogy nem is lesz. Teljes a nyugalom az indiai—pakisztáni határon Több mint háromhetes véres csatározások után az indiai—pa­kisztáni arcvonalon életbe lépett a tűzszünet. Csütörtökön reggel indiai szóvivők közölték, hogy az éjszaka folyamán semmilyen in­cidens nem történt, valamennyi frooitszakaszon elnémultak a fegyverek. Mindkét fél nyilvánosságra hoz­ta a hivatalos veszteséglistát. Az Uj-Delhiben kiadott közle­mény szerint az ellenségeskedé­sek kezdete óta 3840 pakisztáni katona halt meg. Az indiaiak 464 pakisztáni harckocsit, közöttük 245 Patton típusú tankot semmi­sítettek meg, hetven pakisztáni repülőgépet lelőttek, 1157 indiai katona esett el, a megsemmisült indiai repülőgépek száma pedig harmincöt. Merőben eltér ettől a pakisz- l tani jelentés, amely szerint az indiai félnek 7000 halottja volt. A pakisztáni csapatok 827 hadi­foglyot ejtettek, 516 indiai tankot megsemmisítettek. 18-at zsákmá­nyoltak, 111 repülőgépet lelőttek és 17-et megrongáltak. A nyugalom helyreállásának első jele, hogy a pakisztáni légi- társaság bejelentette, ismét meg­indítják a légijáratot Kelet- és Nyugat-Pakisztán között. Az AP Uj-Delhi-i jelentése sze­rint az indiai parlament 85 tag­ja petíciót adott át Sasztri mi­niszterelnöknek és ebben követel­te, hogy kezdjék meg az atom­fegyverkezést. Az AP hozzáfűzi, hogy becslések szerint Indiának másfél évre lenne szüksége nuk­leáris fegyver előállításához. Nyugalom van az indiai—kínai határon is. A szikkimi határvi­dékről nem érkezett jelentés újabb incidensekről. Indiai közlés szerint szerdán a határ túlsó ol­dalán látható egyetlen tevékeny­ség az volt, hogy kínai katonák a Jelep hágót él torlaszolták, vas­betonfalat építettek. Az UPI katmandui jelentésé­ben Nepal állásfoglalását közli, Bisztha nepáli külügyminiszter kijelentette, hogy hazája szigo­rúan őrködik semlegességén, nem avatkozik be a kínai—indiai vi­szályba. A Pekingben megjelenő Renmin Ribao csütörtöki száma újabb cikket közöl Kína és India ellen­téteiről. A „megfigyelő” aláírás­sal ellátott cikk figyelmezteti In­diát, hogy a két ország vitája még koránt sincs lezárva, bár az indiai katonaság kivonult a szik­kimi határ kínai oldaláról. Az in­diaiaknak azonban haza kell még engedniük a fogságba ejtett kínai polgári személyeket és vissza kell adniok az elhajtott szarvasmar­hákat is. Ezenkívül India a határ keleti, középső és nyugati szektorában nagy kínai területeket tart meg­szállva. „Ezt a kérdést még meg kell oldani, mindezekkel még el kell számolni” — írja a kínai lap. Motorosok — bukósisak nélkül Babits Mihály irodalmi Hetvenet mutat a gépkocsi sebességmérője, amikor elhúz mellettünk egy piros Danúvia. A motor legalább nyolcvannal „repesztvezetője svájcisapkát visel, utasának — egy fiatal nő­nek — szőke haját lobogtatja a szél. Háromszáz méterrel előt­tünk már egy lovas kocsit előz, majd eltűnik a kanyarban, vég­leg szem elől veszítjük. De máris itt egy Pannónia, ennek az utasai sem viselnek bukó­sisakot. A következő motort már mi előzzük meg, oldal- kocsis IZS. Elöl a férj, hátul a feleség, az oldalkocsiban. a gyerek. Mindhármuk fején ott a bukósisak. Ezután számolunk. Pakstól Szekszárdig tizenkét motorkerékpárral találkoztunk, a tizenkettőből hétnek az utasai nem viseltek bukósisakot. A motorosoknak szerencséjük volt, nem karambolozott egyi­kük sem. Legalábbis nem lát­tunk árokba fordult motorke­rékpárt, másnap sem olvastunk az újságban ezen az útszaka­szon történt motorkerékpár- szerencsétlenségről. De járhattak volna rosszabbul is. Es esetleg éppen az okozta volna a halálos kimenetelű balesetet, hogy nem hordtak bukósisakot. Mint ahogy számos esetben a bukósisak hiá­nya miatt válik végzetessé a karambol. Néhány hónappal ezelőtt napi­renden tartotta a sajtó a bukó­sisakkérdést. Jogos volt a kriti­ka, hogy a KRESZ módosítását nem hangolták össze az ipar és a kereskedelem terveivel, illetve, hogy olyan időpontban jelent meg a bukósisak kötelező vise­letéről szóló rendelkezés, amikor az ipar és a kereskedelem nem készült fel a tömegesen jelent­kező bukósisakigény kielégítésére Hogy kit, melyik szervet terheli a felelősség, ezt eldönteni igen nehéz, bizonyára, ha időben in­tézkednek, lett volna elegendő bukósisak az üzletekben. Tény az, hogy ideiglenesen el kellett te­kinteni a KRESZ következetes végrehajtásától, legalábbis, ami a bukósisak kötelező viselését il­leti. A közlekedésrendészet nem is követelte ezt meg. Bár ez az intézkedés is vitatható, hiszen hónapokra „visszalépés” követke­zeit be. Korábban ugyanis csak a hatvan kilométeres sebesség­nél gyorsabban haladó motor- kerékpárok vezetőit, utasait kö­telezték bukósisak viselésére, most meg mindenki, sebesség- korlátozás nélkül száguldozhatott bukósisak nélkül. Célszerűbb lett volna fenntartani a KRESZ ko­rábbi előírásait. Most azonban, úgy látjuk, véget lehet vetni a türelmi időnek. Az üzletek ugyanis el vannak látva bukósisakkal. A szekszárdi sport- és hangszerüzlet polcain legalább hatvan, különböző színű és nagy­ságú bukósisakot láttunk. — Bő a választék — mondja <Klézli Ferenc üzletvezető. — Van bukósisakunk alumíniumból is, műanyagból is, ellenzővel, vagy anélkül, ötvenkettestől hat­vanas nagyságig, hét-nyolc szín­ben, árnyalatban. A műanyag bukósisak hátoldalán még vörös prizma is van. Tehát aki venni akar, megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Mint megtudjuk, nem ez képezi a bolt egész készletét. A raktár­ban még legalább hatszáz dara­bot tárolnak. A július végi rak­tárkészlet négyszáz darab volt. ehhez kaptak augusztus elején még háromszázat. Ennek ellenére havonta nem fogy el több ötvennél. A negyedik ne­gyedévre további háromszáz da­rabot várnak. Hasonlóképpen vannak ellátva a megye többi szaküzletei is és bármerre járunk az országban, mindenütt ott ta­lálhatók a kirakatokban a bukó­sisakok. Semmi sem indokolja tehát a további várakozást, semmi aka­dálya sem lehet a KRESZ kö­vetkezetes érvényesítésének. Erre pedig éppen a motorosok érdeké­ben van elsősorban szükség. (J) múzeum Szekszárdon Babits Mihály irodalmi múzeu­mot hoznak létre Szekszárdon, a városi tanács és a művelődési in­tézmények legmesszebb menő tá­mogatásával. A költőnek a Séd­paták melletti szülőházából fo­lyamatosan más lakásokba köl­töztetik át a lákókat, az ódon épületet rendbe hozatják; a ta­nács felkérte a megyei tervező- irodát a helyreállítási költségek felmérésére. Ügy tervezik, hogy először emlékszobát rendeznek be Babits Mihály hajdani lakásá­ban. A továbbiakban Szekszárd másik költőfia: Garay János is emlékszobát kap a régi házban, amelyet teljes egészében irodal­mi és művészeti múzeumnak ren­deznek be a későbbiekben. Az emlékszoba berendezéséhez a gyűjtést még a restaurálás előtt megkezdték. Nemrégiben egy társadalmi bizottság: a városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács művelődési osztálya a me­gyei idegenforgalmi hivatal a me­gyeli könyvtár a levéltár a múzeum vezetői, képviselői megbeszélték a gyűjtés módjait. Elhatározták, hogy kapcsolatba lépnek a Babits- család tagjaival, képviselőivel és az irodalomtörténeti intézmé­nyekkel. A bizottság ezúttal is felkéri azokat, akiknek Babits-levé!,-kézirat vagy más dokumentum, emléktárgy van birtokukban, ajánlják fel — esetleg ellenszol­gáltatásért is — a leendő Babits irodalmi múzeum céljára. Az értesítéseket, leveleket, vagy kül­deményeket a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum címére küldjék. BUCSUS0K Szombat délelőtt. A templom építeni a jelenlegi templomot és előtt állítgatják "a sátrakat. Ba- a rendházat, s 1756-ban fejezték zárosok, szentképárusok, pease- be. De már korábban is búcsú- nyesütögetők. A Kossuth utcán, járó hely volt Máriapócs. a soron a mézeskalácsáé mellett Szobájában — szerzetesi cella jótorkú férfi kiabál: lehetett valaha — televízió, di­— Halló, itt a Kati néni kemty- vatos bútorok, telefon. Nyolc éve igazi tója! For-rint a similabda! megyei tanácstag. Aktív munká- Ne tolakodjunk, kérem! sa a népfrontnak, a papi béke­A téren harsányan szó] a bizottság alélnöke. hangszóró: — Kedves híveink! Közöljük a búcsú délutáni és vasárnapi prog­ramját... — Aztán: — Felhív­juk kedves híveink figyelmét a tűzrendészet! szabályok betartásá­ra. A pajtákban és istállókban a szalmán ne dohányozzanak, égő cigarettát ne dobjanak el. I 1955-ben leégett egy házisor. I S jönnek a vendégek. Mária­i képekkel, zászlókkal, kereszttel, éneklő emberekkel. A volt rend- házfönök — ősz, szakállas öreg­úr — Danuvia motorkerékpáron Ekhós szekerek, műanyag virág­utánzatokkal díszítve. Fodor István mériapócsi espe­ressel beszélgetek. — A vallástörténet szerint 1696- ban volt itt az első „képkönnye- zés”. Azt a képet Becsbe, a Szent István templomba vitték, de Kas­sán másolatot, készítettek róla, s . azt őrizzek itt. 1731-ben kezdték nősen a nyugatiak, kételkedve A Kossuth utcán mérik a bú- és hitetlenül néznek rám, amikor esús töltött káposztát. A téren, mondom nekik, hogy az államtól lacikonyhák füstje, fagylaltozó rendes havi fizetést, SZTK-t ka- gyerekek, enni vágyó felnőttek. pok' A pesti Ecdesia szövetkezet És folyik a búcsú. alkalmi árusa. Tóbiás Tibor Opel­A temető mellett öt körhintát Recordda! érkezett, állítottak fel. Céllövölde, bántóan — Gyenge búcsú. Árultam már üvöltő hangszóró, táncdalok, — itt harmincezret is, de most fantáziátlan városliget. Odébb, gyenge. Jó üzlet különben, nyolc egy sírdombon, Beatles-frizurás százalékot kapok. Leszámítva, fiú ölelkezik egy lánnyal. Még amit elemeinek. Tömeg, benyúl beljebb: egy kéz, aztán vagy észreveiszem,- Makkot! Most adut! nem Tavaly még ima­Két hívőcsopont — fekete ün- könyvet is loptak, nepiőruhák, fehér ingek, — ed- Az asztalon aranyszínű Krisz- szegödott az „ördög prófétájá- tus, gyöngyházkeresztre feszítve, nak”. .^Marina, Marina . ..” Sző- — Utánzat. Műanyag ez, nem ke lánynak küldi egy fiú. gyöngyház. Nem valódi. Tavaly, a szeptemberi búcsún 28 ozren áldoztak. Most N.agy- boldogasszonykor a negyedrésze, szeptemberben annyian sem jöt­tek. Koldusok. A templom előtt tizenegy ül, máshol még ugyan­annyi. Algács Albert a temető kapujában. 78 éves, nem tud dolgozni. — Havi 150 forint segélyt ka*» rendszeresen — mondja Gárdos Péter póasi tanácselnök. Klein Tibornak térdből hiány­zik mindkét lába. Egy vak em­ber hamoraikázák. s rekedten énekel. — Jézus ezerszer visszafizeti Éjszakára a tömeg pajtákba. istállókba húzódott. A Mária-ol- tár előtt idős asszonyok énekel­nek. Negyvenhat vendége érkezett. — Külföldi paptársaim, külö­. .Szentmisét itt jegyeztessünk!”

Next

/
Thumbnails
Contents