Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-22 / 223. szám
> 19f5. szeptember 22, töt VA WECTW VÜPŰJSAÖ 3 Szót értve mindenkivel E(/y jelentős méretű és hatásában fontos mezőgazdasági építkezésen jártunk. Szépen haladt a munka, mindenki tudta mit csinál. Illetve, hogy egészen pontosak legyünk, i-s- merte aznapi feladatát. Ezen túl azonban tulajdonképpen teljes volt a tájékozatlanság. Azt például csak a brigád- vezető és a szakszervezeti bizalmi tudta körülbelüli pontossággal, hogy mikorra kell a létesítménynek elkészülnie, mennyit lehet és szabad ráfordítani. Azt azonban már senki sem volt képes megmondani, hogy a közeljövőben milyen erők állnak majd gépben és emberben az építésvezető rendelkezésére. Bizonyára nem figyeltek oda — gondolhatja most az, aki átfutja ezeket a sorokat. Ha csak ez az egyetlen eset szerepelne tapasztalataink között, mi sem mondanánk mást, mivel azonban a példa csak a többi közül kiragadott joggal mondjuk: nem is tájékoztatták őket. Pedig — még ha közhelyként hangzik is — nagyon fontos nemcsak a máról, hanem a holnapról is informálni azokat, akik azt a holnapot kezük munkájával formálják. Akkor is. ha építkezésről, akkor is, ha másról van szó. Egy időben divatban volt nálunk egy szokás: mielőtt valamilyen nagy munkábakezdtünk összehívtuk az abban résztvevőket, elmondtuk miről van szó, meghallgattuk észrevételeiket, javaslataikat. Vagyis rövidebben: szót értettünk velük. Az előbb említett, s Báta határában elkezdődött nagy építkezésen azonban hírét sem hallották semmiféle ilyesminek. A szakszervezeti bizalmi azt mondta: őt behívták az üzemi bizottsági ülésre, s ott hallott arról, mi lesz majd az új munkahelyen. A kubikos azonban így vélekedett: ő csak arról értesül naponta, hogy mit kell csinálnia. Nem túlságosan nagy távlat az ember előtt, ha csak a második lépést ismeri, de a harmadikat és a továbbiakat már nem. Kicsit talán lehangoló, ha aztán azt mondják neki és társainak: azért nem tudtunk időben elkészülni, s maradtunk el a tervtől, mert ti elpiszmogtatok ezzel vagy azzal. Ilyenkor ha csak egy kicsit is, de bizonyára támad valamilyen lelkiismeretfurdalás. De vajon érzi-e ugyanezt az, aki csak úgy szokásból — mert máshol és máskor sem csinálták — nem ismertette a programot, mondjuk azt, hogy egy bizonyos munkaszakasznak mikorra és hogyan kell véget érnie. Jól tudjuk: az üzemek, vállalatok vezetőinek és minden vezetőnek mindkét keze tele van munkával. A pártszervezetek sem tétlenkednek, s a szakszervezeti bizottságok is elvégzik a maguk dolgát. Mégis úgy gondoljuk, hogy a dolgozók tájékoztatására, a feladatok ismertetésére hasznos lenne nagyobb gondot fordítani. Ez ér véleményünk szerint annyit, mint mondjuk egy futó ellenőrzés. Ha ugyanis tudja valaki, milyen tennivalók várnak rá hosszabb távon, s ezt megérti, feltehetően növekszik felelőssége. Érzi ugyanis, hogy számítanak rá Sz. I. — Nagyon jó kis tanító néni ez a miénk — mondja Révész János- né. Ennek a Révész Jánosnénak a férje nyugdíjas tsz-tag. Ott élnek a szövetkezeti iroda mögött, abban a rideg és hosszú épületben, amelyben 45 előtt cselédlakások voltak. A lakásviszonyokat illetően azóta annyi csak a változás, hogy a közös konyhákat megszüntették. Révészné ezt még kiegészíti azzal, hogy be van vezetve a villany. S a villany nagy kincs, mert lehet használni a mosógépet, a villanyvasalót, a villan yrezsót, ugyanúgy, mint város- helyen. Ezenkívül nem kell kínlódni a telepes rádiókkal. „Nehéz volt beszerezni a telepeket.” Révészné lakása tehát egy szoba, konyha, speiz. Hárman lakják: ő, a férje és a legényfiú. Legnagyobb boldogság, hogy nincs közös konyha. — Még ma sem tudom elfelejteni a közös konyhák fojtó, fullaszt« sűrűségét. Egyik oldalon az egyik, a másik oldalon a másik asszony főzte a vacsorát. Két asszony és néha tíz gyerek „egyrakáson”. Hát lehetett azon csodálkozni, hogy a cselédasszonyok örökké veszekedtek? — Révészéknél bent a szobafalon bekeretezve lóg egy oklevél, amely tanúsítja, hogy fiúk kiváló dolgozó. Az asszony elővesz a szekrényből egy másik oklevelet. Ez a legújabb, 1965. április 4-én állították ki. Fiúk kőműves, kiszolgált katona, és tovább fog tanulni. Azt azonban Révészné már nem tudja megmondani, hogy milyen iskolán tanul a gyerek tovább. Neki csak egy a lényeg, az, hogy fia okos, jó esze van és to- vábblartul. Jön egy szép arcú fiatalasszony, lánynak néztem. A férje cigány. Nincs ezen itt semmi restellni való. Janya-pusztán különben nem ez az egyetlen vegyesházasság. Több családban vagy a férj, vagy a feleség cigány. Nem lepődik meg rajta senki. Azon viszont én lepődtem meg, hogy ezek a családok, kivétel nélkül, más vidékről, különböző községekből költöztek ide. Még végiggondolni sincs kedvem, hogy miért. Janya- pusztán mindenesetre nyugodtan élnek. Húsz valahány tíöu ^ó ideig Mátéháza pusztán, később Cserepesen laktunk. Amikor Szent Mihály napján Mátéházáról Cserepesre költöztünk, fél úton a kocsisok pihentették a lovakat és addig, mi gyerekek, megnéztük a parti fecskék fészkeit. Hozzányúlni nem volt szabad, nem is mertük, mert úgy tudtuk, a fecske és a gólya szent madár. Leszárad a keze annak, aki bántja. Este lett mire Cserepesre értünk, és nekem az tűnt fel legjobban, hogy minden ugyanaz, mintha Cserepes helyett Mátéházára érkeztünk volna vissza. Később bent a falusi bolt előtt, amikor megláttak bennünket, többször hallottam: na, megjöttek a pusztaiak. Akkor sokszor restelltem, hogy pusztai vagyok. Ez is eszembe jutott Janya- pusztán, ahcd a hatalmas udvar közepén babcséplő gép üzemelt, később vontató fordult a magtár elé és az iroda előtt megállt egy traktor. Mindenesetre, ha rajtam állna, Janya-pusztának más nevet adnék. Szekuiity Péter A hibák ellen egyik leghatásosabb fegyverünk Az MSZMP dombóvári járási "és községi bizottsága az elmúlt héten megtartott kibővített pártbizottsági ülésén az ideológiai, politikai nevelő munka helyzetét tárgyalta a KB. 1965 márciusában megjelent ideológiai elvek alapján. Az irányelvek a VIII. pártkongresszus határozataiból indulnak ki: A szocializmus teljes felépítésének időszakában az osztályharc fő területe a szocialista gazdaság fejlesztése mellett a szocialista tudat kialakítása. A szocialista tudat kialakításának szükségességét hangsúlyozzák az MSZMP Központi Bizottságának ideológiai irányelvei is. Mi tette szükségessé az ideológiai ü-ányelvek megjelenését és mi a célja a KB. által elfogadott inányelveknek. A VIII. pártkongresszus óta több mint két év telt el. Időszerű volt megvizsgálni, hogyan érvényesül a kongresszus határozatainak végrehajtása. Hol tartunk az eszmei, ideológiai munka területén és mi a legfontosabb feladatunk? Indokolt és időszerű e kérdéssel foglalkozni azért is, mert az ideológia frontján a szocialista tudatformálás eredményeinek megítélésében az egyes párttagok között is bizonytalanság van. Vannak, akik nem veszik figyelembe, a számottevő eredményeket és az ideológia vonalán tapasztalható egészségtelen jelenségekből túlzott következtetéseket vonnak le. Úgy vélekednek, nincs előrehaladás és bizonyos vonatkozásban visszafejlődésről beszélnek. A Központi Bizottság irányelveire azért is szükség volt, hogy a pártszervezetek a kommunisták figyelmét hangsúlyozottan az eszmei, politikai munka fontosságára irányítsa. A dombóvári járási és községi pártbizottsáPi ülésen elhangzott beszámoló elvi mondanivalója és a vita jól tükrözte a járás elvi- ideológiai helyzetét. A pártkongresszus határozatainak végrehajtása közben fejlődött az. emberek szocialista tudata, amely az építőmunka eredményei ben jelentkezik elsősorban. A járás üzemei, vállalatai zömmel teljesítik a tervet. Növekszik az export aránya, szélesedik a brigádmoz.galom. A járás termelőszövetkezetei gazdaságilag és szervezetileg megerősödtek. Nőtt az anyagi és technikai ellátottság, javult a munka minősége. A korábban gyengén működő termelőszövetkezetek megerősödtek. A szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válásával erősödött a munkás-paraszt szövetség. Jelentős előrelépés történt az egységes paraszti osztály- lyá váláshoz. A termelőszövetkezeti parasztságnak a nagyüzemi gazdálkodás gyakorlása közben változik életszemlélete, gondolkodása. Ugyancsak a szocialista termelési viszonyok kialakulásával függ össze a párt szövetségi politikájának mindjobb megértése, megvalósulása. E politika helyes alkalmazásának eredményeképpen erősödött a népi, nemzeti egység. A szocialista eszmék térhódítását bizonyítja a parasztság és más rétegeknél tapasztalt világnézeti fejlődés. A szocialista demokrácia érvényesítése folytán mind nagyobb a közéletbeni részvétel. Növekszik a. politikai és természettudományi előadások iránti érdeklődés. A dolgozók jelentősebb része magáévá tette, helyesli a szocializmus építését, s ezzel párhuzamosan csökken a burzsoá világnézetet vallók száma. A párttagok, pártvezetősági tagok, sőt a pártankívüliek is különböző szintű politikai oktatáson az ideológiai vesznek részt. Az alapszervezetek és a járási bizottság politikai tanfolyamain évente 1300-an tanulják a marxista ideológiát. A z ideológiai Irányelvekben ^rögzített feladatok megoldásához a politikai feltételek adottak. A szocializmus alapjainak lerakásával a népgazdaság minden ágában egészségesen fejlődnek a szocialista termelési viszonyok. A párt politikája az átmeneti állapotnak megfelelően figyelembe vészi a különféle rétegek közötti gondolkodásbeli, világnézeti különbséget, ellentétet, amit egyik napról a másikra, adminisztratív intézkedésekkel megszüntetni nem lehet. Az eredmények, az előrelépés bemutatása mellett számtalan negatív példát ismertetett a beszámoló. Elszigetelten bár, de léteznek és tevékenykednek tudatos zavart keltők. Hatnak a kispolgári nézetek, és főleg a fiatalság körében a cinizmus. Hatnak a nemzetközi munkásmozgalomban folyó viták. A párttagok a mozgalmat féltik, de esetenként leegyszerűsítik a dolgot, amit így fogalmaznak meg: „Értelmes vezető emberekről van szó. mégsem értik meg egymást?” Az imperializmus nyílt agressziója is hatással van a lakosságra. A háború kiterjesztésétől való félelem mellett türelmetlenül hangzik él: „Miért tűri a szocialista tábor a vietnami vérengzést, miért nem csap oda?” A külföldi rokonlátogatások hatására a telepes községekben a nyugati életszínvonal dicsérete talajra talál. Lebecsülik saját eredményeinket, és lehet találkozni a járásban nacionalista nézeteket hangozta tokkal. Más hibás nézetekről is szó volt, amelyeket bírált a beszámoló. A legtöbb kérdésre pozitív, vagy negatív formában élénken reagáltak a vitázók. Többeket foglalkoztató téma volt a fiatalság nevelése, az iskola, a pedagógusok szerepe. A fiatalok nevelését úgyszólván a pedagógusokra igyekeztek áthárítani, holott nem szorul különösebb tisztázásra: nagyon sok függ a pedagógusok nevelőmunkájától, az ifjúság nevelésében, de csak maguk a pedagógusok nem képesek e feladatot megoldani. Az iskola, ä társadalom, a szülői ház együttes feladata, hogy a fiatalok általános ismeretek melletti világnézeti és erkölcsi nevelése is biztosítva legyen. D írálták a tv, a hírközlő ® szervek munkáját, tudat és ízlésformáló szerepét. A vitát hallva az embernek olyan érzése támadt, hogy annyira csak a szexuális oldalát értékelték a bírált műsornak, közben nem vették észre a lényeget. A bírált film, a Morál 1963. éppen a nyugati életforma feslettségét érzékeltette. S ennél a kérdésnél szinte magától kínálkozik a megoldás. A pártszervezetek, kultúrottho- nok egy-egy általuk megválasztott tv-műsor megtekintése után alakítsanak vitafórumot. Vitassák meg a film, a politikai hírmagyarázat, útibeszámoló tanulságát. Az ilyen vita feltétlenül az adott műsor jobb megértéséhez vezet. A nyugati hatások megszüntetésére dogmás felfogásban hangzott el javaslat: „Jobban meg kellene nézni, ki utazzon ki Nyugatra és kit engednek be Magyarországra.” Valahogy így fogalmazták meg. Anyagi oldaláról nézve a turistautazás, a kölcsönös rokonlátogatás hasznos lehet, de feltétlenül negatívan hat az ideológiai munkára. A lei- és beutazóle magukkal hozzák a nyugati esztisztánlátás mei áramlatot, s ebből nekünk csak kárunk származik. A további felszólalások során tisztázódott a kérdés, mely szerint az eszmei áramlatok ellen nem lehet úgy védekezni, hogy lehúzzuk a rolót, helyesebben lezárjuk a határokat. Eszmei harcban kell legyőzni az ellenfelet. A nacionalizmussal szembe kell állítani a szocialista hazafiságot, a szocialista internacionalizmust. a népek közötti barátság elmélyítésére. A pártszervezetek és a gazda” ságvezetők közötti egészséges kapcsolat kialakítása a pártmunkások megbecsülésének igénye is, felszínen mozgott. Élesen vetődött fel, hogy a gazdaságvezetőknél a szakmai hozzáértés’ mellett legyen méivadó a politikai, ideológiai képzettség is. A tervek teljesítése fontos népgazdasági érdek, ezen nincs és nem is lehet vita. A gazdasági eredmények mellett azonban jobban meg kellene nézni a politikai, erkölcsi, morális kérdéseket is. Ahol eredmény van, ehhez hozzájárul a pártszervezet munkája is, helyenként a gazdasági vezetők ezt nem veszik figyelembe. A felszólalások arra utaltak, hogy a deceanberi párthatározat és a márciusban elfogadott irányelvekben megszabott tennivalók összefüggésben vannak egymással, s ezt helyesen is látják. A gazdasági és az ideológiai munka nem két különálló dolog, a kettő szorosan összefügg. Csak az lehet jó gazdasági vezető, aki a szakmai hozzáértés mellett politikailag is képzett — hangoztatták többen. Érdekesen, csaknem egy kalapba rázva foglalkoztak a cinizmussal és az elpolgáriasodás jelenségével. A vita során e kérdés is helyes megvilágítást kapott. A beszámoló jól adta vissza a járásban elért eredményeket. Elvi mondanivalója képet adott az ideológiai munkáról. A számtalan negatív példa ellenére is a dombóvári járásban komoly előrelépés van. Reális képet adlak a hiányosságokról és a tennivalókat is helyesen szabták meg. Az ideológiai irányelvek vitája a járási pártbizottsági üléssel nem zárult le. A pártbizottsági ülést követik az alapszeryi, taggyűlések, ahol az adott terület gazdasági; elvi-ideológiai munkájával összefüggésben tárgyalják a tennivalókat. Az irányelvek tulajdonképpeni vitája a taggyűléseken kezdődik. A pártbizottsági ülésen el hangzottak is utaltak arra, menynyi hibás nézettel lehet találkozni, amelyekkel a pártszervezeteknek hadakozniuk kell. Ehhez megvan az adottság, a határozottság. * kiállás. A kibővített pártbizottsági ülés vitája mintegy előrevetítette, az eszmei, ideológiai munka fellendülését a dombóvári járásban. ó gyakorlat, ha a taggyűlésen foglalkoznak az üzem, az intézmény, a tsz és a községben lévő hiányosságokkal, mert ezek ismeretében látják hol kell és hol van javítanivaló. Ugyanakkor óvakodni kell a túlzásoktól, s az olyan megállapításoktól, amelyet a pártbizottsági ülésen az egyik felszólaló hangoztatott: „Sokszor olyan érzésünk van, tíz évvel ezelőtt jobb volt az ideológiai tisztánlátás, mint napjainkban.” Vannak negatív jelenségek, ez tagadhatatlan. De vigyázzunk, frogy a hibák mellett ne halványodjanak el az eredmények. Előfordul, hogy munka közben hibázunk. A hibák ellen azonban a leghatásosabb fegyver a politikai tisztánlátás, s ez adja munkánk kritikáját is. r. m,
