Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-22 / 223. szám
4 fÖOTS MEGYEI VEPÜJSÄG 1965. szeptember 11. Ahogy az orvos látja a falut ■ I Eltűnnek a régi házak berek. De vásárolni nem lehet. II * így az a megoldás, ha valahon■ I Szemüveg és lúdtalpbetét nain háztól hoz az ember. II! „Doktor úr, honnan rogyok almát?- £ Nincs olyan falu a megyében, Úgy öltözködnek, hogy bárme- “ere™i. aZ Télen sem" ahol észre ne lehetne venni vala- lyik városban nyugodtan korzóz- , ,eg SJ? kisgyermek van mi szemmel látható változást. Csi- hatnának. Mondom, vasárnap. ^s "amikor3 j^oT nosodnak, szépülnek a községek. Otthon azért még egy kis baj ,*h á° „ kicík Ízléses eszpresszók, vendéglők, van. Azzal a ruhával nem na- tarn’ nogy lenet mar a kicsik korszerű művelődési otthonok gyón törődnek. Persze nem épülnek, és a régi libalegelők mondom, hogy ünneplőben lehelyén gondosan ápolt virágok gyenek, de a tisztaság sem utoldíszlenek. só. a falusi em- szívesen felkeresik-e az orvost kisebb panaszokkal is. — Pácienseim nyolcvan százanek almát is adni, azt mondták az anyák: „doktor úr, honnan szerezzek almát?” A betegekre terelődik a szó. Ennyit . lát a szemlélődő. A Borbély László városi ember töródnek^^eukkal115 mennyire változás ennél sokkal több lehet, volt, néhány évvel ezelőtt, Szék- . & 1 rejtettebb, összetettebb. száráról került Tolnanémedibe. re ’ — Egész nyáron mást sem lát fßy ő jobban, élesebben látja __ a z ember, mint tatarozást, épí- azokat a közellátási problémá- lékát az idősebb emberek jelen tést, — mondja Borbély László. kat; mint a falusi, önellátáshoz ük Ma már mindenki 80—100 Tolnanémedi körzeti orvosa. — szokott ember. évig akar élni. Jönnek olyan baAlig akad már régi ház a falu- — Van hét, vegyesboltunk, jókkal is, amit talán évekkel, bán. Már úgy értem a régit, Mindkettő megfelelő, korszerű, sőt évtizedekkel ezelőtt kellett hogy kisablakos, földes, egész- higiénikus. Az áruellátás viszont volna gyógyítani. Ilyen például ségtelen ház. Szóval olyan ötven nagyon rossz. Előfordul, hogy a sérv. Egymás utón jelentkez- éven felüli, talán nincs is már. hónapokig nincs vaj, hogy a nek, hogy megunták a kínlódást, Mert akinek nem jut újra, az felvágottról ne is beszéljek. Pe- szeretnék megoperáltatni. Hatoldozza. toldozza, minden évben dig igényelnék a községben, sonió a helyzet a reumatikus és csinál rajta valamit, végül meg- mert ha néhanapján kapnak va- gyomorbetegségekkel is. Vagy fiatalodik a ház. lamit, az fél óra alatt elfogy, más, érdekesebb dolog. Nem „Kényesebb” témára térünk. Jó, mondjuk ezek ellátási ne- múlik el nap anélkül, hogy ne A látszat és a valóság problé- hézségek, meg valahogy megér- jönne valaki szemüvegért. Las- májára. Erre legjobban talán az tem, hogy nem jut el minden san az egész falu szemüveges orvos tud válaszolni. Vajon csak faluba a friss felvágott. De, zöld- lesz. kifelé öltözködnek, szépítenek-e séget, gyümölcsöt sem lehet — Eltűnt az évszakok közötti az emberek? kapni! Azt hiszem ismeri azt a különbség is. Úgy értem, hogy — Nem mondom, találni még felf°Sást, hogy milyen könnyű azelőtt télen nagyon magas, nyá- ilyet is Kívülről szép ház, tisz- nekunk falun, hiszen minden ron a munkák ideje alatt nagyon tának, rendesnek gondolná az megvan. Hat erre csak azt mon- alacsony volt a betegforgalom, ember a lakást, aztán ha be- do™’ ProbalJa meg valaki. Gyű- ilyen már nincs. Ha valakinek megy, hát azt sem tudja, hogy molcsot, zöldségét csak akkor panasza van, eljön. jöjjön ki. Mondom, van ilyen is, kaPunk; ha a tenneloszovetkezet _ Sokféleképpen lehet mérni de általában más a helyzet. Meg ••megszán bennünket es a fa- a fejlődést. Ezzel is: egyre gyak- kp.ii nA7n; néldául a ^verekp-ke-t lutya 1S hoz eladásra. Elég ritka, rabban kérik tőlem, hogy java- Gondozottad tiszták, rendesek.' «•* "kazor magasabb áron soljak lúdtalpbetétet. Kinek ju- Szóval most már nemcsak az vesszük meg, mint a városiak, tott volna eszébe azelőtt? számít, hogy melyiknek van — Mást említek. Ki gondol- Borbély László arról is beszel, több játéka. Ugyanezt mondha- ná például, hogy falun nem le- mennyit javult az egészségügyi tóm a felnőttekről is. Nézzen hét tejet kapni. Tejbegyűjtő van felvilágosítás, milyen látogatot- csak körül vasárnap a faluban, a községben, oda viszik az em- tak ezek az előadások. Szembe•*>• ,■ -cl __________________ tűnő, ahogy a gyerekekről gond oskodnak, óvják őket. Az anyák rendszeresen látogatják a tanácsadásokat. Törődnek a tisztasággal az iskolában is. Az alsóbb osztályosok mindegyikének külön tisztasági zacskója van, saját pohárral, törülközővel. Az orvos felmérést végzett az iskolában és azt tapasztalta, hogy »yyvyyyvyyvyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyt 7YYYYYYYyYYYTYYY»Y»»»»Y»»Y»»Y»»Tr„a kisebbek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a tiszSárközi Gyula : HIRDESSEN a TOL1SA MEGYEI Népújságban! cA szinqapíiri tálK'ŰSíltí tas ágnak, higiéniának, mint a felsőbb osztályosok. Most arra próbál megoldást találni, hogy valamilyen módon velük is többet tudjon foglalkozni. Azt hiszem a beszélgetést nem szükséges sommázni. Az elmondott tények önmagukért beszélnek. Kónya József LACI,A KOCSIS K ocsisnak lenni mindig rangos mesterség volt. Ismertem hajdanában egy ezüstgombos lajbiban járó kocsist, olyan peckesen ült mindig a bakon, mintha a világ ura volna. Pedig csak a Döry uraságoi hordta, néha-néha, amikor dombóvári nagy birtokán látogatást tett. A kocsisok kasztjához tartozik még a fiakkeros is. Ma már ezekből a derék emberekből kevés van. Talán a megyében egy, az is Dom- bóvárott, és talán még mindig azzal a lóval kocog gumirádlis hintájával, mint ezelőtt húsz éve. Ha rangsort állítok fel. akkor a fiakkeros után kell állítanom a fuvarost... Maradi tehát a fuvaros, egyedül — mert a maszek kocsis, aki lovával répát, takarmányt hord, az nem mesterség . .. A fuvarosság az igen. A fuvaros kocsisok híresek, nagy erejükről, furfangjukról, bátorságukról. és természetesen lovukról is. — Egy jó lónak még lelke is van — Laci bácsi mondja ezt nekem a csapszékben, pultra könyökölve. — Nézze meg az én lovamat. Hét markos, nagy heréit. Az igen. Esze van annak. Nézem a lovat, áll a kocsi előtt mozdulatlan. — A múltkor is, kint jártam Ózsákon, a boltban. Jövök vele hazafelé, hát mi történik, elaludtam. El én, az árgyélu- sát, arra ébredek fel, hogy hazaértem. Hazatalált a ló. És mondja csak. hány autó talált már haza, amikor a vezető aludt? Ilyen a ló! r\ s, újabb történet kerekedik. Amikor a Munkácsy utcán kocogott fel vagy tíz mázsa cementtel, úgy ment ez a ló, mint egy Herkules. Beledőlt a hámba, azután döc- cent a kerék, előre... De még nem süllyedtem meg vele. Egyébként is, egy jó fuvaros soha nem reked a sárba. Mert milyen ember az, aki nem tudja tartani a mértéket? — Hát az rongy ember — mondom csendben, és nyúlok a poharamért. — Nahát, én tartom a mértéket. Józsi bácsi, három decit. Józsi bábsi méri a bort. Laci bácsi, a kocsis a pult előtt áll. Hatalmas nagy bőrköténye — talán egy egész marha bőrét kellett köténynek készíteni — bögyébe dugja két nagy kezét és úgy áll a pultnál, mintha odaszegezték volna. — És mióta kocsizik? — Negyven éve. Tizenkét éves voltam, amikor lovat adtak. Azóta. — Milyen gazdái voltak? — Sok jó, meg sok rossz is. A rosszakat otthagytam. Volt maszek, állami, szövetkezeti, meg minden. Most szövetkezeti van. Jó. Jó gazda, finom ember. Mindig mondja nekem, hogy Laci úr, így, meg úgy. Ezt így lenne jó elintézni, azt meg úgy. Ekkor én mindig azt mondom: rendben igazgató úr, el lesz intézve. Másnap kérdi: Na mi van? Mondom, hogy rendben. Mindig megköszöni. Pedig megcsinálnám anélkül is. De mondtam, finom ember. A múltkor is. valami külön pénzt kapott, azt mondja nekem, hogy igyák meg egy liter bort, az egészségére. Adott egy húszast. Megittam. Az egészségére: — Aztán jutalmat kap-e néha-néha? — Előfordul. Akkor ha sok a munka és megcsinálom előbb, mint ahogy a vezetők mondják. Akkor adnak. Elsején egy százast, ötvenest. Azt mondják prémium. Hat óra. A kis italbolt-kocsma elcsendesül. A vonatosok elrohantak. Maradt a törzsgárda. Azok pénze is fogyatkozik. Laci, megitta a maga napi adagját, a kétszer három decit. — Na, jön? Marad? Elviszem. Jóccakát! J ózsi bácsi, a csapos, nyugodalmas éjszakát kíván Lacinak. a kocsisnak. Felkapaszkodunk a jó rugózó ülésre. A ló beledől a hámba, megbillen a nagy stráf- kocsi. Nekem lejárt a műszak, Lacinak még nem. Etetni, a kocsit rendbe hozni, és fel kell készülni a holnapi fuvarra, öreg este van, amikor súlyos léptekkel elindul haza. — pj — ’YYYYYYYYYYYY YYYYYYYYYYYYYYYY TYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYT — 49 — És még ki tudja, meddig darált volna, ha Kuomoro úr félbe nem szakítja szóáradatát. — Sajnos mennem kell, várnak az üzleti ügyeim! Örültem a szerencsének! Arrive derei, sig- norina Adeline! Egészen a járdáig kísérte ki a vendéget és még ott is pergett a nyelve. Köszöngette a busás honoráriumot és invitálta a japánt, hogy sűrűbben látogassa az Aranyhalacskát. Kuomoro úr elviharzott kis sportkocsiján. Signorina Adeline megfordult, hogy visszamenjen az irodájába, de beleütközött Zsuzsába, aki ott állt a kapuban és a gyorsan távolodó autó után bámult sóvárgó szemekkel. — Hát te, mit meresztgeted itt a szemed? — mordult rá? — Milyen szép kocsi... — motyogta a lány szinte álomittasan. Aztán mint aki hirtelen felébred, kijózanodva folytatta: — Csak a kocsit jöttem ki megnézni, signorina ... — hebegte ijedten és gyorsan visszaszaladt a szobájába. Adeline kisasszony pedig felfelé dübörgött a nyikorgó, kongó falépcsőkön. Szinte berobbant a 113-as szobába. — Mit kaptál? — csillogott fel nagy basedowos szeme a kapzsiságtól. — Mutasd?! — Ezt a kis gyűrűt — tartotta eléje Sári az ujját. — Nem erőltette meg magát, a smucig! Ilyenek ezek a sárgák mind. Ilyen kis értéktelen holmikkal szúrják ki a fehér lányok szemét... — 50 — No de azért valódi arany? Ugye? És igazi smaragdkő van benne? Az már más. Szombaton, remélem, nem tartasz igényt a zsebpénzre? — Persze, hogy nem, signorina Adeline. Hisz a többiek nem dicsekedhetnek ilyen értékes ajándékkal, sem ilyen gazdag vendéggel! Sári könnyen mondott le a zsebpénzről, mert a hatvan dollárt jól elrejtette a padlórésben. E pillanatban el is határozta, hogy nem tartja ott tovább, még megtalálhatja ez a vipera, hanem holnap, amint nyelvórára megy, beviszi egy bankba és takarékba teszi. Másnap jgy is tett; Boldogon sietett a bankba táskájában a hatvan „dolcsival”. Vajon mennyi kell ahhoz, hogy kifizesse azt a zsírtömeget, hogy szabadon engedje? Biztosan elkérne kétszázat. De amilyen kapzsi, talán még ötszázat is! Jelszóra tette be a pénzt, hogy semmi áruló nyom ne maradjon nála. „Sári”, ez a neve, ezt nem felejti el. Csak be kell mondania a tisztviselőnek és az máris visszafizeti a pénzt, vagy amennyit ki akar venni. így signorina Adeline soha sem fogja megtudni, hogy neki spórolt pénze van. Hisz azokból a heti zsebpénzekből aligha tudna félrerakni. Abból éppen hogy futja a legszükségesebb holmikra. A nyelvórát szorgalmasan végighallgatta, aztán sietett haza, hogy ne késsé le az ebédet, mert signorina Adeline nem szerette az ilyesmiket. „A rend a lelke mindennek! És a pontosság!” — 51 — — szokta mondogatni és a lányok nem merték megszegni a szigorú fegyelmet, amit az Aranyhalacskában meghonosított. Mert akkor mindig valamilyen büntetésben részesültek. Vagy nem kaptak ebédet, vacsorát, vagy nem mehettek ki a városba, moziba. Egyszóval szobafogságra voltak ítélve. A napok teltek lassú egyhangúsággal. A napokból hetek, a hetekből hónapok lettek. Sárinak már százhatvan dollárja volt a bankban, de még most sem merte felajánlani a signorinának váltságdíjként. Hátha kevesli és megtagadja a szabadon bocsátását?! Viszont rájön, hogy pénze van, amit dugdos előle! No hisz volna ebből nagy galiba! Pokollá tenné az életét. Nem, addig nem szól, amíg nem lesz meg az ötszáz Ötszáz az mégis csak nagy pénz. Hatalmas összeg. Azért már nem tagadhatja meg a kiadását. A japán úr immár egy hónapja nem hallat magáról. Márciusban járt nála utoljára, amikor is újabb, immár a harmadik ötvenest adta neki. Most meg már április 5. van és nem jelentkezik. Vajon mi történhetett vele? Sári ebéd után volt éppen és a rekamién pihent. A japán úron, mr. Kuomoron jártak a gondolatai. Furcsa ember! Vajon tényleg béke- harcos, mint ahogy mondja? Azóta már az Arizonán kívül legalább három másik hadihajóról közölt vele adatokat, amiket Bobb-ból és annak két barátjából: Jimmyből és Freddyből „szedett ki” szerelmeskedés közben.
