Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-22 / 223. szám

2 TOI-NA MEGYEI NßPflJSAG 1965. szeptember 22. Az amerikai légierők szomorú hétfője Vietnamban A Dél-Vietnamban .állomásozó amerikai légierőknek fekete nap­juk volt hétfőn: a VDK területe ellen intézett légitámadásaik so­rán nyolc gépet vesztettek. Ezzel az 1964. augusztus 5-e óta Észak- Vietnam felett lelőtt amerikai re­pülőgépek száma 581-re emelke­dett. A vietnami háború króni­kájához sorolható annak az F— 104 típusú amerikai vadászgépnek az elvesztése is. amelyet a kínai népi felszabadító hadsereg tenge­részeti légierejének egyik egysége lőtt le hétfőn Hajnan szigete fö­lött Nemcsak északon, hanem Dél- Vietnamban is balszerencsés nap­juk volt hétfőn az amerikai re­pülőiének. A Da Nang-i légitá­maszpont fölött összeütközött két Starfighter-típusú repülőgépük és lezuhant. A két gép pilótái ejtő­ernyővel földet értek. Guam szigetéről felszállt B—52­es amerikai stratégiai nehézbom­bázók kedden kora hajnalban Saigontól 530 kilométerrel észak­ra, Guang Tim tartományban bombázták a szabadságharcosok feltételezett állásait. A dél-vietnami szabadsághar­cosok hétfőn a Da Nang-i ame­rikai légitámaszpont közelében rajtaütöttek a saigoni kormány hadseregének egyik egységén és súlyos veszteségeket okoztak neki. Brezsnyev fogadta Ne Win tábornokot Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára ked­den fogadta Ne Win tábornokot, a Burmái Forradalmi Tanács el­nökét, aki hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik. A találkozón eszmecsere folyt a feleket kölcsönösen érdeklő idő­szerű problémákról. Brezsnyev további sikereket kívánt a bur- mai népnek és vezetőinek az új Burmának a szocializmus útján való fejlődéséhez. A szovjet vezetők tiszteletére Ne Win kedden a Kremlben vil­lásreggelit adott. A tábornok be­szédében kifejezte azt a remé­nyét, hogy országa a továbbiak­ban is hasznos együttműködést folytat majd a Szovjetunióval. Az éjszakai műszak pótdíját tíz százalékról ötyen százalékra emelték A kettős műszak jobb megszer­vezésére, illetve a gépkezelők anyagi érdekeltségének fokozá­sára a Földművelésügyi Minisz­térium megtette a szükséges in­tézkedéseket. Az állami gazda­ságokban és a gépállomásokon az éjszakai műszak eddig 10 száza­lékos pótdíját 50 százalékra emel­ték. Tehát a második műszakra vállalkozó traktorosok az eddigi éjszakai munkabérnél 40 száza­lékkal, a nappali műszak bérénél pedig — azonos teljesítmények esetén —, 50 százalékkal keres­hetnek többet. A megnövelt éj­szakai bérpótlék kifizetésére azonban csak azokban a gazda­ságokban kerülhet sor, ahol a rendelkezésre álló gépekkel a nappali műszaknormákat teljesí­tették. Kívánatos, hogy a ter­melőszövetkezetek — az állami gazdaságokban és a gépállomáso­kon már bevezetett módszerek­hez hasonlóan —, széles körűen szervezzék meg erőgépeik jobb kihasználását. Budapesti és pécsi szakértők is segítik a károk felmérését Tolna megyében Az idei szeszélyes időjárás ko­moly próba elé állította az Álla­mi Biztosító kárszakértőit. Ebben az esztendőben eddig 25 al­kalommal hullott megyénkben jég és 85 termelőszövetkezetnél okozott kárt. A 85 termelőszö­vetkezet közül tizenkettőt kétszer, hetet háromszor ért jégeső. A kalászos növények jégkárfelvétele befejeződött, míg a kapásnövé­nyek kárfelvétele jelenleg is fo­lyik. ! Tolna megyében 52 termelő­szövetkezetet érintett az árvíz, a Vízügyi Igazgatóság szakvélemé­nye alapján az árvízkárok fel­mérése megkezdődött és október elejéig befejeződik. Jelentős jégkár érte megyénk háztáji gazdaságait is. Az Álla­mi Biztosító Tolna megyei Igaz­gatóságához kétezer kárjelentés érkezett,' a kapásnövények jég­kárainak megállapítása a mai nappal megkezdődött. A károk felmérésére Tolna megyében tíz kárszakértő áll rendelkezésre, sajnos az idei évben ez nem volt elegendő, így Budapestről és Pécsről két-két kárszakértőt irá­nyítottak Tolna megyébe a károk felmérésére. Megnyílt a tokiói atomértekezlet Kedden Tokióban megnyílt a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség 9. értekezlete. Az össze­jövetelen több mint 80 országból vesznek részt küldöttségek. Szov­jet, bolgár, csehszlovák, magyar, lengyel, román, kubai, jugoszláv, egyiptomi, indiai, norvég, finn küldöttségek is részt vesznek az értekezlet munkájában. Tizenkét nemzetközi szervezet, köztük a KGST, és a Lubnai Egyesített Atomkutató Intézet megfigyelők­kel képviselteti magát. Hűvös reggelek, derült, szép nappalok sora várható Óriási anticiklon-rendszer ala­kult ki a kontinens felett, s Eu­rópa nagy részén kissé még hű­vös, de többnyire csendes, derült idő alakult ki. A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán elmon­dották, hogy a ciklonrendszer központja, amely kedden Cseh­szlovákia felett volt, szerdán ha­zánk fölé húzódik át és továbbra is fenntartja a derült, csendes időt. Szerdán kisebb felhőátvonu­lásokra kell csak számítanunk, eső valószínűleg sehol nem lesz, a szél tovább mérséklődik. A je­lek szerint — legalább egyelőre — a hűvös reggelek, derült, szép nappalok sora folytatódik. Rendkívüli állapot Bolíviában A bolíviai bányászok és a kor­mány közötti konfliktus során hétfőn ismét fegyveres összetű­zésekre került sor a Siglo Veinte és Catavi bányamedencében. A kormánycsapatok és rendőrök tüzet nyitottak azokra a tünte­tőkre, akik követelték, hogy bün­tessék meg a bányászok ellen szombaton rendezett véres meg­torlások vétkeseit. A bányame­dence egyes negyedeiben a bá­nyászok még folytatják az ellen­állást a kormánycsapatokkal szemben. Az uralmon lévő katonai junta hétfőn az egész országra kiter­jesztette a rendkívüli állapotot, amit eredeteiig csak a bányame­dencére vonatkozólag rendelt el. Intézkedését — az AFP jelen­tése szerint — azzal indokolta, hogy a bányavidéken lezajlott események azt bizonyítják, „szé­les körű összeesküvés van kibon­takozóban a kormány és a köz­társaság demokratikus intézkedé­sei ellen... A junta vezetői azt állítják, hogy az események hát­terében kommun isták és más politikai csoportok „mesterkedé­se” húzódik meg. Az összetűzések áldozatainak száma egyelőre ismeretlen. Egyes jelentések szerint szombaton a karhatalmi erők négy bányászt öltek meg, a hétfői fegyveres összetűzések áldozatainak száma pedig tizenegy: nyolc bányász, két katona és egy rendőr. Egy Reuter-jelentés szerint hi­vatalosan közölték, hogy körül­belül 70 embert öltek meg az eddigi fegyveres összetűzések so­rán. Bonnban megkezdődött a kormányalakítási kötéltánc Lübke köztársaségii elnök ked­den délelőtt fogadta a pártok el­nökeit, Adenauent, Erhardot, és Mondót, miután hétfőn délután már Strauss-szal js tárgyalt. Adenauer közölte a köztársasági elnökkel, hogy a CDU elnöksé­ge Erhardot javasolja a kancel­lári tisztre. A nyugatnémet al­kotmány értelmében ugyanis a köztársasági elnök tesz javaslatot a választások után összeülő új Bundestagnak a kancellár meg­választására. A nyugatnémet sajtó keddi kommentárjaiban hangsúlyozza, bár a választások eredménye két­ségtelenné teszi, hogy ismét Lud­wig Erhard lesz a kancellár az új kormány megalakítását előre­láthatólag még hosszas kötélhú­zás előzd majd meg a kormány- koalíció két szárnya, a Szabad Demokrata Párt és a Strausis vezette CSU között. Mint ismeretes, a Szabad De­mokrata Párt egyik fő jelszava (* választási kampányban az volt. hogy az FDP távotertja majd a kormánytól Strausst. s Mende, az FDP elnöke vasárnap éjszaka újból leszögezte, hogy pártja nem vesz részt olyan kormányban, amelynek Strauss is tagja. Mi­után a CDU—CSU a választáson nem érte el az abszolút többsé­get, csak koalíciós kormány ala­kítása lehetséges, s miután Er­hard nem hajlandó az SPD-vel együtt alakítani kormányt fel­tétlenül szüksége van az FDP támogatására. A nyugat-berlini SPD úgyne- vezett tartományi elnöksége egy­hangúlag hozott nyilatkozatában felszólította Willy Brandtot, az SPD elnökét, hogy „ha az SPD nem vesz részt az összövetségi kormányban”, Brandt ne hagyja el Nyugat-Berlint és maradjon a város polgármestere. A nyugat-berlini CDU egyijc szóvivője a következőképpen kommentálta ezt a nyilatkozatot: „Ez világos felszólítás arra, hogy Brandt mondjon le az ellenzéki párt vezérének szerepéről". Janya-pusztán gaÄhid£ ződtek fel bennem. Az el­ső körülpillantás Mátéházát és Cserepest juttatta az eszembe. Úgy látszik, a puszták teljesen egyformák: hosszú, hodályszerű lakóépületek, hatalmas, három futballpálya nagyságú térség, trágyakazlak, itatóvályú, vastag­falú magtár, istállók, gödrös földutak és rengeteg légy. Mint­ha még az idő is megállt volna. Vagy ez csak képzelődés? Min­denesetre meglátjuk. Czita Ba­lázs, a janya-pusztai termelőszö­vetkezet főagronómusa fiatal em­ber. Különös, parányi kalap van a fején. Odaállít hozzá egy szén­fekete bajszú, apró emberke és elég dühösen így szól: — Agronómus, szedjük a krump­lit. és kevés a zsák. Már maga ez a megszólítás is furcsa. Az a gyanúm, hogy a szénfekete bajszú öregnek az úr már nem, az elvtárs még nem jön a szájára. Maradt tehát pő­rén, minden nélkül az agronómus megszólítás. Nincs kizárva per­sze az sem, hogy máskor a fiatal­embert egyszerűen Balázsnak szólítja. A puszták világában an­nak idején az ilyesmi nem oko­zott gondot. A cseléd, a béres, te, János, vagy Mihály volt, a fölöt­tük lévő pedig minden esetben úr. Czita Balázs főagronómus, kü­lönben Bétáról került ide. Kis­kunhalason elvégezte a felsőfokú mezőgazdasági technikumot és jött. Azt mondja, szereti ezt a vidéket, kedveli az itteni embe­reket. A táj egyébként tényleg szép. Sok a fa, messziről látni a medinai templomtornyot, azon innét a medinai szőlőket. A főagronómussal a parányi iroda előtt nekitámaszkodtunk a kerítésnek, és ő arról beszélt, ho­gyan szervezik az őszi munkát. Bizakodóan magyarázta, hogy a határidőket betartják. Körülöt­tünk néhány tsz-tag leplezetlen érdeklődéssel figyelte, hogy mit mond. A környezet, a pusztai hangulat hatására szinte fur­csálltám, hogy senki nem mordul rá a kíváncsiskodó emberekre, senki nem mondja nekik, hogy ne bámészkodjanak, menjenek a dolgukra. De hát ki merészelne ilyet tenni, hiszen ezek az embe­rek már rég nem cselédek, ha­nem gazdák. Soha még ilyen megfoghatóan és körülhatárolha- tóan nem éreztem úgy ennek a nagyszerűségét, mint ahogyan éreztem Janya-pusztán ezen a szép őszi délutánon. Egy kislány biciklizni tanult a hatalmas füves pusztai udvaron. Onnét az iroda elől néztem őket. Három, vagy négy kislegény fu­tott a kerékpár mellett, de úgy láttam, közreműködésükre egyál­talán nincs szükség, inkább csak statisztálnak. Ezek a gyerekek itt nőnek fel, apránként, itt fedezik fel a világot. Jó lenne tudni, va­jon milyen élményeket visznek magukkal a felnőtt korba. Azt a fajta szorongást ők már soha nem élik át, amelyet átéltek a régi, pusztai gyerekek, amikor futottak a hintóbán ülő tekinte­tes úr elől, vagy amikor jött a Szent Mihály napja, és egy mo­gorva, kedvetlen reggelen kocsira kellett pakolni a szekrényt, az ágyakat, aztán beülni a még test­Nézelődés a — Hát a szépeket. — De hát melyik a szép? — Az, amelyik érdekes és le­köti az embert. pusztán meleg dunyhák közé, figyelni a lovak előtt loholó kutyát, és el­indulni az ismeretlenbe. Ezeket a ködös őszi reggeleket soha nem lehet elfelejteni. A cselédek rend­szerint Szent Mihály napján cse­rélték ki az egyik közös konyhát a másikra. A jobbat keresték és mindig ugyanazt kapták, hiszen a puszták mind egyformák vol­tak. Riae?tn lomhaságuk ma már llldSMU tényleg tegnap? Nem is tudom. Elnéztem az egyik volt cselédlakás előtt a söprö- gető, nyolc-kilencéves kislányt, s megkérdeztem tőle, hány test­vére van, és télen hol játszanak. Azt válaszolta a kislány, hogy a konyhában. Iskolába jár, negye­dikbe. Hol tanul? Szintén a konyhában. Söprögetett, takarí­tott, a szülei munkában vannak, és szívszorító, hogy máris meny­nyire felnőtt, mennyire önálló. A pusztán élő gyerekek mindig korábban érnek. Később azt kér­deztem a termelőszövetkezeti fő­könyvelőtől, hogy mivel töltik az emberek a vasárnapokat. Annak idején, erre még jól visszaemlék- szem, a cserepeslek álmodozással töltötték. Mindenki. A gyerekek ugyanúgy, mint 'a felnőttek. Be- nyó István szomszéd, aki később, negyvenöt után tanácselnök lett. házmesteri állásról álmodozott vasárnaponként. Vasárnap dél­után végigböngészte a Friss Új­ság apróhirdetéseit, lankadatlan buzgalommal kereste a neki való házmesteri állást. S hogy tovább tartson az illúzió, hosszasan ma­gyarázta. mit fog majd csinálni, ha felmegy Budapestre, házmes­ter úrnak. - Legelőször is — mond­ta —, alaposan kialussza magát. Bojtor Gábor bátyám meg arról álmodozott, hogy elmegy majd zenésznek. Mert a zenésznek van igazi aranyélete, összespórolja a harmonika árát, és itthagyja a pusztát örökre. A másik szom­széd meg arról álmodozott, hogy jó lenne bejutni a községházára, kisbírónak. Ilyesmivel teltek el a vasárnapok. Most itt, a Janya-pusztai ter­melőszövetkezet főkönyvelője azl mondja, hogy a fiatalok leg­többször felülnek a motorbicik­lire, és bemennek Szekszárdra. Nyáron a Balaton mellé, vagy Pécsre. Az idősebbek főként a televíziót nézik, rádiót hallgat­nak, újságot olvasnak. Az újság- olvasás valósággal kultusz Ja­nya-pusztán. Mindenki járat va^ lamilyen lapot. Beszéltem asszo­nyokkal, akik úgy nyilatkoztak, hogy egyetlen nap nem telik el újságolvasás nélkül. Megkérdez­tem tőlük, melyik írásokat ked­velik legjobban? Iskola is van fJanya' pusztán es népkönyvtár. Fehér zománcozott táblán, fekete betűk hirdetik, alig pár száz lépésre a magtártól,- az istállóktól, hogy Itt a népkönyv­tár. Ünnepeken van gyermek- műsor is. A fiúk és a kislányok szavalnak, énekelnek, táncolnak. A tanító néni tanítja őket erre, és a Janya-pusztai szülők ragyo­gó arccal, boldogan nézik a gye­rekek fellépését. A tanító néni különben Esti Egyetemre jár. Szép időben gyalog teszi meg az utat Harcig, onnét autóbusszal utazik tovább Szekszárdra. Külö­nös érzés fogja el az embert, amikor belép a pusztai iskola tan­termébe. Amikor ott jártam, nem volt tanítás. A padokban, az' ülő­helyeken egymás mellett sora­koztak a tanteremben használha­tó lábbelik. Uj piros papucs, mel­lette elnyűtt tornacipő. Azt mond­ják, a tanító néni hivatalos idő után egy, másfél órát külön fog­lalkozik a gyerekekkel. Édesap­ja, az öreg vízimolnár, rengeteg vesződséggel, konyhakertet vará­zsolt az iskola elé. Az egyik ár­nyékot adó fa alatt gyerekkocsit látok. Úgy történt, hogy a taní­tó néni esti iskolát szervezett. A tsz-elnök is így végezte el a nyolc általánost. Aztán beiratkozott a mezőgazdasági technikumba. Az egyik hallgató — pusztai fiatal­ember — viszont feleségül vette ,a tanítónőt. „Jó itt élni” — mond­ja az öreg vízimolnár.

Next

/
Thumbnails
Contents