Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-21 / 222. szám

13C5. szeptember 21. TOI NA RTEOYFT VEPÜJSAfl 1 3 A hét végén történt Kettős műszak — és ahol Közel 1000 hétvégi kiránduló Az őszi időjárás miatt kissé megcsappant a hétvégi kirándu­lók száma, de azért most is akad­tak bővon, akik távol a megyé­től töltötték szombatjukat és va­sárnapjukat. A 11. AKÖV 20 autóbuszát vették- igénybe a hét végén különböző kirándulások céljából. A faddi Lenin Tsz, a tengelici Petőfi, a szekszárdi Béri Balogh Ádám és a Szabadság termelő- szövetkezetek egy-egy külön autó­busszal bonyolították le kirán­dulásaikat HarkányfUrdöre. A Szekszárdi Cipész Ktsz is a ba­ranyai fürdőhelyre vitte tolnai, faddi és szekszárdi dolgozóit, de itt töltötte a hét végét a kop- pányszáhlói dolgozók egy része is. A Tanácsi Építőipari Vállalat egy külön autóbuszt indított szombaton délután Fadd-Dombo­riba. A dolgozók a Duna-pa,rtról csak vasárnap este tértek haza. Közel ezer fő töltötte a hét végét Harkányban, Dombodban, de jó néhányan felkeresték a Somogy megyei Igái község me­leg vizű fürdőjét is. Javítóvizsgák a Garay János gimnáziumban Csütörtökön kezdődtek meg a Szekszárdi Garay János Gimná­ziumban az érettségi javítóvizs­gák. A megye összes gimnáziu­mából ide jöttek a nappali és az esti tagozatos hallgatók javító­vizsgázni. Mintegy 100 fő tett kísérletet az érettségi javítóvizsgán, de saj­nos többen voltaik olyanok, akik felkészületlenül jelenték meg. Körülbelül 25 százalékát a bizott­ság elmarasztalta. Ezek legköze­lebb decemberben, javítóvizsgáz­hatnak ismét. A vizsgáztatások még vasárnap is tartottak. Mezőgazdasági delegáció indult megyénkből a Szovjetunióba Szombaton 30 tagú mezőgazda­sági küldöttség utazott a Szovjet­unióba a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségének szervezésében. A küldöttség tag­jai tsz-tagok, mezőgazdasági szakemberek és vezetők. Az út­vonal Kiev—Po-ltava—Harkov— Moszkva. A delegáció tagjai szá­mos kolhozt, szovhozt, mezőgaz­dasági gépgyárat, kombájn- és traktorgyárat tekintenek meg a 11 napos „tanulmányi kirándulá­son”. Az út célja mezőgazdasági ta­pasztalatok szerzése. A küldött­ség a programon kívül megte­kinti majd a kievi és a moszkvai központi mezőgazdasági minta­üzemeket iS. Az MSZBT a jövő hónapban egy újabb csoportot indít a Szov­jetunióba. ugyanezen az útvona­lon. A küldöttség tagjai hazaér­kezésük után saját gazdaságaik­ban beszámolnak maid a külföl­dön szerzett tapasztalatokról, él­ményeikről. még nem valósították meg Ez ideig még ninos panasz az őszre. Mert ősz van, ha hivata­losan csak egy hét múlva kez­dődik is. A mezőgazdaságban pe­dig már hetek óta, hiszen amint az aratás befejeződött, nyomban az őszi betakarításhoz, a vetés- előkészítéshez kellett látni. Ta­lán egész évben most van a leg­több munka hiszen minden gépi és kézi erőt a határba kell szólí­tani. Különösen a gépek munkája fontos, amikor sok ezer hold silókukoricát kell betakarítani, sok ezer hold cukorrépa termé­sét elszállítani, több tízezer hold őszi gabonát elvetni, és közben az őszi mélyszántást elvégezni. Elvégezni, időben. És ez nem mindegy, sem az embereknek, sem a gépnek. Most kell elvégezni, amit le­het. mert ha beköszönt az esős, hideg, majd a fagyos idő, az két­szeres erőfeszítést kíván ember­től, géptől egyaránt. S mivel a géptől többet lehet követelni, mint az embertől — most a leg­kedvezőbb lehetőség, a gépek két műszakos üzemeltetése. Ám, ezzel a lehetőséggel ko­rántsem élnek mindenütt. De az is igaz, hogy ezzel csak ott le­het élni, ahol megvan rá a lehe­tőség. A közóohídvégi kísérleti gaz­daságban a nehéz gépek két műszakját nyomban aratás után bevezették. De ezenkívül a nappal silózó erőgépeket éjjeli szántásra, éis más munkákra is beosztották. A gazdaságnak így minden lehető­sége megvan arra, hogy a búza­vetést október közepére befejez­ze, s majd az őszi mélyszántásra állítsa be az arra alkalmas trak­torokat. A tamási Vörös Szákra Terme­lőszövetkezetben dolgozó gépállo­mási gépből kettő üzemel két műszakban, de a silózó gépeket itt is két műszakban használ­ják. részben szántásra, részben gyűrűshengerezésre. A bátai No­vember 7 Tsz-ben hasonlóképpen igyekeznek kihasználni a kettős műszak adta lehetőségeket. Ezeken a helyeken nem kell attól tartani, hogy a talajelőké­szítés miatt eltolódik a vetés ideje, s ez majd a jövő évi ter­mésátlagokban is megtenni a gyümölcsét. Sokkalta nagyobb a gond e téren például a szekszárdi termelőszövetkezetekben. A rendelkezésre álló ötven erő­gépből csak 12 — köztük 3 gép- állomási — gép dolgozik kettős műszakban. Az intézkedési terv' szerint legalább huszonötnek kel­lene lenni — így érthető és meg­magyarázható az a tény hogy a dolgozó, traktorokhoz értő embe­rek is gépre ülnének. Két évvel ezelőtt sikerült csak megoldani a kettős műszakot,, amikor tizen­két katona vállalta ezt a munkát. Eredményesen, és jól dolgoztak- Ha a vállalatok segítenének, ak­kor előbbié lehetne jutni. De Sajnos, egyik-másik vállalat nem hajlandó arra hogy az embereit elengedje. A Jóreménység Tsz-nél pél­dául nemcsak az a gond, hogy a második műszakra kit ültessenek traktorra, amikor az egyre sincs ember. Ott áll az 50 lóerős új Szuper- Zetor, levizsgáztatva, vezető nél­kül. Lenne rá jelentkező. Fiatal ember, aki szívesen visszamenne a termelőszövet ke setbé — végle­gesen —, de az AKÖV-nél gép­kocsivezető. Két héttel ezelőtt el­küldte a tsz a kikérő levelet — a vállalat viszont nem hajlandó elengedni hozzájárulással, hanem felmondásnál. Majd két hét múl­va. A szövetkezetnek viszont már most kellene a munkaerő, aki menne is szívesen. Igaz, az AKÖV-riek is meg­vannak a maga feladatai, kötik a szállítási tervek. De hiába kapja a gyenge termelőszövetke­zet az állami támogatást, ha munkaerő — történetesen trak­toron — gondokkal küzd. és az elnök idejét jórészt az foglalja Kizárták a pártból A tamási járás egyik termelőszövetkezeti párt- szervezete rendkívüli taggyűlést hívott össze. A taggyűlésen egy asszony pártból való kizárásáról döntöttek. A kizárás indokául az MSZMP szervezeti szabályzatának II 10. pontját jelölték meg. Párt­taghoz nem méltó életmódjával vétett a kommunista erkölcs nor­mái ellen. Visszaélt az emberek jóhiszeműségével. Az alapszerve­zet kizárási határozatával a já­rási fegyelmi bizottság is foglal­kozott. A vizsgálat után jóváha­gyás végett a járási párt végre­hajtó bizottsága elé terjesztette Sz-né kizárását, amit az helyben marxizmus—leninizmus- igazsága-* ba vetett hit. Erkölcsi, morál iá kérdés is a párthoz való tartozás. A párt létszámilag erősödik, munkásakkal, szövetkezeti parasz­tokkal, jól dolgozó értelmiségiek­kel. A pártonkívüliek közelednek a párthoz. Megismerve a marxiz­mus igazságát, tagjelöltségüket kérik. Ugyanakkor vannak alap- szerveaetek, ahol évek múlnak el, mire egy-két tagjelöltet felvesz­nek. Nem általánosítjuk, de ese­tenként az Szenéhez hasonló hely. zet is gátlója lehet a pártszerve­zet erősödésének. Alapot ad az olyan mérték megvonáséra, hogy a férj miért nem engedi feleségét a pártba, vagy fordítva. ügye kerüljön előtérbe. Sz.-né ki­zárásával helyes döntés született Felmerülhet az olvasóban, miért név nélkül írtuk meg az esetet. Nem az ér­zelmi szálak játszottak közre. Azért mellőzzük a név kiírását, mert elsősorban az ügy tanulsága á fontos. Másrészt a családi kö­rülmények miatt hallgattuk el a nevet. A családtagok iránt érzett humanizmus vezetett bennünket azokkal szemben, akik a magáról megfeledkezett anya, feleség hi­báiról nem tehetnek. P. M. talajmunkákban itt van a leg­nagyobb lemaradás. Az öt ven gépnek egyharmadrésze a siló­zást végzi, három-négy nap múl­va felszabadulnak, át lehet állí­tani őket talajmunkána, de vaj­mi kevés a lehetőség, hogy a nagy lemaradást pótolni lehessen. Ráadásul a jövő héten teljes erő­vel meginduló vetés tizenkét erő­gépet köt le, nem beszélve a cukorrépa-szállításról. A városbeli termelőszövetke­zeteknél a két műszak bevezeté­sének főleg személyi feltételei hiányoznak, mert kevés a trak­toros. Csak úgy lehetne segíte­ni, ha a különböző vállalatoknál le, hogy a tanács, a pártbizott­ság segítségét vegye igénybe — csak azért hogy a tétlenül álló traktorra vezetőt ültessen. így van ez; amikor a két mű­szak bevezetését szorgalmazzák különböző fórumokon, egyik-má­sik helyen gondot okoz az egy műszak ils. Az idő közben sürget, lehet, hogy maholnap beköszönt egy kiadás esőzés, amikor csak kínnal-keservvel lehet a földe­ken dolgozni. Az ország jövő évi kenyerét, s a kenyér mellé való hús előállításához szükséges ter­ményt pedig ott kint, a földeken kell megtermelni, betakarítani. BI. utáni találkozás is hagyott. Mi húzódik meg a kizárás mö­gött? Érdemes ezzel külön is fog­lalkozni, mert meglepő, ha egy községi pártszervezetből kizárnak egy női párttagot. Hogyne lenne tneglepő, amikor azért éri a falu­si pártvezetőket a legtöbb bírá­lat, mert elhanyagolják a párt­építést. Ha megnézzük falusi pártszervezeteinket, elég kis szám­ban vannak tsz-parasztasszonyok párttagok. A párt tisztaságának védelméért kellett kizárni Sz-nét, akinek er­kölcsi élete az önfegyelem híján teljesen fellazult. Beleszólt má­sok családi életébe, botrányt idé­zett elő. A községben régebbi összeköttetéseire hivatkozva bizo­nyos ügyek elintézését, kijárását vállalta magára, ellenszolgálta­tásért. Hiszékeny emberektől köl­csönt vett fel, amit „elfelejtett” visszaadni. Hasonló okok miatt 1963-ban — korábbi munkahe­lyén — szigorú megrovás párt­büntetést kapott, de nem vohta le a tanulságot. A községbe visz- szakerülve ol van életmódot folyta­tott. amely alkalmatlanná tette a párttagságra. Az ügy a párt belső ügye. Miért kell erről a közvélemény előtt beszélni? — mondhatják többen. Oka van annak, hogy Sz- né pártból való kizárását a nyil­vánosság előtt is szóvátesszük. Elsősorban az okulás miatt. Ah­hoz, hogy valaki párttag lehes­sen, nem lehet elégséges a A párt tisztaságának i őrzése, féltése vezette az említett; tsz-pártszervezet tagságát, hogy i pálcát törjön Sz.-né fölött. Az em­berek. a közvélemény, legyen az illető párttag vagy pártonkívüli elítéli a fellazult erkölcsi életet élőket. Ha pártonkívüliről van szó, a magyar nyelv valamelyik alkalmas jelzőjét használja. Ha­sonló esetekben másként ítéli meg a párttagot, sőt hajlamos arra is, hogy általánosítson: Lám, ilyenek a kommunisták, ilyenek a pártta­gok. Sz.-né erkölcsi magatartásával alkalmatlanná vált a párttagság­ra és a dologról azért is beszélni kell, mert ez bizonysága annak, hogy a párt tagjai Számára mér­cét állít fel, s aki ezt nem üti meg, el kell távolítani a {Járt só­saiból. A tsz-pártszervezetneik volt ere­je ahhoz, hogy megtisztítsa sorait, még akkor is, ha érzelmi szála­kat kellett széttépnie. Az érzelmi szálak a közös harcok emléke, mint összekötő kapocs fogja át a mozgalomban együtt küzdő, dol­gozó párttagokat. Emberi dolog hogy néha érdemtelenül is töb­bet elnéznék egymásnak. Sz.-né esetében is így volt égy ideig. Bá­torság és kiállás kellett ahhoz, hogy az egyéni érzelmeken túl a közösség, a párt tisztaságának Háború Aprókat szökell a szél, mesz- sziről dalfoszlányokat hoz magá­val. A harkányi bolgár katonai temetőben három ember kutat a nevek között. Lehajolnak, vissza­egyenesednek. Ismerősök, roko­nok után kutatnak. Grozdan Petkov Peslov, a pa- zardzsikban megjelenő Szeptem- berijszkó Zname rovatveztője a sógorát keresi. Húsz évvel ezelőtt csuk ennyi hírt kaptak róla: a magyarországi felszabadító har­cokban hősi halált halt. Ennyit tudott róla anyja, a felesége és az árván maradt három gyerek. Hol esett el, hol temették el? Megállnak egy fejfánál. Aki itt nyugszik: pazardzsiki, az ő vá- rosukbeli, de nem az, akit keres­nek. Kattan a fényképezőgép. Megörökítik a fejfát. Elviszik a hozzátartozóknak a képet, hogy legalább ennyi emlékük legyen. És ettől kezdve gyakran kattan a fényképezőgép zára. Sok a pa­zardzsiki. De sok a fejfa is. Több száz, hisz, mint mondják, a ma­gyarországi felszabadító harcok­ban húszezer bolgár áldozta fel az életét. Egy autó áll meg a temető előtt. Négyen szállnak ki belőle. Ök is a nevek között kutat­nak. Némelyik fejfán fénykép van. őket már megtalálták. — Milyen fiatal volt! — Milyen szép ember volt! — Nézzétek, nő is var. közöt­tük. Biztosan egészségügyi volt. —- Mennyi fiatal! A szél megzörgeti az emlék­mű talapzatán a koszorúkat. AZ emberek hajlonganak, mint­ha valami különös szertatást vé­geznének. A holtak némák. Csak a fej­fájuk váll. És az élők a fejfákat vallatják. Megjelenik előttük a régi kedves, mosolygó arc. És most már nem a fejfát keresik, hanem ezt az arcot. A fejfák megelevenednek, énekelnek, viccelődnek, mosolyog­nak, szomorkodnak. Csodálatos az emberi képze­lőerő, Grozdán Petkov Peslov hirte­len összehúzza, a szemét, mintha napba nézne, közelebb megy az egyik fejfához. Lehajol, majd fel­egyenesedik. Áll, áll.. ■ Hangta­lanul beszélget a sógorával. A többi keresgélő is megáll. — Szerencsés! — mondják. ö meg csak áll. Talán azt mondja most el: meghalt qg édesanyád, ö már nem találkoz­hat veled. A feleséged él. Jól van. A három gyereked is, se­gítettük felnevelni... Lassan oldódik a feszültség. — Jó ember volt■ Nagyon jó ember! — mondja Peslov. A szeme homályos. A körülötte állók bólogatnak. És elindulnak. Kutatni. Újabb temetőbe. Bíznak a szerencséjükben. Peslov odaáll a fejfához. Kat­tan a fényképezőgép. Megörökí­ti a pillanatot. Hogy otthon, Bul­gáriában a gyerekek is találkoz­hassanak az apjukkal. Micsoda találkozás! Ilyen találkozást csak a háború produkálhat! Még húsz év után is. Vendégségbe jött Grozdan Pet­kov Peslov Magyarországra, pon­tosabban Tolna megyébe, örök­ké emlékezetes lesz neki ez a néhány nap, amit itt eltöltött, mert nemcsak barátok!:al talál­kozott. de a sónorával is SZÁLAI JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents