Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-21 / 222. szám

4 fSUra MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. szeptember 21. A beremendi cement — Kérek öt mázsa cementet. — Húsz máasa ötszázast ké­rek. — Tessék mondani, lehet még kapni cementet? idején. Hiába vannak elegen he- ben még művezető lehet, az új teken keresztül alig volt nap, bán legfeljebb brigádvezetőként, amikor dolgozni tudtaik. Amikor vagy csoportvezetőként tudják látták, hogy a szövetkezetiek baj* majd alkalmazni. Tehát tanulni bán vannak, segítségükre siet- kell! tek az üzem munkásai: vagy Az ezzel kapcsolatos tapaszta­l\phf“7 I PH IIP összeszámolni, hatnzáz munkanapot segítettek, latok is meglehetősen jellegzete­c hányán nyit- Az üzem bányájában sok feles- sek. Az emberek jórésze addig leges víz van, ezt nagyszerűen már eljutott, hogy belátta: A felhasználhatnák a tsz kertésze- jelenlegi tudás legfeljebb ma tóben, csak ki kellene emelni, elég, de holnap már kevés lesz, s elvezetni. A szivattyú is ren- és meglehetősen sokan jelentkez- delkezésre áll- Ezt a lehetőséget nek szervezett továbbtanulásra nak be naponta ilyen kéréssel a Tolna megyei TÜZÉP-irodákba. Megyeszerte építkeznek, tataroz­nak, mindenütt szükséges a ce­ment. Viszont azt kevesen tudják hogy a megyében forgalomba éppen most ajánlották fel a sző* A dologban azonban roppant nagy vetkezetnek. Ugyanakkor a tsz ellentmondás van, mert a jelent- a helyi munkások ellátásához já- kezest nem követi a tanulás, az rul hozzá szervezett formában. igyekezet. Például feloszlott egy szaiktechmkumi kihelyezett osz­4 „vár maga meglehetősen «A környéken sok lehető­71 bt1 kezd elavulni, ezért nyillk a szabad idő pénzre kerülő cement nagy része a Be­remendi Cementüzemből érkezik- Ismerkedjünk hát meg egy ki­csit a gyárral. A falu, és benne az üzem, Ba­ranya megye déli csücskében fekszik, mindössze néhány kilo­méterre a jugoszláv határtól. Be- remend nemcsak Baranyának, hanem az egész országnak egyik legdélebbi települése. A cement­gyártáshoz kiváló alapanyag ta­lálható e vidéken. Mint minden üzemnek, ennek is megvannak a maga sajátossá­gai. Az egyik ily éti. sajátosság — Bese Sándor főmérnök szerint — az hogy a közel félezres mun­kásgárda zöme helybenlakó, csak egy kis töredék az úgynevezett napirendre került a fejlesztése. Sándor József igazgató elmondot­ta, hogy most folynak a tárgya­lások egy teljesen új, korszerű gyáregység megépítéséről. Az új gyár egymillió tonna kapacitású lesz, és a legkorszerűbb az or­szágban. Arról van szó, hogy váltására, magyarán a maszeko­lásra, és amikor választani kell, sokan inkább az egy-kétszáz fo­rintos plusz keresetet választják a lanulás helyett. Kialakult te- hátá egy olyan szemlélet, hogy csak a pillanatnyi előnyöket né­zik az emberek, kevésbé gon­dolkodnak perspektivikusan, s ha be is látták sokan, hogy a mai ez üres 1967-ben már meg is kezdik épí­tését, hogy minél előbb teljes tudᣠholnap kevés üzemmel megkezdhesse a terme- forrniai£tás lést. Magyarországon ugyanis még mindig aránytalanul kevés, az egy főre felhasználható ce­ment mennyisége a fejlettebb or- £s fokozatosan tanulnának Komoly gondot az bejárók, s ebből következik, hogy szágokéhoz képest, s feltétlenül emberek, mire elkészül az új meglehetősen stabil a gárda. Itt szükséges a. cementipar gyorsüte- üzem, nem lenne gond a szak­nem gond a munkások szállítása, mű fejlesztése. képesítéssel. Most viszont félő, rpíLszakkezdésre, pontosan meg- Hogy mennyivel lesz korszerűbb hogv az emberek jó része akkor tud jelenni mindenki. Könnyen jelenleginél, annak döbben rá a tanulás szükségesse­meg lehetne számolni, hogy hány nlus^fláséTa íme ©gy adat’ az ami’kor mar otJt all a na­beremendi családból nem dolgo- üj gyár kapacitása a jelenleginek gyobb feladatok, nagyobb köve­tízszerese lesz, ugyanakkor a telmenyek előtt, es egyszerre akar szükséges munkáslétszóm csak mindenki tanulni. Ezt pedig üzem- kétszeresere fog növekedni. szervezési szempontok nem teszik A kilátásban _ lévő fejlesztés lehetővé, mert hiszen az űj gyár rniáris egy csomó problémát vet elkészüléséig is a háromműszaikos fel. A jelenlegi termelési felada- , ,, , . . ... tok mellett már foglalkozni kel’ folyamatos termelés biztosítása az a' szükséges szakképzéssel, mert elsődleges, és képzeljük el, mi ha ezeket az utolsó percekre történne, ha mindenki tanulmá- hagynak, hiába épülne meg a nvj szabadságra akarna menni zik valaki az üzemiben. Ugyan akkor termelőszövetkezet is mű­ködik a faluban, de amint a szövetkezeti vezetők bizonygat­ták, az üzemi munkalehetőség rém eredményezett munkaerő­gondot a közös gazdaságban. Bár a tsz nem tartozik a legkivá­lóbbak közé, de azért tisztes meg­élhetést nyújt. Sőt, nemcsak hogy -nagyon»óéi- költeni gyár™Jeíeriteg' megfele- nyl „ megfér egymás mellett az ipari i/; c,wu .-uw.-.! n&mHöiiVívnlr a-7 egyazon időben. lő szakgárdával rendelkezik az üzem, igen ám, de az új üzem A gyár vezetői, a tömegszerve- követelményeket állít zetefc segítségével meglehetősen sokat foglalkoznak ilyen kérdé­vülá időjárás zavarokat okozott a dással, tapasztalattal például, sekkel. Nemcsak az üzem re- szövetkezetben a növényápolás amellyel valaki a jelenlegi üzem- konstrukciójára van szükség, ha­nem a munkásgárda gondolatvi­lágának felújítására is. E kettő ipán és a mezőgazdasági nagyüzem, hanem a legszorosabb kapcsolat alakult ki köztük, kölcsönösen nagyot>D segítik egymást. Az idei rendkí- majd az emberek ele. Azzal a tu­»TTTTTTT» Sárközi Gyula : sziiiqiipúi'i táneúuié CÁ is. E nagyon szorosan összefügg. Ugye, amikor megvásároljuk a TÜZÉP-en a cementet, az ember nem is hinné, mi minden törté- 3nik ott, ahonnan érkezett az a cement. II világ legnagyobb magas­feszültségű kísérleti telepe Elektromos kisülések rengetik a levegőt, de senkit sem veszélyeztetnek, mert a tudósok kordában tartják az elemi erőket: az embereket hatalmas vasbeton-kamrák védelme­zik. A magasfeszülségű készülékekben keletkező elektro­mos kisülések fontos kutatási feladatokat szolgálnak. .4 Moszkva környékén épített központ a világ legnagyobb méretű magasfeszültségű kutatóintézete. A kísérletek al­kalmával keletkező nagymennyiségű elektromosságot ha­talmas generátorokba vezetik. Ilymódon egyelőre ötmillió kilowattamper villamos energiát nyernek, de ha teljesen befejezik a kísérleti állomás kiépítését, energiaszolgáltatása mitegy hatszorosára emelkedik. Képünkön: a soron lévő kísérlethez előkészítik az elektromos hálózat be- és kikapcsolórendszerét. Boda Ferenc TTTr»»»TTrT»-TVTTTTTWTTTrTTTTTTTTWrVTTfTTVTyVTrrTyTTTTTTTTVTVVTT fTTTTfTTTTTTTfTTTTTTOTTT'ÍVfTTTfTTTT — 46 — — Tudja, mire kérném meg? Ha Bob legköze­lebb jönne, kér dezze meg tőle, hány matróz szol­gál az Arizonán. Meg tán azt is, hogy fel van-e szerelve hajója atomlövedékekkel. Megteszi? — De minek fontos ez magának? — Sári az atom szóra egyszerre kijózanodott. — Tudja, én a japán békeliga tagja vagyok és hát nekünk, békeligásoknak tudnunk kell, mi­lyen fegyverekkel vannak felszerelve a nagyha­talmak, hogy aztán hathatós háborúellenes pro­pagandát tudjunk kifejteni... — Értem!... mondta megkönnyebbülten Sári. — Maga tehát békeharcos? Mint a Joliot-Curie? Az az elnökük. Otthon Magyarországon is van békeliga. Ott Béketanácsnak hívják. Tagjai sokat jártak agitálni a háború ellen, házról házra ... — Olyan, olyan, pontosan olyan! Örülök, hogy ismeri szervezetünk célját. Ez csak megkönnyíti a munkáját. Ugye, megteszi nekem ezt a szíves­séget? Én pedig busásan megjutalmazom signo- rina Adelinet, magát és ha sikeresen végzi béke­harcos munkáját, kiváltom innen ... — All right, misterkém ... A béke megéri ezt a kis kockázatot... Bár Bob nagyon szeret és azt hiszem, minden további nélkül közli majd velem ezeket az adatokat... Kuomoro úr a zsebébe nyúlt, egy szép, zöld­köves gyűrűt húzott elő és Sári ujjára húzta. Aztán kezetcsókolt és megkérte a lányt, hogy róla és beszélgetésükről senkinek egy árva szót se szóljon. Majd sietve távozott; — 47 — Egy hét múlva újra megjelent és Sári boldogan újságolta neki, hogy Bob milyen örömmel számolt be neki arról, hogy az Arizonán 150 matróz tel­jesít szolgálatot és hogy atomtorpedókkal és ágyúkkal van felszerelve. — örült, hogy ennyire érdekel az Arizona, amelyen szolgál... — Ügyes, dear Sarah! Nagyon ügyes! — mo­solygott szélesen a kis japán és ötven ropogós dollárt számolt le Sári kezébe. — Signorina Ade- line is kap ötvenet. Úgy, hogy erről az ötvenről neki nem kell tudni. — Majd bolond leszek elköpni neki!... Nos, mikor indulunk, Kuomoro úr? — kíváncsiskodott Sári. — Nemsokára, miss. Még egy kis türelmet kerék. Azt kérdezze még meg Bob úrtól, hogy horgonyoz-e még más amerikai hadihajó a köze­lükben, amelyek szintén atomfegyverekkel van­nak felszerelve. De mégegyszer nagyon megké­rem, rólam egy szót se Bobnak! Remélem, nem árult el? Ezzel veszélybe döntené egész béke- harcunkat! — Hová gondol, mr. Kuomoro! Először is Bob nem is kíváncsiskodott, örült, hogy beszélhet nekem a hajójáról. Igaz, hozzátette, hogy csak nekem mondja el ezeket a dolgokat, mert szi­gorúan tilos ilyesmikről beszélniük. Hadbíróság elé állítják őket... De én megnyugtattam, hogy csak azért kíváncsiskodtam, mert szeretek min­dent tudni, ami vele kapcsolatos és szeretnék — 48 — bizonyos lenni afelől, hogy nem fenyegeti semmi veszély az „én szerelmemet”. — Nagyon ügyes volt, dear Sarah! Ezért di­cséret illeti és az ötvenest ezennel egy tízessel megtoldom! Megint tokaji aszút ittak. Aztán Kuomoro úr elbúcsúzott. Amikor leért a földszintre, nem ment ki egyenesen a kapun, hanem betért signorina Adeline irodájába és ötven dollárt tett le a madame asztalára, amiért „olyan nagyon jól érez­te magát”. — Grazia, signore, grazia! — hálálkodott túl- buzgóan a kövér Adeline s meg akarta ragadni Kuomoro úr kezét, de az gyorsan elkapta. — Parancsol egy kis konyakot, mister? — S már nyitotta ki a kis bárszekrényt, de a japán taga- dóan rázta a fejét és tökéletes olasz nyelven fe­lelt: — Grazia, signorina Adeline! Köszönöm, de már ittam. A kis Sarah volt olyan kedves és meg­kínált a maguk nagyon finom tokaji aszújával. Nagyon aranyos kislány! — Örülök, mister, nagyon örülök, hogy meg van elégedve. Az Aranyhalacska mindig híres volt szolid és kedves leánykáiról, a kifogástalan kiszolgálásról. Tőlünk még minden vendég elé­gedetten távozott. Soha egyetlen panasz nem hang­zott el részükről — hadarta a madame. — Akarja, szívesen megmutatom a vendégkönyvet. Cuki be­jegyzések vannak benne. Érdemes elolvasni!.. Tudtam én, hogy a mister meg lesz elégedve az én kis aranyos Sarahommal!

Next

/
Thumbnails
Contents