Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

Í9S5. szeptember Í9. 1 TÖLNA MEGYEI NEPtJJSAG 3 A Központi Bizottság decemberi határozata végrehajtásának tapasztalatai a paksi járásban írta: Rév András, a Paksi Járási Pártbizottság első titkára A Központi Bizottság decemberi határozatát és az abból adódó fel­adatokat kibővített pártbizottsági ülésen, majd ezt követően az alap­szervezetek párttaggyűlésein, ipa­ri és mezőgazdasági üzemekben, termelési tanácskozásokon, párt­napokon, községi tanácsüléseken és termelőszövetkezeti közgyűlé­seken tárgyaltuk meg. Viszonylag rövid idő alatt já­rásunk párttagsága és a dolgozók széles tömegei előtt ismertté vált a decemberi párthatározat, és megszabták e határozat alapján a tennivalókat. Minden túlzás nél­kül elmondhatjuk, a decemberi határozatot a párttagság, a dolgo­zók, a gazdasági vezetők többsége messzemenő egyetértéssel fogadta. Igen élénk vita alakult ki a hatá­rozat egyes pontjairól. Általános volt a vélemény, hogy e határozatra szükség volt, nagyon időszerű volt, és báto­rítást nyújt a további munká­hoz. A párttaggyűléseken és a terme­lési tanácskozásokon bonckés alá vették az üzemek gazdasági veze­tését, a termelés minőségi muta­tóit és igen sok hasznos javaslatot tettek a munka megjavítására. A határozattal való egyetértés han­goztatása mellett azonban egyes gazdaságvezetőknél tapasztaltuk, hogy a határozatból adódó fel­adatokat elsősorban a felsőbb szervekre értelmezik és nem tet­tek intézkedéseket saját üzemük­re vonatkozóan. Ezt látva a járási pártbizottság figyelmeztette az elvtársakat, hogy ne várjanak a sült galambra, hanem mindenki a •saját területén „a felsőbb szer- ,vek utasítására nem várva”, te­gyen intézkedéseket a decemberi határozatból adódó feladatok vég­rehajtására. A nyolchónapos munka értéke­lésénél feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a korábbinál lényegesen több és jobb munkát végeztek az üzemi pártszervezetek. Megérttették a gazdaságvezetők- kel és a dolgozók többségével, hogy a magasabb színvonalú mun­ka megteremtése minden terüle­ten nagyon fontos feladat, és ez mélységesen összefügg az életszín­vonal további növekedésének meg­alapozásával. Sókat tettek a párt­szervezetek a decemberi határozat helyes értelmezéséért és ennek alapján a helyi feladatok megva­lósításáért. Ipari és mezőgazdasági üzeme­ink párt- és gazdaságvezetése együttes végrehajtási intézkedési tervet dolgozott ki, melynek vég­rehajtását rendszeresen, céltuda­tosan szervezik és ellenőrzik. Ja­vult az intézkedési tervek szín­vonala is. A megvizsgált 16 üzem­ben azt tapasztaltuk, hogy az in­tézkedési tervekben mind keve­sebb az általános megfogalmazás, és arról van szó, hogy mit tesz­nek a határozat végrehajtása ér­dekében. Egy üzemi pártszervezet kivételével rendszeresen vissza­tértek és megvizsgálták a tett in­tézkedések teljesítését Sajnos a Dunaföldvári Kender­gyár párt- és gazdaságvezetése nem fordított megfelelő gondot a nagyon fontos határozat megszer­vezésére, a tennivalók végrehaj­tására, meg is látszott a féléves eredményeken; A decemberi párthatározat szel­lemében járási párt vb-ülésen megvizsgáltuk az ipari és mezőgazdasági üzemek első féléves eredményeit. Megállapítottuk, hogy a Dunaföld­vári Cipész Ktsz, a Paksi Tégla­gyár és a DÉDÁSZ kivételével az ipari üzemek nem teljesítették a féléves tervüket. Igaz, hogy a Dunaföldvári Kendergyár, a Paksi Konzervgyár és a betontelep te­rületét, közel két hónapon keresz­tül talajvíz borította, melynek át­emelése a Dunába sok költségbe került, valamint akadályozta a za­vartalan termelést. Azonban nem tudjuk elfogadni az olyan nézete­ket, melyek a tervelmaradást ki­zárólag az árvíz nyakába akar­ják varrni. Nem lehet elfogadni, hogy a Dunaföldvári Kendergyár áztatási tervét 72,5 százalékra tel­jesítette, és az első félévben igen rossz minőségű kendert gyártot­tak, az első osztályú szálhozam- tervüket csak 7,7 százalékra tel­jesítették. A Paksi Járási Építőipari Ktsz- től nem fogadhatjuk el, hogy a féléves építőipari tervüket 75 szá­zalékra teljesítették; A lemaradás Napirenden: Az új prémiumrendszer Sok szó esik mostanában a gazdasági mechanizmus tökélete­sítéséről. Olyanná kell átalakítani a népgazdaság irányítási és anyagi ösztönzési rendszerét, hogy az minél jobban szolgálja a szocializmus építésének feladatait, a munkával — élő és holt mun­kával — való átfogó takarékosságot. Az anyagi ösztönzés szerepét, fontosságát ma már nemigen vitatja senki sem. Még jó sokáig — egészen a kommunizmus teljes felépítéséig — nélkülözhetetlen lesz az elosztásnak az a módsze­re, amelyben ki-ki olyan mértékben részesül a termelt javakból, amilyen mértékben hozzájárult azok előállításához. A munka szerinti elosztásnak többek közt jelentős eszköze a prémiumrend­szer is. Bár ezt az utóbbi években tökéletesítették, azonban még mindig előfordul, hogy a prémium éppen arra ösztönöz, amire nem kellene, nemhogy a népgazdaság, hanem néha még a válla­lati érdekekkel sem esik egybe. A prémiumot még mindig sok­helyütt fizetéskiegészítésnek tekintik, ami minden különösebb teljesítmény nélkül jár. Olyankor is, amikor a vállalat még a ter­vezett nyereséget sem érte el. , A Minisztertanács határozata az új prémiumrendszerrőljelen­tős lépés előre, az anyagi ösztönzés tökéletesítése fele. A pré­miumot az eddiginél sokkal szorosabb kapcsolatba hözza a vál­lalati gazdálkodás legkomplexebb mutatójához, a nyereséghez. Lehetőséget nyújt arra, hogy a kiemelkedő teljesitmenyeket az eddiginél sokkal jobban díjazzák,megszünteti a „plafont", az egyé­ni prémiumok felső határát. A prémiumkeret az eddigiek hetven százaléka, de csak az esetben, ha a vállalat nem éri el a felügye­leti szerv által megszabott nyereségrészesedési szintet. Ha eleri, akkor már az eddiginek megfelelő összegű a prémiumkeret, sót túlteljesítése esetén arányosan növekszik. ^ Az új prémiumrendszer csak a jövő év elejen lep eletbe. Azonban már most meg kell tenni a vállalatoknál az előkészüle­teket arra, hogy a premizálás minél jobban szolgálja a vállalati és a népgazdasági érdekeket. Kimunkálni az egyes részlegek, dol­gozók prémiumfeladatait, megállapítani, hogy milyen célokat tűz­zenek ki a dolgozók, kollektívák elé. Azok kapjanak többet, akik a legtöbbet tesznek a munka jobb megszervezése, a vállalati gazdálkodás eredményessége érdekében, behozására a pártszervezetek és a gazdasági vezetés hatékony intéz­kedéseket tesz, amelynek eredmé­nyei napjainkban már megmutat­koznak. Például a Paksi Konzerv­gyár 60 vagonnal túlteljesítette a borsótermelési tervét, a kiesett raeggy-, málna- és földieper-ké- szítményeket őszibarack- és szil­vabefőttel pótolják. A Dunaföld­vári Kendergyárban a rostkikészí­tésnél a szálhozam 7,9 százalékról már közel tíz százalékra növeke­dett, a bútorlapüzem a tervét na- pc ita rendszeresen teljesíti, illetve túlteljesíti. A paksi járást az elmúlt idő­szakban komoly természeti csa­pósok érték. A száj- és köröm­fájás, az árvíz és belvíz, valamint a kétszeri nagy jégverés, melyek a mezőgazdasági üzemeknek mintegy 20 millió forint kárt okoztak. Mindennek ellenére a mezőgazdasági üzemeink a tej ki­vételével teljesítették féléves áru- értékesítési tervüket. A három ál­lami gazdaság éves áruértékesítési tervét hízott sertésből 61 száza­lék, hízómarhából 52 százalék, tej­ből 36 százalékra teljesítette. A tanácsi szektor (tsz, háztáji, ki­segítő- és egyéni gazdaságok) fél­éves áruértékesítési tervét globá­lisan túlteljesítette, a 38 688 000 fo­rint tervezettel szemben 40 180 000 forintra, 103,8 százalékra. Nagyon örvendetes az a tény, hogy bár közel ezer katasztrális hold kalá­szos pusztult el a természeti csa­pások következtében, mégis kenyérgabonából a tervezettnél 50 vagonnal adtak többet az államnak és még kilátás van ugyanennyi felvásárlására. Termelőszövetkeze­teink is tovább szilárdultak gaz­dasági és politikai téren egyaránt. A gyenge termelőszövetkezetek­ben is biztatóak a gazdasági ered­mények. Igyekeztek a Központi Bizottság decemberi határozata szellemében a terveiket elkészí­teni és végrehajtani. Népgazdaságunkban az export­nak különlegesen fontos szerepe van. A decemberi párthatározat ér­telmében a tervtúlteljesítéseknek a népgazdaság minden ágában az exportot kell szolgálniok. Ez azt jelenti, hogy a termelés fokozása együtt kell, hogy járjon az export növekedésével. Járásunk két je­lentősebb ipari üzeme: a Duna­földvári Kendergyár 100 százalék­ra, a Paksi Konzervgyár 107,5 százalékra teljesítette az első fél­éves exporttervét. A zöldség- és gyümölcsexporttervünket 95 száza­lékra teljesítettük. Százhatvan­nyolc vagon az éves tervünk, ez­zel szemben már eddig 160 vagont exportáltunk. A hízómarhaexport is eredményes volt. Augusztus 31- ig 2206 felvásárolt hízómarhából 1003 ment exportra, a 360-as terv­vel szemben. A továbbiakban nagyobb gondot kell fordítani az exporttervek túlteljesítése mellett az exporttermelés gaz­daságosságára is, mert e téren nincs minden rend­ben. A Központi Bizottság decem­beri határozata nagyon fontos fel­adatul tűzte ki a munka terme­lékenységének növelését. Ez szo­rosan összefügg a munkafegyelem megjavításával, a munkaszervezés színvonalának emelésével és a létszámgazdálkodással. Járásunk területén a normaren­dezést elvégezték. A normák ki­igazítása során a járás üzemeiben a pártnak, a szakszervezetnek és a gazdaságvezetésnek komoly politikai felvilágosító munkát kellett végeznie, mert a normák nem voltak rend­szeresen karbantartva, kiigazítva, A Dunaföldvári Kendergyárban jelenleg kísérletek folynak a sta­tisztikai normák helyett a mű­szaki normák bevezetésére. A normarendezés komoly ha­tással van a munkatermelé­kenység emelésére. Á Paksi Téglagyárban az első félévben a létszám négy fővel csökkent, ugyanakkor a nyers­anyaggyártás 1 148 000 darabbal, a téglaégetés pedig kétmillió darab­bal volt több, mint az előző év hasonló időszakában. A decemberi párthatározat jó hatással volt a munkafegyelem megjavítására is. A határozat nyomán a gazdaságvezetők bátrab­ban fellépnek a munkafegyelem- lazítókkal, a lógósokkal szemben, a dolgozók pedig jobban meggon­dolják a fegyelmezetlenségeket. Következetes harc folyik az üze­men belüli munkanélküliség, a lógás ellen, a nyolc óra munkaidő maximális kihasználásáért. A Pak­si Konzervgyárban az első félév során 27 fegyelmi eljárást folytat­tak le, ebből hét esetben kárté­rítési határozatot is hoztak. Kez­detben a Munka Törvénykönyv módosítása nagyon meglepte a közvéleményt. Különösen az a rész, mely lerögzíti, hogy a fegyel­mezetlen dolgozókat el is lehet bocsátani, és nemcsak a munkás hagyhatja ott a munkahelyét, ha­nem az igazgató is elbocsáthat. A pártszervezetek eredményes mun­kájának köszönhető, hogy ma már a közvélemény előtt tisztázódott, hogy a dolgozóknak nemcsak jo­gaik, de kötelezettségeik is van­nak, és tapasztalják, hogy nem a rendes, szorgalmas, becsületes munkásokat bocsátották el, ha­nem általában a hanyagokat, lus­tákat és fegyelmezetlenkedőket. A munkaidő jobb kihasználásá­ra, a termelékenység növelésére üzemeinkben adminisztratív intéz­kedéseket is foganatosítottak. Jó hatással volt, hogy a béralapot üzemrészekre bontották le és jo­got kaptak arra, hogy ha létszá­mot takarítanak meg, a megtaka­rított béralap 50 százalékát felhasználhatják bérfejlesztésre. Ennek eredménye a Paksi Kon­zervgyárban az lett, hogy míg az előbbi években az üzemvezetők állandó létszámigénnyel jelentkez­tek, most ilyen igénnyel nem lépnek fel, sőt ha üzemen belüli létszám-átcsoportosítást hajtanak végre, tiltakoznak ellene, és bi­zonyítják, hogy saját létszámuk­kal is meg tudják oldani a fel­adatokat. Járásunk ipari és mezőgazdasá­gi üzemei, a rendelkezésre álló adatok alapján, mintegy 180—190 fővel csökkentették a létszámu­kat. A létszám alakulása a terv­nek megfelelő, azonban rá kell mutatni arra, hogy döntő több­ségben a fizikai dolgozók létszáma csökkent. Az adminisztratív dol­gozók létszámának alakulásával nem vagyunk megelégedve. Az ed­digi létszámcsökkentések azt bi­zonyítják, hogy az improduktív alkalmazotti területekhez nemigen jutottunk el. E téren lényeges ja­vulás nem következett be. Gyako­ri még a felesleges adatszolgálta­tásból és jelentésből adódó túlzott adminisztráció. Szeretném hang­súlyozni, hogy nem az adminisztrációs dol­gozók, hanem a felesleges pa­pírmunka, a bürokrácia ellen kell fellépni. Nem tudunk egyetérteni a Kon­zervipari Tröszt azon alkalmazot­ti létszámterve jóváhagyásával, melyet a Paksi Konzervgyárnak előírt. Ugyanis a helyzet az, hogy az alkalmazotti létszámot a ta­valyi 148 főről 167 főre emelte. Tehát a bázishoz képest az al­kalmazotti létszám 9,4 százalék­kal nőtt. A létszámcsökkentést ezen a területen is el kell kezde­ni. A vállalati ügyrendet, a mun­ka menetét szigorúan revízió alá kell venni, azokat a reszortokat kell megszüntetni, amelyeknek nincs érdemi hatásuk, amelyek nem viszik előbbre az ügyintézést, sőt nehezítik, elbürokratizálják azt. A decemberi párthatározatban jelentős helyet és szerepet kap a takarékos gazdálkodás. Üzemelnie e téren is megtették a szükséges intézkedéseket. A pártszervezetek és szakszer­vezetek politikai felvilágosító munkájuk központjában fon­tos helyen szerepel a pénzzel, az anyaggal és az idővei való takarékosság. Intézkedések történtek a felesle­ges reprezentálások, kiszállások, telefonálgatások és postaköltsé­gek csökkentése érdekében. Felülvizsgálták az üzemanyagok felhasználását, és intézkedéseket tettek az üzem­anyag- és alkatrészek csökkenté­se, valamint az üresjáratok meg­szüntetése, a szállítótér maximá­lis kihasználása érdekében. E feladatok megoldására még a ter­melőszövetkezetekben is célpré­miumokat és különböző jutalma­zásokat tűztek ki. Egyes helyeken azonban nem értették meg a párthatározat szel­lemét. Több helyen tapasztaltuk, hogy a takarékosságot leszűkítik apró, kicsinyes dolgokra, vagy né­ha a feladat végrehajtását gátol­ják a takarékosságra való hivat­kozással. A paksi halászcsárda építkezésénél tapasztaltuk, hogy a tervbén rögzített különböző intéz­kedéseket menet közben többször megváltoztatták, amit már felépí­tettek, lebontották, ami súlyos tízezrekbe került a termelőszövet­kezetnek. A györkönyi új iskola építésénél a befejezés előtt né­hány héttel vették észre, hogy nem terveztek padlásfeljárót. Az a véleményünk, hogy az illetéke­sek nem nagyon értették meg a takarékosság elvét. Kezdetben na­gyon elterjedt az a nézet, hogy az idén takarékossági év van, és általában úgy értékelték a Köz­ponti Bizottság decemberi hatá­rozatát, mintha csak az 1965-ös évre szólna. Komoly felvilágosító munkát kellett végezni pártalap- szervezeteinknek annak érdeké­ben, hogy megértessék a veze*- tőkkel és a dolgozókkal, hogy ez a határozat nem egy kam­pány-időszakra szól, hanem a következő évekre állandó és következetes feladatot jelent. A határozat bátorítólag hat pártalapszervezeteink tevékenysé­gére. Ennek következtében egyre jobban segítik és ellenőrzik a gazdasági vezetés szervező mun­káját és nagyobb igénnyel lépnek fel a vezetéssel szemben. Járásunk kommunistáinak több­sége a határozat végrehajtásában, a mindennapi munkában példa­mutatóan dolgozik, kezdeménye- zően vesz, részt a szocialista bri­gádok alakításában és munkájá­ban, nevelő, felvilágosító munkát végeznek a dolgozók körében. A második félévben minden párt- szervezet visszatér és munkater­vében szerepelteti a Központi Bi­zottság decemberi határozatának végrehajtását, annak ellenőrzését. Járásunkban több száz ember heteken keresztül küzdött az ár­vízzel. Szerte az országban moz­galom indult az árvízkárok, a tervelmaradások pótlására. Járá­sunk ipari üzemeiben a termelési tanácskozásokon, párttaggyűlése­ken Ígéretet tettek, hogy év végé­re pótolják az elmaradást. A több mint féléves tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy képesek vagyunk a nagyobb, nehezebb feladatok megoldására, a lemaradások be­hozására.

Next

/
Thumbnails
Contents