Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-17 / 219. szám

1965. szepternS« 17, TOLVA WEG TW VEPÜJSAQ * 3 Tanulságok: ami egy cikkből kimaradt A nyíltságról, az együttműködésről, az emberek megítéléséről és a nehéz községekről Vasárnap, szeptember 12-én jelent meg „Kenyéririgy­ség?” címmel egy cikk, amely a fodrászipari tanulók hely­zetével foglalkozott egy konkrét, de meg nem nevezett eset alapján. A cikk nagy port vert fel fodrászberkekben: Szekszárdon is, Pakson is, Bonyhádon is és másutt is. Megindultak a találgatások: hol történhetett az eset. Min­denki szabadkozott és mindenki egy kicsit magára is ismert. A bonyhádi 1-es számú női iodrászüzletben is ez tör­tént. A cikk megjelenése után megindult a találgatás, majd minden kiderült. Kajtár Ilona az üzlet dolgozóinak faggatására elmondta: a cikkben szereplő dolgokat való­ban ő mondta el. Az ügy vége a következő lett. Hangosan felolvastatták Kajtár Ilonával a cikket, volt, aki elment Kajtár Árpádnéhoz is a moziba, aki ott dolgozik, és kér­dőre vonta: hogyan mondhatott ilyet a lánya? Végül egész I bonyolult helyzet alakult ki. A tanuló lányt, Kajtár Ilonát I egy másik műszakba helyezték át, mivel ennek az ügy­nek a kapcsán — az üzletvezető állítása szerint — derült ki, hogy Kajtár Ilona már korábban akarta ezt kérni. Egyszer említette is, hogy szeretne vele beszélni, de ez a beszélgetés, nem tudni, mi okból, elmaradt. Egy szó, mint száz: nagy a káosz. Vajon joga volt-e panaszra Kajtár Ilonának? Joga, annál is inkább, mert sérelem érte. Több alka­lommal — ezt az üzlet dolgozói is elismerik, sőt többsé­gükben természetesnek is tartják —, bevásárlásra, áru­hazaszállításra, sőt még olyan dologra is felhasználták, hogy más után leskelődjön. Az ügyet a helyszínen megvizsgáltuk. Elbeszélgettünk az érdekelt felekkel. Többek között a cikkben szőke tün­dérnek nevezett Pál Évával is. aki az esettel kapcsolatban kijelentette: — Platinaszőke tündér nem vagyok és irigy sem va­gyok, a köpenyem pedig olyan, amilyent kaptam. A cikk a jelenség ellen és nem egy üzlet ellen íródott. Hogy célba talált, bizonyítja az is, hogy szinte minden fodrászüzletben beszédtéma volt. Végül mégis kiderült minden, mert jelen esetben is megindult a nyomozás: hol történt, mikor történt, kivel történt? Mintha ez lett volna a leglényegesebb és nem az, hogy egyáltalán ilyen történ­hetett. A tények azt mutatják, hogy nincs minden rendben az iparitanuló-képzésben, mert egyes mesterek még ma is gyakran lótifuti embernek nézik a tanulót, akit korábban azért neveztek inasnak, mert a lótás-futástól inasodott meg a lába. Hogy valamikor ki, milyen körülmények kö­zött tanulta meg a szakmáját, azt csak hallania kell a mai ipari tanulónak, hogy okuljon belőle, és nem ugyanazt, ha kisebb mértékben is, de végigcsináltatni vele. Ez egyálta­lán nem növeli a mester tekintélyét a tanuló szemében, sőt! A mester tekintélyét csak az növelheti, ha mindazt, amit ő esetleg nehezebb körülmények között megtanult, most a kornak, 1965-nek megfelelően adja át a fiata- labbnak. Kétségtelen tény: előfordul, hogy egyes tanulók csak a jogaikat tanulták meg, helyzetükkel igyekeznek vissza­élni, de ez sem adhat okot arra, hogy tanulókat önérze­tükben megsértsünk. 1965-öt írunk. És ehhez kell igazodnia a tanulónak is, a mesternek is. Mindkettőnek vannak jogai és köteles­ségei. A jog is, a kötelesség is egyaránt vonatkozik a mes­terre is, a tanulóra. A vezetők dolga, hogy ennek érvényt szerezzenek. Beszélgetés a A bonyhádi járási pártbizottsá­gon munkatársunk felkereste Da­radics Ferenc első titkárt és Lam­bert József titkárt. A járás két pártvezetője több kérdésre vála­szolva nyilatkozott. — Első kérdésünk a követke­ző lenne: Mi a véleményük ar­ról, amit az emberek úgy fo­galmaznak meg, hogy velük semmit, vagy keveset tudatnak a községekben, a termelőüze­mekben. — Világos dolog, hogy ezzel kapcsolatban a mi álláspontunk azonos az országos állásponttal. A nyíltság, az őszinteség természetes állapot: Pontosabban azon fárado­zunk, hogy mindenütt természe­tes állapot legyen. Sajnos ott még nem tartunk, hogy kizárólag po­zitív dolgokról beszélhessünk. Ép­pen a közelmúltban tudtuk meg, hogy Cikón tavaly ősszel a ter­melőszövetkezetben körülbelül 100 holddal kevesebb búzát vetettek a tervezettnél. Annak idején még­is azt jelentették, hogy a vetési tervet maradéktalanul teljesítet­ték. Ezt a hiányzó száz holdat egyébként a bevételi terveknél is mindenütt úgy szerepeltették, mint meglevő és bevetett terüle­tet. Saját magukat is félrevezet­ték, és ugyanezt tették velünk. Szóval az őszinteség körül itt-ott még lefelé is, felfelé is hibák van­nak. — Az is igaz azonban, hogy annak a kijelentésnek, hogy ve­lük semmit, vagy keveset tudat­nak, ma már rendszerint nincs sok alapja. Mi itt a bonyhádi já­rásban általában mindenről me­rünk és akarunk is beszélni, mert azt tapasztaljuk, hogy közös ügye­inket bátran megvitathatjuk az emberekkel. Legutóbb szemlélte­tően bizonyította ezt Zomba köz­ség, ahol az egyik tanácsvezető posztját kellett betöltetni és erről rengeteg emberrel folytattunk a községben hasznos eszmecserét- Egyébként a közéleti érdeklődés megnőtt. Ennek az a fokmérője, hogy az emberek igénylik a pon­tos tájékoztatást, a helyi gondok alapos megvitatását. A félreérté­sek, a ferde és valótlan általáno­sítások is kiküszöbölhetők akkor, ha a kényesnek látszó kérdésekre szintén mi adunk választ, nem pedig az úgynevezett jólértesül­tek. A tervezőiroda csak kijelölés alapján fogadhat el megbízást. Az igényeket a megyei tanács építési, közlekedést és vízügyi osztálya gyűjti össze, majd egyez­teti a tervosztállyal, ennek alap­ján dönt a végrehajtó bizottság a kijelölésekről. A listát meg­kapja a tervezőiroda. Az idén februárban 381 kijelölést tartal­mazott a lista. Az építtetőknek április 30-ig kellett volna meg­keresni a megbízással a tervező- irodát, majd megkötni a szerző­dést. Az április 30-i határidőig, a 381-ből azonban mindössze 135 megbízással jelentkeztek az ér­dekeltek és még ma is csak alig kétszáz szerződés született a ki­jelölésekből. A tervezőmunkánál is tervsze­rűségre van szükség. Összehan­golni a különböző részlegek mun­káját. hiszen itt az egyes szak­osztályok, csoportok' „egymás ke­zére” dolgoznak. Igen nehéz azt biztosítani, hogy a munka folya­matos, hogy az egyes részlegek leterhelése egyenletes' legyen, össze kell hangolni a munkát már a kijelölések kézhez vétele­kor. Ha pedig megváltozik a program — márpedig ez igen gyakori, — akkor felborul az összhang is. Ugyanilyen zavart okoz az, ha sürgjős, sáron kívüli munkát kap az iroda. Ilyenkor aztán óhatat­lanul is becsúsznak a tervbe a hibák. Természetesen néha elkerülhe­tetlen a változás a programban, egy-egy tervezett beruházásról kiderül, hogy nem valósítható meg, tehát „le kell fújni” a ter­vezést is. Ez azonban csak rit­kán. kivételesen fordulhatna elő. A Tolna megyei Tanácsi Terve­zőirodánál ma már ott tartanak, hogy rendszerré vált a rendszer­telenség Az építtetők jó része felelőtlenül kér kijelölést a ter­vezőmunkára, olyan időpontban, amikor még teljesen bizonyta­lan, hogy a beruházási, felújítá­si elgondolás megvalósulhat-e, lesz-e rá pénz. Ha kiderül, hogy nincs fedezet, akkor meg sem adják a megbízást a tervezőiro­dának. Ez is zavart okoz, de ez még a kisebbik baj. Súlyosabbá akkor válik a dolog, amikor már az elkészült terveket kell hóna­pokig évekig pihentetni, kivite­lezési lehetőség hiányában. Ter­mészetesen ez esetben is meg­kapja a tervezői díjat az iroda, mint vállalat, nem károsodik. Mégis káros ez a gyakorlat. Naevobb körültekintésre, fe­lelősségérzetre van szükség a tervezői megbízások adásánál. És itt az építtetőkről van elsősorban szó. Csak olyan terveket rendel- ienek meg. amelyeknek a kivi­telezése is biztosítva van. J. J. Mindezt néhány példával érzé­keltethetjük legjobban: munkánk során előfordul, hogy egy-egy em­bert félreismerünk. Dolgozott itt a járási pártbizottságon egy olyan ember, akit bizony nagyon félre­ismertünk. Ipari előadóként tevé­kenykedett. A járási pártbizottság munkatársaként kölcsönöket kért, eladósodott, fűnek-fának tartozott. Ez az ember nem volt hozzánk őszinte, megtévesztett, félreveze­tett bennünket, és idő kellett hozzá, amíg kiismertük. Végül a pártapparátusból eltávolítottuk. Ám ezt követően taggyűlésen mondtuk el a vele kapcsolatos okokat és körülményeket. Ott mondtuk el, ahol el kellett mon­dani. Őszintén beszéltünk, hogy találgatások és feltételezések he­lyett az elvtársak tisztán lássa­nak. Ha mindezt elmulasztottuk volna, akkor ez az ügy még ma is foglalkoztatna néhány embert, így viszont ez az ügy már nem ügy. Zombán a tanács vb. volt tit­kárát annak idején a járási ve­zetés szintén félreismerte, úgy- annyira, hogy be akarták hozni a járási tanácshoz főelőadónak. Egy alkalommal Zombán beszélget­tünk az emberekkel, akik elmond­ták, éppen a nyíltság és az őszin­teség jegyében, nem félvén attól, hogy bántódásuk lesz, hogy a szó­ban forgó tanácstitkár fával üzér­kedik, házvásárlásnál jogtalan előnyöket biztosít magának és így tovább. Hozzátehetjük, hogy ezek­ről a dolgokról a járási tanácsnál bonyhádi járás két pártvezetojével lényegében néhány ember már korábban is tudott, ám mégis be akarták hozni főelőadónak. A zombai beszélgetést aztán kivizs­gálás követte. Az bizonyosodott be, hogy a volt tanácstitkár több vonatkozásban is megsértette tör­vényeinket. A bíróság később el is ítélte őt. Majdnem főelőadó lett belőle, és hogy mégsem lett fő­előadó, az elsősorban a nyílt, köz­vetlen és őszinte légkörnek kö­szönhető. Amelyik községben ilyen a légkör, ott tapasztalataink sze­rint általában minden akció jól sikerül. Itt volt az árvízkárosultak megsegítésére irányuló akció. Zá- vodon a gyűjtés kimondottan jól sikerült. Elsősorban azért, mert a vezetők és a falu lakói között a kapcsolat jó, egészséges, elvtár- sias. — Van néhány úgynevezett nehéz község a bonyhádi járás­ban. Például Kakasd. Ebben a községben mik a tapasztalatok? Mi, a lap munkatársai Kakas- dot lehetőleg kikerüljük, mert egy lehetetlen falu. Soha nem tudja az ember, hogy kiben bíz­hat, ki mikor mond igazat. — Nálunk Kakasd már nem szerepel a nehéz községek között. Érdemes tehát most a kérdést úgy feltenni, hogy mi emelte ki a ne­héz községek sorából. Vélemé­nyünk szerint a helyi vezetők rá­termettsége, elvtársi együttműkö­dése, és ami ebből következik: a jó helyi politika. A falu vezetői a lakosságra támaszkodnak, velük együtt intézik a fontos helyi ügyeket, nincs háta mögött beszó­lás. és csodák csodája, sokkal ke­vesebb az intrika, a megalapozat­lan vádaskodás. Száz szónak is egy a vége: Kakasdon ma már sokkal nyugodtabb a légkör, mint volt az utóbbi években. Ha már itt tartunk, nyugodtan elmondhatjuk, hogy mivel az or­szágos politika jó, a községekben alapvetően a helyi vezetésen áll, vagy bukik minden. Az is, hogy milyen a termelőszövetkezetekben az emberek hangulata, munka­kedve, vagy ahogyan mondani szokás: milyen a közérzete. A jó közérzet kialakításának egyik igen fontos előfeltételé, hogy a községi vezetők ne egymás ellen dolgozza­nak, hanem együtt. Egy idő óta Mőcsényben tapasztaljuk, hogy egymás ellen dolgoznak. Félreér­téseket és áldatlan helyzeteket teremt ez az állapot. Már megfigyeltük, amelyik köz­ségben a gazdasági es a politikai munka megtorpan, visszaesik, ott rendszerint az a dolog magyará­zata, hogy nincs a vezetők között egyetértés. Ez a helyzet jelenleg Tevelen és főleg ennek a követ­kezményeit sínyli jelenleg Len­gyel, kisebb mértékben ilyen prob­lémák vannak Aparhanton. Az ügyeket rendbe hozni jórészt a mi feladatunk. Az azonban most itt a dolog lényege, hogy soha senki nem válogatta úgy össze a falvak lakosságát, hogy mondjuk Ka- kasdra rossz emberek kerültek, Felsőnánára jók. Ilyen képtelen helyzet nincs, és ebbel következik, hogy olyan egy község, amilyen az ottani vezetés. Pozitív előjellel jó példa erre Kisdorog, Bátaapáti, Mucsfa és még több község. Az ottani vezetők, a lakosságra tá­maszkodva. még a legnehezebb feladatokat is megoldják, mert összefognak. — Sok szó esik az együttmű­ködésről. Olyan nem fordult még elő a bonyhádi járásban, hogy a vezetők között azért nincs megfelelő együttműködés, mert egyik, vagy másik vezető­nél bajok vannak a rátermett­séggel, vagy a hozzáértéssel? Az ilyen vezetővel a többieknek ne­héz együttműködni, mert az ilyen vezető rendszerint csak a magáét mondja. — A célt néző, elvtársi együtt­működés zavaró okai sokféléik. A hozzáértés hiánya is ok lehet. De legtöbbször a torzsalkodás, a rósz- szül értelmezett tekintélyféltésre vezethető vissza, valamint az ebből származó oktalan bizalmatlanság­ra. S ha már itt tartunk, akkor elmondjuk, hogy néha heves reak­ciót vált ki a falu közvéleményé­ből a sértő, a „maga ehhez nem ért” — kijelentés gyakori haszná­lata. A györei termelőszövetkezet volt elnöke ezzel bántotta meg leg­jobban a környezetét. Modora miatt helyzete Győrében tartha­tatlan lett, és végül leváltották. Igen ám, de ennek az embernek rengeteg jó tulajdonsága is van. Mi tehát úgy gondoltuk, hozzá­segítjük őt ahhoz, hogy egy má­sik községbe kerüljön, más kör­nyezetben, Kalaznón dolgozzon. Hibáit azonban annyira felfújták és eltúlozták, hogy őt Kalaznón sem fogadták el. Ma sem dolgo­zik. Ilyen esetben fordul elő, hogy akik nem ismerik az összes körül­ményeket, azok azt mondják, hogy lám a kapcsolatok és az összeköttetések érvényesülnek. Ho­lott itt csak arról van szó, hogy Szabó elvtárs hibái ellenére sem eldobni való ember. Rajta segíte­ni kötelesség. Nézzük a hőgyészi tsz-elnök esetét. Évekkel ezelőtt ez az em­ber Szentgálon volt termelőszö­vetkezeti elnök. Hibákat követett el és egy ideig a megyét is el­hagyta. Mi azonban tudtuk róla, hogy miben kell és miben nem szabad őt elmarasztalni. A közel­múltban nem féltünk tehát a hő­gyészi szövetkezeti gazdáknak el­nöknek javasolni. Megmondtuk persze azt is, hogy Szentgálon mi. ben hibázott és a közgyűlésen őszintén beszéltünk a jó tulajdon­ságairól is. A hőgyésziek megvá­lasztották elnöknek, meg vannak vele elégedve. Szóval az emberek megítélésénél a hangulati ele­meket igyekszünk kiiktatni, és ha kell, akkor megvédünk embere­ket, még ha ez egyesekben ellen­kezést is vált ki. Van aztán olyan dolog, hogy időnként jószándékkal megkérde­zik tőlünk, vagy éppen szemünk­re vetik, miért nem állunk ki X, vagy Y. elvtárs mellett is? Ha védjük az egyiket, miért engedjük a másikat? Miért engedünk pél­dául régi harcosokat, jó elvtár­sakat mellőzni, félreállítani? Élő ez a probléma. Éppen a közel­múltban fordult elő, hogy egy ál­talunk sokra becsült elv társ ab­ban a beosztásban már nem volt képes megbirkózni a feladatok­kal, amelyikben hosszú éveket töltött el. ■ Vele szemben az lett volna a helyrehozhatatlan mu­lasztás, ha elnézzük és megenged­jük. hogy feje felett összecsapja­nak a hullámok. Mást kellett ten­ni. Neki alkalmas beosztást kellett keresni, s ezt most egyesek mel­lőzésnek, félreállításnak hiszik. Sajnos ez az elvtárs maga sem látja be az intézkedés jogosságát és sértődött ember. Mi azonban azon leszünk, hogy megértse a vele kapcsolatos intézkedések jo­gosságát. Van a sértett emberek­nek egy hangulatot keltő típusa is. Ez a hangulatkeltő típus fűt- fát, kígyót-békát összehord, de arról bölcsen hallgat, ami miatt őt valóban félre kellett állítani. Ezt a típust nem kezelhetjük úgy, mint az előbb említett elvtársat, akit tisztelünk és becsülünk. — fejezte be nyilatkozatát Daradics Ferenc, a bonyhádi járási pártbi­zottság első titkára és Lambert József, a pártbizottság titkára. SZEKULITY PÉTER I

Next

/
Thumbnails
Contents