Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-16 / 218. szám
1 1355. szeptember lő. TOLNA MEGYEI VEPÜJSAG 3 A félórák, az ötpercek és a munkaidő Egy túl hosszú utazás unalmát azzal próbáltuk száműzni, hogy beszélgettünk. Hatan ültünk a vasúti kocsiban és Sárbogárdiéi Szekszárdié már másról nem. kizárólag a munkáról, a keresetről és a megélhetésről volt szó. A pesti üzemi munkás Szekszárdon élő apósát jött meglátogatni, és elmondta, a délutáni vonattal már megy is vissza: este kilenckor ágyban szeretne lenni, hogy másnap, hétfőn viszonylag kipihenve kezdje a hetet. Bár — é? legyintett —, az az igazság, hogy újabban igen gyakran nem a dolog fárasztja ki, hanem a mérgelódés. Ez, a kesernyés kifa- kadás adta az indítást egy olyan téma boncolgatásához, amely annyira közügy, hogy képes felette szenvedélyesen vitázni, hat egymást egyáltalán nem ismerő ember is. A vita hevében azt állította valaki igen epés hangon, hogy mi Magyarországon, nem hivatalosan, már rég a kommunizmusban élünk, hiszen a nyolcórás munkanap rengeteg munkahelyen csak fű píron nyolc, a valóságiban hat, vagy még ennél is kevesebb. Miért? Azért, mert a munkaidő kihasználása túlzottan demokratikus alapokon történik, hiszen sem a kezdéskor, sem a végzéskor nem érvényesül a F>ontosság. Reggel _js elkallódik a negyedóra, délben és este a másik, a harmadik negyedóra. A hivatalokban szintén ez figyelhető meg. „Valóban nagyon erős ez a mi rendszerünk, hiszen ezt csak mi bírjuk ki. A kapitalisták már rég tönkrementek volna” — állapította meg a velünk utazó nyugdíjai? épF>en a lógásokra utalva. Viszont érdekes volt megfigyelni, miként reagált erre az üzemi munkás. Ingerült hangon azt a kérdést tette fel. hogy vajon ki a hibás. Ki az oka annak hogy a munkaidő kihasználása gyakran bizony valóban elégtelen, — Itt is lehetne ültetni, nem? — Biztos lehet. Ültetek j^< a ház elé meggyfát meg őszibarackot. * Egy kilométerrel arrább, Csikómajorban él Papp Ferenc hí- zóm^rha-gondozó. O is két évvel ezelőtt költözött a Sárközbe, Pusztamérgesről, Csongrád megyéből. Arról faggatom, mennyire találta meg a számítását. Nem is kell kérdezgetni, mondja magádtól. — Mielőtt eljöttem, négy évig dolgoztam állami gazdaságban, szőlészeti munkában. Az évi átlagkeresetem 15 ezer forint volt. Itt már az első évben, 1963-ban kaptam a tsz-től kilenc hónapi munka után 21 ezer forint értéket. Akkor kocsisként dolgoztam. Tavaly megduplázódott ez a jövedelem. Az évi keresetem, amit a tsz-től kaptam, 40 800 forint. A háztáji kukorica értéke is van legalább 6000. Negyvenöt mázsa csöves. Ott volt tíz-tizenöt. — Mit vettek a pénzből? — Nem sokat költöttünk, mer! ruhánk van, majd házat akarok venni, vagy építeni. — Itt a pusztán? — Nem, bent a faluban. A felesége is segít neki = együtt negyven jószágot gondozrosszabb a rossznál. A munkás a hibás ebben? Szerinte legkönnyebb a felelősséget áthárítani a melósra. Pedig legtöbbször az történik, hogy az igazi felelősökről nem beszél senki. S ez az ami sérti a dolgozók önérzetét, mert a melósok döntő többsége a nyolc órát igenis munkával szeretné eltölteni. De nagyon sokszor csak szeretné, mert képletesen szólva, ha van víz, akkor nincs vödör, ha va,n vödör, akkor nincs víz. S ott a hiba még ma is. hogy az öt-tíz pierce- ket regeel, este figyelik, számon kérik, de azokat az értékes félórákat. órákat nagyon ritkán kérik számon a műhely vagy az üzem vezetőitől, amelyek szervezetlenségből mennek veszendőbe. Ennek a budapesti munkásnak az arcát láttam magam előtt a minap, amikor az egyik szekszárdi építkezésnél egészen meglepő dolgokat tapasztaltam. Nem tartom valószínűnek, hogy ez az eset túl gyakori lenne, mindenesetre egyet-mást igazol és bizonyít. Az építkezés egyik felvonulási épülete üzem; konyha. Déli tizenkét órakor itt a felvonulási épület előtt megjelentek a munkások, hogy elfogyásé- szák az ebédet. Ebéd viszont nincs. Az emberek leültek és egykedvűen várakoztak. Kíváncsian lestem a fejleményeket. Legjobban az tűnt fel, hogy nem ideges senki, és nem intézkedik senki. Eltelt az első negyedóra, eltelt a második is. Végre megérkezett egy teherautó, odaállt a felvonulási épület elé, két ember segítette felrakni a bádog kondorokat, a két szakácsnő előreült a sofőr mellé, és a teherautó elindult. Felesleges tovább részletezni. Aznap ezen a szekszárdi építkezésen körülbelül két óra hosszat vett igénybe az ebédidő. Na már most, ha egyszer pont délben még nincs ebéd — előfordulhat —. akkor ezt a körülményt előre senki sem köteles tudni, sehol senki nem köteles valakivel közölni? Továbbá: ha nak. Emellett kapálnivalót is vállaltak. — Maga most boldog? — Mondhatom — mosolyog. Fiatal, 33 éves. — Nem vágyik vissza? — Egyelőre nem. A szőlő na- gyan hiányzik. A bor. Ott jó bor terem. — Bort itt is vehet. Mosolyog. — Az ottani fajta népnek egy kicsikét nehéz. — Mielőtt idejött volna, tudta, hogy hova jön? — Semmit se tudtam. A Szűcs sógor már két évvel előbb idejött és leveleztünk vele, aztán a feleségem eljött megnézni, mi a helyzet. Én csak jöttem, amikor költözködtünk. Az istálló közelében kazlat raknak lucernából. Vontatóval hordják a takarmányt a traktorosok. Az egyik kocsi árnyékában üldögélnek. — Egyetértésben élnek az alsónyékiek ezekkel az idegenből jött emberekkel? Nevendős István azt mondja: — Miért ne? Dolgos és jó emberek. Gemenczi József egyszer az ebédet csak egy órakor, vagy fél kettőkor tálalhatják, akkor az emberekkel miért hagyatják abba pont tizenkét órakor a munkát? Másrészt, ha bizonytalan az ételbeszerzés időpontja, akkor miért van fix időpontja az ebédidő megkezdésének? Rengeteg ilyen és ehhez hasonló kérdést lehetne feltenni ott is. ahol anyaghiány miatt kénytelenek semmittevéssel eltölteni az időt a dolgozók. Az edlen persze fel kell lépni, ami sajnos szintén gyakorlat, és ami gyakran megfigyelhető. Az ellen, hogy a munkaidő öt órakor fejeződne be hivatalosan, ám fél ötkor már mindenki a készülődéssel foglalatoskodik. Rossz ez és tarthatatlan. Viszont ugyanilyen rossz és ugyanilyen tarthatatlan az, amiről nem a munkások tehetnek. Hát a szóban forgó építkezésnél a munkások tehetnek arról, hogy az ebéd késedelmes kiszállítása miatt nyolc óra helyett aznap mindössze hat órát dolgoztak? Sok az ehhez hasonló eset Ilyen helyzetben igazán nevetséges az ötpercek jelentőségét hangoztatni, magyarázni a munkaidő kihasználásának a fontosságát hiszen miféle dolog az, hogy az öt perc számít, amikor este a dolgozó a fürdőbe iparkodik, de napközben nem számit a fél óra, amikor a munkás dolgozna, de nincs szerszám, anyag, vagy éppenséggel késik az ebéd. A lógás ellen hatásosan csak ott léphetnek fel, ahol elsősorban a vezetés biztosítja a munka folyamatosságát és állandóságát. Van ennek a kérdéscsoportnak még egy másik oldala is: Egyik ismerősöm meséli, hogy amikor szabadságát töltötte, alkalma volt megfigyelni, a szomszédságában levő vállalatnál a hivatali munkafegyelmet. A lehető legrosz- szabb. S mindezt természetesen a vállalat nagyszámú fizikai dolgozói, termelésben konkrétan részt vevő emberei is látják. A I következményekről jobb nem beszólni. A munkaidő kihasználása a mezőgazdasági üzemeltre megkettőzve érvényes. Mindenkor érvényes, de az idén különösképpen. Az adott feladatokat csak koncentrált és szervezett erőfeszítések útján lehet megöl- í dani. Ebben az esetben arról is fizó van, hogy a munkanapok maximális kihasználása a termelőszövetkezetekben sem csak a tagokon a brigádvezetőkön, a ; vezetőkön múlik. Ez a teljes igazság. Év közben ugyanis gyakran tapasztalja az ember, hogy a szövetkezeti gazdák a helyükön vannak, csinálnák a munkát, de a bosszantó szervezetlenség meggátolja őket ebben. A nyáron többször találkoztam kombájnvezetővel, aki az út közepén szitkozódott. Rossz a kombájn? < Nem. Nincs pótkocsi, nem lehet a gépet üríteni. S sok kicsi sokra megy. Az egyórás kényszer- pihenő rengeteget számít. Találkoztunk szalmakazal tövében he- verésző brigáddal A műtrágyát szórták volna, de nem tehették, mert a műtrágya folyamatos kiszállítását a brigádvezető nem volt kép>es megszervezni Hát tehettek arról ezek az emberek, hogy a munkanap fele heveré- szésból állt? Valóban igaz, hogy a munkaidő maradéktalan kihasználása az j iparban is, a mezőgazdaságban is előfeltétele a tervek teljesítésének. De ne feledjük: ez nem csak a dolgozókon, a vezetőkön is múlik. SZEKVUTY PÉTER 1 Igazítani a képzeleten A Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi kerületében azt mondja az állattenyésztő, hogy van az egyik telepen két ember. Ha többel nem, ezzel a kettővel feltétlenül érdemes megismerkedni. Vörös József az egyik, aki hízósertés-gondozó. Acsádi Miklós a másik, aki ellető. Kiváló dolgozók mindketten, és jól reprezentálják az üzemszerű termelést. Munkájukon keresztül bepillantást nyerhet az ember abba, amit általában korszerűségnek szokás egyszer már kiment a kezem alól háromszáz hízó. Lesz ez a mostani négyszáz, és ezt követi még az idén úgy 100—120. — A termelőszövetkezetekben, amit maga egyedül csinál, azt általában még egy egész brigád végzi. — Idő kérdése minden. A tsz- ek is ebbe az irányba haladnak. Én három és fél, négyhónapos korban kapom a süldőket és mire elérik a hét hónapot, kész hízók. — Van magának egyáltalán szabad ideje? — Erről egyébként minden további nélkül meg is győződhetnek — mondta az állattenyésztő, s invitálására elindultunk megkeresni Vörös József hízósertésgondozót, Acsádi Miklós „elletőkanászt”. A hízósertés-gondozó szívta a cigarettáját és nyilatkozott: — Sokkal több a szabad időm, mint régebben volt. Megközelítően sem fáradok el annyira, mint egykor. Holott a teljesítményem 60 százalékkal megnőtt a régihez képest. Szóval a képzeletet igazítani kell, mert Vörös József hízósertés-gondozó ma már 700, vagy ennél is több hízót termel egymaga, ezt valamikor nehéz volt elképzelni, s ezzel ő a társadalom legértékesebb tagjai közé tartozik. Acsádi Miklós Vörös József — Hány sertést hizlal, Vörös elvtárs? — Jelenleg négyszázat — jelentette ki, és a szeme sem rebbent. — Igen, de ebből a négyszázból mennyi a maga része? — Mind a négyszáz — mondta. — Egyedül? — Igen. A pneumatikus, gépesített hizlaldában mindent magam csinálok. Ebben az évben Acsádi Miklós minden tekintetben méltó párja, a fiatalemberről — 27 éves — Hostyánszki István brigádvezető és Kézdi Gyula telepvezető állította ki a rögtönzött „káderlariot”. Acsádi Miklóst tavaly a gondjaira bízott 144 svéd fehér hússertés 8,4-es malacszaporulattal örvendeztette meg. A választási átlagsúly pedig 18,8 kilogramm volt. Ez a jó átlag az idén tovább javul... Acsádi Miklós is olyan ember tehát, aki elletőkanász ugy_n, de már rég nem kanász, úgy, ahogyan az ember a kanászt maga elé képzeli. — ir — Foto: Bakó
