Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

f

4

TOLNA ItfTGYEI NEPflJSAG

1965. szeptember 16.

Ssalmapréselők

Ipari feldolgozásra készíti elő a s zalmát a szekszárdi fmsz bálázó brigádja az őcsényi határban.

Két camping épül megyénkben

A Duna mellett két sátortábortelepet építenek a közeljövőben Tolna megyében. A megyei idegenforgalmi hivatal elkészítette a Fadd-dombori ötszáz személyes camping kiviteli tervét. Az építkezést. ha meglesznek az anyagiak, a jövő évben szeretnék megkezdeni.

Campinget hoznak létre a duna- földvári folyamparton is a községi tanács tervei szerint, az idén átadott strandfürdő szomszédságában. A részben ligetes helyen kiépítésre kerülő sátortábor tervét Dort La j os n é, a helyi tanács építéstechnikus előadója készítette el a balatoni campingek mintájára. A campinget a jövő nyáron már szeretnék üzemeltetni, s a továbbiakban bővítik, parkosítják és fásítják, sétányt is kialakítanak mellette a Dufia-parti löszdombok alján.

Sárközi Gyula:

cA s zinqapi'u'i

A BERUHÁZÓ AGGÓDIK — A KIVITELEZŐ BIZAKODIK — A TERVEZŐ ELÉGEDETT

Elkészül-e a „legújabb“ határidőre a tüdőszanatórium?

Élénkzöld színével, modern más munkába kezdtek. Ezután emelet és a földszint is. Az alag- formájával szinte uralja a vá- már nehéz volt összeegyeztetni sorban pedig az átadási határidő rost az épülő tüdőszanatórium, a programot. Ilyen előzmények után a két-háromhetes átvétel idő- A szekszárdiak, ha idegen kér- után persze az 1964. november pontjában teremtenek rendet. Az dezi, milyen épület az ott a 30-i átadási határidő csak a épület külső újrafestését is meg- domboldalon, csak legyintenek: szerződésben maradt meg bizo- oldják ezen idő közben, az lesz a tüdőszanatórium! A nyitóknak. A főmérnök és a Pár nappal ezelőtt megtekintet- lesz szócskát pedig gúnyosan kórház többi vezetője, nem te a munkálatokat Schrőmer Er- megnyomják. Három és fél éve hagyták annyiban a dolgot, le- vin, a tüdőszanatórium tervezőlátják az egészségügyi intéz- veleztek, vitatkoztak, úgy mond- mérnöke. Elmondta, hogy az örmény vajúdását, nem csoda, ha ják, addig „verték a vasat”, szág különböző városaiban hét lesújtó véleményt alkotnak róla. amíg a Tolna megyei Beruhá- ilyen épületet tervezett, de a kiviDe ha a szekszárdiak türel- zási Iroda döntőbizottsági el- felezéssel Szekszárdon a legelége- metlenek, milyen türelmetlen járást indított az ügyben. A dettebb. Igaz, hogy Nyíregyházán lehet maga a beruházó, a me- kivitelezőt új határidőre köte- és Kalocsán előbb elkészült a sza- gyei kórház vezetősége? Milyen lezték. A szanatóriumot 1965. natórium, de nem ilyen gondosan, szép tervekkel indultak 1962. június 30-ig át kell adni, az ™int ez. Most értek az építők ah- elején! Mennyit kellett kilin- időben történő átadás elmulasz- hoz a munkához, amely megadja cselni, vitatkozni, asztalra csap- tása miatt pedig kötbért kell majd az épületnek a szanatórium ni, amíg megszerezték a 38 mii- fizetnie az építőipari vállalat- jellegét. Ezek a munkák a legfon- lió forintot, a korszerű szanató' nak. tosabbak, amelyeket nem szabad

rium felépítéséhez. Mikor már Időközben újabb nehézségek elsietni- Ha az építők jól dolgoz- minden együtt volt, pénz, tervek, léptek fel, amelyek ismét hát- akkor most biztosíthat- kivitelező, határtalan volt az ráitatták a munkát veszélyben ^ák’ hogy hosszú idei§ nem kell °röm a meeye egészségügyi forgott az új határidőre való tatar°zniközpontjában, de örültek a elkészülés is. Üjabb levelezés a A,_ be.ruhazo es a kivitelező legszekszárdiak és a környék be- megyei kórház és a kivitelező tjibbször vitabaa áll egymással, tegei is. 1964. vegere elkészül a vállalat között. Megbeszélések Egy!??er egyiknek, máskor pedig minden igényt kielégítő, kor- újabb viták, majd megszületett ^asiknak van igaza A szekszárdi

tüdőszanatórium esetében

ipari Vállalat, mint kivitelező, h-.7, ' , . 8 bBNJhdZÓIKik V8JI

vállalta a munkát, melyet idő- 3 atad^ joa79

ben megkezdték. Eleinte mí» időpont előtt a beruházó aggódik, íydZa

sz'szanatóriun}- , a módosítás. A legújabb átadási

A Tolna megyei Állami Építő- határidő 1965. szeptember 30.

Két héttel a legújabb átadási

ben megkezdték. Eleinte" még f1®“ ». beruházó aggódik,

iól haladt de eowe tat,v, oto5 a kivitelező bizakodik. Csak Pe- . dályhmerültdfel Sya tatami ter főmérnök szerint a szanatóri- A megyei kórház vezetői mindent éoíikerben * ‘ folyamatos um külső festése rossZi elfogadha- megtettek annak érdekében, hogy

p tatlan, a belső PVC-burkolatok a h.ataJrTlas beruházás határidőre

■7 B|eji Hnnift hihii nem megfelelők. Ezek szerint az elkészüljön. A Tolna megyei ÁlH£ eláll UUIIIU IHUd épület külső részét újból kell fes- lami Építőipari Vállalatot viszont

ott kezdődött, hogy a kivitelező teni, a PVC-burkolat 30—40 szá- Í°gSal érte az a sok bírálat, ámenem tanulmányozta kellő fi- zalékát pedig fel kell bontani. Ezt ly<7. a . szanatórium körülményes

gyelemmel az építkezés meg- a munkát időre nem tudják befe- építéséért kapott. Kétségtelen, kezdése előtt a terepet, fel- jezni, különösen akkor nem, ami- b°gy a szekszárdi lakásépítkezé- vonult úgy, hogy a területen a kor az épület belső részét csak a sek befejezése, valamint a többi víz nem volt kellő mértékben napokban kezdték el festeni. Ahol beruházás elvégzése is fontos. De biztosítva. Télen befagyott a pedig már befejezték a munkát, a "a már egyszer elvállalták, min- rögtönzött vízvezeték, a mun- takarítást még el sem kezdték, den erejüket latba kellett volna kálatok hosszú hónapokig szü- Joggal félnek a szeptember 30-i vetniök, hogy teljesítsék a szerző- neteltek. A beruházó és a ki- határidőtől, mert a Tanácsi Épi- desben előírt határidőt, amelynek vitelező között megindult az tőipari Vállalattal lekötötték a me- elmulasztásáért eddig már közel

„aktajárás”. Levélváltás oda. gyei kórház 200 millió forintos re- ^millió forint kötbért fizettek;

levélváltás vissza, nőtt a papír- konstrukciós munkáit. A szerződés A munkaszervezés tekintetében halmaz, csak a szanatórium nem szerint e hó végére át kell adni a ?ed‘g sürgősen változtatni kell a épült. tbc-pavilont. A betegeket erre az jelenlegi állapotokon. Ilyen hatalA másik komoly fennakadás időre már az új szanatóriumban ma® összegű építkezés megérde- a következő évben történt. Ami- kell elhelyezni. Vajon sikerül-e? melt volna egy külön epitesveze- knr a lflkásénítkeyéseknél wn tot’ akinek nincs más dolga, csak

rult a helvzet elvitték a mun- fa építkCZéS TüUveZetŐje

kozni. Ezzel szemben az o vezetese OGlUidlO alatt állt még a megyei kórház

mosodája, laboratóriuma, Szek- Reinauer János szerint az át- szárd lakásépítkezéseinek egy ráadásra minden rendben lesz. Je- sze, és a műszergyárban folyó

B munka állt lenleg mintegy száz ember dolgo- építkezés.

Ili II fi Ka dili, zik az épület belső munkáin. Igaz, sok nehézséggel kellett a

a kitűzött határidő pedig egyre Negyven festő, ha kell éjjel-nap- vállalkozónak is megküzdenie jobban közeledett. pal dolgozik és ezzel egy időben (létszámhiány, anyaghiány, stb.),

Csák Péter, a megyei kórház végzik a villany- és vízvezeték de jó szervezéssel, több ellenőrzésfőmérnöke szerint az építőipari szerelését is. A második és har- sei, lelkiismeretesebb munkával vállalat nem tartotta be a ha- madik emeleten már befejezték a idejében elkészülhetett volna a táridőket, 1 így az alvállalkozók munkát, 30-ára kész lesz az első szanatórium, (-i -s)

»YTT»TTTTTTTYTTTTYTTTYTTTTTTTT'rTTTTT»TTTV»»rTT»»’*TTTT»YTTVTTTTTTTTTyTTTTTTVTTTTTYTTTTTTTTTTTTTTYYTYTTT

kásokat az épülő szanatórium itól, így tavasztól késő őszig csak lézengtek a dolgozók a 38 millió forintos építkezésen.

— 34 —

Másnap reggel zúgó, fájó fejjel ébredt. Fájdalomcsillapítót vett be, aztán tovább aludt. Délben fél órát késett az ebédről. Az étel nem ízlett neki. Csak ímmel-ámmal evett. Aztán gyorsan visszament a szobájába és folytatta az alvást.

Este frissen, kialudva ment ki a kikötői sétányra. Megismert néhányat honfitársnői közül: ők is kint lófráltak a fasorban, s kicsit túl hangosan szólongatták le a férfiakat. Legtöbbjük az oly népszerűvé vált „Helló, boy!”-jal, amit már az első nap megtanultak a régiektől és nagyon megtetszett nekik. Sári látta rajtuk, hogy már nem józanok. Úgy látszik, egy kis „szíverősítőt”

hajtottak le, hogy nagyobb legyen a kurázsijuk. *

Bob, Fred, Steve, Antonio, újra Bob. Fellippe és megint Bob volt a férfiak sorrendje Sári vendéglistáján. De lehet, hogy többen voltak, ö eny- nyire emlékezett. Ekkor már több mint egy hónapja „űzte” mesterségét.

A pénzt, amit keresett., signorina Adeline zsebelte be. Sári és társnői ebből csak annyit láttak viszont, amennyit signorina Adeline a hét végén zsebpénzként adott nekik. Persze a fiúk, ezek a jópofa, vígkedélyű matrózok mindig hagytak valamit a lányoknak is: egy dollárt, egy pár harisnyát, nyakláncot és más csecsebecséket. De ezekről is be kellett számolniuk a madame-nak, megmutatni őket. Az ajándékot kapott lánynak azon a héten kevesebb zsebpénzt adott. Ez volt signorina Adeline sajátszerű s egyetlen „szociális” intézkedése.

— 35 —

— Senki sem kereshet többet a másiknál! — mondogatta sűrű hápogás közepette. — Egyformák vagytok. Aki ajándékot kapott, néni tarthat igényt ugyanannyi zsebpénzre, mint a többi. Ez így igazságos, mert fő az egyenlőség!

Bob, a hórihorgas amerikai tengerész volt Sári leggyakoribb vendége. Elisát a fiú teljesen elhanyagolta. (Valóban az ő Bobbyja volt. Sári kapott is szemrehányást emiatt Eiisától. Mintha ő tehetne róla!) Csakis Sárihoz ragaszkodott. Ahányszor jött, rendszerint hetenként egyszer- kétszer, mindig hozott valami kedves ajándékot. Hadihajón szolgált, amely a nyílt tengeren horgonyzott és csak ritkán engedték partra.

Amikor másodszor jött, egyenesen Sári szobájába kopogtatott be. Leült a rekamié szélére, kezébe vette a lány kezét és sokáig simogatta.

„Talán szeret?” — villant át Sári agyán.

Beszélni nem sokat tudtak, mert Sári lassan haladt a nyelvtanulással, de Bobot ez nem zavarta. Nagyokat hallgatott és kitartóan simogatta a karját. Aztán benyúlt a zsebébe és egy gyönyörű nyakláncot húzott elő. Sári nyakába akasztotta és esetlenül felnevetett.

— Beautiful! Beautiful! — csapkodta térdét örömében, mint egy kisgyerek.

— Thank you! — mondta Sári és egy puszit nyomott a fiú arcára . . .

Január elején Sári már elég jól gagyogott angolul. Most már úgy-ahogy el tudtak beszélgetni Bobbal, aki sokat mesélt neki hazájáról, az Egyesült Államokról, szülővárosáról, a Montana

— 36 —

állambeli Helénáról, ahol gépkocsiszerelő munkásként dolgozott egy gyárban, mielőtt bevonult volna. Apja, anyja és két húga is ott lakott. Fényképeiket Sári már kívülről ismerte.

Bob egyre többször hangoztatta előtte, hogy amint leszerel, feleségül veszi és kiviszi magával Amerikába az ő „drága Sarah”-ját, ahogy megismerkedésük óta hívta Sárit. De a magyar lány, aki mosolyogva bólogatott rá, magában nem vette komolyan a dolgot. („Úgy látszik, valóban szerelmes belém ez a fiú!”) Nem mintha kételkedett volna Bob szavaiban, ahhoz nagyon is őszintén csengtek, hanem mert, semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egy gépkocsiszerelő életéhez kösse sorsát, még ha az illető amerikai is. Ennél ő sokkal nagyravágyóbb volt s gazdagságról, pompáról álmodott, mint a legtöbb hozzá hasonló fiatal és szép lány. S itt Genovában talán még gyakrabban, mint valaha kislány korában. Érezte, hogy egyszer útjába vezérli a sors a nagy ö-t, ’ azt a férfit, aki gazdag is lesz, jóképű is lesz, fiatal is lesz.

S ez a valaki egy nap meg is érkezett. Ha nem is volt fiatal, sem jóképű, de gazdag, s már az első pillanatban látszott, hogy nem egy mindennapi ember.

Sári a bárban ült éppen egyedül egy kis asztalka mellett. Előtte egy pohár gin. Erős francia Caporallt szívott hosszú szárú szipkából. Unatkozott.