Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-15 / 217. szám

1965. szeptember 15. Töt!« WEGTfií VEPÜJSÄ0 " s Még egyszer a szekszárdi csatornáról fl megyei pártbizottság és a megyei tanács állásfoglalása A Tolna megyei Népújság 1964. május 15-én Hatmil­lió forint sorsa cérnaszálon címmel, június 14-én A „szeny- nyes” csafcornaügy, és 1965. február 10-én Nem lehetne egy kicsit gyorsabban? címmel azt kritizálta, hogy milliók foly­nak el, és az újonnan épült szekszárdi csatornahálózat hasz­nálhatatlan. Ez év szeptember 11-i számában a Népszabad­ság is szóvá tette. „Folynak a milliók, a csatorna eldugult” című cikkében ezt az aldatlan állapotcfc. A cikkel és az egész asatornaépítéssel kapc solatban a megyei pártbizottság és a megyei tanács állást foglalt. Az építkezéssel számos eset­ben foglalkozott már korábban a Tolna megyei Pártbizottság és a megyei tanács is. Nem csupán azért fordítottak különös gondot e beruházásra, mert sokmilliós értékek ésszerű, gazda­ságos, közérdekű hasznosítás árnál volt szó, hanem mert ebben az ügyben a megyeszékhely, Szekszárd egész lakosságának érde­keit is képviselték kommunista felelősséggel. Ez a szennyvízgyűjtő főcsatorna ugyanis az egész város közös gondja. Uj lakótelepek, üzemek, iskolák, bölcsődék épülnek a jövőben Szekszárdon, e fontos tervek valóra váltása azonban lehetetlen az új csatorna nélkül. Súlyos a kár már eddig is, hiszen, minit a Népújság és a Népszabad­ság is írta, milliók vesztek már kárba. Még jelentősebb veszteségeket okozhat azonban anyagilag és politikailag is az egész városnak, ha tovább késik a jó, üzemképes csa­torna megépítése. Ezért sürgeti a megyei pártbizpttság és a megyei tanács az eddig elkövetett mulasztások, hibák kijavítását, kivizsgálását, a törvényes felelősségre vonást. Mindenekelőtt azonban a munkák megkezdését, a hibás csatornaszakaszok kijavítását sürgetik, mert ez a legfonto­sabb. A megyei pártbizcétság és a megyei tanács felhívta az Építésügyi Minisztérium, a VIZIBER — de főként a ki­vitelező figyelmét —, tegyen megfelelő, a csatorna teljes megépítésére, üzemképessé tételére meggyorsító intézke­déseket. Miniszteri dicséretet kapott a moziüzemi vállalat Tolna megye községeiben hosz- naföldvári, a sióagárdi mozikat, szú ideig alig fordítottak vala- s mind többet alakítottak át mit a filmszínházak korszerűsí- olyanná amelyik alkalmas széles- tébére. A mozik részint rossz vásznú filmek vetítésére is. KCi- épületekben, régi lakóházakban lönösen megnyerte a közönség nyertek elhelyezést, s többségük tetszését a közelmúltban felava- keskeny vetítővel működött. A tett tolnai filmszínház, korszerűsítést Bács-Kiskun me- ^ Tolna megyei Moziüzemi gyei tapasztalatok alapján 1963- ... törekvéseire felfigyeltek bán kezdte el a vállalat együtt- Vállalat törekvéseire leiugyeiteK működve a községi tanácsokkal. a Művelődésügyi Mimszténum- Először Németkéren és Madocsán bán is. Néhány napja érkezett építettek és rendeztek be az meg a művelődésügyi miniszter igényeknek megfelelő filmszín- levele, amelyben eredményes kór­házat. A korszerűsítési program szerűsítési munkájukért dicséret­során később új külsővel és gé- ben részesítették a vállalat dol- pi berendezéssel látták el a du- gozóit. határozott időben, meghatározott áron. ÉLET A SÁTORTÁBORBAN Az Egyesült Államokban több ezer olyan sátortábor van, amely­ben idénymunkások élnek. Néme­lyik ilyen sátortábor, a városok közelében, némelyik a szabad ég alatt, a mezőn áll, azután van el­hagyatott, de szögesdróttal kö­rülvett tábor is. Az utas New York-tól Kaliforniáig egyet sem lát belőlük, pedig jelen vannak, csak meg kell keresni őkét. Ter- papírfüggönyök választják el az idénymunkásokat az amerikai la­kosság déli részétől. Tipikus ilyen sátortábor a Sha- town — egy szövetkezeti farm tulajdona. „Legtöbbször az embe­rekre bízzuk, hogy rendezzék be maguknak” — mondja az előmun- kás, akinek az a feladata, hogy a sátortáborra felügyeljen. Ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy senki sem gyűjti össze a szemetet, és még a legcsekélyebb egészségügyi előírásokat sem tartja be. Az el­múlt másfél évtized alatt, amióta ez a sátortábor fennáll, egy dol­lárt sem költöttek javításra: a barakkok padlója szuette, teteje roskadozó, falai piszkosak, omla­doznak, és nem tudnak ellenállni sem az esőnek, sem a szélnek, nem állják útját a rovaroknak. \ kamp lakói ki vannak téve a vér­has és a nemi betegségek veszé­lyének... Egy kampban a HAVI LAKBÉR 10 DOLLÁRTÓL ÖTVEN DOLLÁRIG terjed, attól függően, hegv munkaképes ember lakik egy ba­rakkban. Természetesen vannak még ennél is rosszabb táborok. Az idénymunkások némely vidé­keken istállókban élnek, vagy pe­dig minden tető nélkül, a szabad ég alatt. A lapokban időnként megjelenő cikkek néha arra kész­tetik a helyi hatósági szerveket, hogy foglalkozzanak egy kicsit az idénymunkások problémáival. Ha a hatósági szervek parancsára be­vezetik az egészségügyi berende­zéseket, a legszükségesebb orvosi szolgálatot, és az emberek rend­szeres egészségügyi ellenőrzését — ez pedig nem kerül túl sok pénz­be — akkor az élet a kampban ha nem kellemessé, de elviselhető­vé válik. Néha maguk a farmerek is kezükbe veszik a kezdeménye­zést. Ok pénzelték például egy mozgó illemhely és fürdőfülke prototípusának elkészítését. A nyu­gati államokban a farmerek kez­deményezésére negyven korszerű kampót emeltek. Sajnos, ez na­gyon kevés. De vannak olyan problémák is, amelyeknek meg­oldása nem tűr halasztást. Mi legyen az idénymunkások gyermekeivel? (Külön kérdés, mi­lyen körülmények között jönnek világra.) Nehéz lenne iskoláztatá­sukról beszélni. A legtöbb ilyen gyermeknek fogalma sincs ar­ról, mi a családi otthon. Az utób­bi időben a jótékonysági egyesüle­tek szociális munkásokat külde­nek ezekbe a sátortáborokba, hogy a helyszínen próbálják ki­küszöbölni a gyermekek abnor­mális pszichikai fejlődésének kö- ■-'tkezményeit. Egy idénymunkás átlag 32 dől­pártszervezetek szerepe munkákban a nagy őszi Beszélgetés Berecz László elvtárssal, a tamási járási pártbizottság titkárával Az őszi munkákra való fel­készülésről, a termelőszövetkezeti pártszervezetek tennivalóiról be­szélgetett munkatársunk Berecz László elvtárssal, a tamási járási pátbizottság titkárával. — Milyen segítséget adott a járási pártbizottság a termelő­szövetkezeti pártszervezeteknek az őszi munkára való felkészü­léshez? — Pártbizottságunk augusztus 25-i ülésén tárgyalta az őszi mező- gazdasági munkákra való felkészü­lést. Ezt követően a termelőszö­vetkezeti pártszervezetek tartottak együttes párt- és tsz-vezetőségi ülést, párttaggyűlést a gabonabe­takarítás tapasztalatairól, az őszi munkákra való felkészülésről. Já­rásunk 34 termelőszövetkezetében a pártszervezetek politikai mun­kája, a tsz-tagok igyekezete, csz- szefogása az elért eredményekben jut kifejezésre. Járásunkban — bár egy héttel kitolódott a gabo­naérés — a betakarítással időben végeztünk. Pártszervezeteink az aratás kezdetétől a cséplés befe­jezéséig meggyőző érvekkel, ered­ményesen mozgósították a tagsá­got. A betakarítás folyamatosan ment, de talán arról is érdemes szót ejteni, hogy egyetlen termelő- szövetkezetünkben sem volt félre­értés, a kenyérgabona személyi szükségletét illetően. Elfogadták a pártszervezet javaslatát, mely sze­rint kenyérgabonából elegendő a 220—230 kiló személyi szükséglet Regei1 yben és Szakályban még azt is kiszámították, hogy a több év átlagát figyelembe véve, 180 kiló kenyérgabonát használtak fel a személyi szükséglet kielégítésére. Járásunkban az átlagtermés növe­lése — a tervezett 11 mázsás hol- dankénti búzaátlaggal szemben 13 mázsát takarítottunk be — és a tsz-tagok fent említett megértése következtében jóval több kenyér- gabona került felvásárlásra, mint az előző években. lárt kap hetente, ha dolgozik. Ha feleségét és gyermekeit is mun­kába állítja — családtagjai ugyan­azt a munkát végzik, sőt nehezeb­bet is — akkor összesen 48 dol­lárt kap. AZ IPAROSÍTOTT mezögazdasAg — A nyári betakarítási munkák­hoz kapcsolódik az őszi vetésre va­ló felkészülés. Ez azt jelenti, hogy a kombájnnal learatott területeken a szalmalehúzást és a szántást szorgalmaztuk. Erre azért is szük­ség volt, mert észrevettük, hogy július közepén a 6000 hold kom­bájnnal learatott területnek alig tíz százalékán húzták le a szal­mát, talajmunkát pedig alig vé­geztek. A helyszínen, adtunk se­gítséget a tsz-eknek, ami ered­ménnyel járt. Két héttel később már a kombájnnal learatott terü­letek 90 százalékán lehúzták és kazalozták a szalmát, utána meg­kezdték a talajmunkát. A korábbi lemaradás okát vizsgálva megálla­pítottuk, hogy a lemaradás a rosz- szul értelmezett takarékossági in­tézkedésekből következett. Terme­lőszövetkezeteink nem vették igénybe a gépállomások gépeit, idegenkedtek a két műszaktól, s nem foglalkoztak a traktorosok közötti versenyszervezéssel. A já­rási pártbizottság részéről az ilyen munkát gátló körülmények meg­szüntetésére hívtuk fel a párt-, a tsz-vezetők és a tagság figyelmét. — Hogyan hasznosították a pártszervezetek a kapott jó taná­csot, a javaslatot politikai szer­vező munkájukban? — Tapasztalataink szerint né­hány termelőszövetkezetünk jól ol­dotta meg feladatát. Fürgédén, Felsőnyéken, a gyönki Vörös Csil­lag Tsz-ben, Ozorán, Kisszékely- ben. Varsádon kampánytervet ké­szítettek, amelyet lebontottak traktoros-, fogatosbrigádokra, sze­mélyekre. Ezekben a községekben szeptember 8-ára a vetésre kerülő területek 50—60 százalékán elvé­gezték a vetőszántást. Ezek ered­mények, de sajnos néhány helyen, mint Értény ben, az iregszemesei Ujbarázda Tsz-ben, Nagyszokoly- ban és a tamási Széchenyi Tsz-ben, még jelentős lemaradást kell be­hozni. Ezekben a községekben két hete kezdték el a vetőszántást. — A járás közös gazdaságai jó őszi termést várhatnak. Időben történő betakarításuk nagy erő­feszítést követel. Milyenek a ki­látások? — Számításaink szerint a járás­ban egy traktoregységre 95 tonna szállítási munka jut a tavalyi 85 tonnával szemben. Pótkocsipar­kunk az idén jelentősen növeke­dett ugyan, de a kétkezi munka­erő nem több, mint tavaly volt. A termények; a cukorrépa, a burgo­moltak. A tamási Vörös Szikra Tsz-ben a bedolgozó családtagok részére, ha az illető nő és az év­ben ledolgozza a 100 munkanapot, az a férfi pedig, aki a 150-et, fél hold kukoricatermés értékének megfelelő prémiumot kap. Tehát termelőszövetkezeteink élnek az anyagi ösztönzés lehetőségeivel. — Az őszi munkák jó elvég­zését sok körülmény befolyásol­ja. A pártszervezeteknek nyil­ván hatásosabb ellenőrzést kell végezniök, hogy a jövő évi ter­més biztosítva legyen. Ezek gya­korlati megvalósításával hogyan élnek? — Termelőszövetkezeti pártszer­vezeteinket felkészítettük az őszi munkák ellenőrzésére. A gazdasá­gi vezetőket — függetlenül attól, hogy az illető párttag, vagy pár- tonkívüli, meghívták a vezetőségi és taggyűlésre. A taggyűlésen a magágy jó előkészítéséről, az agro­technikai szabályok pontos betar­tásáról, a munkaszervezésről tar­tottak tájékoztatót, azzal, hogy a tsz-vezetők, a traktorosok, a vető­gépfarosok, s minden tsz-tag érez­ze a felelősséget munkájáért. So­kat várunk attól is, hogy pártszer­vezeteink segítenek a két műszak megszervezésében. Tavaly ilyenkor 94, az idén csak 53 gépünk dol­gozik két műszakban, tehát van mit tenni. — A több irányú tennivalók kö­zött a júliusi titkárértekezieten a járás gabonatermés-átlagának ked­vező alakulásáról volt szó. A tsz- párttitkárok közül többen elmond­ták, hogy a Bezosztája 1 milyen jól fizetett. Holdanként megadta a 15 mázsás átlagot. Akkor arra kér­tük a párttitkárokat, teremtsenek olyan légkört a tsz-vezetőségben, hogy a jövő évi kenyérgabona biz­tosítására az ősszel nagyobb terü­leteket vessenek be Bezosztája 1 szovjet búzafajtával. A tapasztala­tok szerint a kilátások biztatóak, — Egybevetve az eddig tett politikai és szervezési intézkedé­seket, a tamási járásban előre­láthatóan mikorra végeznek az ősziek vetésével? — Termelőszövetkezeti pártszer­vezeteink egy-két kivételtől elte­kintve eredményesen segítik a gaz­daságvezetőket. Amennyiben a tsz-vezetők, a tsz-ben dolgozó kommunisták, a tagságra támasz­kodva, ]ól szervezik meg az ősziek A családi farm valamikor az amerikai mezőgazdaság fellegvára volt. Évszázadunk kezdetén a la­kosság 40 százaléka élt farmokon, most pedig már mindössze 8 szá­zaléka, de ez a szám is évről év­re csökken. Minden évben körülbelül 800 000 ember hagyja el a földet. A kis farmerek tönkremenését a piac is elősegíti, mert a farmer teljes mértékben a nagykereskedőktől függ. Az idénymunkások vándorlása Amerikában egybeesik a nagy farmok fejlődésével. A nagy far­mok mindig az olcsóbb munka­erőre támaszkodnak. Amikor nem volt elegendő ilyen olcsó munka­erő — mint például a második világháborúban — akkor az el ítélteket és hadifoglyokat állítot­ták munkába. Ma már elegendő idénymunkás van, mégpedig any- nyi, hogy az órabér sohasem ha­ladhatja meg az egy-két dollárt (a külföldi, főleg mexikói munká­sok ennek a feléért dolgoznak.) Kennedy elnökön kívül, aki meg­kísérelte a helyzet javítását, sen­ki sem érdeklődik az iránt, mek­kora bérért dolgoznak a vándorló idénymunkások. (The Atlantic) nya, a kukorica betakarítása első­sorban a szervezettségen alapul. Csak azt a terményt lehet elszállí­tani, amit felszedtek. Szerencsére gazdasági vezetőink ezzel is szá­betakarítását, az árpa legkésőbb október 1-ig, a rozs október 3-ig, az őszi búza október 31-ig a földbe kerül. P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents