Tolna Megyei Népújság, 1965. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-15 / 217. szám

± TÖLN3 IvreGTFT NÉPÜJSAG 1965. szeptember 15. Hiánycikk a behordókosár? Van szén. Bőven ként is gyenge £i- vetkezik: strébernek van szén. Néhány zikumú, a huszonöt nézik, évvel ezelőtt nem mázsa szén behor- Szó, ami szó, bal­volt szén. Most min- dása talán még be- lagott az utcán és denki kedvére fűt- teggé Is tenné. törte a fejét, hét, ha... — Talán majd a Abban megegye­Ezen morfondíro- jövő héten! — vi- zett önmagával: igaz, zott Kovács Bence, gasztalták meg az hogy. van szén, de amikor bement a ablaknál. nem az ő fáskamrá­TÜZÉP-telepre, hogy És ő vigasztalanul jában, hanem a megkérdezze; miért lépett ki mégis az TÜZÉP-telepen. És nem szállítják már utcára. miért nincs az ő fás­haza a szenét? ö a Vigasztalanul és kamrájában? Nem szén árát még au- gondterhelten. azért, mert nincs szén, gusztus 26-án befizet- Azon gondolko- , áh, dehogy. Szén az te, a fuvart és a be- dott: hol lehetne va- van, mert néhány év­hordási díjat is ki- lami kosarat szerez- vei ezelőtt nem volt egyenlítette, szeptem- ni a szállítónak, és akkor ebből nagy bér 10-e van, és a hogy a szállító segí- patáliét csaptak az szén még mindig teni tudjon a tüze- illetékesek és mind- nincs a fáskamrájá- lőre áhítozókon. Elő- járt lett szén. Oly­bán. szőr arra gondolt: annyira, hogy még A fuvarvállalási ab- talán abból a pénz- mindig van. Több laknál kedvesen, mo- bői is kitelne már van, mint amennyire solyogva fogadták, két kosár, amit ő a szükség lenne. Megnézték a papír- behordásért fizetett, Akkor viszont volt ját, bólogattak, hát talán a piacon is le- szénhordÓKOsár. igen, igen, a telje- hetne kapni két ko- Csak nem volt mit sítménypapír való- sarat, de aztán ezt beletenni. Most meg bán rendben van, elvetette, mert a nincs mibe beletenni de... piacon közületinek Lényeges különbség. — Elnézést kérünk, nem adnak kosarat. Akkor hetekig fa­sajnos nincs kosa- Elvetette ezt az öt- gyoskodni kellett, runk és így nem letet azért is, mert mert nem volit szén, tudjuk beszállítani, arra gondolt: hátha viszont volt behordó­Csak le tudnánk fúrásnak veszik az kosár. Lehet, hogy szórni... illetékesek, akiknek akkor minden be­ö nemet intett, kosárról kellett vol- hordókosarat eltü- Ne szórják le, mert na gondoskodniok. zeltek? a behordást ő már Sőt, még talán en- befizette és egyéb- nél is rosszabb kö- SZALAI JÁNOS Mire fordítják a községfejlesztési hozzájárulást? Tevelen községfejlesztési hozzá- lakás és rendelő megnyitására j áru lássál vásároltak épületet együttvéve. fogorvosi rendelő és orvosi lakás A községfejlesztési hozzájáru- céljára. A rendelést 1966. január kasból azonban más hasznos do- 1-én már meg is kezdik. Nagy logra is telik: Tavaly már besze- szükség van erre a létesítményre reítek 20 közvilágítása villanyt, A szomszédos fogorvosi körzetben idén november 1-ig ezt még 20- szünetel fél évig a rendelés. A szál bővítik, rászorulók Mázára jártak keze- Ez évben az épülő sportpályá- lésre. hoz is nyolcezer forintot adtak, A községi tanács százezer fo- ele a bonyhádi járási úttörőtábor rintos hozzájárulást szavazott létesítéséhez is tizenötezerrel já- meg egy új körzeti orvosi lakás rultak ebből az alapból, és rendelő, valamint a fogorvosi Ambrus Lukács » 7YYYYYYYYYY7YYYYYYYYYY7YYYYYYYYTYY fiz üresen maradt rubrikák... Amiről az összeadott percek vallanak — Félkilós akta—Tallózás a népi ellenőrzés „apró ügyeiben” Találomra ragadtunk ki egy eredeti távolság tízszerese, tehát 3 van dolga a népi ellenőröknek, csokorra való „apró ügyet”. A kilométer szerepelt, A népi ellen- Sifter Jenő a gyönki Vörös Csillag Tolna megyei Népi Ellenőrzési őrök vizsgálatának végső követ- Termelőszövetkezet egykori főag- Bizottság nemrég lezárt vizsgála- keztetése az volt, hogy valamennyi ronómusa a jelek szerint ezek ko­fái közül. Nem volt különösebb hiányosságot egy szigorúbb belső zé tartozik. Két évvel ezelőtt a vezérfonalunk, csupán a nyilván- ellenőrzés megakadályozhatott vol- szövetkezet felmondta a munkavi- tartó könyv lapozgatása közben na. szonyát, mert nem tartotta alkal­v.álasztottunk ki egyet-egyet. Az Néhány valóban apró eset pedig masnak kétéves alsófokú képesí- esetek azonban nincsenek min- másra figyelmeztet. Arra, hogy az tésével a főagronómusi teendők den tanulság nélkül és sokrétű- illetékesek ügyintézése nem felel elvégzésére. Nem így Sifter Jenő, ségük a népi ellenőri munka vál- meg egy-egy esetben a dolgozók aki magát ugyancsak alkalmasnak tozatosságát, színességét bizonyít- bizalmának. Nem fordulnának ak- találta erre a posztra. A felmon- ja minden esetben. kor ugyanis a népi ellenőrzéshez, dás hivatkozott a Munka Törvény­■ j ii , olyasféle panaszokkal, mint az könyve 29. paragrafusa első bekez­I Az elmaradt ellenőrzés alábbiak: Egy paksi konzervgyári désének a) és b) pontjára, jól- ' " ‘ ‘ ' munkás a népi ellenőrzést kereste lehet az a) és c) pontra kellett kovetkezmenyeirol beszélnek a meg, mert szerinte nem megfelelő volna. A hivatkozást nem sokkal Fuvarozó és Kordélyozó Vállalat munkakörben dolgozik, vagy pél- később korrigálta is a szövetkezet, szekszárdi telepén végzett vizs- dául egyik termelőszövetkezetünk ám ebbe belekapaszkodott az egy- gálatok eredményei. A népi ellen- főkönyvelője arra keres orvoslást, kori főagronómus és levelek özö- őrök vizsgálata egy csomó sza- hogy a szövetkezet elnöke nem ad névéi árasztotta el, nemcsak a szö- bálytalanságot állapított meg számára akkor szabadságot, ami- vetkezetet, hanem a tanácsi szer- visszamenőleg is, amelyek elke- korra kérte. Ezeket a panaszokat vek valamennyi fórumát, a járási, rülhetők lettek volna, ha a fuva- legjobban Szabó néni észrevétele a megyei és a Központi Népi El- rozók és a munkaadók szigorúbb jellemzi, aki azért panaszkodott, lenőrzési Bizottságot is. A valóság­bizonylati fegyelmet követeltek mert a városi autóbuszon a kosa- bán 1963 óta, a termelőszövetke- volna meg. , , , rak foglalják el az ülőhelyeket. zet főagronómusi teendőit felső A Fuvarozó és Kordélyozó Vál- képzettséggel rendelkező szakem­lalatnál a szállítmányokat éppúgy négypéldányos fuvarlevél kíséri, A forgalomirányítás bér látja el a tagság és a vezető­ség közös megelégedésére. A Sifter miI^ha gépkocsival történne a azóta hivatalos levelet kapott és ü ezáltal már átlépte az egyéni szállítás. Erről azonban az esetek Szabó nem problémája megoldó- . . _ , , többségében a közelmúltban telje- dott, ehhez azonban nem lett vol- erc*, ve“ igazságon alapuló or- sen megfeledkeztek. A fuvarle- na okvetlenül szükséges a népi el- vosláskeresését, aktagyártás lett velek hanyag kezelése tette lehe- lenőrök közbeavatkozása. belőle, értelem nélküli vádaskodás. AltörLÍugy^fS ^ előbb felsorolt Panaszkodók amely csak a hivatalok adminiszt­fállTtás tLfeSe’ ut^a fuw- nem tartoznak a notórius rációját növeli* szállítás beiejezese után a fuvar get6k közé Sajnos ilyenekkel is V. M. levelen levő üres rubrikákat nem_ ____________________í___________________ ‘ * h úzták át, és oda a későbbiekben új bejegyzések kerültek soha el nem végzett munkákról. Ezen felbuzdulva újabb és újabb bejegyzések kerültek a fuvarleve­lekre. Egy alkalommal például egy fordulóra öt köbméter nyersbeton fuvarozását írták be, holott ennek épp a felét képes csak befogadni a maximális kihasználtság mellett is a kocsi. Más alkalommal harminc mázsa volt a megengedett terhelés, ám a papírforma szerint az derült ki, hogy egy-egy kocsi platójára 72 mázsát voltak képesek felrakni a szállítók. Sárközi Gyula: <JL szingapúri táiteaina Az összeadott percek is szabálytalanságokat fedtek fel. A Tanácsi Építőipari Vállalat ré­szére végzett fuvarozások során « egy-egy munka elvégzésére nyolc órai időt írtak be a fuvarozók. A részmunkák elvégzéséhez elen­gedhetetlenül szükséges idők összeadása után azonbah 11 és fél óra kerekedett ki. Egy másik alka­lommal pedig ugyanazt a szállítási távolságot tüntették fel különbö­zőképpen. Az egyik fuvarlevélen a reális 300 méter szerepelt, egy másikon azonban már 1,6 kilomé­ter, sőt egy harmadikon már az Mennyi a fizetési igénye? Az elmúlt hét végén Szekszárdon az egyik vállalat gépírásban jártas adminisztrátort keresett. Akadt bőven jelentkező, mindenkit kipróbáltak, megkérdezték az iskolai végzettségét, írógépet adtak elé, hogy bemutassa, mit tud Természetesen egy munkakör elfoglalása előtt min­denki megkérdezi, vajon mennyit fizetnek? És itt ‘történt a nevetséges eset. A kérdésre kérdéssel felelt, aki kipró­bálta a jelentkezőket. Érdeklődött, kinek mennyi a -fize- ' tési igénye. Szegény „felek”, annyira megütköztek a váratlan kérdésen, hogy szinte feleim sem tudtak. A megrökönyö­dés persze érthető, mert mit is mondhattak volna? Az építésvezető azonban mindent megmagyarázott. Azért kell megkérdeznie a fizetési igényt, hogy a budapesti fő­könyvelőségen eszerint tudjon referálni. A jelentkezők között akadt olyan, aki hónapok óta munkát keres, de eddig még nem sikerült elhelyezkednie. Elment volna ő még 800 forintért is, képzettsége is megvolt hozzá, hiszen sokáig dolgozott általános adminisztrátori munkakörben, de mit írjon a papírra? Szerény volt, mert 1000—1100 fo­rinttal megelégedett volna. Akit „kipróbáltak”, annak megmondták, ha, sikerül, értesítést kap. Később az érdeklődésre a 17 jelentkező közül 16 azt a választ kapta, hogy sajnos, nem sikerült, mert volt egy olyan jelentkező, akinek a fizetési igénye csak 900 forint volt! Tanulságos eset, de még az a szerencse, hogy csak elvétve akad a megyében olyan vállalat, ahol nem a szakképzettség számít, hanem a fizetési igény! (-i -s) — 31 — — Hát ha egyszer jólesik az, amit csinálok..; — Undorító! ... Soha nem tudnék ilyet csi­nálni! — Akkor neked, Sárikám, pokol lesz itt az életed! — Máris az, Ágikám, máris az... De majd csak megszokom valahogy ... — Nehéz lesz. Nagyon rossz természeted van. — Attól félek, hogy egyszer a gyomrom fel­fordul! — No de én megyek — állt fel Ági. — Ha megtudok valamit, rögtön elújságolom neked ... Fel a fejjel! És próbáld más szemmel nézni a dolgokat.. . Szia! Halkan betette maga mögött az ajtót. S újra egyedül... Sári üres szemmel meredt a semmibe. Fásult közömbösség áradt széjjel egész lényén. Ági szavai jártak a fejében, majd a három szökevényre gondolt. Szerencsés Jutka... De vajon megúsza-e a lebukást? Legyintett mint akinek minden mindegy, aztán lassan fel­kelt, a tükör elé állt és hosszasan sminkelte magát, mintha színpadra kellene lépnie. Amikor elhagyta szobáját, erős parfőmillat úszott utána, mint láthatatlan uszály. A kikötői fasorban sétált. Kis idő múlva meg- únta a fárasztó járkálást és egy higanygőzlámpa oszlopának dőlt. Elővett egy Chesterfieldet és rá­gyújtott. — Hello, Baby! — állt meg előtte egy hórihor- gas, nyurga matróz, mozgó szájában az elmarad­hatatlan rágógumival. — 32 — Sári úgy nézett fel rá, mint valami templom- toronyra. Rögtön leolvasta sapkájáról az US NAVY-t, amelyről még ö is tudta, hogy az ame­rikai haditengerészetet jelenti. — Yes? — mondta bizonytalanul s ez inkább kérdésnek hangzott, semmint beleegyezésnek. — Yes, yes! — karolt bele a hórihorgas matróz. Eltolta magától. A tengerész kissé meglepődött ezen a nem várt udvariatlan gesztuson, de aztán mintha csak még jobban felkeltette volna az érdeklődé­sét ez a nem éppen kurtizánként viselkedő lány és engedelmesen kihúzta karját Sári karjából. Feljebb tolta homlokán a sapkát. Töprengeni * látszott. Tévedett volna? — Gold Fisch? — mutatott Sárira, majd az Aranyhalacska felé. — Yes... — Sári ajkán éppen hogy kiprése- lődött a szó. — Come on! — kiáltott fel vidáman a tenge­rész. De Sári még mindig a lámpaoszlopot támasz­totta, mintha hozzáragadt volna. Erre a matróz végképp zavarba jött. Nem tudta, mit tegyen. Gondolta, hátha kiengeszteli a lányt, ha bemutatkozik: — Bob! — mondta és magára mutatott. Levette a sapkáját és a kezében gyűrögette. Félszegnek látszott, mint egy kamaszfiú. — Sári — nyújtotta kezét a magyar lány, s Bob gyorsan és erősen megszorította. „Csak nem az Elisa Bob-ja?” Ha jól emlék­— 33 — 6zik, az is valami Bob-ot emlegetett, hogy az vette a nyakláncát. „Még majd nekem esik, hogy elcsábítottam a szeretőjét!” Lassan, sétálva elindultak az Aranyhalacska felé. Szótlanul, mert egyikük sem beszélte a másik nyelvét, s egyikük sem tudott valamely közvetítő idegen nyelven. Egyenesen a bárba mentek. Bob talált egy üres asztalt és hellyel kínálta a lányt. Signorina Ade- line nyomban betolta az ajtón hatalmas potro- hát s tokás arcán félig gúnyos, félig diadalmas mosoly csillogott fénylőn, zsírosán. Mosolygott, mint aki tudatában van győzelmének. Ittak és táncoltak. Bob gavallér volt és fize­tett, mint a katonatiszt. A pincér nem győzte hordani az asztalukra az italokat. Signorina Ade- line fényes arca még egyszer megjelent az ajtó­ban. Bólintott és felkapott fejjel elvonult az iro­dájába. Éjfél felé Sárinak már nagyon csillogott a sze­me. Tánc közben pedig szorosan Bobhoz simult, mert lábai olykor meg-megbicsaklottak. Bob erősen magához szorította, majd szájon csókolta. így táncoltak végig egy teljes számot. Csókolózva. Közben a matróz keze be-besiklott a ruhakivágósba ... Sári hagyta, nem ellenkezett. Akkor sem ellenkezett, amikor Bob feltámo­gatta a szobájába, és lefektette a rekamiéra. Vetkőztetni kezdte. Sári láthatóan mór semmivel sem törődött. Nézte homályosuló tekintetével Bobot, ezt a kamaszos égimeszelőt és már na­gyon is rokonszenvesnek találta.

Next

/
Thumbnails
Contents