Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-13 / 190. szám
íSG:". augusztus Ti, WC1ÍS 1VTFGTFT MRPTTJSAO Saját erőből! Az építkezés felé haladva kísérőnk megjegyezte: — Van itt egy ember, Meiszter József. A hétsaázát. az tud még valahogy dolgozni! Valósággal ég a keze alatt a munka. Nem szeretnék a segédmunkása lenni! Kiérünk Tamási szélére, az építkezés színhelyére. Rámutat az épület tetején álló brigádvezetőre, majd köszön és felül kerékpárjára. Az építkezésen látszatra nincs semmi különös. Éppen olyan, mint a többi építkezés. Az állványokon kőművesek sürögnek, asszonyok keverik a habarcsot, néhányan pedig a betongerendákat emelik a tetőre Meiszter József ötvenes korát meghazudtoló fürgeséggel ugrik le a magas állványról. Elénk jön. Szőke, borostás arcán érdeklődés ül. Bemutatkozás után huncutkásan elmosolyodik, majd megkérdezi: — Miért pont erről az építkezésről írnak, amikor a városban sokkal nagyobbakat is láthatnak? Szerény ember a brigádvezető, de az is lehet, nem sejti, hogy ez sokkal érdekesebb, mint a városi építkezések, mert ezek saját erőből készülnek. Talán az országban nincs még egy olyan község, ahol a tanács ilyen gondot fordítana az új lakóépületek létesítésére. Körülbelül 50 fős munkacsapat végzi a munkálatokat, amely „pillanatok” alatt épületeket varázsol elő. A jelenlegi épülő két ház falával szemben öt szemrevaló ikerlakásos ház áll. Az arra haladó emberek mindannyian csodálkozó tekintettel állnak meg előtte. Az épületek modemek, szép fekvé- suek. minden igényt kielégítenek. A községi tanács úgynevezett házi brigádja építette, egy kivételével. Ez tavaly ősszel a Tolna megyei Építőipari Vállalat húzta fel, de a sok munkájuk miatt a többit nem vállalták. Ekkor született a gondolat: Saját erőből is megoldható az építkezés. — Ekkor kerültem ide brigád- vezetőnek, bár nagyon vonakodva jöttem, — meséli Meiszter József. — Én csak olyan helyeken szeretek dolgozni, ahol sokat lehet keresni. Például az elmúlt télen a feleségemmel együtt dolgoztunk egy erdei fakitermelésen, naponta megkerestük a 360—380 forintot. Most is együtt dolgozik a fél család, mert az asszonyon kívül a kisebbik lányom is velünk munkálkodik. Megtaláltam a számításomat, mert havonként megvan a tíz ezres. De a tíz ezres mögött olyan munka áll, amely becsületére válik az egész Meiszter családnak. Nem hiába mondta idejövetelünk előtt a kísérő hivatalsegéd, hogy ég a brigádvezető keze alatt a munka; Erre a legjobb bizonyí- ték a négy lakóház. Márciusban álltak munkához, jelenleg négy ikerlakást készítetteik. Négy hónap alatt tizenhat szoba, nyolc konyha, a megfelelő mellékhelyiségekkel. Meg egy nagy rutinnal rendelkező vállalat részére is dicséretes munka lenne. A brigád tíz tagja serényen, dolgozik. Igaz, napi nyolc óra helyet gyakran tizenegy-tízeinkét órát is dolgoznak, de a határidőket sosem lépik túl. Inkább tíz- tizenöt nappal előbb elkészül egy épület, mint egy nappal később. — Óvatosan emeljétek a betongerendákat, nehogy valami'baj történjen! — kiált fel a fal tetején dolgozó négy embernek. Beszélgetés közben az egyik szeme állandóan a beosztottjain függ. Nem kerüli el figyelmét a legkisebb hiba sem. De a beosztottak is szeretik a mestert, tudják, hogy ha „zavarja” őket, azt csupán munkaszeretetből teszi. Nemcsak a saját zsebére dolgozik, hanem a brigádéra is. — A két segédmunkás fiú, igaz, megkeresi a havi kétezer— kétezer-kétszáz forintot, de úgy veszem észre, hogy többet dolgoznak. Elsején kérek részükre ötven fillér órabérjavítást. Ha nem adnak, akkor megmondom, hogy inkább az enyémből vegyenek el két forintot, és adják oda nekik. Az építkezés megkezdése után 12 nappal már a tetőgerendákat állítják be. —- Mikor kezdtek hozzá az épü- vagy mi a fene, a múltkor me- let felhúzásához? gint Nevjorkbain volt, azon most a nagy vita. — Tizenkét napja. Megy ez, mint a karikacsapás. Amilyen a jóJ dolgozik mindenki vezényszó, olyan a végrehajtás. Augusztus végére minden „hu- Nemcsak a két gyerek, hanem a nyorgatás" nélkül elkészül az épü- többiek is. A mester kislánya a raktáros, de reggel, az anyagki-, adás után, ugyanúgy, mint a töblet. Közben a daruskocsi egymás biek, megfogja a dolog boldogab- után emelgeti fel a fal tetejére a bikvégét és csak akkor teszi le , , ,,, . ., , . ,, a malterkeverot, vagy a taliCSbetangerendakat. Alul a két gye- ka fogantyúját, amikor a nap rek szorgoskodik. Talicskán tég- a dombok mögé kúszik, lát tolnak, izzadt homlokuk iga- — Jobban szeretném, ha a na- zolja, alaposan megdolgoznak a Sybbbik fiam is itt dolgozhatna „„ • , T- í velünk, de hat o sokkal jobban fizetésért. Meiszter József szere- kedveli a volánti _ kesereg. tettel nézegeti őket, szeme végig- Könnyebb dolog, nem mondom, kíséri a csupasz falak között a mint a melegben falazni, de talicskákat, míg csak el nem tűn- azért a pénz sem kutya! nek a saroknál. a Meiszter-család kőműves fa— A két kis zsivány ebédidő milia. Az apa igazi dolgos embe- alatt mindig olyan vitát csap reket nevelt lányaiból és fiaiból, egymással, hogy alig lehet őket Ö is harmincöt évet eltöltött a lecsitítani. Persze, az az FTC, szakmában Még hosszas gondolkodás után sem tudná megmondani, valójában hány házat is épített fel már életében. Sokat, nagyon sokat az egyszer biztos, és ezek között van az ő házuk is. Mógpediglen nem is egy. — Azt szeretném, hogy minden gyereknek legyen otthona. Most már felépítettük a házukat, csaik a mienk befejezése van hátra. Ha ez is kész lesz, már nyugodtak leszünk. Akkor már gyűjtögethetünk autóra, meg hasonló nyalánkságokra. A családi építkezések mellett, az ikerlakások is egyre emelkednek. A jövő hónapban újabb kettőt építenek, majd megkezdik a kétemeletes ház felhúzását is. Saját erőből, gyorsan, a határidők pontos betartásával! Fertői Miklós «— Óvatosan emeljétek a betongerendákat! többieket Meiszter József Figyelmezteti a Mai beszélgetések 4 GVENGE ERESZT ÉS — Ilyen is van. Egyiket éppen a minap zártuk ki a tsz- ből. A másik a közgyűléstől türelmi időt kapott. Megfogadta, hogy a jövőben minden másként lesz. Tegnap este hozzám is eljött, könyörgött, hogy elnök elvtárs, még ez egyszer higgyen. Megmondtam neki, hogy nem rajtam múlik. Rajta. Majd meglátjuk. — Beszélni szeretnék ezzel az emberrel! — Nincs akadálya. Reggel elküldtem, hogy hozza rendbe az istállóudvart. Máris indulhatunk. Fiatalemberről van szó, kimondottan gyenge ereszlés. Különben, majd meglátja. Homlokán sebtapasz, könnyű ráismerni. — Elnök elvtárs, nézze meg ezt a kocsit. Itt. Ez munka? Bújjon a föld alá az a mester, aki így dolgozik. — Csendesebben, János. Ahogyan látom, maga reggel óta nem csinált semmit. Ide küldtem, hogy egyengesse el a lyukakat, és nem csinált semmit. Nem mondom, jól kezdi a javulást. Jött velem ez az elvtárs, beszélgetni akar magával. — Néha egy cigarettát ta Ián én is elszívhatok. — János, az elnök elvtárs nem a cigarettáról beszélt, hanem arról, hogy semmi látszatja a mai munkájának. A hűvösből bújt elő most is. — Engem is megillet a pihenés. Ki kell fújni magamat. Jó, megyek és csinálom. — Várjon ne siessen. A homlokával mi történt? — Beverték. Megmondom én, nem tagadok semmit. — János, édesapja bent járt a tsz-ben és arra kérte a vezetőséget, hogy a maga járandóságát neki mérjék ki, mert ott a két kislány, ruha és élelem nélkül. Maga pedig mindent leereszt a torkán. A kislányokkal nem törődik. — Már mondtam az elnök elvtársnak, hogy megjavulok. Tovább nem csinálom. — Eddig miért csinálta? Most is három napig feléje sem nézett a dolognak. — Fizettem a gyerektartást. Tavaly magamhoz vettem a két kislányt és a két mázsa 10 kiló búzát mégis levonták. — Mert annak az árával a gyerektartásba még visszamenően tartozott. Csak nem azt akarja mondani, hogy a két kislánynak azért nem képes ruhát venni és enni adni, mert tavaly kétszáztíz kiló búza árát lefogták. Maga felnőtt ember, és gyermekeit a nagyszülők tartják el. Nem restellt magát az alsónánaiak előtt? — Miért fogták le a búzát? — Járt. Értse meg, az még a gyerekek anyját illette meg. — Állandóan engem piszkálnak, de azt nem veszik észre, hogy amit oda küldtem, abból a két kislány nem látott semmit. Az asszony élt fel mindent az urával. — Maga nem küldött oda jószántából semmit. Bírói letiltással a tsz küldte. — Akkor fnost miből legyen? — Abból, amit megiszik. — Én csak a borravalókat költőm italra. — Milyen borravalókat? — Amit itt-ott kapok. Foga- tos vagyok és mindig adnak, mert a tsz nem sokat fizet. — Szeret maga dolgozni, János? — Maga szeret dolgozni? — Így János nem sokra megyünk. Mondja, valóban meg akar változni? — Egyszer már megmondtam, de most megyek, mert az elnök elvtárs állandóan piszkál. A másik embert nem látják meg, más embernek mindent szabad. Másnak mindent elnéznek, engem meg piszkálnak. — Tudja János, hogy milyen ismerős ez a szöveg? — Nem tudom. Majd ha maga is itt lenne, akkor maga is megtudná. Viszontlátásra,
