Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-13 / 190. szám
<%■ i TOLNA IVfKGYEI NßPÜJSÄG 1365. augusztus 13. A tanultak hasznosítása E2 i zekben a napokban talán a szokásosnál is többet beszélünk a tanulásról. Közeleg az új oktatási év, és ki új izgalommal mais annak tudatában, hogy az elmúlt tanévet eredményesen fejezte be, készül szeptember 1- re. És ez a készülődés jelenti többek között még azt is, hogy számot vetnek illetékesek arról, vajon azok akik tanulnak, akik iskoláikat befejezték hogyan hasznosítják a mindennapok munkájában tudományukat? A Tanácsi Építőipari Vállalat munkaügyi osztályán szemtanúja voltam, amikor egy kőműves — kiváló szakmunkás. — engedélyt kért a munkaügyi osztálytól, hogy az általános gimnáziumba irat- kozhassék. — Hogyan hasznosítaná a munkában a gimnáziumi tanulmányokat? — kérdezték tőle. Kőművesünk egy ,,Hát majd jobban dolgozom”-maí felelt. — Nem járulunk a gimnáziumi tanulmányaihoz. Ellenben javasoljuk, iratkozzék be az építőipari technikumba. Ez is érettségit ad, sőt ami lényeges technikusi oklevelet, az építőipari szakmában az Iskola elvégzése után technikusi állást tölthet be .. . — Hosszas rábeszélés, magyarázás kellett, mire a dolgozó úgy döntött. hogy az építőipari technikumban kezd tanulni... És a napokban, amikor találkoztam a technikumba iratkozott kőművessel, már boldogan újságolta: — Sikerült a felvételi, nem is olyan nehéz. Igen, minden tanulásnak megvan a maga szépsége. A megismerés, az egyre bővülő látókör, azután újabb dolgok megismerésére ösztönzi azt, aki egyszer beül az iskola padjaiba.. „„ És hogyan hasznosítják a tanultakat? A Tolnai Selyemfonógyárban beszélgettem erről munkásnőkkel. Az egyik fonónő mondta: Nem tudok többet és jobbat fonni a *TTTTTTTTTTTTT**TtYTTTTTTTT*I Pintér István: selyemből, amióta a nyolcadikat is elvégeztem. De jobb érzés a fonógép mellé ülni. Nem is tudom megmondani miért? Talán mert a gyerekek annyit, tanulnak? És a selyemgyár vezetője ezt mondja: — Amióta az üzemi iskola eredményesen működik és egyre többen szerzik meg az általános iskola nyolcadik, befejező osztályáról a bizonyítványt, érezhetően többet törődnek a munkásnők a gyári gondokkal. Talán személy szerint egy embernél sem mérhető le a munkán az iskola elvégzése, de egy-egy műhelynél már tapasztaljuk. A dombóvári vasúton, ahol nagy gond a munkások tanulásához időt biztosítani — a személyzet kétharmad része vonatokkal utazik, — a vezetők a „legfondorlatosabb” módokat is megkeresik, hogy- minél több dolgozó iratkoz- hassék gimnáziumba. Sok összetevője van a gyór^ bán dolgozó „gyári műveltségének is”. A Bonyhádi Cipőgyárban Dofoler igazgató elvtárs, a Tolnai Textilgyáriján a szakszervezeti titkár, dicsekedett azzal, hogy az idén félszáznál több munkás tett szakmunkás- vizsgát. Ez pedig már mérhető a termelésben, de a munkás pénztárcáján is. Azonkívül ez a kettős hatáis egy harmadikat is szül: ösztönöz arra, hogy mások is tanuljanak, hogy jobb munkát végezve eredményesebb legyen a gyári termelés, növekedjék ennek nyomán a munkás fizetése... És tegyük még hozzá: a szakmunkásvizsgát tett szövőnő magasabb órabért kap, mint a nem szakmunkás társa, bár azonos anyagot sző mindkettő. Egy hónap sem telik el. a gyárakból műszak után iskolapadba igyekszik majd több ezer ember Tolna megyében is. Most a vakáció idején a munkaügyi osztályok, a termelést irányító műszakiak már szervezik a munkát, hogy aki vállalja a nem kis áldozattal járó tanulást, jó eredménnyel végezhessen ... — Pí — Bogyiszlói Bogyiszlói NEW YORKBAN keletről a nagy Duna, nyugatról pedig a holt Duna-ág övezi. Mindehhez jön félkör alakban a gemenci erdőség, így aztán az sem véletlen, hogy Bogyiszlói mindig Tolna megye legeldugottabb községeként emlegették még a megyeszékhely, Szekszárd közelsége ellenére is. Külön, világ alakult ki ebben a faluban. Földrajzilag úgy tűnik, mintha a Sárköz része lenne, de közben itt egészen más szokás, életforma alakult ki. Szekszárd város és a két jelentős üzemmel rendelkező, ezenkívül főként építőmunkás és hajósnép lakta Tolna közelségéből arra lehetne következtetni, hogy elvárosiaso- dott a falu. De ez sem felel meg a valóságnak. Bogyiszlói inkább a vidékies elmaradottság jellemezte. A bőven termő földjei azt sejtetik, hogy a gazdálkodás kultúrája itt sokkal nagyobb fokot ért el, mint bárhol másutt a megyében. Viszont ez a következtetés sántít. Bogyiszló semmiképpen sem illeszkedett bele a környéken kialakult viszonylag egységes kultúrákba. Még ma is magán viseli e különállóság je- gveit. annak ellenére, hogy megtalálható benne az új vonások egész sora. Sőt. ma már inkább ezek az új vonások az érdekesek, mert mellettük a,régiek eltörpülnek. 1956-ban a jeges ár szinte teljesen elsöpörte a falut. Akkor az árvíz hírére a lakosság egy része fejvesztetten rA-nekült, semmivel sem törődve. Sokan azt mondták, hogy ennek a vidéknek még csak a környékére sem jönnek. Akadt viszont, aki még akkor sem volt hajlandó elhagyni a falut, amikor már muszáj volt, inkább fára mászott, padlásra bújt. Egyesek így nyakaskodtak: Inkább pusztuljak itt a tehenemmel együtt, de a falumat akkor sem hagyom el!” Igaz, nagy volt a veszély, mégis a bogyiszlóiak cselekedeteit mintha nem a józan ész irányította volna, hanem valami vak ösztön; ’ Mindez most már nem is volna nagyon érdekes, mert azóta régen í újjáépült a falu, eltelt csaknem ~ egy évtized, de mégsem érdemtelen elmondani, mert nemrégiben ismét árvízveszélybe került a falu. Az 56-os veszély, pusztulás után most azt hitte volna az ember, hogy a veszély első hírére útrakel a falu és csak valahol a biztonságos dombokon állapodik majd meg. Ha akkor nagy volt a «félelem, most még nagyobb les?, az embereik egymást törik-zúzzák majd menekülés közben, már akkor, amikor valahol felbukkan egy kis talajvíz. Nem törődnek majd azzal sem az emberek, hogy időközben sokmilliós költséggel új töltések épültek, mert nem hisznek semmiben, senkinek, csak a veszélyt látják. A tanácselnök, faabó^Gyua párttitkár, Diófási János a közelmúlt veszélyére visszaemlékezve egybehangzóan erősíti: — Mindenki végezte napi teendőit, mintha mi sem történt volna. Mintha mi sem történt volna... Pedig történt, méghozzá nem is kevés. Az, hogy az emberek már gondolkodnak, tovább látnak az orruknál, így képesek voltak felfogni azt is, hogy a veszély ugyan nagy, a Duna vízszintje már ott van, ahol 56-ban, vagy feljebb, de fejveszett rohangálásnak, kapkodásnak, kétségbeesésnek nincs helye. A töltés erős, biztonságos, de ha átszakadna — mert ezzel is kell számolni — akkor is többre mennek higgadtsággal, megfontolással, mint jajveszékeléssel. Pedig ezúttal is jelentkeztek a falu „vészmadarai”, kétségbeesésükben eltúlozták a veszélyt, próbálták megfélemlíteni a falut, de ezeknek senki sem ült fel- A józan ész diadalmaskodott a félelmen. Ha valami változott Bogyisz- lón, az mindenekelőtt magukban az emberekben játszódott le, emellett eltörpül még a község külsejének a megváltozása is, pedig az sem lebecsülendő. Amikor az ötvenhatos árvíz után hozzáláttak a falu helyreállításához, szóba került egy új művelődési otthon építése is, mert a régi elavult volt, és különben is összedőlt. Ma már le sem lehet írni, hogy micsoda ellenkezést váltott ki. Talán ahhoz lehetne hasonlítani, hogy valamikor így ellenezték egyes helyeken a begyöpösödött gondolkodású honatyák a gőzmozdonyok, a vasút terjedését. Tücsköt-békát mondtak azokra, akiknek az agyában megszületett a művelődési otthon, mondván „ezt a pénzt inkább fordítanák valami okosabbra.” A modem művelődési otthon végül mégis elkészült, a tiltakozás ellenére is. Közben az a meglepő eset következett be, hogy még egy évtized sem telt el, de az új otthon ma már nemhogy népszerűtlen lenne, hanem kinőtte a falu. i7 pmliprpk akik azel$tt i\L clllUcl lii) megelégedtek egy kocsmai bicskázással, az asz- szonyok, akik nem vágytak többre, mint, hogy megtudják, ki mikor, kihez megy férjhez, hihetetlenül rövid idő alatt ideszoktak. A művelődési otthon rövid működése alatt színhelye volt sport- rendezvényeknek, író—olvasó- találkozónak, politikai eseményeknek, baráti találkozónak, de inkább kicsi volt, mint elég. És nem is csak a fiatalság otthona. Néhány éve egy sportélménybe- számolón annyi nagymama és idős parasztember foglalt helyet a nézőtéren, hogy a fiatalabbaknak csak állóhely jutott. De a nagymamák, parasztemberek ott voltak akikor is, amikor a mai modem költők érkezését jelezték, vagy amikor magyar—bolgár baráti találkozóit hirdettek. — Nálunk nem különösebb gond egy rendezvényre tömeget biztosítani — mondja a párttitkár. Ma már ott tartanak, hogy a filmvetítések részére külön épületet kell biztosítani — a munkálatok már javában folynak is, hogy egy kicsit mentesítsék a művelődési otthont. Vagy a régi, maradi szokások... Nemrégiben, jvakkor zsebre tett egy kanalat, hogy ott legyen mivel ennie, majd étkezés után azonmód zsírosán visszadugta, hogy el ne vesz- szen. A borospohár ismeretlen volt az asztalon, tizen-huszan ittak egy üvegből, az egészséges éppúgy, mint a beteg, a gyermek éppúgy, mint a felnőtt. A kis lakóépületbe összezsúfolódott a fél falu, mert itt tartották a lakodalmat, legjobb esetben sátorban, ami viszont beázott ha esett az eső, vagy betegre fáztak benne a kihevült táncosok. Ma, aki lakodalmat tart, kibéreli a művelődési otthont, ott tisztességesen terítenek, a régi szokások rossz oldala tehát kezd feledésbe merülni. Ugyanakkor tovább élnek azok, amelyekben nem lehet mai szemmel sem kivetni valót találni. De beszélhetnénk arról is, hogy talán egy községből sem tanulnak annyian — fiatalok nappali tago^ zaton, felnőttek levelezőn — mint Bogyiszlón. Aztán szóba jöhetne sok egyéb is, ami ugyancsak azit mutatja, hogy Bogyiszló nem a világitól elzárt sziget többé Boda Ferenc — 64 — Mrs. Brownnak kijelentettem, hogy az egész csupán rossz tréfa, de ő erre dühödten kifakadt, hogy most már aztán tényleg takarodjak, mert ráadásul rágalmazom az FBI-t, amely Amerika szabadságának, demokráciájának és biztonsagának védelmezője. Ha nem is olvassa az újságban, hogy én vörös ügynök vagyok, akkor is rájön, hiszen ki más rágalmazná a derék amerikaiakat, ha nem egy odaátról belopakodott megátalkodott ? Bármilyen furcsán hangzik is, örültek, hogy Mrs. Brown ennyire bízik az FBI-ban, és eny- nyire tiszteletben tartja intézkedéseit. Ha már Ruthtal nem maradhattam kettesben, szerettem volna mielőbb egyedül lenni. Untam az ostoba huzavonát. Felvilágosítottam Mrs. Brownt, hogy én eredetileg sem akartam ezen az éjszakán szégyent hozni a házára, azzal, hogy ott alszom, hanem másutt, kellemesebb körülmények között szerettem volna kivárni a reggelt, de az FBI mélyen tisztelt tisztviselőinek kifejezett óhaja, hogy idejöjjek és reggelig ki se mozduljak. A háziasszony olyan fegyelmezetten vette tudomásul ezt az illetékesektől érkezett parancsot, mint egy német katonaló. Jó éjszakát ugyan nem kívánt, de könnyű szívvel elviseltem hogy köszönés nélkül távozott. A szobámba vonultam. Gondosan meggyőződhettem róla, hogy a néhány helyi háborún, a rakétaki- sérleteken és a repülőszerencsétlenségeken, a rablógyilkosságokon és a világhírességek válásain kívül semmi néven nevezendő nem tör— 65 — ténik a világon. Es végül is kedvenc rovatomnál, a „Levelesládá”-nál kötöttem ki. Azért szerettem ezt a rovatot, mert a szerkesztőség tiszteletre méltó bőkezűséggel válogatta össze az olvasók leveleit. Mindenféle nagyszerű dolgokról lehetett itt olvasni. Egy vénlány például macskája halála alkalmából megemlékezett a hű állatról és kifejtette, hogy egy férfi soha nem lehet olyan állhatatos, mint egy ilyen kandúr. Más valaki meg azt javasolta a Fehér Háznak, hogy indítsák meg a háborút a Szovjetunió ellen, mert minden egyes nap késlekedés azt jelenti, hogy odaát gyerekek születnek, és több lesz a katonájuk... De aztán mire bukkantam. „Lapjuk tegnapi számában helyt adtak egy bizonyos Csánkó András nevű egyén hazugságainak, aki magát a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre vezérelnökének, a régi magyar hadsereg vezérezredesének és az emigráns magyar kormány fejének nevezi. Én, aki az emigrációba kényszerült, valóban nemzeti érzelmű és hazafias magyarság jogfolytonosságon alapuló és egyszersmind demokratikusan megválasztott feje vagyok, mint a Magyar Fel- szabadulási Egyetemes Alap ügyvezető elnöke, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy Csánkó András teljesen jogtalanul nevezi magát vezérezredesnek és a magyar kormány fejének. Mint a régi magyar hadsereg altábornagya és egyszersmind a legfőbb hadúr, Horthy Miklós kormányzó bizalmasa, tudomással bírok arról, hogy a legfőbb hadúr 1944. szeptember 29-én — 66 — szolgálaton kívüli állományba helyezte Csánkó Andrást. Horthy Miklós kormányzó úr azért kényszerült erre az elhatározásra, mert Csánkó András hadteste — éppen parancsnokának katonai analfabétizmusa folytán —, megsemmisítő vereséget szenvedett. A magyar hadsereg tiszti kódexének 138. paragrafusa pedig kimondja, hogy mindazok a tiszti személyek, akiket a legfőbb hadúri jogokat gyakorló kormányzó úr őfőméltósága szolgálaton kívüli állományba helyezett, rangjukat ugyan megtarthatják, de csak „szolgálaton kívüli” megjelöléssel használhatják. Ebből viszont az következik, hogy Csánkó András jogtalanul nevezi magát vezérezredesnek, mivel csak a szolgálaton kívüli vezérezredes címre tarthat igényt. Ami pedig azt az állítását illeti, hogy ő a nemzeti érzelmű magyarság törvényesnek tekintendő kormányának feje, meg kell mondanom, hogy ilyen szemenszedett hazugságot még nem hallottam. Az azóta elhunyt vitéz Bagóffy vezérőrnagy, a kormányzói kabinetiroda volt beosztottja és dr. Csuthy orvos-vezérőrnagy, a kormányzói kabinetiroda volt egészségügyi szolgálatvezetője tiszti becsületszavukra kijelentették, hogy a kormányzó úr őfőméltósága jelenlétükben a jövőre vonatkozólag engem bízott meg az országlással és a miniszterelnöki teendők ellátásával. És kijelenthetem, hogy az általam létrehozott Magyar Felszabadító Egyetemes Alap is engem — mint elnököt — bízott meg ennek a jogfolytonosság alapján amúgy is rám háruló tisztnek a betöltésével.
