Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-07 / 185. szám

6 VOLNA MRGTFT WfPtJSAG »53. sttgvsítu* 1­S’P'D’il’T ÍGV KEZDŐDÖTT... Utoljára 1908-ban játszottak idegenek nélkül az olasz csapatok — Mekkora kárt okoztak az idegenek az olasz labdarúgásnak ? — Meddig lehet korlátozni a labdarúgó-behozatalt ? Kevesebb a takargatnivaló Akad-e olyan olasz szurkoló, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor az olasz csapatban csak szü­letett olaszok játszottak? Kétségtelen, hogy vannak ilyenek, de bizonyára kevesen, mert azóta majdnem hatvan év múlt el, A fiatalabbaknak egyszerűen nem adódott meg az az alkalom, hogy valamelyik kedvenc csapatukat ide­genek nélkül lássák a pályán. A kül­földi, az ..oriundi” — ahogy az ola­szok hívják a labdarúgás vándorait, — nélkülözhetetlen része csaknem minden jobb olasz csapatnak. Az oiaszok tehát, bármelyik nagyobb stadionba váltának is jegyet, min­dig „nemzetközi mérkőzést” láthat­nak. Volt idő, amikor több idegen ját­szott egy-egy olasz csapatban, mint hazai. Ez sokaknak nem tetszett. Az olasz labdarúgó-szövetségben sem nézték jó szemmel az idegenek ára­datát. De egy a szövetség és egészen más az olasz klub. Az érdekek nem közösek. Ami tet­szik a szövetségnek, az káros a kli*- bokra nézve és fordítva. Ezért tart már évtizedek óta a nagy vita. A labdarúgó-behozatal ellen az el­ső komolyabb intézkedést 1946-ban foganatosították. Az új versenysza­bályzat 41. bekezdésében olvashatjuk: Egy csapat sem alkalmazhat öt idegen játékosnál többet, ezek közül pedig csak kettő lehet nem olasz származású. Közvetlenül a háború után ugyan­is megkezdődött a dél-amerikaiak in­váziója az Appenini-félszigetre — eze­ket azonban olasz származásúnak te­kintették. noha szinte kivétel nélkül spanyolok, vagy portugálok voltak. Ilyen játékost akár ötöt is alkalmaz­hatott egy-egy olasz klub 1946 után. a nem olasz származásúak közül pe­dig csak kettőt. Idegenlégió Az olasz labdarúgóknak sosem volt mindegy, hogy Játszanak-e az ide- nek, vagy sem. Saját érdekeiket lát­ták veszélyben, ezért elejétől topva méltatlankodtak a jövevényeké ellen. Idegenlégiósoknak nevezték el őket, bérenceknek, földönfutóknak. Eleinte volt Is még sikerük, de a professzionizmus egyre erősebb elter­jedésével háttérbe szorultak. Az ide­genek szervezkedni kezdtek, csopor­tokat alakítottak. Ennek a szervezkedésüknek köszön­hetik. hogy az 1946-ban hozott és ak­A ToLna megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetők Testületé az idei évben is megrendezi — a már hagyományossá vált — nyári továbbképző táborozást, melyet a Tolna megyei Tanács siófoki üdü­lőjében rendez a JT. A korláto­zott létszám, illetve hely miatt csak azok a játékvezetők jöhet­SZOMBAT Tenisz: Szekszárdon, a városi TS rendezésében megkezdődik Szekszárd város 1965. évi női és férfi egyéni bajnoksága. VASÁRNAP Tenisz: Reggel 8 órától foly­tatódik a szekszárdi sporttele­pen Szekszárd város 1965. évi női és férfi egyéni bajnoksága. Röplabda: Cikón délelőtt 10 órakor MNK-mérkőzés. A cikói csapat ellenfele Szeged csapata lesz. Labdarúgás, megyebajnokság: Tolna—Máza-Szászvár 17.00 óra. Vezeti: Kleiber. Bátaszék—Bo- gyiszló 17.00. V.: Majoros. Si­montornya—Bonyhád 17.00. V.: Bessenyei. Fornád—Fadd 17.00. V.: Horváth. Kisdorog—Sz. Hon­véd 17.00. V.: Schnierer, Duna- földvár—Paks 17.00. V.: Magyar. Cikó—Tamási 17.00. V.: Pethő. Szekszárdi Petőfi—Szekszárdi Gépjavító 17.30. V.: Váradi. kor meg szigorú rendelkezéseknek tekintett határozatok 1947-ben, tehát mindössze egy év után, érvényüket vesztették. Az olasz csapatok Ismét vásárol­hattak külföldieket. Hivatalosan két nem olasz helyett hármat is szere­peltethettek egy-egy csapatban, s ha valamelyik csapat több jó külföldihez lutott, néhánynak megadták az olasz állampolgárságot. Az európaiak jobbak Nem minden dél-amerikai vált be az olasz csapatokban. S egy-egy ilyen játékosnak az elhozatala is sokba ke­rült, különösen ha családjával együtt indult a hosszú útra. A dél-amerikaiaknak ezenkívül jó szerződéseik voltak, s azokat ritkán lehetett a játékosok kárára felbonta­ni. Sokkal könnyebben boldogultak az olasz klubok az európaiakkal, kü­lönösen az emigránsokkal. Addig ját­szatták őket, amíg értek valamit, az­után pedig minden kártérítés nélkül elcsapták őket. Az utóbbiak között igen sok kivételes tehetségű játékos volt, mint például Zsengellér, Árpás Kincses, SárosJ in. Ezekre még ma is büszkék azok az olasz klubok, amelyekben közvetle­nül a háború után játszottak. Az egyetlen klub. amelv még ezután I« bátran vásárolta a dél-amerikaia­kat a génual Sampdoria volt. I.oren- zo és Jósé Curti lsen nagy sikerrel játszott a Sampdoriában. A szélrózsa minden irányából 1947 után az olasz klubok kanul nvltva voltak minden európai Játé­kos előtt. Adeok volt például az eiső angol, aki a háború után olasz csa­patban játszott. Az ő esete azonban sokban külön­bözik a többiekétől. Adeok Olaszor­szágban teljesített szolgálatot, mint a szövetségi hadsereg katonája. S mi­kor leszerelt, hallani sem akart ar­ról, hógy visszautazzon hazájába. Ott­maradt Olaszországban és mivel Jó labdarúgó volt, nem kellett sokáig „munkára” várnia. nek számításba a továbbképzé­sen, akik működnek. A táborozás költségeit a megyei labdarúgó szövetség Játékvezető Testületé fedezi a játékvezetők .által befize­tett tagsági díjból. A labdarúgó játékvezetők jelentkezését augusz­tus 14-ig fogadja el a JT. Megyei B-csoport; (a keleti cso­port azonos helyezettjei a nyu­gati csoport azonos helyezett­jeit fogadják). Tengelic—Hőgyész 17.00: V.: Haracsi, Dunaszent­györgy—Gyönk 17.00. V.: Csor­dás. Nagydorog—Szakcs 17.00. V.: Gabi, Sióagárd—Győré 17.00. V:. Ranga. Kanacs—Iregszemcse (Pakson) 17.00. V.: Szinger. Decs —Szakály 17.00. V.: Hopp. Szed­res—Zomba 17.00. V.: Burányi. Gerjen-r-Tevel 17.00. V.: Lend- vai. Az öcsény—Dalmand mér­kőzés elháríthatatlan akadály miatt elmarad. Barátságos mérkőzés: Szek­szárdi Dózsa—Budapesti Tűzol­tók Szekszárdon, a Dózsa-pályán 10,30 órakor. Ökölvívás: 16,30 órai kezdettel Dunaföldvárott, a Kossuth Mű­velődési Otthon nagytermében Dunaföldvári Vörös Lobogó— Máza-Szászvári Bányász barát­ságos mérkőzés. Az olaszok érdeklődni kezdtek a francia labdarúgók iránt is, de az első játékos, akit ott vásároltak, nem francia volt, hanem a Magyarorszag- ról oda kikerült Nyers. Vele igen Jól jártak, mert évekig ő volt az egyik legjobb Idegen Olaszországban. Ionnak a skandinávok A svéd labdarúgók londoni olimpiai nagy sikere az olasz klub elnökök fi­gyelmét a skandináv * Hámok felé fordította. Elkezdődött a hajsza a fcvéd labdarúgók után. Ha olimpiai aranyérmet nyertek, akkor aranyat érnek. De a dánok sem voltak kivételek mert éppen Dánia válogatottja volt az amelytől az azzurik válogatottja kikapott és ki­esett a további küzdelemből. A skandinávok inváziójával új fe­jezet kezdődött az olasz labdarúgás­ban. Az elsők között Gunnar Nor- dahl és Bertil testvére telepedett le Olaszországban, őket igen sokan kö­vették. Ma is játszanak skandiná­vok az olasz csapatokban. Az idegenek közül velük volt a leg­kevesebb baj. Szinte kivétel nélkül kitűnő játékosok, az olasz csapatok erősségei. De az elégedetlenség az olasz szur­kolók körében mégis nőttön nőtt. Változnak a szabályok 1949-ben ismét meg kellett változ­tatni a szabályokat. Ki is mondták, hogy az elaőMvás csapatok csak két- két idegen játékost szerepeltetnél:, a második ligások pedik csak egyet- egyet. De a korlátozás csak az újonnan be­hozott játékosokra vonatkozott. Azok­ra, akik már játszottak az olasz csa­patokban, nem vonatkoztatták a sza­bályokat. mert azokat már meghono­sodott olaszoknak tekintették, termé­szetesen a klubvezetők, akik csak ilyen formában értek el sikert. Telt a klubpénztár, csapatuk jó helyezést ért el a bajnokságban. Az olasz válogatott azonban egyre többször vallott kudarcot. A kétsze­res világbajnokra (1934-ben és 1938- ban nyert világbajnokságot az olasz labdarúgó-válogatott) szinte rá sem lehetett ismerni. Ez növelte a ..tifosik” (olasz szur­kolók) elégedetlenségét. A külföldiek elfoglalták az olaszok helyét a leg­jobb csapatokban, az olaszok nem tudtak érvényesülni, az olasz váloga­tott — abba természetesen csak ola­szok jelölhetők — pedig még ma sem tudja megtalálni az őt megillető he­lyét. A vita még ma is folyik. A szur­kolók ellenzik az idegenek szerepel­tetését, a szövetség azonban még ma sem meri kimondani a teljes tilal­mat. Az idén már egyre korlátozták az idegen játékosok számát, de úgy látszik, ez sem megoldás. Dombóvári kispályás labdarúgó-bajnokság állása 1. Fűtőház 4 3 1 — 23:5 7 2. Vegyesipari 3 3 — — 10:5 6 3. Rendőrség 3 2 — 1 13:5 4 4. Erzsébet út 4 1 2 1 U:7 4 5. FMS2 4 2 —­2 18:18 4 6. Faipari 4 1 — 3 1:11 2 7. Vasipari 2 — — 2 5:15 — 8. Halgazdaság 2 — — 2 0:17 — 9. Fémtömeg kizárva Rövidesen megjelenik: A labdarúgás szabálykönyve A „Medicina” kiadásában még ebben az évben megjelenik a lab­darúgás szabálykönyve, mely tar­talmazza a jelenleg érvényben levő valamennyi játékszabályt. Ezenkívül az országos JT szabály- magyarázatai is teljes terjedelem­ben megtalálhatók a műben. így minden játékvezető részére nél­külözhetetlen lesz. Akik még ed­dig nem rendelték meg a köny­vet, igényüket bejelenthetik a Tolna megyei Labdarúgó Szövet­ség Játékvezetők Testületénél, ahol a megrendelést továbbítják a Medicina könyvkiadónak. A könyv ára előreláthatólag 8—10 forint lesz. Ha megfigyeljük a két képet, mindkettő előterében egy lakó­épület kerítése, illetve kapuja látható. Mindkét kép Szekszár­don készült. Az most nem fon­tos, hogy kinek a tulajdona ez, a lényeg az, hogy ugyanezeket a témákat megörökíthettük volna a város bármely pontján, mert mindegyik típusból található mindenfelé, bár az is igaz, hogy az utóbbi időben területileg kezd különválni e kettő. A régi vá­rosnegyedekben jobbára a ma­gas kőkerítések dominálnak, az újabb építésű részeken pedig a rácsos kerítések. Sőt, az is igaz, hogy az utóbbi időben már egy­re kevesebb magas kőkerítést építenek. A magas kőkerítések régeb­biek, és nem kétséges, a régi vi­lágot, a régi gondolkodásmódot tükrözik. Valahogyan kialakult egy olyan közfelfogás: a kapu, a ke­rítés a jómód fokmérője. így történt aztán, hogy egyesek vár­falnak is beillő kerítéseket emeltek, a kapu pedig beillett volna várkapunak, mert mind­ez szem előtt van, ott, ahol a legtöbben járnak, mindezt nem lehet nem észrevenni, tehát min­den járókelő tudja majd, hogy itt jómódú ember lakik. Mivel az embereket ösztökélte egy ver­A Tolna megyei Mezőgazda­sági Gépjavító Vállalat férfi segéd­munkásokat felvesz Jelentkezés a vállalat telep­helyén : Szekszárd, Keselyű­st út. (193) sengésféle, mindenki igyekezett túltenni a másikon, és a hang­súly többnyire nem is annyira a lakóépületen volt, hanem a ke­rítésen. A lakóépületnek legfel­jebb az utca felőli oldalával, te­hát a szem előtt lévő részével tö­rődtek. Ebből a „kivagyiságból”, sokszor az értelmet is mellőző versengésből jöttek létre az olyan torzszülöttek is, mint amit még napjainkban is meg­figyelhetünk városszerte: ala­csony, régi, elavult ház, de mel­lette akkora és olyan költséges kőkerítés, hogy abból csaknem kitelne egy modem lakóépület. Az új épületekhez már nagyon ritkán építenek ilyen régi típusú kerítést, mert a mai ember fel­fogása, életmódja egészen más. Nem a kerítéssel hivalkodik, ha­nem mindenekelőtt a lakóépület­tel, a mindennapos otthonával törődik. Nem a látszatra ad, ha­nem a lényegre. A rácskerítésen át belátnak a portára. De miért ne látnának be? A portán virá­goskert, kis konyhakert, gyümöl­csös kellemes képié tárul a szem elé, ezt miért kellene rejtegetni? Szerencsére, egyre kevesebb takargatnivalója van a városnak. Szöveg: Boda Ferenc Foto: Bakó Jenő MA 120-as » • u tr ontoio­berendezés eladó, vagy hitel­átvállalással átadó. Vörös Csillag Tsz. Koctola (22) __ T ovábbképzés a labdarúgó-játékvezetőknek Szombat — vasárnapi sportműsor

Next

/
Thumbnails
Contents