Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-07 / 185. szám

1965. augusztus 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A kistelepülések gondjairól Beszélgetés a tamási járási tanács vb-titkárával Dr. Szaiff István elvtárssal, a tamási járási tanács vb -titkárá­val a kistelepülések lakóinak gondjairól, problémáiról beszél­gettünk. Közreműködőként jelen volt Moharos Henrik, a művelő­dési osztály főelőadója és Hor­váth József községfejlesztésd fő­előadó. Az áruellátás, az oktatás, a művelődés, a kommunális be­ruházások tekintetében a kiste­lepülések, a puszták, a kevés lelket számláló községek lakói ugyanazt igénylik — joggal — amit a helyzeti előnnyel ren­delkező nagyobb községek -min­den további nélkül biztosíthat­nak. Történnek-e intézkedések, Szaiff elvtárs annak érdekében, hogy a kistelepülések lakóinak hátrányosabb helyzete javuljon? — Válaszolok a kérdésre, de előbb elmondok néhány szorosan idetartozó érdekességet. Tulajdon­képpen a bonyhádi járás hely­zete a mi járásunkhoz képest mostohább. A bonyhádi járásban több a kis lélekszámú település. Ez persze nem azt jelenti, hogy nálunk az ezzel kapcsolatos kér­dések a látóhatáron kívül ma­radnak. Nem. El szeretném mon­dani, hogy a kis községek állan­dóan zsugorodnak. A lakosság számát tekintve, fogynak. Ezt mutatja ki az utóbbi időben mindegyik népszámlálás. — Itt részben arról van szó, hogy a kis községekben a lakos­ság sok szempontból hátrányo­sabb helyzetben van, mint a na­gyobb községekben, vagy éppen a városokban. Amikor tehát e problémákról beszélünk, vagy különféle intézkedéseket hozunk, akkor arra is gondolunk, hogy közvetett módom, a mezőgazda­ság számára elengedhetetlenül szükséges munkaerőt azért mara­dásra bírjuk. Ilyen meggondo­lásból épült fel például Belecs- kán a művelődési ház. Sajnos olyan áron, hogy elmaradt a jár- dásítást. Belecska szintén kis köz­ség és szabályosan úgy „izzadta ki” a művelődési házat. Száraz- don a községfejlesztésből viszont a járdára költöttek, de másra vi­szont már nem jut. Szóval a be­ruházások tekintetében nem köny- nyű ezeknek a településeknek a helyzete. Több éves községfej­lesztési összegre van szükség ah­hoz, hogy nagyobb létesítményt tető alá hozhassanak. De törpe­vízműre például még így sem fut­ja. — Az áruellátás tekintetében az a helyzet, hogy például Szá- razdon, vagy Szakadátan vasáru­boltot, konfekcióboltot létesíteni lehetetlenség. Azt azonban mégis biztosítani kell, hogy a kellő vá­laszték meglegyen, s lehetőleg a megfelelő üzlethelyiség a lakó­helyhez közel legyem. Ilyen meg­gondolások alapján alakultak ki a választékot és az áruellátást is javítandó úgynevezett járási kis­központok. Ilyen Tamási, Simon- tomya, Pincehely, Gyönk, 1 reg­szemcse. A kis lélekszámú tele­pülések lakói, mondjuk a szá­razd lak, vagy a szakadátiak a hozzájuk közel eső Gyönkön az üzletekben bő választékot talál­nak, akár ruháról, vasáruról, kultúrcikkekről, vagy bármilyen más természetű szükségletek ki­elégítéséről van szó az áruellátás tekintetében. A járási vezetés ar­ra nagy figyelmet fordít, hogy az előbb említett kisközpontok a hatósugarukba tartozó települé­sek lakóinak az igényeit kielé­gíthessék. — Egészségügyi vonatkozásban annyit, hogy az orvosi körzetek adottak. Arra törekszünk, hogy e téren semmiképpen ne kerülje­nek hátrányba a puszták és a kisközségek lakói. Az oktatással kapcsolatban elmondanám, hogy a pusztákon a kisközségekben élő felsőtagozatos általános isko­lás diákok többsége tanulmányait már nem helyben folytatja, ha­nem a legközelebbi jobban fel­szerelt, tanerővel is jobban ellá­tott nagyobb községben. Ez kü­lönben nem új dolog. A szövetkezeti gazdák kifo­gásolják, hogy a művelődési autó Időnként nem jut el ren­deltetési helyére. Hallani azt Is, hogy sokba kerül a bejáró gyerekek utazási költsége. A járási vezetésnek e kérdésekről ml a véleménye? — Ezek valóban létező gon­dok. Szárazdot például szerettük volna bekorze*esiteni Be'ecskára. Kz azt jelmiené, hogy Szárazdiól átjárnának a felsőtagozatos gye­rekek Belecskára és ott fejeznék be a nyolc osztályt. Menne is a dolog, de -jókba kerül az utazási költség. Ha egy gyerekről van szó, akkor azt a család elbírja. De három, vagy négy gyerek ese­tében elég nagy tehertétel. Mon­dok mást: Gyönkön a diákottlvw jórészt azért létesült, hogy a pusztákon lakó gyerekek ott nyer­jenek egész héten elhelyezést és kellő színvonalon végezhessék el a nyolc osztályt. A diákotthon benépesítésével azonban meg­akadtunk, szántén pénzügyi okok miatt. Az alsópéli szülőktől pél­dául nem lehet megkívánni, hogy havonta nagy összegeket útikölt­ségre fizessenek ki. Lenne meg­oldás, A szóban forgó esetben a Közlekedés- és Poataügyi Miniszr tériumnak lehetővé kellene ten­nie, hogy az általános iskolás ko­rú gyerekek ugyanolyan utazási kedvezményt elvezzenek, mint mondjuk az ipari tanulók. Csak egy olyan szabályzatot kellene módosítani, amelyet régebben ké­szítettek, akkor amikor még nem gondolhattak arra, hogy a pusz­tákon, a kis községekben élő ál­talános iskolás gyerekek egy ré­sze éppen a színvonal érdekében majd utazni kényszerül heten­ként egyszer, vagy esetleg min­dennap. Ebben az ügyben egyéb­ként e héten utaztunk Buda­pestre, hogy támogatást és hozzá­járulást kérjünk. — A művelődési autóról. Van és mégsincs. Inkább nincs, mint van. Télen, ősszel és tavasszal az utak állapota miatt ez a mű­velődési autó képtelen eljutni rendeltetési helyére. Főleg a sár akadályozza meg ebben, mert ahova mennie kell, ott az oda­vezető utak rosszak. Ez azért is nagy baj, mert a művelődési autó közkedvelt és igen népszerű. Mi lenne a megoldás’ A négy kerék meghajtású terepjáró ko­csi üzembe állítása a mostani két kerék meghajtású helyett. így nem fordulna elő, hogy várják a művelődési auiót, aztán nem jön — fejezte be nyilatkozatát dr. Szaiff István, a Tamási járási Tanács vb-titkára. SZ. P Augusztus közepén fejeződik be a mezőgazdasági tanulók szerződtetése Augusztus 15-tel befejeződik a leiTnaLoazövetkezetekbon a mező- gazdasági tanulók szerződtetése Az idén eddig 190 fiatal kötött szerződést valamelyik mezőgazda- sági termelőszövetkezettel. Mar­gittal Sándor szakoktatási fel­ügyelő elmondotta, hogy különö­sen nagy volt az érdeklődés a gé­pészeti szakmák irán;. Nagyon kevesen jelentkeztem viszont az állattenyésztésbe tanulónak. A termelőszövetkezetek 31 fiatal ta-; nulót alkalmazhatnának szarvas-' marha-tenyésztő szakmunkásként, ám erre a pályára mindössze ti- zenketten jelentkeztek. Sertéste­nyésztőnek pedig csupán négy, a tervezett negyvennel szemben. Egyébként augusztus 11-én a Földművelésügyi Minisztérium Hajdúszoboszlón országos érte­kezletet tart, amelyen a mező­gazdasági szakoktatás időszerű tennivalóit beszélik meg a jelen­lévők. A hajduszobc-szlói tanács­kozáson részt vesz Margittal Sán­dor szakoktatási felügyelő is. Mezőgazdasági szakemberek tapasztalatcseréje A mezőgazdasági szakemberek rendszeres továbbképzését több­fajta módon biztosítják a tanácsi szervek, A továbbképzés együk módja a tapasztalatcsere. Augusz­tus hónapban négy ilyen termé­szetű rendezvényt tartanak a me­gyei tanács mezőgazdasági osztá­lya szervezésében. Az előkészüle­tek megtörténtek. Bátán, a prog­ram szerint, gépesítési, a Bács- Kiskun megyei Csávoly község­ben kukoricaszárítási, Szakái y- ban rét-, valamint legelőgazdál­Gépkocsi- parkírozóhelyeket építenek Szekszárdon A szekszárdi városközpontba érkező járművek részére készí­tenek az Arany János utcában parkírozó helyeket. Ismeretes ol­vasóink előtt a városközpont zsú­foltsága. A most elkészülő mint­egy húsz kocsiférőhelyes parkí­rozó megoldja a gépkocsi-tulaj­donosok gondját. A parkírozó he­lyek építésével a jövő hét elején elkészülnek. kodási, s Baranya megyében ta­karmánytermesztési tapasztalat- csere lesz. Ezekre az érdekelt tsz- vezetőket hívják meg. Újszerű és éppen ezért nagy érdeklődésre tarthat számot a csávolyi tapasz­talatcsere, ahol a résztvevők ta­nulmányozhatják, hogy miként lehet a hideglevegős szénaszárí­tó berendezéseket kukorica szá­rítására alkalmazni. Baranya me­gyében az i regszemcséi takar­mánytermesztés eljárásait tanul­mányozzák majd a Tolna me­gyei tsz-vezetők. MHS-alapszervezetek elnökeinek továbbképzése E hónap végén három turnus­ban a Tolna megyei MHS-alap- saervezetek elnökei részére to­vábbképzés lesz, amelyen mintegy százhúsz fő vesz részt. A szek­szárdi járás és város elnökei ré­szére augusztus 17—19, a bonyhá­di, a dombóvári és a paksi já­rás elnökei augusztus 23—25-ig, míg a tamási elnökök részére au­gusztus 26—28 között tartják a továbbképzést. füzetemben már legalább 250 be­jegyzés szerepel. — Melyik könyv tetszett leg­jobban? — Amit eddig olvastam, azok közül legjobban tetszett a ..Bö­göly”. Most is kiválasztott négy-öt könyvet, siet hazafelé, mert az egyiket még ma este el akarja olvasni. két távirat között ugrott be Gaál László táviratki­hordó. Előveszi a nagy táskából a két Tamási-könyvet, amit ki­cserél. — Mindennap olvasok, olyan nap nincs is, hogy legalább há­rom-négy oldallal ne haladnék előre. Sokszor nem is érek rá be­jönni a könyvtárba, csak cipelem a táskámban a könyveket. Jobban szeretek olvasni, mint tv-t nézni. — Ki a kedvenc írója? — Mikszáth Kálmánt szeretem legjobban. Ha Mikszáth-regényt látok itt a polcon, vagy az aszta­lon, azt rögtön elviszem. A többi könyvet cím szerint válogatom ki, amelyiknek érdekes a címe, vagy ismert az írója, azt elvi­szem. Amikor átköltöztem Hidas­ról, első dolgom volt itt, Bonyhá- don is beiratkozni a könyvtárba. Jészomszédság—egymásrautaltság — MIÓTA OLVASNI TUDOK, — azóta járok könyvtárba — jelenti ki büszkén, Balanyi Barna­bás, sütőipari szakmunkás, aki 19 éves és elsősorban a mai ameri­kai írók a kedvencei, de emellett szívesen olvassa a mai magyar írók könyveit is. — Ezen a nyáron sokat olva­sok, a legnagyobb könyvélmé­nyem Az öreg halász és a tenger. Nem is elég az egyszeri olvasása, valószínűleg még többször is el fogom olvasni, s ha moziban hozzák, ott is megnézem. Nagyon igényes olvasó, nem visz el akármit. Most is végig­böngészi a polcokat, úgy válo­gatja ki azt a négy-öt könyvet, ami az aktatáskájába kerül. — Igazin nem lehet mondani, hogy a nyár uborkaszezon lenne nálunk — nevet Bertalanná. — A régi olvasók, a törzsvendégeink i nyáron is minden héten kétszer- háromszor itt vannak, ők a mi „könyvfalóink”, nekik semmi se elég, ami a könyvtárban van, mindig lesik az új könyveket. Perez« nem is hiába, mert ebben az évben is 40 ezer forintért vásárolunk könyveket, mindenki­nek az Igényeit ki tudjuk elégí­teni — várjuk az olvasókat. Csatái Erzsébet Tnlihpf ér ->ó szomszéd, 1 uirm.1 ci rmnt egy ros3Z rokon — tartja a közmondás. Ez így igaz. Hitelességét, igazsá­gát az élet, a gyakorlat igazolja. Az emberek egymásra vannak utalva Senki nem mondhatja el magáról, hogy portája, házatája annyira tökéletesen fel van sze­relve mindennel, hogy életében nem szorul senkire. Sose tudjuk, mikor szorulunk a szomszédhoz, és a jó szomszédok készségesen kisegítik egymást, ha kell ta­náccsal, ha kell anyagiakkal. Az ilyen egymásrautaltság rend­szerint kölcsönös. Két egymással közvetlenül ha­táros, jó szomszédságban élő köz­ség a bonyhádi járásban Mucsfa és Klsvejke. A két község la­kossága, de maguk a vezetők is jó szomszédi viszonyban vannak. Annyira jó közöttük a kapcsolat, hogy nem történhet meg ese­mény, párttaggyűlés, tanácsülés vagy tsz-közgyűlés, lakodalom vagy bál anélkül, hogy a másik községbeiiek erről tudomást ne szereznének. Olyanok, mint azok a jó szomszédasszonyok — elné­zést a hasonlatért —, akik azt is tudják egymásról, hogy ese­tenként mi fő a másik fazekában. Erre egy-két példát: a mucsfai tanácsülésen eldöntötték, hogy a községfejlesztési hozzájárulás fel- használásával a falu központjá­ban orvosi rendelő és védőnői lakás épül. Természetes, hogy a szomszéd falubeliek rögtön meg­tudták, miután itt is megvolt az egymásrautaltság. Mucsfán van képesített ács, de nincs képesí­tett kőművesük. Az orvosi ren­delő úgy épült, hogy a kis ve j kei kőműves, Don Ferenc „besegí­tett”. Amikor viszont Kisvejk'én épül valami, a mucsfai szak­munkás adja vissza a segítséget. A két község közötti jó kap­csolat, ahogy a községi vezetők visszaemlékeznek, tulajdonkép­pen a határmezsgyék eltűnésé­vel, a közös gazdaság megalaku­lásával kezdődött. Később, ami­kor már nemcsak Kisvejkén és Mucsfán alakult meg a termelő- szövetkezet, hanem a környező községekben is megtörtént az át­alakulás, azt figyelték, ki vette fel a munkát, s hogyan alakul a közös gazdaság. Időközben a közös munka, a közös gond to­vább formálta, alakította az egy- másrautalságot. Most már a két község között legteljesebb az összhang, s amivel tudják, köl­csönösen segítik egymást. Mucsfán a tsz-nek jó képes­ségű szerelője és jól felszerelt gépműhelye van. Vázsonyi Jó­zsef úgyszólván annyira felelős­séget érez a kisvejkei tsz gépel­nek üzemképes állapotáért, mint saját termelőszövetkezete gépei­ért. Elvállalta a kisvejkei Sza­badság tsz gépeinek patronálá- sát. Ha valamelyik gép elromlik, elég egy telefonhívás, s ha­csak a termelőszövetkezet a gé­peivel nincs elfoglalva, azonnal megy és segít, akár alkatrész­kölcsönzésről, akár szakmai munkáról legyen is szó. A kisvejkei ÄÄ“: jós, a párttitkár, a mucsfai Üj Élet Tsz-ben Kasler Antal. A két párttitkárt az egymásra­utaltságon, a jó szomszédi vi­szonyon túl a mozgalmi munka szeretete, a közös gazdaság erő­södéséért érzett felelősség is egybekapcsolja. A két párttitkár kicseréli tapasztalatait, érdeklőd­nek egymástól, hogyan mennek a dolgok. És ha mondjuk Mucsfán valami jobban megy, a jó ered­ményre vezető módszert is meg­beszélik. Mucsfán erősebb a párt- szervezet, mint Kisvejkén. Több a párttag és aktívabbak is. Több segítséget ad a pártszervezet a gazdaságvezetésnek. Huszti elv­társat és a kisvejkei párttagokat ez arra ösztönzi, ők is többet foglalkozzanak az emberekkel hogy náluk is eredményesebb legyen a pártépítés. Az idén Mucsfán a terméseredmények jobbak a vártnál. Az aratást má­sodiknak fejezték be a járásban. A cséplés még folyik, de Szabó József agronómus már bátgan mer a részeredményekről be­szélni. Az eddigi csópiési ered­mények alapján búzából 15 má­zsa 56 kiló, árpából 14 mázsa 44 kiló termett holdanként. Nem a mezsgye eíülegií mástól a két község határát, ha­nem a végzett munka minősége. Kisvejke határa, a pártszervezet titkárának megállapítása szerint sajnos nem olyan szép, mint a szomszédos Mucsfáé. Látszik, hogy Mucsfa határában az ősz­szel elvégezték a mélyszántást, náluk, Kisvejkén pedig a szántó­földek jó része tavaszi szántást kapott, s ezt a növények meg­érzik. Előttük a példa és a jó szom­szédok egymásrautaltságukban nemcsak gazdasági téren, mun­kagépekkel, alkatrésszel, szak­emberekkel segítik egymást, ha­nem tanulnak is egymástól. POZSONYI IGNÁCNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents