Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-27 / 201. szám
I9Ő&. augusztus 27. < TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Tengelic híre visszatér NAGY HÍRE VOLT a falunak egy időben, úgy emlegették a ten gebeieket, hogy milbomosok. Film is készült az akkori szövetkezetről, mutatós, színes, érdekes riportfilm. Úgy könyvelték el a falut, mint az ország egyik legkiválóbb szövetkezeti községét. A hírnév azóta letűnt, sőt évekig jóformán nem is lehetett hallani Tengelicről. Ha maga a szó napvilágot látott a sajtóban, az a szomszédos állami gazdaság nevét említette: Alsótengelicet. Illetve az utóbbi években a tenge- lic-szőlőhegyiek előretörése, rendkívül jó eredménye ismét szóba hozta a községet. Most új korszak kezdődik a falu életében. Ismét híressé vált. Először csak azt hallottam, hogy egészen kiváló búzatermést takarítottak be, 18 mázsánál többet holdanként. Néhány nappal később egy járási vezető ajánlotta. érdemes megnézni a tengeli- cieket: olyan a sertéstenyészetük, hogy párját ritkítja. A bokáig érő homokban azt keresem faluszerte és kint a határban is, hogy emlegetik-e még a régi időt, egyáltalán: hogyan gondolnak vissza a hajdani mil- liomossigra. A faluvégen rozsot tisztítanak egy cséplőgéppel, a traktoros és három öregember. Két gyerek is segítkezik ugyan, de végeredményben ez a három öreg látja el a teendőket. Kérdezem tőlük, mennyi volt pontosan a búza átlagtermése. Any- nyit tudnak, hogy 18 mázsa valahány kiló. — Termett-e már ennyit valamikor a tengabei határ? — Nem, ennyit nem. Egy másik ember hozzáteszi: — Tizenhatot már termett. — Milyen lesz az esztendő? Mire számítanak? — Talán jobb, mint tavaly. Minden évben jobb. A sertésekből sok pénz bejött — Lehetnek-e még egyszer milliomosok? Rácz István megmagyarázza: — Talán úgy, mint a Benyócz- ki gróf. Verset, vagy nótát költöttek róla. hogy: gróf Benyóczki olyan követ, ha bepörlik, akkor fizet. Képviselő volt az urasig és sose fizetett nyárig, csak nyáron. Na de az biztos, hogy mióta ez az elnökünk, mindig jobb lesz a helyzet. A TRAKTOROS, ifjú Csóka János csak 23 éves, de öt év óta a szövetkezetben dolgozik. Azt mondja: — Jobb tsz-t nem ismerek a környéken. A mienk, úgy gondolom, közepes. Nekem minden évben megvan a 600 munkaegységem. Havonta 1800 forintot keresek. Ez elég is. A sertéshizlalás nem lehet rossz, mert mindig hallom, hogy szállítják a hízókat. Három-négy gép is megy ilyenkor. — Ha elnök lenne egy ideig, mit tenne másképpen? — Gondoltam már arra, hogy ezt, vagy azt máshogyan kellene csinálni, aztán utána kiderült, hogy mégis úgy jó. ahogyan a vezetők csinálják. A tsz-irodában Pordán Imre, az Állatforgalmi Vállalat szekszárdi kirendeltségének munkatársa újságolja, szinte dicsekedve: — Tengelic sertéstenyészete a legjobb a járásban. Nem tudom, megyeileg hogyan lehetne értékelni, de a járásban legjobb, ez biztos. Minden elfogultság nélkül állítom. A számok bizonyítanak. Geiger Illés főállattenyésztő elmondja, hogy az idén eladtak 103 tenyészt kant, 214 tanyészgöbét és 1627 hízott sertést. Júliusban csaknem egymillió forintot kaptak a sertésekért. Az idei évben törzstenyésztő gazdaságnak jelölték ki a Petőfi Tsz-t, s nem véletlenül. Terv szerint ebben az évben 2278 ve fokozatosan javult itt a tenyésztői munka. Jellemző például, hogy a napokban egy angol import kant hoznak Kaposvárról 11 ezer forintért. Ezt a jószágot, néhány társával együtt, repülőgéppel szállították Magyarországra. Az egyik adminisztrátor, Sitkéi Lajosné azt mondja: Úgy jönnek hozzájuk a tenyészállatokért a különböző tsz-ekbői. mintha ingyen kapnák. AUGUSZTUS ELSEJÉN közgyűlést tartottak. Az elnök beszámolt az első félévi eredményekről. A pénzügyi helyzetük stabil, rövid lejáratú hitelük nincs. A növénytermesztés is elég sokat produkált, például zöldborsóból a tervezett 120 ezer forint helyett bevettek 396 ezer forintot. Amikor kérdezem, hogy nekik volt idejük és erejük a borsószedéshez, s megemlítem egy közeli szövetkezet esetét, ahol megvénült a zöldborsó, csak mosolyognak. Az állattenyésztés az első félévben 536 ezer forint többlet- bevételt produkált. Tengelicen, akárcsak a szomszédos homokterületeken, mindig híres volt a dohány és a dinnye. Természetesen most is van dinnye is, dohány is. A dinnyét megeszik. esetleg egy kicsit adnak is el belőle, a dohányt pedig megverte a jég. Ezek nem nagyüzemi növények ilyen szövetkezetben. A búza sokkal inkább az. Homokos a határ fele, mégis 18 mázsát termett holdanként. Van, aki egyedül az időjárásnak tulajdonítja, de azért a legtöbben tudják. hogy más években is megérték már ilyen jó időt, mégsem adott ennyi kenyérgabonát a földjük. Tengelic megtalálta az utat, a módszert ahhoz, hogy ismét milliomosként emlegessék, nem egy kicsi szövetkezet eredményei alapján, hanem az egész falu munkája szerint. (gemenczi) UTÓHAJSG egy szép kiállításhoz E gy cseppet mostoha sorsa volt Szekszárdon Udvardy Erzsébet festőművésznő kiállításának. Ezt a tényt nem érdemes elhallgatni akkor sem, ha néhány valóban objektív akadály erre némi mentséget ad. A nyár közismerten a népművelés pangó időszaka, amelyet eseménytelenség és mondjuk ki az erősebb szót: az igénytelenség jellemez országszerte. Udvardy Erzsébet szekszárdi bemutatkozása hivatott és alkalmas lett volna a megyeszékhely meglehetősen eseménytelen nyári kulturális programjában kiindulópontnak, kapaszkodónak. Valahogy mégsem így történt. Tatarozzák a szekszárdi múzeumot, és mintha az állványok elfedték volna azt a tényt is, hogy egy rokonszenves piktúrájú festőművésznő keres kapcsolatot a város és a várost meglátogató közönséggel. A plakátok ugyan időben megjelentik — Udvardi (!) Erzsébet kiállítását hirdetve — ám a szokásos ünnepi megnyitó, bevezető méltatás ezúttal elmaradt. Nem volt senki aki pár mondatban emlékeztetett volna a művésznő pár hónapra! ezelőtt megtartott és rangjában méltatott fővárosi tárlatára, senki sem említette, hogy Udvardy közeli ismerőse megyénknek, aki a bajai művésztelepen Rudnay szabadisko- lójában jegyezte el magát véglegesen a piktűrával. Pedig akik mégis betévedtek a szekszárdi múzeumba nem bánták meg a látogatást. (Hadd mondjuk el, hogy a múzeumot feltétlenül dicséret illeti, hogy a tatarozás! munkák közepette és ellenére is, teret, helyiséget biztosított a tárlat anyagának.) Az élmény összhangban volt az időszakkal, a kiállítás egésze könnyed, nyárias, légies. A kifüggesztett negyvenhárom alkotás javarészben akvarell volt, néhány tus-rajzzal, sgraffitó tervvel elegyítve. Valamennyi képtől távol állt a komorság, sárga és narancsos ragyogás vidám- kodott minden felől, tompább hangulatot, csak néhány őszi borongásé tájkép foglalt magába. A magabiztosan kezelt ecset impressziók megörökítésére vállalkozott nagy kedvvel, enyhe hajlású dombok, csillogó víztükrök, Napba szökő sirályok, vízmosta kövek, náderdők világát idézve. P lazúros színek kedvelői, az akvarell technika barát- jai külön élvezettel lépkedhettek el az örsi öböl, a Napos táj, a Balatonpart, a Tapolcai tó, a Kék nád kövekkel, a Köves part című képek előtt. A derűs forma játékokon kívül a négy sgraffitó terv sűrűbb mondandóval is szolgál. Az őszi Balaton part négy darabból álló etűdje, egy-egy téma gyakori variálása széles mesélőkedvről tanúskodik, arról, hogy a valóságot több oldalról, több féle színszűrőn keresztül mutassa be, és láttassa velünk a látogatókkal, szíves kísérőivel. Végh Miklós — Fene tudja. Az egy kis tsz olt. Amikor összejött az egész alu. megcsappant a jövedelem. íz a baj, hogy annak a millio- nos tsz-nek sok volt az adóssá- p. Nem is értem, hogy voltak :zok milliomosok. hízott sertést értékesítenek, de pótszerződést is akarnak kötni 200 hízott disznóra. Ezenkívül eladtak 190 hízónak való jószágot. A főóllattenyésztő hat év óta dolgozik a szövetkezetben és általános vélemény szerint attól kezdD emek szép dallamok, ki-**- tűnő, természetes és eredeti előadásmód. Nem lehet másként dicsérni a rádióban elhangzott műsort sem. Minden részlete gyönyörűség. Az újdonsült mester több mint 150 régi népdalt őriz. Van egy kislány unokája, melegfényű, nagy szemekkel hallgatja a nagymamát. Ű lesz az örökös? Ki tudja. Eddig már sokat jegyzett le a Mama régi dalai közül. De vajon folytatja-e valaki a szövést? — Jó lenne, őrizni kellene továbbra is a mi mintáinkat. Békás néni küzdelmes élet során ismerte és őrizte meg a dalokat, s a remekmívű sárközi népi mintákat. Pedig mindkettőt serülő korában tanulta. ügy voltak vele a nagyszülők, hogy amikor árván maradtak az első háború után még csak reménykedtek: az anyja mellett majd megtanulja. Az édesanyja Paks mellől került az akkori Medgyesi házba, nem ismerte a szövés fortélyait. S az akkor még csak növekedő kislány előbb szőtt, mint a felnőtten tanuló asszony. Az emlékezés egy megjegyzés idejére megszakad. — Az én életem csak azzal volt teljes s azzal egész ma is, hogy szőhetek, kutathatok, dalolhatok. Kodály Zoltán születésnapjára kiszőttem az ülő szarvast, s most megrajzoltam a galambpár mintáját is. Nagyon szeretnék már magamnak dolgozni... Kis magyarázatra szorul az utolsó, majdnem elsóhajtott mondat. Békásné ugyanis 35 éve dolgozik eladásra. Néha sajgóit a szive, amikor a szövőszékről lekerült munka nem az ő szekrényébe, hanem máshova, máshoz került. De mit lehet tenni? A két gyereket nevelni kellett, s nehezen gyűlt össze a házravaló is. Most már persze valamivel könnyebb. A nyugdíjból telik annyira, hogy szőhet magának B ékás nénitől -nehéz elköszönni. Az utcán vigasztalanul hullik az augusztusi eső, de a hatvanöt éves mester szavai napfényt varázsoltak még oda is. ahol söté- tebbnek látszott a kinti világ. Amikor végül elbúcsúztunk, titkon kihallgattam: Ismerős dallamot dúdolt, úgy ment befelé a virágokkal díszített konyhába. SZOLNOKI ISTVÁN Központi betonkeverő telep Az egyik oldalon már kész, vagy féligkész bérházak sorakoznak. Velük szemben még üres a nagy tér, ez még csak a következő években lesz beépítve. Itt működik, most már közel egy éve az ÉM. Tolna megyei Építőipari Vállalat szekszárdi központi betonkeverője. A teherautó, amelyik éppen indul, B—100-as betont visz a tüdőszanatóriumnál dolgozó mélyépítőknek. A dömper most állt a gép alá, pár perc és már mehet is, B—200-as betonnal az F épülethez. A következő a Wossinszky utcai lakásépítkezésről jött, B— 140-es betonért.:. Központilag, egy helyen keverik a betont a szekszárdi építkezésekhez. Nem kell mindenütt betonkeverő gépet felállítani, üzemeltetni, ez jelentős megtakarítással jár, hiszen az építkezéseken nem kell állandóan a beton, így a gépek néha napokig is tétlenül állnának. A központi telepen pedig van mindig munka. — Előfordul, hogy egy nap hatvan köbmétert is megkeverünk, persze, az Is, hogy csak negyven köbmétert kémek a különböző építkezésekről mondja Szabó Gyula gépkezelő. Ezzel a nagyteljesítményű lengyel géppel tökéletesebb is a keverés — teszi hozzá Tarján! László művezető. Fél köbmétert kever meg egyszerre. Aztán itt fel tudjuk használni az ömlesztve, különleges cementszállító kocsikon érkező cementet, nincs szükség zsákolásra. ír \ ¥ V i ,f> i 3 \ \ - ' Persze, a betonkeverés centralizálásának előnyei nem mutatkoznak meg máról holnapra. Előfordul, hogy több építkezéshez egyszerre kellene a beton, máskor meg sehova sem kérnek. Ilyenkor aztán torlódás van, üresen állnak várnak a teherautók, dömperek, a másik esetben meg a gép áll. Az egyes építkezések kérőjegyen jelentik be az igényüket, hogy mennyi és milyen keverésű betonra van szükségük. Néha úgy, hogy egy óra múlva már szükségük is van a betonra. Ha előző nap gyűjtenék össze az igényeket nani Drocramot ennek alapján állítanák össze, kiértesitve mindegyik igénylőt, hogy hány órakor kapja a megkevert anyagot, egyenletesebb lehetne a munkai Ez esetben viszont, ha például az egyik bérházépítkezésen délelőtt tízre ígérik a betont, akkor egy váratlan üzemzavar, felborítaná az egész „menetrendet”. Sokat segítene a közvetlen telefonösszeköttetés is a betonkeverő telep és az építkezések között. A központi betonkeverés előnyei még nem nagyon bontakoznak ki. Tovább kell javítani, „finomítani” a munkaszervezést ahhoz, hogy ez bekövetkezzék.
