Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-26 / 200. szám
4 \ TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. augusztus 26. Felfestették — LETÖRÖLTÉK Perben a törvénnyel Az ember nem is tudja mit Iái Pál négy holdnyit használt, mondjan. Suszter József, az Alsó- Sőt: beperelte a gazdaságot a bir- péli Állami Gazdaság pártszerve- takháborító — birtokháborítá- tének titkára így vélekedik: sért. Ä tamási járásbíróság jú— Ha én olyasmiket csinálnék, nius 11-én kelt ítéletében eluta- mint Szalai Pál, már régen bíró- sította a keresetet. Mit tehet Szaság elé kerültem volna. Húzza |s lai? Fellebbez. A megyei bíróság sát: amint a széna bes’záradt,'el- ki a nevemet gyorsan a jegyzeté- szeptember 17-én hozza meg a szállította a saját részét mégpe- ből, mert nem akarok tanúskodni végzést. Ebben egyebek között ^ig a kétharmadot mivei így ad- egy újabb perben... megállapítja: 1959-ben megtörRövid ideig gondolkozik, töp- tént a kisajátítás, a gazdaságnak reng, aztán így szól: birtokba kellett volna vennie a — Minálunk, ha valamelyik területet. Aztán arról is szól, ! dolgozó betör egy ablakot, meg- hogy a felperes, 1962-ben elzavarfizeti. Kárt okozott, még ha vélet- ta a vitatott földterületről a trak- lenül is. Itt van például a borsó torost. S egy helyütt így summáz: eset. Vontatóval hordták a tér- „A tényállás szerint ugyanis a mést, a rázós úton megbillent, felperes változatlanul a perbeli kiszóródott valamennyi. Egyik al- ingatlanok birtokában van, az kalmazottunk összeseperte, bevit- ingatlanok folyamatos használatá- te. Elvettük tőle, s még kellemet- val az alperes sérelmére birtok- lenségei is származtak belőle, háborítást azért nem követhetett adozik" A dolog roppant egysze- Mert a társadalmi tulajdon vé- el, mert az alperes egy pillanatig ru; Annak idejen kiküldtek ci- delmót mindenkinek komolyan sem használta azokat.” húzódnak a gazdaságnak. Szalai Pál. aki tavaly is már alkalmazott volt egy építkezésen, fogta magát, s kiadott belőle bizonyos darabot kaszálni, felesbe. A gazdaság persze nem hagyta a justa ki a többi rétet is vágásra. Mit tehet a részesmunkás? Beperli kártérítésért Szálait. A gazdaságot tanúnak hívják, de a helyzete mindenként kellemetlen. Mondhatná valaki: fogják meg a törvénnyel pereskedő Szalai Pált az adózással, ha másként nem megy. A tanácsadó azonban tévedne, mert Szalai rendesen Terelővonalat festettek nemrég a 6-os útra, Pakstól Kakaséiig, A fehér szaggatott vonal az úttest közepén vegyes érzelmeket kelteit a gépjárművezetőkben, sokan feleslegesnek tartották, mondván: ök ismerik a KRESZ-t, amely előírja, hogy a járműveknek a menetirány szerinti jobboldalon kell közlekedni. Mások helyesnek vélték az intézkedést, hiszen nem rossz, ha állandóan figyelmeztet a vonal: Csak előzéskor szabad ráhajtani illetve átlépni. Minden bizonnyal az utóbbiaknak van igazuk. Hiszen nem ritka az olyan sofőr, aki azt hiszi övé az országút és ha nincs szembe jövő forgalom, akkor az úttest közepén halad. Csak akkor tér át a jobboldalra, ha jármű jön vele szembe. Ebből aztán könnyen lehet karambol is. Feltűnt már az első' napokban, hogy ez a 38 kilométer tér el az egyenes iránytól. Ettől még betölthette volna szerepét, a nagyforgalmú úton való közlekedés szabályozását, mindenesetre bántotta az er- rejárók szemét. Biztosan ezért jelentek meg egy hét múlva ismét az útfes- tök ezúttal azonban nem fehér festékkel, hanem forró aszfalttal. Sorra bemázolták és finom aszfaltzuzálékkal szórták be a félresikerült fehér csíkokat. Itt — a felvétel helyén — még egyenként de feljebb már folyamatosan. Azonban jogosan merül fel a kérdés: Nem vették észre már az első kilométernél, hogy a szaggatott fehér vonal görbe ? Csak amikor már az egész 38 kilométeres szakasz elkészült? Aztán: kinek a zsebére megy ez a bizonyára nem olcsó mulatság? Négy mázsa jó minőségű, drága festéket használtak fel a terelővonalhoz. Emberek dolgoztak vele napokig. És pénzbe került a „letörlés’. hosszú terelővonal itetwsaktm i * > -a- lefedés is. Az összes költjól sikerült. Egyes helyeken úgy tűnt, mintha egy ,.kisdol- gát” végző ökör jelölte volna ki a, helyét. Az egyik vonaldarab jobbra, a másik balra Pintér István: ség egyszerű becslés szerint is tízezer forintokat tesz ki. Az a gyanúnk, hogy nem „maszek” pénztárcából folyósították (J) a törvényt kijátszani — törvényszegés. kell venni... Tehát: a gazdaság megkísérli Vagyis: birtokba venni a földet, Szalai Pál megakadályozza. Ha erre mód nyílna talán erőszakot lehetne alkalmazni, de a gazdaság vezetői nem teszik: bíznak abban, Jól tudja ezt a gazdaságban hogy még ha bizonyos értelemmindenki, de a Szalai-ügyre nem *->en logikátlan is az a végzés, a sikerül magyarázatot kapni. Az törvény előbb-utóbb érvényre jut. ügynek az üzemgazdász már kü- , lön dossziét nyitott. Várkonyi CII6IIK Iíl3luíl6iíi B9Y éV. Henrik főagronómus meg úgy vélekedik: a végén még a gazdaság ^^^"hpn ugyancsak a tamási fizet rá, ha feszegeti a problé- járásbíróság alaki és egyéb hiá- mát, s birtokba próbálja venni nyosságok miatt hatarozatilag el- azt a földet ami törvényeink sze- utasítja Szalai Pál újabb kererint az övé. ' Ha volna nálunk huzalkodási és perelési verseny, akkor az a vita, ami az Alsópéli Állami Gazdaság és Szalai Pál között folyik előkelő helyet kapna még az elsők között is. A kellemetlenségek és pereskesetót. Megint fellebbez, újabb elutasító végzés. Ez a Pf. 20.619/1964/11. számot viseli, s olvastán úgy tűnik, hogy az ál- helyekre Tz^banTéírT térünk lami gazdasag vezetőinek megkönnyebbülésére véget ér a kálvária. Méginkább így érzik amimére az udvari tanácstól az adó- bevallási felszólítást. Meglepődtek, mert úgy jött vissza, hogy azon 4 hold szántó volt feltüntetve. Nem fogadták el, mert tudták: a járási tanács határozata óta Szálainak csak egy hold földje van a tanya körül. Nem fogadják el? Semmi baj. Emberünk az egészet elintézi egy lakásváltozással: átjelentkezik Nagydorog- ra, s ott újabb bevallást tesz. Máig is ott fizeti az adót több mint négy hold föld után. Hogy ez nevetséges? Az, de igaz. II harmadik esztendeje húzódó problémának sok apró, érdekes részlete lenne, ki. Lehetne olyan oldalról is megközelíteni, hogy meddig , , .... kell elmenni a demokráciával, s .. _ kor. kezhez ka^ak a tárná*^jé- honnan lehet alkalmazni a tör_ dések okozójáról, Szalai Pálról rasi tanacs hatarozatat, amelyik v£nyek érvényesítését szolgáló csak ennyit: húsz hold földjük arra intézkedik, hogy merjenek más eszközöket. Ez azonban már volt valamikor azon a területen, kl ®z?/,a!nak a tanyaja, k°rul 1 nem ránk tartozik. Reméljük ahol most az állami gazdaság táb- hold fo^dejv "?ert, f.z t?rYfnf1se? azonban, hogy az Alsópéli Álla- lái húzódnak. Az 1959-es föld- megöleti őt. Az Állama.Térképé- o^daság nemrég kelt újabb rendezés alkalmával táblába ke- s^les ^old_/íV^talbirtokháborítási keresete nyomán bíróság véglegesen leszögezi: GYILKOSSÁG NEW YORKBAN rült a binqjí) - helyette azonban embere annak rendje és módja csereingatlant kapott az akkor szerint elvégezte a méréseket, le- még udvari lakos Szalai Pál. verte a karókat. Teljesen feles- Hogy három éven keresztül mi leges munka volt: a karók eltűn- minden történt, mennyi szóbeli tek, Szalai Pál kiszakított 2 hold veszekedés, osztozás fordult elő, és 697 négyszögöl földet, fedszán- azt senki sem tartja nyilván, tóttá, bevetette. Mindössze arra emlékeznek, hogy Valósággal adomaszámba megy latban a tamási járásbíróságról 3a határozat ellenére is elzavarta ami a kaszáló ügyében történt. még semmilyen válasz sem érke- 3a szántani akaró traktorost, mond- Közel a törvényeket kevéssé tisz- zett. firá-n- =7 a, a falnia ahhoz ne telő ember tanyájához '----k aszálói kit illet törvényeink szerint az a föld. s egyáltalában véget vet az egymást majdnem érő pereknek. A feljelentés különben 1965. június 8-án kelt, de vele kapcsoSzolnoki István .«van: az az 6 földje, 3nyúljon senki. írásos feljegyzések 3 1963. május 27. óta 3 találhatók. Ekkor tanácsi iratok 3 szerint a már három évvel ko- 3rábban betagosított földből Sza»▼TTV»WTT*»w*r»T»VTTTTyTTTTTTTTTTTTVTTTTVVTTTVTTyTTTVTVVVTTTTVVTTV fTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT 9 $ * HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságb an! — 94 — Az asszony írt az egyik magyarországi rokonának, aki összeszedett egy csomó kitüntetést, és elküldte neki. Erre a bús özvegy kitüntetés- üzletet nyitott, amely azóta is kitűnően megy. Négy-öt márkáért bármiféle régi magyar kitüntetést meg lehet nála vásárolni. Alighanem Csánkó is ilyen egyszerűen és olcsón dekorálta ki magát a hősi jelvényekkel. A teremben meglehetősen hűvös volt a hangulat. Észrevettem, hogy Csánkó mellett Ná- nássy áll, az egyetlen ember a jelenlevőik közül, akit személyesen is ismertem. Nánássy azonban nem vett észre engem, mással volt elfoglalva. Meglehetősen nagy buzgalommal magyarázott valamit Csánkónak láthatóan meg voltak elégedve a jelenlevők létszámával. Annál jobban bosszankodott Temer, hogy ilyen sokan megjelentek Csánkó toborzására. — A szélhámos! — morogta. — Tíz jegy sem fogyott el, amíg ki nem találta ezt a merénylet - blöfföt. Most, persze, eljöttek az emberek, mert kíváncsiak. Közönséges csalás! De majd adok én neki gyilkosságot! Zene csendült fel, a Rákóczi-induló. A hangforrást nem sikerült megtalálnom, alighanem rejtett hangszórókból, magnetofonszalagról közvetítették a muzsikát. Nánássy, mint valami jól idomított katonaló, felkapta a fejét, és gondosan kiszámított léptekkel a terem közepe felé tartott. Mögötte három lépésnyire követte Csánkó. két frakkos, kitüntetésekkel teleaggatott úr kíséretében. — 95 — Mi a terem közep>e táján tartózkodtunk. Nánássy útközben mindkettőnket megpillantott, s szeme tágra meredt a csodálkozástól. Meg is állt, bevárta Csánkót, súgott neki valamit, minden bizonnyal rólunk beszélt, s csak aztán folytatta útját. Én észrevettem baljós tekintetét, s a terem sarka felé akartam húzódni, de Temer nem engedte. Észrevétlenül, de határozottan megragadta a csuklómat. — Itt maradsz! — parancsolta. Közben Nánássy a terem közepére ért, a zene elhallgatott. — Vitéz Csánkó András vezérezredes úr Öméltósága, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke, a nemzeti érzelmű magyarság vezérlő csillaga és reménysége kíván szólni... Vezérezredes urunk nem törődik az életét fényé gető vörös ügyökökkel, hanem áldozatos lélekkel eleget tesz e percben is nemzeti kötelességének. Nyilvánvaló azonban, hogy ellenségeink bérencei e p>ercben is köztünk tartózkodnak. Figyelmeztetem őket — emelte fel a hangját. Nánássy, és meredten rám nézett —, hogy minden óvórendszabályt foganatosítottunk szeretett vezérünk biztonsága érdekében. Figyelmeztetem a gazembereket, hogy merényletük kudarcba fog fulladni, és az árulókat itt a helyszínen felkoncoljuk!... Túlzás lenne azt állítani, hogy e percben a derűs nyugdíjévekre gondoltam. Már bántam, hogy igent mondtam Ternemek, és eljöttem erre a teára. Ismét elátkoztam azt a percet amikor magyar szót akartam hallani, amikor — 96 — eszembe jutott a bableves füstölt hússal és csipetkével... De most már nem volt visszaút. Nánássy szavait gyér taps követte. Csak azok ünneplőitek, akik néhány pierccel előbb Csánkó társaságában álldogáltak a sarokban. Csánkó udvarias meghajlással köszöntötte a megjelenteket, és beszélni kezdett: — Nemzettestvérek! Idegenbe száműzött magyarok! Azért jöttem el közétek a vén Európából, hogy a magyar szabadság, az ezeréves Magyarország feltámadásának ígéretét hozzam. Az általam vezetett mozgalom, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre, mint az emigrációban élő magyarság egyetlen igazi és önzetlen szervezed, van hivatva kivívni a magyar szabadságot és az otthon dúló tatárjárás után visszavezetni szülőhazánkat a régi útra. Most, midőn Amerika földjére léptem, sajnálattal kell megállapítanom, hogy idekint élő honfitársaim egy részében már teljesen kialudt vagy alig pislákol az a láng, amely, ha megszólal a hajnali kakasszó, hitünk szerint lángra gyújtja majd a szárazföldet és a tengert... Ideges voltam, de nem állhattam meg nevetés nélkül. A zsebkendőmmel akartam leplezni, hogy kinevetem Csánkó urat. Ámde mielőtt még a zsebembe nyúlhattam volna, két fiatalember fogott közre, és csak akkor engedett a szorításuk, amikor látták, hogy mit veszek elő. Csánkó közben folytatta:
