Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-25 / 199. szám
1965. augusztus 25: TÖEflS MEGYÉI NEPÜJSÄ3 3 A szekszárdi mérőm űszergyárban A hónap elején megtartották a műszaki átadást a kazánházban. A három kazán — és a többi berendezés — elkészült gőzt szolgáltathat fűtési és technológiai célra az üzemnek. > A nagycsarnokban már forognak a gépek. Az automata esztergákon alkatrészek készülnek a kilométeróra-vezetékekhez olajnyomásmérőkhöz, termosztátokhoz és hűtővízhőmérőkhöz. Y ezelőtt még munka után hideg zuhany várt bennünket, ma már vasárnap is meleg vizet kapunk.. Fejlődés a tisztaság és gondos árukezelés terén. Több a hely, szebbek a stószok az üzemben... 1965. február hó: Kiss János sikeresen elvégezte a gépkocsi- vezetői tanfolyamot, amit a brigád is nagy örömmel vett tudomásul. Érdemes jól dolgozni és tanulni. Sikeres volt a két általános iskolás vizsgája is... 1965. március: Az egész brigád részt vett az önkéntes véradáson. Egyik munkatársunk házánál padlást betonoztunk ... 1965. június: Ebédszüneti beszélgetés az új munkatörvénykönyvről. Jó hír a becsületes dolgozóknak. A munkafegyelem megszilárdítása nemcsak népgazdasági érdek, hanem a mi érdekünk is ... Két tag — Kiss István és Harta Ferenc kivált a brigádból, Kiss István egy másik brigádnak a vezetője lett, ők most kezdenek versenyezni a szocialista címért, Harta Ferencből csoportvezető lesz... A napló nehézkes írással készült, itt-ott még helyesírási hibák is találhatók benne. Mégis, tartalmasabb, mint az a gépelt „szerződés”, ami a megalakulást rögzíti. Ebben ugyanis három helyen is megtalálható a következő kitétel: „Azt a tagot, aki a szocialista normáknak nem felel meg, a munkafegyelmet lazítja, a brigádból kizárjuk”. Az irodában született ez a szerződés, velünk csak aláíratták — mondja a brigádvezető. Hát éppen az a legfontosabb, hogy ne kizárjuk, eltávolítsuk, hanem megneveljük a fegyel- metleneket. Ezeket a pontokat egyébként mi nem is vettük be a vállalásba ... Amikor Kiss János beiratkozott a gépkocsivezetői tanfolyamra, szólt a brigád vezetőnek: — Három hónapig, naponta kell délután bejárnom Pécsre. Meg kell válnom tőletek, hiszen itt nagyon hiányoznék délután. — Aztán hova mész? — Talán beosztanak fűtőnek. Rögtönzött megbeszélés a brigádban. Az eredmény: Kiss János maradjon köztük, délelőtt dolgozzék a brigádban, így többet kereshet, mintha másik munkahelyre menne. Délután pedig ellátják hatan a munkát. Egy héttel ezelőtt új taggal gyarapodott a brigád. Erős, vállas fiatalember Erdős József, az új brigádtag. Azt várta, hogy az első napokban a legnehezebb munkára osszák be, hogy így tegyék próbára: bírja-e a nehezét. — Ma kocsizol. Az a legköny- nyebb. Aztán nézzed közben, Á jópofákról, a jelentésekről és a hivatalnokgőgről MEGISMERKEDTEM a megyei hatáskörrel rendelkező hivatal egyik dolgozójával, aki elpanaszolta, gyakran bírálják, mellőzik, sőt elnyomják. Nincs élettere, nem tud kibontakozni. Szavaiból azt hámoztam ki, hogy ott náluk a hivatal néhány befolyásos hangadója viszi a prímet, akik mellett nem lehet szóhoz jutni, és akik annyira feltörtek, hogy közelükben másnak lehetetlenség érvényesülni. A panasz elég érdekesnek, mi több, tipikusnak látszott és éppen ezért arra ingerelt, hogy tanulmányozzam. Megtörtént. S a részletek a következők: Akit állítólag mellőznék, gyakran bírálnak, azt az embert korábbi munkahelyén dédelgették, kényeztették, egyszóval: kedvelték. Ez valóban így van. Az a kérdés azonban, hogy miért? Azért, mert ezen a korábbi munkahelyen az emberek megítélésében, a prémiumosztásban torz, kispolgári gyakorlat uralkodott. A rangot, a tekintélyt ezen a korábbi munkahelyen az adta, hogy ki miként tudott bájologni, édeíegni, bárgyú, szellemi termékekkel szellemeskedni, nyálkás közhelypetárdákat pufogtat- ni és így tovább és így tovább. A szorgalmat, a munkát lenéző, a parazita és tartalmatlan életet adománynak, természetes állapotnak tekintő bajnokunk módfelett meglepődött tehát, sőt még fel is háborodott, amikor észrevette, hogy új munkahelyén viszont a rang, a tekintély legelsősorbar és kizárólag munkával szerezhető meg. Az egyéb hasznosnak vélt tulajdonságok itt mint értékmérők, nem jöhetnek számításba. Mit tehet mást, kesereg, panaszkodik, mellőzésről, elnyomásról fecseg, ahelyett, hogy megpróbálna a hőn óhajtott rang, valamint tekintély megszerzése érdekében azzal jeleskedni, amitől elszokott, a munkával. S ha már itt, a jópofák típusánál tartunk, akkor írjuk le a jogos elkeseredést is. Nem az övét, a többségét. Főként az íróasztalok világában még elég gyakori, hogy nem a tehetséges és szorgalmas embere« viszik a prímet, hanem azok a nihil tartású mihasznák, kiknek az íróasztal némi szocialista máztémakörhöz ugyanis szorosan hozzátartozik az üzemi, a helyi közvélemény pró, vagy kantra magatartása, érdeklődése, érdektelen, sége. Elgondolkodtató a furcsa kettősség, a cselekvésre késztető tarthatatlanság annak a gyakorlatában, ahogy például az élenjáró dolgozók kiemelése, népszerűsítése történik. Itt van például a mezőgazdasó® és ezen belül a még közel lévő gabona-betakarítási verseny. A gépállomásokból, az állami gazdaságokból egy meghatározott napon jelenteni kellett a negyei igazgatóságnak egyebek között azt is, hogy kik a gabona-betakarítási verseny legjobbjai. Az üzemekben tehát van egy ember, akinek hivatali kötelessége név szerint tudni, kik a legjobbak és név szerint tovább jelenteni Szekszárdira a legjobbak nevét, teljesítményét. Ezt követően mi történik? A dolgok leegyszerűsödnek, s legfeljebb annyi történik, hogy az újságok megírják, kitt a legjobbak, hol dolgoznak, mikor, mennyit teljesítettek. A tapasztalatok szerint azonban a közvéleményt ezek a tudósítások nem érdeklik túlságosan. Végül is a jelentésnek még annyi a haszna, hogy a hivatalos elismerés szómon tartja, jutalmazza, kitünteti az élenjárókat. De mi történik ott, ahol ezek az emberek élnek és dolgoznak? Ott fogial- koztatja-e vajon a közvéleményt az a kérdés, hogy kik a legjobb dolgozók. Legutóbb az Alsópéli Állami Gazdaságban ezt kérdeztem a párttítkártól, a főagronó- mustql, az üzemelő mérnöktől, a telefonközpontostól, a pénzügyi előadótól, az egyik bérelszámolótól és a daráló egyik dolgozójától. NEM ÉRT SEMMIFÉLE MEGLEPETÉS. A párttitkár, a főag- ronómus, az üzemelő mérnök — külön-külon — Vígh József szerelőt, Nagy István tehenészt, Balogh István taikarmányost, Farkas János traktorost, Sebestyén József traktorost említette név szerint. Az ember szerette volna a legjobb dolgozók, azt válaszol * la, hogy a kinti embereket nem ismeri. Ez volt a lényege annak, amit mondott. S itt sokféle nézőszögből taglalhatjuk a kérdést, abból is, hogy ma még túl nagy a távolság az íróasztal mellett ülő középszintű beosztásban lévő emberek, valamint a fizikai dolgozók között, de túl nagy űr tátong a munka helyes értékelésében és megítélésében is. A telefonközpontos úgy vélte, az ő beosztásával nem függ össze tudni arról, hogy kik a legjobb dolgozók. „Egyáltalán nem tudok hozzászólni” — jelentette ki minden restellkedés nélkül. S itt tesz; fel az ember magának is, másnak is azt a kérdést, hogy tulajdonképpen hát mekkora a kiváló munka rangja a közvélemény szemében ilyen körülmények között? AZ AZ IGAZSÁG, hogy rangja sajnos ma még megközelítően sem akkora, mint amekkora lehetne, sőt amekkorának lenni kellene, ha alaptörvényünket maradéktalanul és sokkal bátrabban alkalmaznánk, betartanánk. A pénzügyi előadó nem ismeri a kinti embereket, s ebben a „kinti” megfogalmazásban akaratlanul is benne rejlik a hivatalnokgőg De miért lehet ez még mindig jelen való alapállás? Miért tartós? Elsősorban azért, mert a hivatalnokgőgöt több helyen az a felfogás tartósítja és erősíti, amelyik az életben, a gyakorlatban, az emberek megítélésénél fetisizálja a beosztást, az íróasztalt, értéknek minősíti a jó buliszervező-készséget misztifikálja a megjelenési, a modort, bámulja a társalgóművészt, és mindezeket értékesebb tulajdonságnak tekinti. mint a munkában való helytállást. Persze itt most nem a pénzügyi előadóról van szó, hanem arról a felfogásról, amelyet hozzá hasonlóan még nagyon sokan vallanak. Úgy gondolom, akkor kerülnek ezek a dolgok a helyükre, amikor egy-egy munkáskollektíván belül — üzemben, hivatalban — nemcsak a jelentések miatt fogják számon tartani a jók között a legjobbakat hanem elsősorban eal bekenve, csupán eszköz a kispolgári életforma megtartására. Teszünk eleget ez ellen? Nem. E hogyan dolgozunk — mondta a brigádvezető. Holnap már zsákolhatsz is. íl/físnap egy órahosszat zsá- költ az új ember. A brigádvezető ekkor megszólította. — Pajtás, pirosodik a bőr a Váltadon, ne zsákolj tovább. Fokozatosan kell ezt megszokni, különben félóra múlva kisebesedik a vállad. Holnap már két- órát zsákolsz, egy hét múlva pedig, majd ha úgy megkeményedik, megvastagodik a válladon a bőr, mint a miénken, akkor majd ugyanannyit zsákolsz mini a többiek. — A kereset? — Hát az nem rossz. De meg is dolgozunk érte. Fizetés napján aztán betérünk a halcsárdába egy korsó sörre. Néha egy halászlére is. Legutóbb is ott voltunk, akkor két korsó sörrel öblítettük le a halászlét. A harmadikat aztán a Kiss Gyuri rendelte, a brigád külön engedélyével. Azt mondta; Gyerekek, legényember vagyok, még egy rundól feldobok. A cigány már gyan- tázta a vonót, gondolván, itt nagy mulatás lesz, de mi nem maradtunk tovább. Pedig ha összeszámolom, legalább huszonhétezer forint lapult a hét zsebben .., (J) hinni, hogy nálunk, a munka társadalmában, az üzemen belül e nevek mindegyike közismert név, márka és ahogy mondani szokás, fogalom. Hát sajnos e nevek ma még csak hivatalos használatra vannak forgalomban. Általános és hasznos hatást nem gyakorolhatnak az emberekre, mert egy bizonyos réteg számára e nevek nem jelentenek semmit, nem mondanak semmit. (Alsópél ebben nem egyedülálló. Hasonló tapasztalatokat lehet szerezni szinte kivétel nélkül mindenütt.) Az alsópéli pénzügyi előadó arra a kérdésre, hogy kik a gazdaságban más miatt. Azért, hogy a munkahely nagy nyilvánossága előtt, mindennap bizonyítani lehessen, a munkában érdemes az elsők között lenni, mert kizárólag az élvezhet kiváltságokat, aki a munkában az első. Az ilyen gyakorlatnak van és lesz közvélemény-formáló hatása és csak ilyen közegen lesz restellni, szé- gyellnivaló mulasztás nem ismerni legalább névről a legjobb dolgozókat. S csak ez a közeg alkalmas arra, hogy az a bizonyos panaszkodó hivatalnok felismerje önön értékét, és ennek megfelelően ne panaszkodjon, hanem dolgozzon. SZEKULITY PÉTER Újabb szakaszon kezdik meg az útépítést — Változtatás a Rákóczi utca forgalmában Ma reggeltől kezdve újabb szakaszon zárják el Szekszárdon a forgalom elől a Rákóczi utcát, megkezdik az úttest felbontását a Mátyás király utca és a Szlu- ha György utca között is. Ennek következtében a forgalomnak további elterelésére kerül sor. A városból észak felé irányuló forgalom terelőútja: Mátyás király utca—Zrínyi utca—Kapiszt- nán utca. Az ellenkező irányban közlekedő járművek útvonala: Szakály testvérek utca—Zrínyi Miklós utca—Mátyás király utca. A terelőútnak kijelölt utcák várható forgalma igen nagy lesz, éppen ezért célszerű, hogy a helybeli, helyi ismeretekkel rendelkező gépjárművezetők más útvonalakat is igénybe vegyenek és ezzel némileg tehermentesítsék elsősorban a Mátyás király utcát. Az AKÖV-vel már megállapodás történt, hogy a buszok a Zrínyi utcából a Mészáros Lázár utcán keresztülhaladva jutnak el az autóbusz-állomáshoz. A helybeli személygépkocsi-vezetők könnyen eljuthatnak a városközpontjába a Parászta utcán és a Kadarka utcán keresztül is. t
