Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
4 TöLNÄ MTüGTFT NÉPÚJSÁG Í965. augusztus 20. Szállításra készen az exportra készGlt ruhaakasztókkal megrakott ládák sora a Gyönki Vegyesipari Ktsz-ben. Halászat fén, villamossággal A Csendes-óceáni sprottni-halá- szok hatalmas lámpák segítségével gyűjtik hálójukba ezt a nálunk is kedvelt halfajtát. E halak a víz felső, 2—3 méteres rétegében élnek, s ha a vizet kék és vörös fénnyel .megvilágítják, nagy csapatokban verődnek össze a fény közelében. A szovjet halászok a part mentén, a víz alatt 2—2,5 m mélységben 16 erős fényű lámpát állítanak fel, s először kék fényükkel odacsalogatják a halakat, majd a csapdák fölé erősített világítótestek vörös fényével összeterelik őket. A hálót egyetlen éjszaka 12—20- szor kell bevonni és visszaeresz- teni, ami természetesen hosszadalmas és fáradságos munka. A Távolkeleti Halászati Kutatóintézet mérnökei ezért azt javasolták, hogy az egyjegyűit halakat egyszerűen szivattyúzzák ki a vízből. A műanyagból készült szívószelep közelébe alumínium elektródokat helyeztek. Ha a halak az így létrehozott villamos térben a pozitív elektródok közelébe kerülnek. izmaik és uszonyaik összehúzódnak, s az áramtól mintegy „narkotizálva” maguktól beúsznak a szívócsőbe. A berendezés kezeléséhez három ember elegendő, s a halászzsákmány nagysága semmiben sem marad el az eddigitől. SZÉKELY MIKLÓS »TTTTZr ZTTTTTTTTTTTTTTZTZTTTT' Pintér Istvánt GYILKOSSÁG NEW YORKBAN Egy MOM ébresztőórát már kilencven forintért is lehet kapni. A legdrágább „forgalomban lévő” óra ára ötezer dollár. Ez a Patek gyár készítménye és a pontos időn kívül a Hold járását, a kalendáriumot és a csillagos ég elfordulását is mutatja. Ez azonban csak két szélsőérték, végtelen hosszú az időmérő eszközök sora és ezerévek távolába nyúlik a történelme is. A nyolcvanperces óra Az időbeosztás alapjaiért az embernek nem kellett messzire nyúlnia. Szolgáltatta azt maga a természet, a nappal és éjszaka változásával. Ebből azonban sokféle furcsaság származott. A nappalok hosszúságát figyelembe véve például Egyiptomban a nyári óra hetven perces volt, a téli csak öt ven. Oroszországban a téli nappali órákat nagyon sokáig negyven percével mérték, míg az éjszakaiak nyolcvan percesek voltak. A legtermészetesebb időmérő eszköz a napóra volt. Egyáltalán nemcsak nagyméretben, mint azt általában ismerjük. Még a XVIII. században is használtak hordozható gyűrű-napórát. Ezeknek a „számlapja” a gyűrű belső felén volt és egy kis nyíláson beeső napsugár mutatta az időt. A homokórát valószínűleg Chartresi Lipót szerzetes találta fel 765-ben tehát ezerkétszáz esztendeje. Az idő homokóráján lepergő szemeket képes beszéd formájában néha még ma is emlegetjük, ami egyben a szerkezet lényegét is magyarázza. Az időt egy szűk nyíláson lepergő homokszemek mérték. Hasonló elven működött a vízóra. Voltak azonban tűzórák, sőt illatórák is. Ez utóbbinál egy gyertya törzsében helyeztek el különböző átható illatú anyagokat, ami akkor tudatta az időt, ha a kanóc lángja elérte. 613 éve jár A kerekes órák a gátszerkezet feltalálásával születtek meg. A gátszerkezet úgy szabályozza egy hengerkerék forgását, hogy az minden percben egyenletes legyen. Az első faliórák a XIV. században bukkantak fel és kétségtelenül időtálló szerkezetek voltak. Egy strassbourgi óra 1352 óta működik, persze többszöri javítás árán, a híres prágai toronyóra apostol-alakjai pedig 1402 óta mutatják mozgásukkal az időt. Az idő ekkoriban azonban még igencsak relatív fogalom volt. A középkori német városok lakóival például megtörténhetett, hogy otthonukból délben elindulva, egy órai lovaglás után délelőtt féltizenegykor érkeztek a szomszéd városba, mert az ottani magisztrátus másféle helyi időt használt. Hasonló volt a helyzet a cári Oroszországban is, ahol csak a szovjethatalom léptette életbe az úgynevezett zónaidőt és vetett véget annak a kedélyes összevisszaságnak, hogy az egyes kormányzóságok a saját külön időszámításuk szerint élhettek. Az inga hossza és lengésideje közötti fordított, négyzetes összefüggést Galilei fedezte fel. Ennek alapján szabadalmaztatta a holland Huyghens 1657. június 16-án az első ingaórát. A henger-, vagy cilinderjárat, mely a mai tömeggyártásra készült órákban is működik, a XVIII. században élt angol Graham találmánya. A stopperóra kétszázadik születésnapját jövőre ünnepeljük, az elsőt 1766-ban készítette a svájci Pourrait. Orakülönlegességek Évszázadokon keresztül az órák megrendelői csak a gazdagok. legtöbbnyire főurak, uralkodók voltak. Csak ők tudták megfizetni az órásmesterek művészetét. Minden idők egyik legnagyobb órása, a francia Abraham Breguet volt, akinek száz- nyolcvan éves zsebórái ma is irigylésre méltó pontossággal mutatják az időt. XVI. Lajos a felesége részére rendelt nála egy nyakba akasztható órát háromszázezer frankért. A királynőd nyakat már régen elvágta a forradalom nyaktálója, mire a csodaóra tizenkilenc évi munka árán elkészült. Mutatta a percet, a másodpercet, az évet, hónapot, napot. Volt benne hőmérő, ütő- szerkeziet és sosem kellett felhúzni, tulajdonosának mozgása gondoskodott járásáról. Az ugyancsak francia Antidé Jan- vier olyan órát szerkesztett, melyen hetvenkét hajó mozgása mutatta a világ hetvenkét legnagyobb kikötőjében a dagály és az apály változásának idejét. A dán Ulsen órájában tizennégyezer alkatrész ötszázhetven- ezer műveletet végzett. Ez az óra nem kevesebbet mutatott, mint a helyi időt, a közép-európai időt, a csillagidői, a nappálya főbb pontjait, a nap- és holfogyatkozásokat. a hold fázisait, a főbb csillagok kelési idejét és a teljes dátumot, az évet, hónapot, napot, a nap revét is beleértve. A régi zsebórák még kulcsra járták, egészen a XIX. század derekáig. Az első karórát 1700- ban Jaqueis Droz készítette. Legfiatalabb a vízmentes óra. 1927- ban mutatta be a svájci Rolex- gyár, amikor egy úszónő tizenöt óra hosszat tartotta vízben, ugyanis átúszta vele a La Manche-csatornát. ar órák — varcóra A legrégibb Magyarországon készült óra 1643-ból származik, Kassán van. Népi mesterek sok teljesen fából fabrikált és tiszta vasórát is készítettek. A legnagyobb hazad óra Csury Ferenc alkotása : a szegedi fogadalmi templomban van. Számlapjának átmérője négy méter húsz centi. A tudomány fejlődése egyre pontosabb időmérő gyártását teszi lehetővé. Az etilldoriddal működő óra hajtóereje a hodnga- dozás, elméleti számítások szerint 1800 évig keld, hogy járjon. E pillanatban legtökéletesebb a kvarcóra, mely a Szovjetunióban van. A kvarckristály ugyanis másodpercenként százezer rezgést végez, összehúzódásának és kiterjedésének nagysága egykét milliomod, azaz 0,000001—2, milliméter. Ez tartja üzemben az órát, mely azonban a hőre érzékeny, ezért maximálisan 0,002 C fok hőingadozást tűrő termosztátban helyezték el. Az óra egyébként szorgalmas jószág. Egy zsebóra évente száz- ötvenhétmjillió-haitszáznyoicvan ezret ketyeg és billegőkereke 3908 kilométer utat tesz meg. ORDAS IVÁN — 82 — Mr. Förster titkárnője is a nevemet tudakolta. A Kása Bertalan név az elmúlt huszonnégy órában tovább veszthetett értékéből. Már nem lehetett vele eredményt elérni. — Sajnálom, Mr. Kása — mondta a titkárnő, — az ügyvéd úr egy nagyon fontos ügyben tárgyal... — De én egy még fontosabb ügyben keresem — próbáltam érvelni. — Sajnálom, uram, nem vehetem figyelembe. ön nem tartozik az ügyfelei közé... Azt sem tudtam hirtelen, hogy köpjek-e vagy nyeljek. — Talán nem jól tetszett érteni a nevemet. Kása vagyok. Kása Bertalan, Ká, mint.,. Nem hagyta, hogy lebetűzzem. — Felesleges, uram. Az ön neve nem ismeretlen előttem. Azt is tudom, hogy irodánk megbízója, az Evening News szerkesztősége utasítást adott, hogy egyelőre ne foglalkozzunk az ön ügyével. Ügyfelünk kívánságait az ügyvédi kamara szabályzata értelmében tiszteletben kell tartanunk... — De hát itt rólam van szó, s nem az Evening News-ról! — harsogtam, mert elöntött a pulykaméreg. — Talán csak jogom van hozzá, hogy a saját sorsomról Mr. Forsterrel beszéljek?! — Hogyne, uram — mondta továbbra Is udvariasan a titkárnő. — Meg vagyok róla győződve, hogy Förster úr szívesen üdvözli önt ügy— 83 — felei sorában. Hétfőn öttől hétig a rendelkezésére áll. Akkor külön bejelentés nélkül is felkeresheti. .. Ne felejtsen el egy ötszáz dolláros csekket magával hozni. Ezt előlegként kezeljük, és természetesen beleszámítjuk majd a végelszámolásba... Letettem a kagylót Honnan lenne nekem ötszáz dollárom? Es időm sincs hétfőig várni! Nekivágtam az utcáknak. Szinte gépiesen vittek a lábaim, se láttam, se hallottam; azt sem tudtam, merre járok. Nem törődtem a két tagbaszakadt alakkal sem, akik az FBI megbízásából természetesen továbbra is követtek. Leszaladtam a metróállomás lépcsőjén, beszálltam az első szerelvénybe. Jólesett odalent a tömegben, a zsúfolt kocsiban elvegyülni. Aztán ugyanilyen gépiesen kiszálltam egy állomáson. Még mentem néhány száz métert és akkor észrevettem, hogy Ruthék háza előtt állok. Gyors elhatározással becsöngettem a kapun. Még sohasem voltam náluk, szégyellt volna egy bevándorlóval mutatkozni a szülei előtt. Az idős asszony, aki ajtót nyitott, minden bizonynyal az anyja lehetett. — Mit óhajt? — kérdezte. — Miss Ruth Caldwellt keresem — mondtam. — Itthon van? — Rögtön küldöm... Az asszony eltűnt, s két perc múlva megjelent Ruth. Pongyolában volt, kikészítetlenül, de így is csinosnak találtam. Nagyon meglepődött. — 84 — — Hello — üdvözöltem. — Sajnálom uram — mondta —, elvesztettem az állásomat és emiatt fel kell mondanom az életbiztosításomat,.. Most rajtam volt a sor, hogy elképedjek. — De hát... — nyögtem. —* Nem, már az e havi részletet sem tudom kifizetni — mondta Ruth hangosan, de suttogva hozzátette: — Menj tovább az utcán, két sarokkal odább van egy teázó, várj meg ott... Félórát vártam. Közben az FBI-osok két asztallal odább alaposan megreggeliztek. Fejenként négy lágytojást hozattak, dupla adag sonkát, és narancslevet ittak hozzá... Nemsokára mégiscsak megjelent Ruth. Szokás szerint meg akartam csókolni, de ő elhúzta az arcát. — Megőrültél? — mondta halkan. — Itt engem mindenki ismer. Ha meglátja a tulaj, estére tudja az egész környék. Így is elég sokat kockáztatok, hogy lejöttem.. . Az anyámnak azt hazudtam, hogy állás után nézek. Elmondtam a lánynak Banless látogatását, meg a két telefont. Sírvafakadt. — Véged van, drágám — mondta könnyek között, de tárgyilagos hangján. Ezek az amerikai lányok a legmeglepőbb helyzetekben is racionálisak tudnak lenni, viszont a legracionálisabb dolgokban is érzelmesek. — És most mit akarsz tenni? Ha igent mondsz Banlessnek, soha többé nem láthatlak... Nem élném túl...