Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
£ tOLNA MFGVK1 VEPOJSAG 1965. augusztus 15. Előnyösen vásároltam egy modem zenére szóló koncert- bérletetNehéz volt megszerezni, mert igen sok volt a jelentkező arra a hirdetésre, amely az Information című lapban jelent meg. A hirdetés így hangzott: „Olcsón továbbadnám modern zenére szóló koncertbérletemet. Kitűnő földszinti hely, közel a kijárahoz". Valóban nem mindennapi vásár volt. Valóban közel van a kijárathoz. Nem kell az embernek átlábalni senkin, nem kell szorongania, mint Szekszárdon, az Ady Endre utcában, amely a világon talán egyedülálló. Én nem is nevezném Ady Endre utcának, hanem így írnám ki a nevét „Szerelmesek utcája”. Mert ebben az utcában csak a szerelmesek férnek el egymás mellett. A szerelemről jut eszembe, hogy pulykakakas költött ki kispulykákat Desanka Zegarac újbelgrádi háziasszony barnmfiv'Ivaréban. Elqo~'doVrodtr'm "agyon ezen az eseten. Képzelje csak el a Szerkesztő Ur, mi lenne nálunk, ha mondjuk a gyerekek is tojásból jönnének elő? Tudja mi lenne? Állandóan otthon ülhetnénk a tojáson. És még azt a kunsztot sem próbálhatnánk meg, amit Jean Sanchon francia mérnök csinál, mert ha elhagynánk a helyünket kihűlne a tojás. Pedig ez a mérnök nagy kunsztot csinál ám. Különleges cipőjével úgy mászkál a falon, mint a légy. Jó neki. Ö be tudja tartani az ígéretét, ha valahol olyant hall. amitől az ember a falra tudna mászni, ő meg is teheti. Még a plafonra is felmászik, mint azok a legyek, amelyek a légyfogóról jöttek le. Hallott-e Szerkesztő Ur az olimpiai asszonyok klubjáról? Ha hallott, ha nem én megírom, mert ez van, ezt tudom nyújtani, mint ahogy manapság otthon mondják a vásárlónak. Szóval alakult egy olyan klub. ahol a jelvény öt karikából áll. Méghozzá öt karikagyűrűből. Ennek a klubnak csak olyan asszonyok lehetnek a tagjai, akik legalább már ötször elváltak, illetve ennyiszer mentek férjhez. Mentse mea a Szerkesztő Urat is, meg engem is a sors az ilyen klubtagoktól. Kánikula van. És a kánikula itt is uborkaszezon. Alin van valami érdekes. Az ember csak mászkál, kutat, keresgél, de csak ilyenekre akad: az amerikai televíziónézők a múlt évben 26 000 levélben tiltakoztak a műsorok alacsony színvonala miatt. Nálunk az ilyen számot nem hozzák nyilvános- sánra de azt viszont énp a múltkor olvastam, amikor otthon voltam, honv a Magyar TeleiHziónak már több. mint hétszázezer előfizetője van és ebből a hétszázvalahányezer előfizetőből megkérdeztek hétsznzhuszat: szeretné-e. ha megismételnék ezt vagy azt a műsort. A megkérdezettek többsége igennel válaszolt, és ezért a Magvar Televízió közkívánatra most lassan minden műsort megismétel Újság mén, hogy a napokban találkoztam a 62 éves George Paillott-tal. a féllábú viláocsavargóval, aki elhatározta, hogy a lé' miáoot bejárja Eddig hetvenezer kilométert tett meg és három műlábat koptatott el. Nagyon óvtam attól, hogy az amerikai Indiana állam területére lépjen, ahol éppen a napokban hozták a törvényt, mely szerint, aki fokhagymát eszik az csak az evés után négy órával használhatja a vi"amost. Aki ennél korábban felszáll az 24 órai bör- *önnel és Hz dollár birsáooal büntethető. A börtön még csak hányján. De képzeljük csak el. ha egy magyar IBUSZ-turista ’• éti énül fokhagymát eszik és megfeledkezik a törvényről rámehet az eaész zsebpénze. Nem ajánlatos a magyar turistáknak ide kolbászt vinniök. Persze t^1:ko~'más furcsasággal is az ember. Para- avayban egy katolikus kolostor 14 apácából álló kórusa szamba ritmusban énekli az egyházi énekeket. Krisztus jegyesei nagy sikerrel szerepeltek legutóbb a televízióban is. m,««? táncoltak is az énekhez. Úgy látszik, hogy ők is rájöttek arra, amire már korábban rájöttek a Motivation Records cég szakemberei Ok forradalmasították a könnyűzene- ipart A táncdalok eddig a szerelemről szóltak. Ezután tudományos szövegre ropjuk a tviisztet. így fülbemászóbb, köny- vvehbe" meojea'iezhető a legbonjtolultabb matematikai képlet is Méa megérjük, hogy így oktatják az iskolában a matematikát: Részér szinusz, ezerötszáz mínusz alfa Mi a tehén, ha nincsen szarva. Je, je, je ... Mit írjak még? Most jut eszembe, amikor otthon jártam elnéztem a szálloda felé is. Épül. szénül. Lassan szépül, épül. Ahogy mentem a szálloda előtt láttam ott csatornaásó munkásokat. A kapu aló1 éppen akkor hajolt ki egy munkás. — Hé. hová szöksz már megint? Hová lógsz? A fiú befordult a piacnál. Gondoltam: ez igen, itt aztán van munkafegyelem. Az egyszer ő dolgozók ’s s:d -;-n kérik a társuktól: mikor, mit csinál. Idáig jutottam el gondolatban, amikor megszólalt egy másik munkás. _ Ne kiabálj már? Én küldtem: nézze már meg, van-e f rissen csapolt sör? — Ja. Az más! Ezzel lezáródott a vita és az én levelem is. Tisztelettel: A Kopasz-ló titka i Csehszlovákiában rövidesen felszínre hozzák a Harmadik Birodalom utolsó titkainak tóba süllyesztett irattárát Véletlenül kezdődött. A csehszlovák televízió „Kíváncsi kamera” című műsorának képszerkesztői, Vladimír Branislav és Jind- rlch Bemard sokat töprengtek azon, hogyan tehetnék élénkebbé a programot. Tárgyaltak a dokumentumfilmek rendezőjével, Robert Vyhlidkával is, aki azt tanácsolta. barátainak, hatoljanak le a történelmi emlékű Karlstein vár mély kútjába és tárják fel, mi gyűlt össze ott az évszázadok során. Ezt az ötletet elvetették, de az alapeszméből kiindulva elhatároztál?, hogy felfedezik a su- mavai tavak titkát A csodálatos szépségű, vadregényes Sumava-hegységben a nyugatnémet határ mentén, ezer méter magasságban, közvetlenül a hegyek közé beékelve közel egymáshoz fekszik két, azóta világszerte ismertté vált tó, a Fekete- és az Ördög-tó, tőlük nem messze, a ma még kevéssé ismert Kopasz-tó. A televíziósok búvárokkal együtt kezdték meg a „tótitok” filmezését. A búvárok 1964. június 25-én ereszkedtek le először a Fekete- és az ördög-tó mélyére, de a népmesebeli holtak városa helyett egészen mást találtak. Nagy mennyiségű lőszert, robbanóanyagot és ismeretlen katonaládákat. A kísérletet abbahagyták. A további kutatást a csehszlovák belügyminisztérium illetékes szervei, s a hadsereg utászegységei folytattál?. A ládákat a vesztüket érző nácik 1945 tavaszán rejtették a tavak mélyére. I I Nem bíztak Mussoliniban A tóban talált okmányok egy része a birodalmi biztonsági fő- hivatal VI. osztályénak irattárából származik. A dokumentumok lerántják a leplet a náci ügynökök tevékenységéről. A VI. főosztály feladata a kémtevékenység és a szabotázsakciók szervezése volt a nácikkal szemben ellenséges és semleges országokban. Nem kímélték azonban „barátaikat" sem. Kiterjedt náci kémhálózat volt a leghűségesebb szövetséges, Mussolini Olaszországában is. Az iratokból kitűnik, hogy Hitlerék nemcsak, hogy nem bíztak Mussoliniban és vejében, Cia- no grófban, de mélységesen meg is vetették őket. Annál figyelemre méltóbb a náci ügynökök megállapítása XII. Pius pápáról. „XII. Pius nagy szimpátiával viseltetik Németország iránt. Helyesli a berlini s a müncheni egyezményeket” — áll az iratok között megtalált jelentésben, mely 1940-ben Rómából származik. Ugyancsal? rendkívül érdekesek azok a jelentések, melyek szabotázsakciók előkészítéséről szólnál?, az Egyesült Államokban. Ezek az okmányok szintén 1940. évi keltezésűek, amikor még nem állt fenn hadiállapot a két ország között. Történelmi szempontból is figyelemre méltóak azok az iratok, amelyek „a zsidókérdés végleges megoldásával” foglalkoznak vagy leplezik a hitleristák ausztriai tevékenységét, az Anschluss előkészítését és a szabad lábon levő ügynökök, szabotőrök, különböző rangú náci vezérek bűnös tevékenységét. Auschwitzból a hegyek közé Érthetően nagy érdeklődést keltett a kutatómunka megkezdése a Sumava-hegység eddig „ismeretlen” tavában, a Kopasz-tóban. Az 1378 méter magas Plechi-hegy tövében fekvő tó medrében a búvárok négy hordót fedeztek fel. Hármat üresen a felszínre is hoztak, a negyediket azonban rendkívül nehéz súlya miatt eddig még nem tudták kiemelni. E hordó történetének szemtanúja is van. Egy Prichystal nevű ember, aki a háború végén itt élt, és egy kis szállodának a gondnoka volt. Prichystal maga is pontosan emlékszik, mi történt a tó környékén a háború utolsó napjaiban. A sűrű erdőkkel körülvett elhagyatott vidékre 1945 tavaszán SS-alakulat érkezett. Valószínű feltevések szerint a hóhérlegények az auschwitzi haláltábor keretlegényei voltak és a szovjet csapatok elől menekültek a hegyek közé. Ezt az elképzelést több tényező teszi valószínűvé. A katonái? egymás között és a szálloda német felszolgálónőjével, aki az egyik katona szeretője volt, erről a témáról rendkívül sokat beszélgettek. Később a szálloda verandáján iratokat leltek, amelyek feltehetően a halál- tábor irattárából származnak és fényképeket is találtak, amelyek auschwitzi foglyokat ábrázoltak. Civil ruha az SS-legényeknek Később, a háború utolsó perceiben még a kis eldugott hegyi szállodában is meleg lett a talaj a hitleristák talpa alatt. Ekkor olyan hordók kerültek elő, amilyeneket most a tó mélyén találtak. Az SS-ek ezekből ladikokat készítettek maguknak és azokon keltek át a tó másik partjára, ahol sűrű, szinte áthatolhatatlan erdőben rendezték be táborukat. Itt, az erdő mélyén még sokáig zavartalanul éltek. A simavai erdő ugyanis hosszú ideig senkiföldje volt a szovjet és az amerikai csatiatok között. Az SS-le- gények ellátásáról a környék német lakossága gondoskodott, akik civil ruhát is szereztek nekik. Az SS-ek 1945 nyarán és őszén kisebb csoportokban és egyenként szökdöstek ki az erdőből ismeretlen támogatóik segítségével és így kerülték el a felelősségre vonást. Távozásuk után Prichystal felkereste az elhagyott táborhelyet. Ott azonban a németek mindent megsemmisítettek, csak a rendkívül érdekes árokrendszer maradt, meg néhány üres hordó. A szemtanúk még másra is emlékeznek. A környék legnagyobb helysége Zelezná Ruda jelenleg is az üdülők paradicsoma, ettől néhány kilométerre emelkedik a Spicák-csúcs — a csodálatosan szép, modem szállodával. A háború alatt itt székelt Göring Luftwaffé-jának egy titkos irodája, és 1945 elején ebben a szállodában tartották egyik legutolsó tanácskozásukat a Harmadik Birodalom vezetői. A súlyos hordó egyelőre a Kopasz-tó fenekén van, de hamarosan felhozzák, titkaival együtt. I1 KARAMBOL H ajnali kettő volt, amikor hazaértek. Azt mondta a főnök: „Ne haragudj, Pista, ma egy kicsit tovább maradtunk. Megértheted .Találkoztam | egy régi jó ismerősömmel. Egy- ’ más mellett ültünk a padban, még az elemiben”. ö kint ült a kocsiban. A főnök a pincében. Jó volt a hangulat. A főnök egész úton dalolt. A feje időnként az ő vállára esett, ű akkor fohászkodott: „Csak ezt az utal ússzuk meg”. Amikor kiszállt a főnök, azt mondta: — Reggel hétkor indulunk, ö ellenkezett. — Korán lesz. Addigra nem alszom ki magam. Ha véletlenül lesz valami... — Mi lenne, Pistikém. Mi lenne, na mi? Úgy tudsz te vezetni, hogy valami lehet? Hehe. Névetett a főnök. Meg az ő vállát ütögette. — öt éve járunk már együtt. És mi volt? Semmi! Most sem lesz semmi! Ha meg lesz, csak bízd rám. A mellét verte. ö meg a családjára gondolt. — De ha mégis előfordulna. Az ördög tudja, hogy mi történhet. A törvény pedig... — A törvény! — legyintett a főnök. — Ismerem én is a törvényt. Nem is mondanám, hogy gyere hétkor, ha téged is nem ismernélek. Elváltak. Reggel hétkor ott állt a gépkocsi a főnök háza előtt. A főnök vidáman integetett. — Na. kialudtad magad? — Nem. — Én sem. De majd kialusz- szuk magunkat valahol kint. Valahol, egy jó hűs fa alatt. Elindultak. Az úton kevesen jártak még. Körülbelül a hetven és a nyolcvan között ugrált a sebességmérő mutatója, amikor hirtelen az egyik mellékútról kivágódott egv kerékpáros. Felsikoltott a fék. De már késő volt. A főnök a fejét fogta. Beütötte a szélvédő üvegébe. A kerékpáros nem halt meg, csak súlyosan megsérült. A főnök a helyszínen maradt, ő pedig beült a kocsiba, betette a kerékpárost és a legközelebbi kórházba vitte. Az orvosok megnyugtatták. — Nem fog meghalni. A gyógyulása azért hosszú időt vesz igénybe. A biztonság kedvéért azonnal vért vetetett magától. Visszafelé többször is visszapergette az eseményt. A kerékpáros volt a hibás. Kivágódott a főútra, mint a féltégla. Ha előbb észreveszi? . .. Nem, nem vehette észre. A mellékutat bokor takarja, pontosan azon az oldalon, amit ő látott. Megnézte a kerékpáros személyi igazolványát. Horváth Jánosnak hívják. Nős. Három gyereke van. Tsz-brigádvezető. Biztosan a határban volt. Megnézni, hol, mi a legsürgősebb. Talán reggelizni indult haza. És most várja a felesége. öt meg a rendőrök. Biztosan megérkeztek már a rendőrök.
