Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
1965. augusztus 15, TOLNA MEGTEI NÉPÜÍSAO s Munkában a segélyező bizottságok — Elosztották a házhelyeket A több mint száz napig tartó fenyegető veszély elmúlt. A Duna mellett megerősített gátak, lokalizációs töltések, és itt-ott még a fénylő víztükör emlékeztet bennünket az évszázad legveszélyesebb áradására, és arra a szívós, hősies munkára, amit a gátakon dolgozó emberek végeztek. Visszaköltöztek a kitelepített családok, lassan-lassan elszivárog a feltört víz is. újra kezdődhet az élet. Nem vonult el nyomtalanul az ár. Megrongálódott, összedőlt házak, elpusztult állatok, tönkrement vetések mutatják a helyét. Az árvízkárosultak seg ítésére az egész ország megmozdult. Nap mint nap érkezett pénz a 10 200-as csekkszámlára egymás után születtek a tár sadalmi munkavállalások a károk helyreállítására. A segélyezési bizottságok megkezdték mnukájukat, felbecsülték a károkat és annak arányában osztják el a segélyt. Munkatársaink néhány árvízsújtotta községbe látogattak el, hogy képet adjanak a munkáról: Százhatvanöt károsult — 286 000 forint segély Pörbölyön Pörbölynél a Duna nem tudta átszakítani a gátat, a buzgárok és az átszivárgó víz mégis nagy károkat okozott. A lakosságot még időben kiköltöztették, emberéletet nem fenyegetett veszély. Sok házat ért víz, de egyetlen egy sem rongálódott meg annyira, hogy elvonulása után vissza ne költözhettek volna a lakók. Az állatokban és vetésekben azonban elég számottevő kár keletkezett. Volt olyan család is, akinek hat disznaja pusztult el az árban. A segélyező bizottság, a Nőtanács, a párt, a községi tanács, a Vöröskereszt és a Népfront képviselői, a bejelentések alapján felülvizsgálták, megállapították a kár nagyságát. Pörbölyön összesen százhatvanöt személyt ért kisebbnagyobb mértékben veszteség. A segély összegét a kár nagyságával arányosan állapították meg, ösz- szesen kétszáznyolcvanhatezer forint kerül elosztásra. Deli István erdészeti munkásnak például hat- ezer-nyolcszáz forint értékű terményt pusztított el a víz, a segélyező bizottság döntése alapján négyezer forint kártérítésben részesül. Halbaksz Ferenc erdész illetményterületét öntötte el a víz, hatezer forint segélyben részesül. Jelenleg a vadkár jelenti a legnagyobb problémát a pörbölyiek- nek. Az erdőből kihúzódott állatokat semmilyen eszközzel nem tudják visszaterelni, pedig a vadak nagy pusztítást végeznek a kukoricában. Októberre elkészülnek az új házak Decsen A Decs környéki pusztákon a víz nemcsak a földeket öntötte el, házakban is kárt okozott. Egy ház összedőlt, hét súlyosan megrongálódott, lakhatatlanná vált. A községi tanács Decs-Uj telepen biztosított ingyen házhelyet a károsultaknak, akik huszonöt éves hosszú lejáratú hitellel új otthont teremthetnek maguknak. A tervek már készülnek, és úgy számítják, hogy októberre felépülnek a házak, jórészt társadalmi munkában. A felmért kár összege Decsen megközelíti az egymillió forintot. A százkileincven károsult ösz- szesen ötszázötezer forint segélyt fizetnek ki. Iára. Mindenki megnézhette és reklamálhatott is. Általában elégedettek voltak az emberek. Ez pedig a bizottság munkáját dicséri. M. É. Elkészültek a helyreállítási tervek A szekszárdi tervezőiroda gyors munkát végzett. Bátán már megkapták a családok az árvíz alatt megrongálódott és renoválásra váró épületek helyrehozásának terveit. Bátán összesen húsz helyreállítási tervet kellett elkészíteni. A húszból azonban^ mindössze csak öt család vállalta és írta alá a renoválási tervet és költségvetést. így Czencz Jánosné, Frányó János, Balogh János, Kaiser Ferenc és Bajnok Istvánné veszi igénybe az állam támogatását háza rendbehozásához. Már szétküldték az írásbeli értesítést is néhány építőbrigádnak, akik majd társadalmi munkájukkal járulnak hozzá a helyreállításhoz. így például Frányó József házát a nagykónyi Haladás Termelőszövetkezet építőbrigádja hozza rendbe. Frányóék házára a tervezők összesen harminchárom- ezer-hatszázhatvanöt forintos költségvetést készítettek. Ebből azonban tizenháromezer-száznyolcvan- négy forint munkabér amit mivel társadalmi munkában végeznek el, nem kell kifizetniük. Kaiser Fe- rencék házán a kisdorogi Március 15. Termelőszövetkezet, Balogh János házán pedig a nagymányo- ki Jószerencse Termelőszövetkezet építőbrigádja végzi el a szükséges javításokat. Újjászületik az elhasználódott traktorgumi a Gyönki Vegyesipari Ktsz javítórészlegében. Kapálás helyett fólia A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola soroksári kísérleti telepén a talajra borított fekete fólia. felett érlelik termésüket a paradicsomtövek. A kilyukasztott fóliát még a tenyéiszidő kezdete előtt terítették a földre, s a palántákat a lyukaikba ültették. Az új módszer legfontosabb eredménye, hogy a paradicsombokrok helyét kivéve a sötét fólia teljésen elzárja a talajt a napfénytől. így a gyomok nem tudnak kikelni, s feleslegessé válik a kapálás. A két-három- szori kapálás elhagyásával a paradicsomtermesztés munka- költséffének csaknem 10 százaléka takarítható meg. Elkészül-e az iparitanuló-iskola ? Az árvízsújtotta területekről jelentjük: Háromszáztíz segélykérelmi lap Heten — B. Tóth Józsefné, B. Tóth Mihály, Csankó Istvánné, Dér István, Sükösdi Ferenc, Sümegi István és Takaró Tamásné — ülik körül az asztalt. Neveket olvasnak fel, s a nevek mellé odamondják, kinek-kinek az árvíz okozta kárát is. Aztán a hét ember — falubeli mind, jól ismeri a segélytkérő szociális körülményeit —, megsaccolja a kár mértékét, s figyelembe véve a körülményeket, megszavazza a segély összegét. — összesen háromszáztíz segélykérelmi lapot töltöttünk ki, körülbelül úgy két hét alatt — mondja Sükösdi Ferenc. — Sajnos, bár a jelentkezési határidő már többszörösen is lejárt, még most is jönnek. Azt mondják, nem értesültek még arról, hogy egyáltalán jelentkezni kell. Az első napokban bejelentette a károsultak zöme, hogy mi bajt, veszteséget okozott a víz. A faluban gyorsan szertefut mindenféle szóbeszéd, mindenféle pletyka hamar a szárnyára kap. Pont ilyen fontos, anyagi érdekekkel járó dolog maradt volna a falu egy része előtt titokban? Nehéz elhinni, hiszen két ízben is kidoboltatta a tanács, hogy jelentkezzen, akinek kára van. Nem „nem tudom”, hanem hanyagság az ilyen késlekedés. — Eddig csak az ingóságokban esett kárt mértük fel, becsültük meg. A segélykérelmi lapokon a ruházatban, élelmiszerben, a háztáji földeken, konyhakertekben esett kárt írtuk fel. Az első napok bejelentései után — százhatvankilenc család igényének, kárának ismeretében — ült össze először a bizottság. Aztán, amikor már polt úgy húsz-harminc kitöltött kérelmi lap, meghatározatlan időközönként. — Mennyire tehető a felmérés alapján az ingóságokban keletkezett és kifizetésre váró kár? — A községben eléri a hatszázezer forintot. — Átlagban milyen összeget kapott egy-egy károsult? — Ügy kétezer forintot. — Kinek javasolták a legkisebb összeget, és mennyi az? — Vörös Jánosnak, mindössze ötszáz forintot. A part mentén van egy kis összetákolt szobája. Talán az egész nem ér még ennyit sem. Idős, egyedülálló ember. — S milyen a legmagasabb összeg? — Ügy tízezer forintot javasoltunk néhánynak, akiknek a házuk összedőlt. A bátai árvízsegélyezési bizottság két hete kezdte meg munkáját. A károsultak kérelmi lapjait már továbbították a járási tanácshoz. Akik még a ki- dobolás után jelentkeztek azonnal, azoknak a nevük mellé írták az általuk megítélt összeget, és kifüggesztették a hirdetőtábAz építők ígérik — az iskola vezetői nem bíznak benne A Mü. M. 505-ös iparitanulóiskola vezetői nagy gondban vannak: hamarosan megkezdődik a tanítás, és egyelőre még azt sem tudják hol tudnak majd elhelyezni 1700—1800 tanulót. A régi iskolaépületben tíz tanterem van, a műszergyár tanműhelyében 2, összesen pedig 23 teremre lenne szükség ahhoz, hogy a beiskolázott gyerekek megfelelő körülmények között tanulhassanak. Már az elmúlt években is áldatlan körülmények között folyt az ipari tanulók oktatása. Tanítottak családi házban, 5x5 méteres szobákban, „kölcsön” kultúrtermekben, légópincében, összesen 5 helyen, a város minden pontján. Azt hiszem nem kell mondani mennyi vesződségbe került míg úgy hangolták össze az órákat, hogy az ide-oda futkosás mellett a tanításra is jusson ideje a nevelőnek. Az új iparitanuló-iskola felépülése megszüntetné ezt az áldatlan állapotot. Megszüntetné — ha elkészülne. Az első határidő 1964. december 31-én lejárt, az iskola nem épült fel. Uj határidőt szabtak, 1955. június 30-át. Ez is elmúlt, a munka még mindig nem fejeződött be. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei ezután azt ígérték, hogy legkésőbb iskola- kezdésre el fog készülni az épület. Közeledik szeptember elseje, az iskola vezetői gyakran megnézik az építkezést, és valahogy nem nagyon bíznak abban, hogy az említett, utolsó határidőre elkészül. Ez jelenti most a legnagyobb gondjukat, az eddigi jelentkezések alapján elsőévesekből eddig húsz osztályt tudnak összeállítani, iskolakezdésre pedig 55—60 osztály lesz. Ilyen körülmények között még nem tudják hogyan kezdik el az új tanévet. Mivel más megoldás nem kínálkozik, ismét a tavalyi módszerhez kell folya- modniok: üres szobákban, légópincében tanítani. Gondoltak arra is, hogy csak az épület elkészülte után kezdik a tanítást, ebbe viszont a Munkaügyi Minisztérium nem megy bele, mert nagyon nehéz az emiatt kiesett órák pótlása. Ha ők nem tudnak időben elköltözni, a kereskedőtanulók oktatásával is baj lesz, ugyanis ők jönnének az iparitanuló-iskola felszabaduló tantermeibe. A Köz- gazdasági Technikumban is — ahol eddig voltak — szükség van a tantermeikre. Újból tanítani kell majd délután is, ami a nagyszámú vidéki tanulógárda miatt előnytelen. Egész sor probléma, egy építkezés elhúzódása miatt. De miért volt ekkora eltolódás, mi az oka annak, hogy az iskola nem készülhetett el időben? A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat termelési osztályvezetője Storcz János anyaghiányra és létszámproblémára hivatkozik. Az első félév végén, a második elején nem volt mozaiklap. Addig míg meg nem érkezett nem tudtak hozzálátni a festéshez és a mázoláshoz. — Most már teljes ütemben megindult a munka, az épületben már a szakipari munkák folynak, festés, mázolás, parkettázás. A jelenlegi állapotot figyelembe véve az iskola előreláthatólag szeptember első napjaiban elkészül. Tárgyalásokat folytattunk az Országos Szakipari Vállalattal, ahonnan olyan ígéretet kaptunk, hogy a munkákat a jövő hónap elejére befejezik. Nekem az a véleményem, hogy az épületet szeptember tizedikére kitakarítva, teljesen befejezve elfoglalhatja az iskola. ígéretet tehát újból kaptunk, a néhány napos eltolódást valahogy talán jneg tudják oldani az iskola vezetői ha a határidő nemcsak ígéret marad. A problémákat nem is azért vetettük fel, hogy hibákat, hiányosságokat keressünk az építőipar munkáidban. A határidők elmúltak, és természetesen megfelelő indok is van az időelcsúszásra, amin talán lehetne vitatkozni. De most nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy a szóban • forgó iskola minél előbb elkészüljön, és ezzel megoldja egy sereg ember gondját, megkönnyítse közel kétezer diák tanulását. Kónya József
