Tolna Megyei Népújság, 1965. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
4 'TOLNA MEGYEI NEPÜJSAu 1985. augusztus 15. A 800 éves Lipcse Lipcse vásárváros, 1965. október 7-én történelmi felvonulással ünnepli majd 800. születésnapját. Az ünnepség előkészületei már javában folynak, az őszi nemzetközi vásár szervezésével együtt. Lipcse az alapítását is a kereskedelemnek köszönhette. A X. században ugyanis a Via Regia és a Via Imperil kereskedelmi utak kereszteződésénél épült Libzi vára. Az előbbi nyugatról, a Rajnán és az Elbán át Lengyelországba, majd onnan tovább Kievbe és Nizsnij Novgorodba vezetett, a Via Imperil pedig Eszak-Németországot kötötte össze Itáliával. A lipcseiek büszkék városukra, a német munkásmozgalomban betöltött szerepére is. Itt harcolt két évtizeden át a német munkásmozgalom két úttörője: August Bebel és Wilhelm Liebneckt, akik az 1872. évi lipcsei perben bátran védték a szocializmus eszméit. 1874-ben Lipcsében tartózkodott Marx Károly is. Az első világháború előtt Franz Mehring és Róza Luxemburg, a „Lipcsei Népújság” munkatársai voltak. 1934-ben Georgij Dimitrov, a hírhedt Reichstag-perben itt vágta Göring arcába: „Ugye tél a kérdéseimtől, miniszterelnök úr?’’. Sok emlék a német nép szivében, sok hagyomány, és műemlék tanúsítja, hogy a 800 éves Lipcse Németország történetében mindenkor jelentős helyet foglalt el. (Panorama DDR) Marktplatz, a történelmi nevezetességű Városházával és jobbra az új Vásárház. TTffTfTfTTTfrrnTTTTTfTTTTTTfTfTTTf fffTTfTTTfffTTTfTTTnTfTTíTfTIf Pintér István: GYILKOSSÁG KEW YORKBAN Ez nem élet! Az értelmetlen és céltalan ku- porgatás mindig nevetséges, gyakran ostoba, s időnként túlzásaival felháborító is. Ám még ma is akadnak emberek, akik így élnek, de fogalmuk sincs arról, hogy miért. Erről az emberfaj tárói álljon itt általános ismertetőjelnek is beillő, néhány epizód. F. községben mindenki neveti őket. Mindenük van, de nincs semmijük, mert tisztességesen még jóllakni sem mernek. Morzsánként csipegetik a kolbászt, pedig rengeteg van belőle. Morzsánként csipegetik, mert elfogy. Az új bútort nem használják. Elkopik. Lovuk is van, de nem fogják be, egy vaskeretű szamár- taligán rázatják ki magukat a határba. A lovat kímélik. Az öregasszony hetenként egyszer elmegy a boltba és megvásárolja az egész hétre való kenyeret. Négy kilogrammot. Vasárnapra ez a kenyér már kőkemény, mindegy, nekik így jó. Az öregasszony meg is indokolja, miért. — Ja, ha száraz, akkor nem fogy olvan sok. A falu neveti és szánja őket A közelmúltban az öregasszony százassal fizetett a boltban és visszakapott kilencven forintot. Kétszer megszámolta, nehogy híja legyen a pénznek. Hazafelé menet egy tízest valahogy elveszített A hajtat tépte és futott vissza, hogy a boltos becsapta. Kiterítette a pénzt a pulton. Nincs, csak nyolcvan forint, a hiányzó tíz forintot a boltos adja oda. Képes volt fél óráig civakodni és követelni azt a tíz forintot, amiről maga is jól tudta, hogy útközben veszett él. Mindenük van, mégis ők a legszegényebbek a faluban. Egy másik történet, két szereplővel. Ha a falusiak nem tudnák erről a két emberről, hogy ők ketten kicsodák, akkor jóízű tréfának fognák fel. Úgy látszik, a zsugoriságnak. garasoskodásnak még ma sincs határa. Ez a két ember attól tart ugyanis, hogy az ötfilléresek miatt fog majd el- .3 szegényedni. A kocsmában a kis- í fröccs egy forint hatvanöt fillér. 3 Igen, de néhányszor előfordult, l hogy a kocsmáros az egyhetven- 3 bői az öt fillért nem tudta visz- « szaadni. Topogás, várakozás és 3 dörmögés. Hiába, öt fillér nincs. 3 A két ember egy-egy kisfröccs- nél többet naponta soha nem fogyaszt. Mi legyen hát? Kitalálták. VTWV*"WVV*»VVVVVVVVyVTVVVVVTVTTTTl Két hónap óta minden este megvárják egymást a kocsma előtt, s bent együtt fizetik ki a két kis- fröces árát. a három forint harmincat. Egymás között elosztják, hogy egyik este az egyik, másik este a másik visz magával tíz fillérrel többet. Boldogok, mert kitalálták, mit tegyenek, hogy ne károsodjanak az öt fillérrel. Rebesgetik, hogy kettejüknek százhetvenezer forint van a takar- rékban. Gyakran nézelődöm Szekszár- don. az autóbuszmegállónál. Lát, hall az ember ezt is, azt is. Egy alkalommal beérkezett a vidéki járat. Az utasok rég kiszálltak, az autóbusz indulna vissza. A kalauz fellép, hogy beengedi a lent várakozókat. Látja, hogy egy asszony buzgón keres valamit, ott csúszkál az ülőhelyek között. Kezdődik a párbeszéd. — Mit vesztett el néni? — Harminc fillért. — Hagyja a csudába, ha eddig nem találta, ezután sem fogja megtalálni. Különben azonnal indulunk vissza. Szálljon le, mert elvisszük. Az asszony többszöri felszólításra, végre nagy nehezen, hajlandó volt kiszállni. Az autóbusz előtt gyűlölködve és jó hangosan odakiált a kalauznak; — Legyen Vele boldog! Ugyancsak az autóbuszvárónál történt. A Szekszárdhoz közel fekvő S. községből sokan járnak a megyeszékhely piacára árusítani. Jól teszik. A többség szép és kifogástalan árut hoz a háztáji gazdaságából. De azért érdemes meggondolni, hogy mit vásárol a vérbeli kofáktól az ember. A vérbeli kofákat könnyű megismerni. Elmondanám, miért. Piac után két asszony beszélget az autóbusz-váróterem előtt. „Felfegyverxik« a nyugatnémet postásokat A Német Szövetségi Köztársaságban, a postaügyi minisztérium adatai szerint, tavaly több mint 2000 kézbesítőt harapott meg kutya. A postásokat ezért hatékony védőeszközökkel látják el a barátságtalan házőrzők ellen. Szódásüveghez hasonló, csak valamivel kisebb palackból kábító folyadékot fecskendezhetnek a rájuk rohanó ebre, amitől az 15 percig harcképtelenné válik, elkábül. — Eladóztál, Róza? kérdezi az egyik. (Ez az eladóztál, annyit jelent, hogy eladott szerencsésen mindent?) A másik vállat von, — Lisztet hoztam csak. Belefialt a macska és elhoztam eladni. — Kár lett volna elpocsékolni Róza — jelentette ki mély meggyőződéssel a másik. Engem a hideg lelt, ők pedig kipakolták az elemózsiát és békésen csámcsogtak. Érdemes nekik így élni, ilyen szánalmas törpe- ségben? B. községben azzal fogadnak, hogy az élelmes házaspárról mit tudok? Semmit. Hát sorolják. Az élelmes házaspár rövid idő alatt villát épített és autót vásárolt; Kétszázezret már ígértek a villáért Nem adták.Miből a villa? B. községben ez nem titok. Az élelmes házaspár a kereskedelemben dolgozik: a férj ellenőr, a feleség bolti eladó. De a kereskedelem számukra afféle fedő-szakma. Évenként többször ellátogatnak külföldre és hoznak Attól függ; hogy mi megy éppen. Ha óra, akkor órát, ha melltartó, akkor melltartót. Persze, bizonyítani semmit nem lehet. Az élelmes házaspár jelenleg is Csehszlovákiában tartózkodik. Űzik, hajtják magukat, hogy több legyen, mindig több és egyre több. Élni már teljesen elfelejtettek Hát érdemes így élni, ilyen emberhez méltatlan, alacsony rendű- ségben? — Ír — Hőgyész község központjában, ideális tervek alapján épülő társasház lakásokhoz kedvezményes kölcsönfeltételekkel jelentkezni lehet: az OTP hőgyészi fiókjánál és takarékszövetkezeténél (87) ’VTfWVTWVrrWTTTTTrrVTVTVTTT — 70 — — Meg kell győzni az olvasókat, hogy milyen veszélyt jelentenek a vörösök Amerika és a szabad Nyugat számára. És az emberek megjegyzik és megértik az ilyesmit. Ezért kell ilyesmivel traktálni őket. Csakhogy én újságíró vagyok és nem újságolvasó. Nekem nem szabad mindent elhinnem, amit írunk, mert... Nem fejezte be a mondatot, alighanem megijedt a saját őszinteségétől. Rágyújtott, olyan mélyre szívta le a füstöt, hogy azt vártam, a cipőjéből jön ki... Türelmesen vártam, mert akármilyen furcsa és ellenszenves filozófiával szórakoztatott is, mégiscsak ő volt az egyetlen, akire számíthattam. — Nos — folytatta nagysokára — magát persze az érdekli, hogy mit szedtem ki ebből a Nánássyból. A maga ügyére vonatkozóan egyelőre semmit. Azt azonban elmondta, hogy a vörösök merényletterve Csánkó ellen nemcsak a neves katonát és politikust, hanem a CIA egyik bizalmi emberét is érinti. — A CIA bizalmi emberét? — csodálkoztam. Tudtam, hogy a CIA az amerikai titkosszolgálat, amelynek élén a híres Allan Dulles áll. — Mi köze lehet Csánkónak a CIA-hoz? — Gondolkozzék csak fiatalember — bíztatott az újságíró. — A CIA-nak emberekre van szüksége, akik bejutnak a vasfüggöny mögé és megszerzik a kommunisták titkait. Ezeket azok közül lehet a legjobban kiválasztani, akik a vörösök elől szöktek meg. Csángó szervezetében sok olyan magyar van, aki gyűlöli a mai hazai kor— 71 — mányi, de jól beszél magyarul, ismeri az otthoni körülményeket, s ráadásul nemigen dúskál a dollárokban. — Ez aljasság! Én soha nem lennék kép>es rá, hogy Magyarország ellen kémkedjek. Végtére is, az a hazám... Lewis úr úgy tett, mintha két könnycseppet morzsolna szét a szeme sarkában, de csakhamar észrevettem, hogy fenét könnyezik! Röhög! — Utoljára a vasárnapi iskolában hatódtam meg ennyire! — mondta. — Jól van, fiatalember, én szeretem az idealizmust. Valaha magam is idealista voltam. De az újságírás nem kedvez a lírikus lelkeknek. Itt az ember annyi mindent megtud, hogy... Nagyot nyelt. Elnyomta a csikket. — Nánássy viszont semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy a CXA-val vannak kapcsolatban. Sőt, büszke rá. Eldicsekedett; nekem, hogy ők mindig előrangú emberanyagot szállítottak, akiknek jó hasznát vették a legkényesebb munkán is. — Szép kis alak, hogy így kifecsegi a dolgokat — jegyeztem meg. — Maga aztán mindezt megírja, mi? — Ezt nem — mondta Lewis. — Megírhatom, de úgyse jelenne meg. A szenzációnak is vannak határai. És Nánássy egyáltalán nem olyan fecsegő, amilyennek gondolná. — Azt hitte, hogy a CIA egyik tisztviselőjével beszél... — Maga megmondta, hogy újságíró! — Persze. De az az exezredes meg volt róla — 72 — győződve, hogy valójában a CIA tisztviselője vagyok. Kissé titokzatosan viselkedtem. Ennyi az egész. Minden szakmának megvannak a maga fortélyai, a miénknek is. Képzelem, milyen elégedett most Nánássy, hogy a CIA emberénél, vagyis nálam, sikerült edáztatni a konkurenciát. — A konkurenciát? — Igen. Azt a bizonyos Temer nevű alakot, aki meglátogatta Ruthot, és különböző gorombaságokat írt Csánkóról a New York News levelesládájába. Elmondta, hogy Temer jórészt elsikkasztotta a pénzt, amit a CIA-tól kapott ügynökök kiképzéséé és felszereléséé. — Ezek szerint Temer is a CIA-nak dolgozik? — kérdeztem. — Micsoda gazember! — Látja, ebben megegyezik a véleményünk Csánkóékkal. Hogy miket mesél Nánássy Ter- nerről! Például azt, hogy hat éve átdobott hat ügynököt. Egy csomó pénzt kapott a felszerelésüké, de mért olcsón jutott hozzá, mind a hatnak egyforma órát és táskát vásárolt. Az odaátiak az első ügynök után sorra elfogták a többi ötöt. Egyentáskájuk és egyenkarórájuk volt. Amikor a kémek lépe mentek, mindösz- sze egy misét mondattak a lelkiüdvükért, de tízet számoltak el a főnökeiknek.
