Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

t 1»6S. július 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 «=»-< > i Szocialista brigád a tolnai gubóbeváltónál A GUBÓBEVÁLTÁS IDEJÉN élénk az egyébként csendes Herbária selyemtermelő kiren­deltség tolnai telepe. A máskor zárt kapu tárva-nyitva áll. Nem érdemes becsukni, mert egymást érik a gubóskosarakkal megra­kott teherautók. A dunántúli megyék közül Tolna községben foglalkoznak a selyemfonal gom- bolyításával és a feldolgozásra kerülő nyersanyag előkészítésé­vel. A Herbária selyemtermelő ki- rendeltség tolnai telepére hord­ják össze a kirendeltséghez tar­tozó 53 dunántúli gubóbeváltó állomáson összegyűjtött gubóter- mést. Eddig 65 000 kiló selyem- gubót vettek át, amely átvétel után először a fojtóba. innét a szárítóba kerül. Végül minőség szerint osztályozva adják fel­dolgozásra a selyemfonónak. A telep egész éven át kis lét­számmal dolgozik. A tulajdon­képpeni „szezon” június végén, július elején a gubóbeváltással kezdődik, s körülbelül 4—5 hétig tart. Naponta 4000 kiló gubó ke­rül a fojtóba, s ez úgy történik, hogy a célnak megfelelő kádak­ban 12 órán keresztül 86—87 ° C on szárítják a gubót. A munka­folyamat ezzel nem fejeződik be. Még követi néhány, s ezek közé tartozik a gubó minőség szerinti osztályozása, válogatása. . A telep dolgozói közül a vá­logatók a selyemfonó gyár dol­gozóinak példájára elindították a szocialista brigádmozgalmat. A beváltás és a fojtás idején a válogatók is segítenek, de éven át 24 nő a válogatásnál dolgozik, Kerényi Ferencné irányításával. A válogatás nagy gyakorlatot, kézügyességet és jó szemet igénylő munka. Egy műszak alatt 19,30 kilogramm súlyú gu­bót osztályoznak. A mennyiségi követelmények mellett a minő­ségre kell nagyon ügyelni. A válogatók jó, vagy kevésbé jó munkája nagyban befolyásolja a fonodái dolgozók munkáját. így kapcsolódik egymáshoz tulajdon­képpen az előkészítő üzem és a feldolgozó üzem dolgozóinak szocialista brigádmozgalma. A válogatók között vannak időseb­bek és fiatalabbak. A fiatalok kezdeményezték a szocialista bri­gádmozgalmat. Vállalásaik a mennyiségi tervek teljesítésére, a minőség javítására irányultak. Minőségi vállalásukat sikerült teljesíteni, a mennyiséggel pedig eddig sem volt különösebb baj. A brigád hibapontja most, hogy javították a minőséget, 1 száza­lék alatt van. A TÉLI HÓNAPOKBAN a bri­gádtagok szorgalmasan tanultak a munkásakadémián. Jó ered­ménnyel vettek részt a baleset csökkentésére meghirdetett ki mit tud vetélkedőn is. A brigád­tagok jól felkészültek és jól sze­repeltek. Könyvjutalmat kaptak szereplésükért. Teljesítették tár­sadalmi munka vállalásukat is, személyenként 25—30 óra társa­dalmi munkát végeztek. A kilenc tagú brigád nemrég kapta meg a szocialista brigád oklevelet, s erre nagyon büszkék. Lehetnek is, munkájukkal szolgáltak rá az elismerésre. P. M. Hz együttműködésről tárgyait a Népfront és a TIT megyei elnöksége A Népfront és a TIT megyei el­nöksége szombaton együttes ta­nácskozást tartott, amelyen meg­vitatták a két szerv közötti együttműködés módozatait. Az előadások és a vita közép­pontjában az állt, hogy az őszi­téli felvilágosító, politikai nevelő és ismeretterjesztő munkában a Népfront segítségével erősödjék a TIT tevékenységéneik társadalmi jellege. A vita megmutatta, van lehe­tőség arra, hogy a TIT az eddi­gieknél nagyobb mértékben segít­se tevékenységével a Népfront politikai célkitűzéseinek megvaló­sítását. Néhány TIT-szakosztállyal —, mint az agronómiái és a nemzet­közi, már eddig is gyümölcsöző együttműködés valósult meg. A szombati tanácskozás értelmében a szekszárdi járásban kialakult tapasztalatok alapján a TIT pe­dagógiai és közgazdasági szakosz­tályaival is hasonló kapcsolatot épít ki a Népfront. Az előadások és a vita alapján a közös tanácskozás a két szerv együttműködését rögzítő határo­zatokat is elfogadott. Lassú, monoton, majdnem hang- súlytalan a beszéde. Szavai ösz- szefolynak, elég közülük kiválo­gatni a jelentősebbeket. Egy mondata végén azonban mégis nyomatékeit kap. Nem akartam a más tarlójára kerülni... S most fellebbenti azt a fáty­lat, amelyik elmúlt életét, negy­venkét esztendejét takarja. Tizen­kilenc hold földjük volt Tengeli- cen. Jófajta, mindent termő föl­dek húzódnak a falu határában, boldogultak, és boldogulnak is a 2 emberek, főként a szorgalmasabb­ra!. Csakhát a szorgalom mai ér­telmezése egészen más, mint az, amit ezen Huberék értettek. Sze­rezni, ragasztani, szaporítani — körülbelül ezek a megfelelői az akkori „szorgalmas gazda” foga­lomnak. — Hárman vártunk az oszto- zásra. Mi jutott volna egynek- egynek? így is, amikor megnő­sültem, az új asszonnyal lakbér­be kellett mennem. S azok a horgas ujjak erről a mél­tánytalanságról is beszélnek. Arról, milyen idegen volt a Huber Fe- renc-féle emberektől a lakbér, a bérlet. Kiszolgáltatottságot, kö­töttséget, elkötelezettséget jelen­tett számultra. — Pedig, látja, összehoztuk mi a nagy házat is. Ez az itt, előt­tünk. Kitúrtak belőle. Ebbein van az én kezem, ez okozta a nyo­morúságomat... Megcsuklott a hangja, alig észrevehetően váltott át elkese­redésbe, keserűségbe. Kis túlzás­sal, siránkozásnak is lehet mi­nősíteni, amit a házról mondott. Ám ott bújkált közte a dicsek­vés is, arról, hogyan sikerítették ki az árát azokban a nehéz idők­ben, mint szedték rendbe, állí­tották mai formájába a városias, nagyablakos épületet. — Nem ért az egész egy fenét se — fakad ki. — Jöttek egy dél­után, s a gyerekeknek, öregek­nek menni kellett belőle. Ügy hozattam vissza őket a határról, titokban. Pedig nem ártottunk senkinek. Sőt: az apámnak, ha nem jönnek az oroszok, komoly kellemetlenségei lehettek volna. Én nem törődtem senkivel, sem­mivel, nem értem rá olyasmire. Amikor a történelmi igazság­szolgáltatás került szóba, Huber Ferenc úgy nézett rám, mint aki nem érti, miről van szó, vagy mintha nem is magyarul be­szélnék. Nem fér a fejébe, hogy neki is el kellett menni Medi­nára, szakítani a régi életmód­jával, s beállni bérért, fizetésért Dalmandon végeztek az árpaaratással Kitűnő termés — Tudnak kombájnnal aratni — Az első kombájnos eredmények Megyénk állami gazdaságai­ban jó ütemben halad az aratás. Vasárnap is dolgoztak a kom­bájnok, valamennyi gazdaság­ban. Az állami gazdaságok me­gyei igazgatóságáról kapott teg­napi jelentés szerint az őszi árpa aratása befejeződött a Dalmandi Állami Gazdaságban és igen jó termést adott: 822 holdon átla­gosan 17 mázsa 80 kilót. Ez jó­val több a tervezettnél, az ugyanis 15 és fél mázsa. Hétfőig összesen 2856 holdon történt meg az őszi árpa ara­tása a gazdaságokban. Ebből csak 50 holdat vágtak le kézzel, a többit mind a kombáj­nok aratták. Szűcs József, az igazgatóság tervcsoportvezetője azt mondja, mindenütt tudnak dolgozni a kombájnok, egyedül ez az 50 holdas tábla volt gépi aratásra alkalmatlan a Gerjeni Állami Gazdaságban. A termés az eddigi eredmények szerint nemcsak Dalmandon jó, hanem mindenütt: 2742 holdon az egy holdra jutó átlagtermés 16 má­zsa 53 kiló. Az eddigi eredmény tulajdonképpen csak az elmúlt hét aratása, de két napig nem lehetett dolgozni az eső miatt. Tehát végeredményben 5 nap alatt aratták le az említett meny- nyiséget. Nyolcvan kombájn dolgozik Tolna megye állami gazdaságaiban. Néhány helyen tegnap már a búzaaratáshoz is hozzáfogtak, máshol pedig ma kezdik meg a kenyérgabona betakarítását. Szombaton Iregszemcsén akadá­lyozta az aratást az eső, de más­nap már folytatni tudták. A kombájnosok eredményeiről is érkezett már jelentés: a gazdaságok eddigi két leg­jobb kombájn vezetője Jóbi György és Keresztes József, mindketten Dalmandon dol­goznak. Jóbi György 17 vagon 14 mázsát takarított be eddig, Keresztes József pedig 15 vagon 72 mázsát, SZK—4-es, illetve SZK—3-as kombájnnal. A szalmalehúzást akadályozta az esős idő. Az eddig learatott területből 920 holdról tudták le­húzni a szalmát. Amikor kedvez az időjárás, egy-egy területen egymást követik a munkafolya­matok minden gazdaságban. A kombájn után lehúzzák a szal­mát, aztán a tarlószántás követ­kezik, nyomában pedig mar ott a másodvetést végző gép. FEHÉR PERZSÁT SZŐNEK A perasasíőnyeg 'ZZZZ' színű mintáikat idéz. Pakson most fehér perzsát szenek a Villany utcában. A szövőszékeken fehér fonál feszül, köztük szemkápráz­tató gyorsasággal mozognak vé­kony leány ujjak. A mozdulatok olyan sebesen követik egymást, hogy lassítaniuk kell, ha látni akarjuk, hogyan készül a bolyhos, puha szőnyeg. Apiró csomókból. Hosszanti szá­lakra hurkolják, keresztben. Egy sorba 300—400 csomót is kötnek, mindegyik után nyisszan tás az ollóval. A végén egyenletesen le­vágják a kiálló szálakat Tíz cen­tiben átlag 16 sor van, de az egyik szőnyeg éppen 6 négyzet- méteres. Temérdek csomó! Mennyi műnkért, mennyi apró­lékos gondot rejt magában a la­kásnak ez a dísze. Nem csoda, hogy mire elkészül, kicsit az al­kotóik szívéihez nő. Figyelik a minta alakulását, örülnek a szín- haitásoiknak és ők gyönyörködnek dolgozni. S a lelke, a szíve itt bezárult. Ahogy beszélgettünk, inkább a ki nem mondott dol­gokra figyeltem. Negyvenkét éves, de nem érti ezt a mai vi­lágot, de talán nem is fogja fel­fogni tényeit, jelzéseit. Meg­rekedt annál a pontnál, ahol az ujjai megbénultak. Innen egy lépést sem tesz tovább. Eljár a környéken a szőlőkbe, permetez, kapál, dolgozik, ahogy tud. Más­ra nem is vágyik, más előtt be­csukódik az esze és a szíve. • Sokféle kezet láttam már. Hu­ber Ferencé azonban egyedülálló a tapasztalataim között. Amikor kinyújtja az ujjait, hogy mu­tasson valamit, mintha görbére sikerült C-betű meredne a leve­gőbe. A fenyegetéséből is hiány­zik az ilyen mozdulattól meg­szokott tréfás motívum. Az ökle emelkedik fel, s a tenyérhús fölé görbült ujjak nem egyene­sednek ki. Bezárulnak, ahogy be­zárult Huber Ferenc is, aki ta­lán néha magában szomorkodik, ha ránéz két nyomorék kezére, s olyankor megkérdi, vajon ér­demes volt-e? SZOLNOKI ISTVÁN a Villany először a kész szőnyegekben. Hat év óta először szőnek egyszínűt. — Hányszor ábrándoztunk ró­la, hogy ez biztosan könnyebb le­het! — Sóhajt Medzker Ferenc­ié, aki a legelső széken ül. — De ál másító, rossz vele dol­gozni — panaszkodik Fritzné. Egész nap csak fehér táncod a szemünk előtt, munka végeztével havas tájakra gondolunk. — Pedig szép lesz, ha elkészül! Holnap már leszedjük. Akkor ér­demes eljönni. ■ Nyugatnémet megrendelésre ké­szítik. Könnyű is odaképzedni egy tágas szobába, ahol a falat ag- gancsok díszítik és a szőnyeg úgy nyújtózkodik a földön, mint egy sárgásfehér jegesmedvebőr. Né­hány szép bútor és a lakás ma­rasztalóul otthonossá válik. — Én azért a színeset kedve­lem. Ha választhatnék, olyan kí­vánnék magamnak! — mondja Szrnger Ferencné. Kiesd, világos helyiségben dol­goznak a szőnyegszövők, mind a nyolcán fiatal nők. A részlegveze­tő is huszonnégy éves szép feke­te,- kontyos lány. A többiek úgy tartják, ő a leggyorsabb köztük. — Már nem így van —, tilta­kozik Bódi Lenke mosolyogva. Három éve kijöttem a gyakorlat­ból, kellene néhány nap, míg visszazökkenek. A munka egyhangúságát tánc­zene enyhíti. Táskarádió áll az ablakban. Mindenki kedvencét nyilvántartják. — Magdi, figyelj, most a „Non oletá” — kezdődik! — szódnak Fritznének. Egy két percig áhitartós csend, aztán a középső két kislány újra elkezdi a suttogást. Tizenhét éve­sek. vidámak, gondtalanok. — Ha lemaradunk egy kicsit, meggyorsítjuk a tempót. De szó nélkül nem lehet kibírni egész nap — mondják. A vöröses szőke hajút Ispaics Editnek hívják, a bogárfekete szemű Fodor Panni, ö újságolja azt is, hogy: — Az új szőnyegnek be kedl fonni majd a végét, mint a copfnak. Eddig csomóra kötöttük. Kíváncsi va­gyok milyen lesz? utcában gozik a ktsz-nél. Szeretik a sző­nyegszövést, nőies foglalkozás­nak tartják. Otthonszeretetet kí­ván és ezért. — Csak az a baj, hogy nincs folyamatosan munka. Az elmúlt hónapban is három hétig álltunk. A részlegvezető magyarázatot fűz ezekhez a szavakhoz. Az elmúlt évben szovjet ren­delésre dolgoztunk, az idén nem költöttünk velük üzletet. Megked­velték a gépi perzsát, mert az jóval olcsóbb a miénknél. De ez egy emberöltőre szól és szebb is, szerintünk. így nincs állandó megrendelőnk, s az alkalmi kí­vánságokra nem áll készenlétben különlegesen festett fonal, A fo­nalat Békéscsabáról és Mezőtúr­ról kapjuk^ Az út is időbe telik. Az utcán most vonul a paksi óvoda kis csoportja (sétára. A lá­nyok és a fiatalasszonyok meg­élénkülnek, egy percre abbahagy­ják a munkát, az ablakhoz sza­ladnak. — Nézzétek, ott megy a mi lá­nyunk a sor végén! Valóban, az óvónő kezét fogva ott tipeg egy szöghajú apróság, és vadul integet. Amikor észre­veszi, hogy mindenki látja, kéf- szer-háromszor a lábát iis fel­emeli, és buzgón megrázza, hogy majdnem orrabukik. — Az új cipőjét mutatja. Teg­nap kapta, de nem tud betelni vele! — magyarázzák nevetve. Amikor a kicsik halad­nak, visszalendülnek a szokott ritmusba. Az ujjak megint gyor­san táncolnak a fonalak között, egy kislány fáradt arccal a szá­lakhoz simul. Most olyan, mint­ha hárfát pengetne. Pajkos gye­rek szalad az utcán, b a nyitott ablakon keresztül vizet önt a ki­melegedett asszonyokra. A ma­mák is jobban vigyázhatnának a csintalan csemetékre, mert mint kiderült, nem ez az első eset, hogy megzavarják a szőnyegszö­vőket. A bosszúságot hamar el­felejtik, mert időnként olyan örömük íb akad, mint amit Fodor Panni édesanyja szerzett nekik. Hajó® férjével Németországban járt és onnan hozta a hírt. — Egy kirakatban láttam egy ismerős mintájú perzsát. Lehet, hogy ti csináltátok! plaijj szövőszéknél ülő há- c w rom asszony: Medz­ker Ferencné, Fritz Ádámné és Papp Sándomé már 1958 óta doi­A Villany utcai lányoknak, fia­talasszonyoknak ilyenkor a szo­kottnál fényesebb a szeme. MOLDOVÁN IBOLYA V

Next

/
Thumbnails
Contents