Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
\ ♦ & TOI H A MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. júiiüs 11. A nyár a nők időszaka. Ilyenkor kitárulkoznak, mindenki őket csodálja, mindenki róluk beszél. Én is róluk írok, mert a nők akármilyen régiek is — a biblia szerint valamivel fiatalabbak a férfiaknál ■— azért mindig lehet róluk újat mondani. Az olaszok például sokáig azt hitték, hogy ők tartják a házassági hűtlenség világrekordját. Tévedtek. Hovatovább elmaradtak a japánok mögött. Ezt onnan tudom, hogy az egyik japán filmipari társaság körkérdést intézett a japán házastársakhoz. Az asszonyok 55,1 százaléka kijelentette: nem venné szívére, ha a férjének más nőkkel is lenne kapcsolata, feltéve, ha ez nem tartós jellegű. Csak 27,5 százalék állította, hogy soha sem bocsátani meg a férjének a hűtlenségét, Voltak harcias asszonyok is, mégpedig a megkérdezettek 17,4 százaléka, akik azt mondták: a kérdéses esetben visszaadnák a kölcsönt. A férjek is válaszollak. Nem kell félniök a japán nőknek. A férjeknek csak 39,6 százaléka állítja azt: nem riad vissza egy kis kalandtól, ha arra alkalma adódik, viszont több mint 30 százalék ezt örömmel fogadná, 22,6 százalék pedig azt mondta: még soha sem csalta meg a feleségét. Ezt mutatják a japán kérdések. Aki kíváncsi: vajon hányadik helyen áll Magyarország az tegye fel a kérdéseket. Én erre nem vállalkozom, mert ugye ki tudja ... Azt viszont tudom, hogy Missouri és Arkansas között sem áll valami jól a férjek szénája, mert ezeken a területeken különleges női szervezeteket hoztak létre. Ezeknek a titkos női szervezeteknek az a feladatuk, hogy küzdjenek a hűtlen férjek ellen. A félrelépő férjeket éjszakánként izmos hölgyek keresik fel otthonukban. Sodrófákkal és egyéb szerszámokkal dolgozzák meg őket, amíg nem hajlandók kijelenteni: felhagynak eddigj bűnös életükkel. Állítom, hogy a módszer kitűnően bevált. Láttam egy férjet, akit annyira megdolgoztak, hogy halála előtt éppen- csak ki tudta mondani: soha többé nem csalja meg a feleségét. Persze a békéltetés nem mindenütt ilyen drasztikus. Angliában például különleges ébresztőórákat hoztak forgalomba a családi harmónia megóvása érdekében. Ha a házastársak összevesznek, az órát meghatározott időpontra be kell állítani, s ennek elteltével megszólal benne egy hang: „Nos, kibékültetek és megcsókoltátok már egymást?” Behízelgő hangja van az órának. Persze csak akkor szuperál, ha a házastársak veszekedés közben össze nem törik. Ilyenkor nincs mit tenni, az arkansasi módszert veszik elő. a sodrófát. Erre viszont csak akkor kerül sor, ha a férj nem engedelmeskedik. Az utolsó szó mindig a feleségé kell, hogy legyen, egy esetet kivéve. Egy esetben lehet csak a férjé, ha a feleség azt mondja neki: mars az ágy alá. Ilyenkor a férj az ágy alá bújik, de közben megjegyzi: igenis. így lehet a férjé az ulolsó szó. De Gaulle, francia elnök szerint az ő embereivel ilyen problémák nem lesznek. Legutóbb azt mondta nekem az elnök, amikor ez a téma szóba került: — Jó partit csinál az a lány, aki katonát választ férjül. A katona tud főzni, garantáltan egészséges és megszokta az engedelmességet. Igaza van a tábornoknak. Én is katona vagyok, ha meg is kaptam az obsitot. És is tudom, hogy mi a regula; de azért íz utolsó szó mindig az enyém. Ha valamit parancsol a feleségem én mindig igennel válaszolók. Én még nem jutottam el odáig, ameddig Sacha Guitry, akiről egyik jó barátja könyvet írt. Ebben a könyvben olvastam: „A vád ás bölcsebb dolog, mint a házasság; az ember ott tudja, hogy mit csinál.” Ilyen aranymondások olvashatók ebben a könyvben, meg emilyenek: „Ha az ember azt mondja egy nőnek, hogy a tíz legszebb párizsi nő közé tartozik. az rögtön szeretné tudni, hogy ki a másik kilenc, hogy kikaparja a szemüket.” A nő először az ember karjai között van, utóbb a nyakán. A nők azt képzelik, hogy le akarjuk őket téríteni a magul: útjáról, pedig éppen akkor kerülnek a szokott kerékvágásba. Ilyeneket mondott ez a Sacha Guitry. Elavult mondások. Én is csak azért írtam le, hogy ki legyen a levelem. És mindaz, amit leírtam nem mutatja az igazi nőt. Az igazi nőt akkor ismertem meg, amikor Orsón Welles-sel, a világhírű amerikai színésszel beszélgettem. Neki a következő a Véleménye az igazi nőről: < — Az igazi nő hamarabb észre vesz egy gyanús hajszálat a férje gallérján, mint egy nagy garázs bejárati kapuját. Ez viszont kizárólag az amerikai nőkre vonatkozik. Tay sajnos csak az igazi amerikai nőt ismerhettem meg. Zárom soraimat. Tiszteletiéi: Tékozló sztárok? Elkényeztetik az amerikai űrhajósokat A sztárrendszer, amely évtizedekkel ezelőtt Hollywoodban jelentkezett először, az űrhajósokat is megfertőzte. Az űrhajós sztárok, eddig még kevesen vannak, az USA-ban mindössze huszonnyolcán. A kérdés az, vajon ünneplésük és dicsőítésük milyen hatással lesz az űrkutatási programra. A legutóbbi űrhajóskilövés nem tartozott az előbbiekhez, már csak azért sem, mert a két űrhajós páratlan pontossággal valósította meg a kitűzött tervet. A szakértők ellenőrizték, az űrhajósok munkáját, és bebizonyosodott, hogy kellő fegyelemmel nagy teljesítményt nyújthatnak. Azelőtt más volt a helyzet. A világűrkutatási hivatalban elmondták, hogy az emberek istenítették az űrhajósokat, s ezért most óriási árat kell fizetnie egész Amerikának. Az illetékesek szerint az űrhajósok a tervezők és az Igazgatók fejére nőttek. Hozzájárul ehhez a tényhez John Glenn űrrepülése is, mert az ő személyében a világűrkutató hivatal egyes vezetői megnyer, ték az Egyesült Államok közvéleményének rokonszenvét. A közvélemény nyomására pedig a kongresszus megszavazta a szükséges milliárdokat. Ö volt az első amerikai űrhajós, aki kiharcolta Kennedy elnöknél azt az engedélyt, amely szerint az űrhajósok önéletrajzot írhatnak és óriási pénzösszegeket vehetnek föl. Ez a vetélkedés most lehetővé teszi minden űrhajósnak, hogy évente 16 000 dollárt kapjon előlegként, amíg meg nem írja önéletrajzát és át nem adja a kiadónak. KÜLÖNLEGES CERUZA, 10 EZER FORINTÉRT Természetesen John Glenn ma már nem az az űrhajós, aki valamikor volt, befolyását elveszítette, és a most kiképzésen levő űrhajósok már nem tartják olyan eszményképüknek mint a régebbi gárda. Az igaz, hogy az amerikai Világűrkutató hivatalban tanácsos szerepet tölt be, ezenkívül vezérigazgatója egy gyümölcsszörpöt készítő gyárnak, de befolyása nem olyan, mint régen. Példának hozunk fel egy esetet, amely jellegzetes volt az űrhajósokra, természetesen a múltban. Az űrkutatási terv szerint minden űrhajós, ha kilövik az űrbe, közönséges grafitceruzát is visz magával arra az esetre, ha valamit le akar jegyezni. Ezenkívül azonban másképpen is megörökíthette észrevételeit. Gombnyomással üzembe helyezhetett egy magnetofont és egyszerűen bediktálhatta megfigyeléseit. Az űrhajósok közül azonban egy kijelentette, hogy neki nem tetszik a grafitceruza, mert kitörhet a hegye, és követelte a szakértőktől, hogy egy különleges irónt készítsenek számára. A mérnökök azt válaszolták, hogy nem érdemes ilyesmivel foglalkozni, az űrhajósok azonban ösz- szefogtak és követelésüknek csakhamar eleget kellett tenni. Ennek eredményeként a világűrkutató hivatal szakértői heteken és hónapokon át tökéletesítgettek egy különleges ceruzát, amelyet majd a Gemini-programban az űrhajósok magukkal visznek. Ez a ceruza légüres térben is ír, dermesztő hidegben, rázás alkalmával, tehát minden körülmények között lehet használni. Nem számítva a kísérletezés óriási költségeit, 130 dollárba kerül ez az irón. (összehasonlításképpen megemlítjük, hogy 5 centért egy tucat grafitceruzát lehet venni.) A különleges ceruzát azonban mindeddig nem használták. Rájöttek ugyanis, hogy fölösleges. Az eset azonban jellegzetes és sajnos nem az egyetlen. A többiről a viliágűrkutató hivatalban hallgatnak, mert sikerült elsimítani és nem szeretnék a közvé- ’emény elégedetlenségét és tiltakozását kiváltani. Az amerikai világűrkutató-terv sikeresen halad. A szakértők szerint azonban a első hét űrhajós, az Egyesült Államok első űrhajósgárdájának tagjai nem értek el egyforma sikert. Volt olyan eset Is, hogy hajszálon múlott a kísérlet sikere és majdnem tragikusan végződött. Az egyik űrhajós például olyan rosszul végezte feladatát, hogy a Földről már majdnem elhangzott a parancs, hogy rögtön térjen vissza. A tervszerű leszállás után azonban az űrhajós kelt ki magából, azzal vádolta az ellenőrző központ szakembereit, hogy maguk sem tudják, mit akarnak, és minden hibáért őket okolta. Az egyik űrkutatással foglalkozó szakember felrótta az újságíróknak, hogy istent faragtak az űrhajósokból, pedig azok még ördögöknek is rosszak. Az űrhajósoknak természetesen - mindenre megvan a magyarázatuk. Kemény kiképzés alatt vannak, sokat kell tanulniuk, rajtuk kísérleteznek mindennel, az űrruhával, a hőszigeteléssel, és az űrruha melegítésével is. Idegállapotuk valószínűleg nem minden alkalommal kifogástalan. Ezért türelmetlenebbek. John Glenn-nek például igaza volt, amikor az ellenőrző központot hibáztatta az űrruha melegítésekor beállt zavarok miatt. Véletlen szerencséjének köszönheti, hogy maga is rájött hogyan kell bekapcsolni a melegítő szerkezetet, mert a rádióösszeköttetés a Földdel néhány percre megszakadt. Egyszer majd azt mondják minderre, hogy ez normális jelenség, mert az első két űrhajós tulajdonképpen az űrhajózás úttörője volt, viszont nem szabad megengedni azt sem, hogy az űrhajósok uralják a világűrkutató hivatalt, mert csak egészségtelen viszonyokat okoz. MCDIVITT ÉS WHITE MAR SZERÉNYEBB A Gemini—4 fellövésével és a kísérlet sikeres elvégzésével bezárult ez az első korszak. Minden jel arra mutat, hogy az űrhajósok táborában a sztárrendszer lassan alábbhagy. James McDivitt és Edward White, a két új űrhajós kitűnően végezte feladatát, nem követeltek kiváltságokat, nem vitáztak arról, mi legyen az űrhajó neve. A régi gárda nem hitte, hogy a két újoncnak sikerül ezt megvalósítania. Ezenkívül a régi űrhajósok közül már csak alig néhány foglalkozik tevékenyen ‘űrhajózással. John Glenn otthagyta hat tiirsát, Scott Carpenter csatlakozott a tengerészeihez, Donald Slaytonnál szívzavarok léptek fel, Alán Shepardnak pedig a fülével van baj. Az első hét űrhajósból tehát csak három maradt meg. A fiatalok egészen másfajta képzésben részesültek Mindegyiknek van egyetemi végzettsége. Egynek még műszaki doktorátusa is, egy másik pedig most hészí ti doktori disszertációját fizikából. Mindenesetre azonban ők is csak emberek, és ha eddig nem is jöttek elő indokolt követeléssel, egyszer kísértésbe eshetnek, mert tudatában vannak annak, hogy az Egyesült Államok minden kérésüknek eleget tesz. (New York Héráid Tribüné) Pillantás a jövőbe Légpárnás autó távlatból Utazás a világ leggyorsabb vonatán — Űrállomás földi Mi is az a cirearama ? — Bolyongás a müncheni közlekedési világkiállításon 'Sj&ännm A közönséges földi halandó egyik ámulatból a másikba esik, f ha végigsétál az egy héttel ezelőtt megnyitott müncheni közlekedési világkiállítás félmillió : négyzetméternyi területén. Annyi a látnivaló — a sínen, levegőben, aszfaltúton közlekedő jármű —. ■ hogy azt sem tudja, melyiket i nézze. Sztárok természetesen itt ’ is vannak, ezeket állandóan kí- , váncsi tömeg veszi körül. ! Kerék helyett légpárnán sikló autót most láttam először közvetlen közelről. Két erős turbina vastag levegőréteget fuvat a jármű alá — ez tartja a magasba — * más turbinák pedig a vízszintes síkban való mozgásban segítik. Kerekei is vannak, parkolás közben ezeken áll. Működése azonban még a iszó szoros értelmében viharos, olyan légáramlást teremt, mintha ezer légcsavar ka- I várná a levegőt, s így közforga■ lomba b'^átásóval várni kell né! hány év4>A világ leggyorsabb vonata azonban már közlekedik. München és Augsburg között, a külön erre a célra átvizsgált és némileg átalakított pályán. Olyán gyorsan száguld, hogy az utas nem képen elolvasni az elsuhanó állomás feliratát. A szédítő sebesség miatt a pályán úgynevezett vonalvezetőt fektettek le, amelynek közvetítésével a mozdonyvezető előre értesül a mesz- sze előtte, még látókörén kívül levő jelzőberendezések állásáról. A vonat menetidejét úgy ütemezték be, hogy útközben ne találkozzék a másik sínpáron szembe jövő vonattal, mert akkora légnyomán keletkezne, hogy megrongálná a szerelvényt. A kiállításnak Az ember és a világűr elnevezésű része előtt 30 méter magasban 24 méter átmérőjű világűrállomás lebeg — egyelőre tartósodronyokon. A tudósok elképzelése szerint ilyen szerkezetek keringenek majd a jövőben a föld körül, hogy megkönnyítsék a végtelenbe induló vagy onnan érkező űrhajók közlekedését. Nem isok köze van ugyan a közlekedéshez, de azért bemutatták a jövő moziját, a circaramát is. Hihetetlen térhatása van. A néző úgy érzi, mintha maga is a film szereplői között lenne, mert a kör alakú vásznon ott mozognak körülötte elől, hátul, jobbra, balra. Térhatását mi sem bizonyítja jobban, mint a következő jelenet: a filmen vad verekedés kezdődik. A jobb oldali vásznon levő színész felkap egy széket és teljes erővel a bal oldali vásznon álló színészhez vágja. A néző önkéntelenül a lekapja a fejét, mert, az az érzése, hogy a szék fölötte száll el, fölösleges azonban az izgalom. A körben elhelyezett hangszórók csak fokozzák az illúziót, minden hang a megfelelő irányból jön. (Magyar Szó)
