Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-10 / 161. szám

1965. július 10. TOt|NÄ MEGYEI MEPtjJSÄO 3 Új szolgáltatásokat vezetnek be a takarékszövetkezetek A falvakban működő takarék- szövetkezetek több, a falusi la­kosság érdekeit és kényelmét szol­gáló kezdeményezést valósítanak meg az idén. Már megkezdődött, s előreláthatóan ez év végére be is fejeződik a takarékszövetkeze­tek bekapcsolódása a biztosítások szervezésébe. A cél az, hogy az olyan községekben, ahol takarék- szövetkezet, vagy takarékszövet­kezeti kirendeltség működik, a lakosság minden biztosítással kapcsolatos ügyét helyben intéz­hesse el. Helyben köthetik meg a biztosítási szerződéseket, s hely­ben fizetik ki a kártérítést is. Be­kapcsolódnak a takarékszövetke­zetek a bel- és külföldi társas- utazások szervezésébe és lebonyo­lításába is. Kísérletképpen Bara­nya, Bács, Nógrád, Szatoolcs- Szatmár és Vas megyében kezd­ték meg ezt a tevékenységüket. A tapasztalatok kedvezőek vol­tak, s ezek alapján — az IBUSZ- szal közösen — a következőkben az ország szövetkezete bevezeti ezit a szol­gáltatást. Növelik a takarékszövetkeze­tek a háztáji termelés fejleszté­sére a háztáji szőlő- gyümölcs- telepi telire adott hiteleket. Az ez­zel kapcsolatos kezdeményezés a Heves megyei Nagyréde község­ből indult él. A helybeli Szőlősként Termelő­szövetkezet az idén javaslatot tett arra, hogy a szőlőtelepítést terve­ző tagok háztáji földjét egymás mellett méri ki. Ezzel lehetőséget adott a nagyüzemi követelmé­nyeknek megfelelő telepítésre. Az egyidejű telepítés érdekében a ta­karékszövetkezet személyenként mintegy 7500, együttesen körül­belül egymillió forint kedvezmé­nyes hitelt nyújtott a szövetke­zet tagjainak. A takarékszövetke­zeti hitellel telepített háztáji táb­lán a nagyrédei szőlősgazdák most már minden nehézség nél­kül használhatják a nagyteljesít­ményű permetező- és parozégé­valamennyi takarék- I pékét. (MTI). Félidő a baromfikeltetésben < t lyan zsúfolt a vasútállomás, ^ mint őszi csúcsforgalomkor. Néhány év óta mindinkább nyil­vánvalóvá válik, hogy a dombó­vári állomás kinőtte a majd száz éve épült vágányhálózatát, felvé­teli épületét Ma a tíz évvel ez­előtti forgalomnak is csaknem a kétszeresét bonyolítják le. S a fejlődés egyre gyorsul. Amint az ország gyarapszik, ahogy a me­zőgazdasági és ipari üzemekben a termelés nő, úgy tapasztalható a vasúton is a zsúfoltság, a ren­geteg vonat Most például hu­szonnégy óra alatt több mint száz vonatot indítanak és fogadnak. Milyen, s mennyi munkát je­lent ez? Vegyük csak például a gurítón dolgozó két szocialista brigádot. Naponta több mint ezer vagont rendeznek vonattá. Tessék el­képzelni, beérkezik Budapestről a dombóvári állomásra egy te­hervonat és azt szét keli dara­bolni. Mennyi munka, mennyi fi­gyelem. És szakértelem kell eh­hez. Monori István állomásfőnök így vélekedik embereiről: — Az emberek hivatásnak te­kintik a munkát Olyan szakem­bereink varrnak, hogy büszkén tudnám szinte az egész állomás dolgozóinak névsorát felolvasni. A tavalyinál másfél millióval több naposbaromfit értékesítettek a keltetőállomások A baromfikeltetés fő idénye le­A tanácsi irányítással működő keltetőállomások első félévi mun­káját most értékelték a Földmű­velésügyi Minisztérium kisáUat- tenyészitési osztályán. Közölték, hogy az idei keltetés! terv csibe­egységben számított 94 millióts előirányzatából június végiéig 52 milliót teljesítettek. Kereken más­fél millióval több naposbaromfit adtak át továbbtenyészitósre. il­letve nevelésre, hizlalásra, mint a múlt év hasonló időszakában. Naposcsibéből 42 600 000-ret, na- paslibából 1 208 000-ret, kispuly- kából 1 100 000-ret, kacsából 2 450 000-ret, gyöngyösből pedig 15 000-ret értékesítettek a kedte- tőállomások, A naposlibák iránti kereslet minden eddigit felülmúl: kereken 728 000-red vásároltak többet a termelőüzemek, mint a múlt év első felében. A gépbe rakott tojások 82,3 százaléka kelt ki, vagyis a legutóbbi egy év alatt három százalékkal javult a kelési arány. zárult ugyan, de újabb fellendü­lés várható a július közepétől augusztus végéig terjedő időszak­ban, főleg az úgynevezett sarjú- csibék vásárlásánál. A minden eddiginél nagyobb, 94 milliós kel­tetés!, illetve értékesítési előirány­zatot valószínűleg még az év vége előtt teljesíteni tudják. A paksi járásban esős, nagy szélvihar vonult át csütörtökön a késő esti órákban. A nagy erős­ségű szél fákat döntött ki, s meg­rongálta a tengelici Petőfi Tsz villany- és telefonhálózatát is. A szövetkezet majorjában levő la­kóházak tetejét is megrongálta. — S néhányat főnök eivtárs tudna közülük kiemelni? — Nem jó dolog volna, ha megdicsérném egy szocialista bri­gád valamelyik tagját — a bri­gádok negyven-, ötventagúak — az embereket csak együttesen le­het munkájukért dicsérni. Egy kiválasztása soha nem volna tö­kéletes eredmény. Mert itt min­den munka, minden beosztás kap­csolódik a másikhoz. Ha egyik rosszul végzi feladatát, sorozat­ban követnek el hibát a követ­kező munkafolyamat tevői. Valamikor sokat vitatkoztunk megbénította az áramszolgálta­tást, többek közt a szénaszárító­nál, a darálónál. Megázott alapo­san a szövetkezet lucemaszénája is. A károk helyreállításán pénte­ken a Petőfi Tsz saját szerelőd is dolgoztak. Fákat döntő szélvihar Tengelfcen adminisztrátor, fogatos, növény- termesztő, stb. Az az igazság, hogy mindenki arat. Megszá­moltuk: aznap reggel 258-an in­dultak kaszálni, markot szedni. Sokan, főleg az idősebb asszo­nyok, kapálni mentek. A férfiak többsége vállra akasztva viszi a gumicsizmát, ahol víz állja út­jukat, ott felrántják. Különben láttam, hogy a gáton fegyveres őrszolgálatot teljesítő katonának is gumicsizma volt a lábán. Fel­tűnő az ilyen. A gyülekező ideje alatt beszél­gettem az emberekkel, legtöbb­jük komoly, megfontolt szavú. Néhányan azon tanakodtak, hogy a gátakon átszivárgóit vi­zet vajon miért nem ismeri el az Állami Biztosító árvíznek, amikor az tényleg árvíz, nem pedig talajvíz. Észrevettem, hogy akad néhány dicsekvő száj hős is, aki ezt a nagy bajt, az árvizet főként arra tartja jónak, hogy nem létező hőstetteivel kérked­jen. A hősök pedig hallgatnak, vagy éppen dühösen szitkozód­nak, mert már reggel hét óra és a boltban még nincs kenyér. A tsz-elnök meg már vagy huszad­szor köti ifjú Vincze János lel­kére, hogy jó ivóvízről feltétle­nül gondoskodjon. Furcsa para­doxon: rengeteg a víz és mégis, talán a legnagyobb hiánycikk a víz. Előző nap az egyik hordót nem jól mosták ki. Ihatatlan lett benne a víz és több arató fél napot is szomjazott. Amúgy is nehéz őket ellátni, mert a ha­talmas határban harminc-negy­ven felé dolgoznak. Ott, ahol a gépeknek „kaput”. Jó szolgálatot tesznek a 12—14 éves fiúk. Egy- egy csoportnál ők teljesítenek vízfelelősi szolgálatot. Találkoz­tam néhánnyal. Kedves, szeretni való gyerekek. Tart még a gátak megerősítése is. Állandóan jönnek, mennek a földdel megpakolt teherautók. Előttük, utánuk locsolóautók végzik a portalanítást. Az egész­ségügyi rendszabályok betartá­sára nagy gondot kell fordítani, mert Damoklész kardjaként le­beg az árvíz sújtotta területeken élő emberek feje felett a szörnyű rém, a járvány. Bátára hama­rosan öt vagon mész érkezik, fo­lyik a fertőtlenítés. Különben Böröcz Gyula, aki ezen a sza­kaszon a védekezés vezetője, azt mondja, hogy több víz már nem várható. A kár így is rengeteg. Ebben az egyetlen községben milliókról beszélnek. Magam is láttam egy távolról gyönyörűen rengő búzatáblát. Közel érve az embernek összeszorul a torka: a kalászok üresek, szem nincs, csak szalma. Azért ezt is learat­ják, mert a szalma is érték. Fü- íöp László főagronómus sóhajt: az 1500 hold búzából 950 holdon nincs termés. A vízben lévő nö­vény gyökérzete elrothadt, a szemképződés elmaradt. Keserű vigasz, de vigasz a szalma. Való igaz, hogy hihetetlenül nagy az összefogás. Szinte ünnep és hangulatrontás, hogy más is van. Pedig van. Odamegy egy dühös tekintetű ember az el­nökhöz, s szinte fuldokol a mé­regtől. Alig értem, hogy mit akar. Libákat és dobolási szö­veget emleget. Később az elnök megmagyarázza. A dühös ember mezőőr. Ki akarja doboltatni a faluban, hogy a népek ne enged­jék a libákat az új telepítésű lu­cernára. Százszámra meglepik és lelegelik. Ügyis nagy a kár, ak­kor még ez is? Jön egy fia­talasszony, fogatot kér. Az árvíz elől hozzájuk mentették a közös libaállományt és sok a dög. Ko­csi kell a dögöt elszállítani. Az is furcsa és ide nem illő, hogy százak dolgoznak a határ­ban, ám az egyik növényter­mesztési brigádvezető karba font kezekkel, ráérősen álldogál a kocsma előtt. Régebben ő volt az elnök. Úgy áll ott, mintha va­lamit, vagy valakit visszavárna. Az élet azonban nem zavartatja magát. Bátán nyár van. SZEKULITY PÉTER a szemafor vasutas-szakszervezeti vezetőkkel, például Bódogh Mihály és Mar­tinka István elvtársakkal, hogy túlságosan sok időt töltenek távol otthonuktól a dolgozók. Nem volt ritka az olyan utazó brigádhoz tartozó munkás, aki négyszáz órát töltött távol családjától. Ma örvendetes változásról adhatunk hírt. Megszűnt a korábbi sok tá­vol töltött óra. A gondos tervezés alapján elosztott szolgálati ve­zénylés, a munka szervezésének jobbá tétele eredményeként jö­hetett ez csak létre. S ennek örül mindenki a vasutasok körében. Persze legfőképpen a családok..; És egyébként is érdekes dolgot figyelhetünk meg. Valamikor, nyolc-tíz évvel ezelőtt még nem tapasztalhattuk,, hogy a munká­sokat érdekelte volna, mennyi időt töltenek távol a családtól, s mennyit fordíthatnak pihenésre, önművelésre, stb-re. Ma elsősor­ban ez a fő mérce: Becsülettel ledolgozni a munkaidőt, lehetőleg minél közelebbi óraszámmal a kétszáztízhez, s azután a műve­lődés, a szórakozás következzék.;. S ez oka lehet annak is, hogy a fél évszázados vasutas művelődé­si otthonban az utóbbi hónapok­ban megélénkült a szakköri mun­ka, több könyvet kölcsönöznek a gazdag könyvtárból; Ne gondoljuk azonban, hogy ez az áttolódás a művelődés, a szó­rakozás területére, az óraszámok tekintetében, kárára van a ter­melőmunkának, TVf ég igen frissek, és nem is teljes pontosségúak a félév eredményeit rögzítő statisztikai jelentések. De a bizonyíték vilá­gos: a dombóvári állomás for­galmi szolgálata teljesítette fél­éves tervét. Egy mutatónál ma­radtak csak el az élüzem-szint- től — az élüzem-szint magasabb, mint a terv —. Ez a 0,7 százalé­kos lemaradás végeredményben azt jelenti csupán, hogy a má­sodik félévben a kocsitartózko­dásnál többet kell termi, hogy itt is a kívánt mértékben alakul­jon a termelés mutatója A dombóvári elvtársak féléves munkája jól példázza: nemcsak a tehervonatok, a személyvona­tok is a menetrend szerint köz­lekedtek Nehezen lehet elkép­zelni, hogy minden vonat a me­netrend szerint közlekedjék. Eh­hez kellene, hogy a rakodó válla, latoknál is legalább olyan katonás fegyelem legyen, mint a vasút minden területén. Ha a teher­vonatok például 87 százalékban a menetrend szerint indulnak, akkor az már a tervteljesítéssel egyenlő. A személyvonatoknál ez tíz százalékkal körülbelül több vonat pontosságát követeli meg. S az elmúlt hónapokban s ezek­ben a napokban is a személyvo­natok rendesen közlekednek... M indez pedig a dombóvári vasúti csomóponton négy­ezer ember munkájának eredmé­nye. S az a hősies munka, amely­ben a párt tagjai, a szocialista brigádok járnak élen, egyre gaz­dagabb eredményeket jelent. Ma a dombóvári csomópont szolgálati helyein termelési ta­nácskozásokat tartanak. Megju­talmazzák, kitüntetik a legjobb munkásokat, műszaki és admi­nisztratív dolgozókat... Ma tart­ják a vasutasnapot. Palkóvács Jenő Exkavátorral rakják ki Dombori bán, az uszályon érkezett követ. A kő egy részét a gátak megerősítéséhez használták fel, de a most kirakott kő már tartalék lesz. Tizenötmillió ponty-, kétszázezer compóivadék mesterséges keltetéssel A Tolna—Baranya megyed Hal­gazdaság tizenötmillió pontyiva­dékot mesterségesen ivatott és keltetett az idén az Attaláin fel­épített, korszerű keltetőházában. A pantyivadékok egy részét a hal­gazdaság előnevelő tavaiba he­lyezték ki, más részét a termelő- szövetkezeteknek szállították. A halgazdaság elsőként tenyészt a pontyhoz hasonlóan mestersége­sen keltetett compót: mintegy kétszázezer compói vadékot he­lyeztek az élőnevelőkbe. A com- póivadékok nagyon lassan fej­lődnek, súlyuk csak két év múl­va éri el a 8—10 dekagrammot. Az apró pikkejű, szálkás hal iránt azonban igen nagy a kereslet kül­földön, a dombóvári székhelyű halgazdaság száz mázsányit ex­portál belőle az NSZK-ba és Olaszországba. A korlátlan kivi­teli lehetőség folytán próbálkoz­nak a compó mesterséges szapo­rításával és nevelésével.

Next

/
Thumbnails
Contents