Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-10 / 161. szám
4 TÖLW MEGYÉT VEPŰJSÁG 1965. július 10. Eégi és A régi falak nagy részét már ledöntötték, helyükön törmelékhalmaz terpeszkedik. Amikor még álltak, úgy tűnt, mintha kifogástalanok lennének. A szakemberek kívülről megvizsgálták, jól látszott, hogy tiszta téglából épült az összes fal. A falakat szabályosan rakták: az egyik sor téglát „lauf”-ra, a másikat pedig kötőre. Meg is nyugodott mindenki, és semmi indok sem szólt amellett, hogy belülről is megvizsgálják a falak anyagát, márcsak azért sem, mert ahhoz le kellett volna verni a vakolatot, akkor, amikor még laktak az épületben. — Erre nyugodtan tervezhetünk, ezek nagy részét fel tudjuk használni majd az épületnél — állapította meg Váczi Imre tervezőmérnök, a többiekkel együtt. A szekszárdi tervezőiroda el is készítette a megfelelő' tervdokumentációt, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat pedig megkapta a kivitelezési megbízást. Mindenekelőtt hozzáláttak a régi épület lebontásához, hogy aztán megkezdhessék az új turistaszálló építését. A bontásnál rájöttek, hogy nem mind arany, ami fénylik... Kiderült, hogy a falnak csak a külseje tégla a belsőt vályogból rakták. A látszat alaposan félrevezetett mindenkit. Még a gyakorlott szakemberek is azt mondták, hogy ilyen lehetetlen falrakással még nem találkoztak. Mindez már eleve zavart okozott: kiderült, hogy a falakból kevesebb hasznosítható, mint eredetileg elképzelték. új falak Dehát mi mást lehet ilyenkor tenni, mint tudomásul venni az újabb nehézségeket, vállalni az újabb gondokat, hogy aztán a régi, elavult épületből végül is impozáns turistaszálló épüljön. És fel is fog épülni. Már javában hordják az építőanyagot. A Kálvária utca egyik végében sok tonnányi idomított piros kő hever, de van itt már egyéb anyag is. A járművek csak eddig tudtak közlekedni, kénytelenek voltak itt lerakni az építőanyagot, mert hiszen innen olyan meredek, szűk ösvény vezet felfelé, hogy gyalog is elég megjárni. Hochsteiger Mihály művezetőre bízták az építkezés vezetését. Ez külön említésre méltó. Hochsteiger Mihály tolnai építész a környéken sok jelentősebb építkezésnél volt már művezető. E közben alakult ki róla az a vélemény, hogy ahol ő irányítja a munkát, ott nem lehet baj a kivitelezéssel. Megfigyelték, hogy ha valahol nehézség adódik, inkább maga is megfogja a szerszámot, de sikerülni kell. A mostani munkát úgy hozzák kapcsolatba Hochsteiger Mihállyal, hogy a szekszárdi turistaszállóban minden bizonnyal sokan megfordulnak majd az ország legkülönbözőbb részeiből, sokan végigmustrálják az épületet, ezért jó, hogy reá bízták a kivitelezés irányítását. Az új falak — nem kétséges, — különbek lesznek a réginél, az épület nemcsak látszatra lesz impozáns. A télen már birtokba is vehetik a turisták. B. 1 Békaemberek — homokzsákokkal A töltési mellett, a vízben dereglye áll, pár méterrel idébb, a rézsün, fóliaterítés. A szürke, áttetsző műanyagfólia egyik vége mélyen a vízbe nyúlik. A dereglye oldalán épp most emelkedik ki a vízből az egyik „békaem- ber”. Megfogja a feléje nyújtott homokzsákot és egy perc múlva már el is merült, zsákkal együtt. A víz zavaros, a földdel tele zsák festi sárgásbarna színűre. Két méterrel balra most ér a felszínre a másik búvár, majd a harmadik. \ Homokzsákokat visznek le, hát méter mélyre, ott kell leterhelni a fóliát, hogy szorosan tapadjon a gáthoz, el ne vigye a víz, de megakaő.ályozza a töltés1 további átázását. Alig telt el negyedóra, a gátőr hozza az utasítást: — Fiúk, telefonüzenet jött, hogy azonnal pakoljanak. Kutyatanyára kell menniök, az ottani zsilippel van valami baj. — Rendben van — mondja a kis csapat vezetője, Várkonyi Károly —, úgyis itt az ebédidő. Megebédelünk, majd megyünk. Ott is fóliázni kell? — Semmi bővebbet nem tudok, csak azt, hogy a víz alatt kell valamit csinálni, magukra van szükség... A hattagú társaság percek alatt összepakolja a felszerelést és máris útrakész. Bátaszéken lesz az ebéd, onnét pedig irány: a kuty'atanyai zsilip, új feladattal. A félórás úton pedig van időnk egy kis beszélgetésre, az árvízvédelem egyik „új fegyvernemének” a könnyűbúvár- csoportnak a tagjaival. — Hat évvel ezelőtt alakult a szakosztályunk, az MHS pécsi szervezetének keretében. Azóta járjuk a vizek mélyét — mondja a csoportvezető. — Persze megvan a rendes programunk is, jártunk barlangokban, a hévízi tó fenekén, a Duna medrében, és nem ritka a rendkívüli megbízatás sem. A múltkor a Drávában kellett megkeresnünk egy vízbe- fulladtat, ide pedig Mohácsról jöttünk, ahol a nagy buzgárok elfogásánál segítettünk. Most pedig — itt vagyunk. Mint a beszélgetésből kiderül, csaknem itt van együtt az egész magyar válogatott keret. Van a csoportban országos bajnok is. Foglalkozásra nézve pedig villanyszerelő, esztergályos, bányász, tüdő-belgyógyász és még néhány szakma képviselője működik a szakosztályban. Ami különösen előnyös, hiszen ha valami készüléket kell „újítani”, javítani, akkor akad hozzáértő ember. Először e mesterség szépségei felől érdeklődöm. — Valami csodálatos érzés — mondja dr. Magda Tamás, a csoport orvos tagja —, a víz mélyén járni. Egy új világ tárul fel az ember szemei előtt. Ott járunk, ahol ember sohasem járt. Megismerjük a vizek élővilágát — alulról... De talán veszélyes is. — Akad veszély is bőven — mondja a csoportvezető, aki civilben a pécsi ÄKÖV anyaggazdálkodási csoportvezetője. — Mindenekelőtt a hideg víz. Félóráig a vízben tartózkodni, nem valami könnyű dolog. Könnyen kaphat görcsöt az ember, ha a szervezete nem elég erős. De könnyűbúvár nem lehet akárki, alapos orvosi vizsgálat előzi meg a szakosztályba való felvételt. Aztán a gyorsan változó víznyomáskülönbség. Tíz méterrel a felszín alatt egy atmoszférával nagyobb a nyomás, mint fenn. Ehhez nem alkalmazkodik köny- nyen a szervezet. Most pedig „ingáznunk” kell, levinni a mélybe a tele homokzsákot és utána feljönni a másikért. Alig látunk lent, hiszen a homokzsák tartalma megfesti, zavarossá teszi a vizet. — Lehetne terméskővel is leterhelni a fóliát? — Igen, de az összeszaggatná a drága anyagot, amire bizonyára az árvíz után is szükség lesz. — Mi történik, ha valakinek baja támad lent a vízben? — Ilyesmi eddig nem fordult elő. De ahogy lehet, szemmel tartjuk egymást. Meg a fentiek is figyelnek. Ha valamelyikünk nem jön fel időben, a többiek azonnal a segítségére sietnek. Ebben a szakmában ez a legfontosabb: egymást segíteni, egymásra vigyázni. Itt nincs ha- ragszomrád, itt kölcsönösen felelünk egymás egészségéért, életéért. (J) BAICZER ElEMER: 6. Az asszony habozott, majd hirtelen mozdulattal fenékig ürítette a poharat. Nem tudni, az erős italtól-e vagy férje említése miatt, könnyek gyűltek a szemébe. — Ugyan, csacsikám, — lépett a férfi szorosan az asszonyhoz, s gyengéden átkarolta a nő vállát. Ne sírjon! Bármi történjék, én gondját viselem magának... Egész közel hajolt a szép archoz. — Persze azért magának is okosnak kell lennie.. i Az asszony hirtelen felugrott. Az egyik konyakkal telt pohár kiömlött a ruhájára. — Ejnye, ejnye! Hát szabad ilyen szép fiatalasszonynak félni. Tudja, hogy én ... hogy énnekem mennyire tetszik és hogy... * Az asszony egyre hátrált, de a nagy könyvespolctól nem tudott továbbmenni. A rövid, vastag karok hirtelen a derekára fonódtak. Közvetlen közelről érezte a férfi sóvár leheletét. Összeszedte fiatal, karcsú testének minden erejét, hogy távoltartsa magitól a főnökét. Mindketten erősen lihegtek. A férfi vastag nyakán kidagadtak az érek. Gúnyosan, félhalkan nevetett: — Buta kis macska! Mit kapálózol annyira? — Egyetlen mozdulattal felkapta a könnyű női testet és megindult a pamlag felé..; A következő pillanatban a vezér meglepett, csodálkozó arcot vágott. Kinyílt az ajtó. Nóry állt a küszöbön. A vezérigazgató lánya kíváncsian benézett az ajtón. — Oh, Papa, hát te... itt vagyl Bocsáss meg, öreg fiú! Látod, így jár az ember, ha a „hadműveleti tervek'’ nincsenek összehangolva ... A vezér bosszúsan, kényszeredetten mosolygott lányára. A lány mögött Kelemen titkár meg- semmisülten, leforrázva pislogott. Emi lángvörösen, földbe gyökerezett lábbal állt. Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. A vezér lánya kíváncsi meglepődéssel mérte végig: Ah! Maga... szivecském?! Jó estét! Ugyan dnágám, miért van zavarban? Istenkém... maga olyan csinos... a papa oly gazdag ... s a férje oly messze van... A gúnyos kacagás még akkor is az asszony fülébe csengett, amikor tétova léptekkel lebotorkált a lépcsőn. Erőtlen ujjával alig tudta maga mögött betenni a nesztelenül csukódó, művészien kovácsolt vaskaput. * Üjabb bevetésre indultak. Gépe magasan járt. Nyugtalan és rosszkedvű volt. Megérkezett a tábori posta. Ö is kapott levelet. Nagy boldogan bontotta fel. Emi írt. Beszámolt a nagy újságról. Nagyon leverte a hír. Tudta, hogy Hargittay kenetteljes szavai mögött aljas szándékok húzódnak meg. Persze, ő a fronton van. Azt hiszi a vezér, hogy szabad a vásár . .. Egy hiszékeny, gazdátlan asszony, áld magára van hagyatva, hogyan képes elkerülni a kelepcét, amelyet a ravasz, minden hájjal megkent Hargittay sző körülötte. Tehetetlen dühében kissé hevesebben nyomta meg a botkormányt. A gép orra hirtelen megbillent. A kis kövér zászlós a háta mögött csaknem beverte a fejét a műszerfalba. Méltatlankodva pislogott. Azt hitte, hogy csak rossz vicc volt a váratlan, féldugóhúzó. Amikor azonban meglátta parancsnoka ajkait, rögtön látta, hogy valami baj van. Lenyelte a nyelvére tóduló káromkodást: — Mi van veled, Pista? Olyan ideges és nyugtalan vagy. Rosz- szul érzed magad? — Kútyabajom! Ne félj, s csak tartsd- nyitva a szemed! Kutatva nézett ki a pilótakabin ablakán. Igyekezett nyugalmat erőszakolni magára. Az is bántotta, hogy Feri most nem állt a. hangárajtóban. S nem intett a szokott módon, hogy minden rendben: kicserélte a bombák robbanótöltetét a német állások tervrajzaival. A gépen hirtelen remegés futott át. S erőtlenül csúszni kezdett. „Légzsákba” kerültek. Minden idegszálával a kormányműre figyelt. Különösebb baj nem történt. Kisvártatva Füleki hangja recsegett a fejhallgatóban: Bőr overálja alatt ellepte testét — Vigyázz! Mindjárt. bekerü- a hideg verejték, lünk a kutyaszorítóba. Készítsd Szinte öntudatlanul nyomta a csomagokat... ! meg a magassági kormány. Re. Nem válaszolt, csak magában pültek tovább. A baloldali mo- gondolta: ha ugyan bennünket tor hirtelen köhögni kezdett, nem visz el hamarabb az ördög..." Amint levette a műszerekről a Kutatva nézett előre az ólorn- .tejjinJetét, szíve táján nyilallást szürke lévegőbén. A bombázó- "érzett: szemben velük egy pillaraj kissé szétszóródott, hogy a natra előbukkant a sötét gomoly- rövidesen meginduló elhárító tűz- felhőkből a jól ismert, vörös csil- ből minél kevesebbet kapjanak lagos gép, amelynek oldalára egy a gépek. Rövidesen elszabadult sellő volt festve ... a pokol. Heves ágyútűz fogadta — Pista! — hallotta rádiósa őket. kétségbeesett hangját. — ViA sebességet a minimumra gyázz! A „Loreley” támad...! csökkentetté. Kivárta, hogy a Hirtelen meghúzta a magassá- bombázó hullám elrepüljön az gi kormányt. A gép nem engedel- ütegállások felett, majd hirtelen meskedett. — mint a legutóbbi bevetésnél — Jobbra! — ordította a rátette — merész lendülettel köz- dióstiszt, miközben szaporán vétlenül az ütegállások fölé re- felugatott kezében a mozgatható pült. A szovjet ágyúk megint géppuska. némák maradtak. A légelhárító Tüzes csíkok villogtak a leve- tüzérség már tudta, hogy mi gőben. A szovjet vadász acélfúl- következik. Nyugodtan figyelte, lánkjai becsapódtak a bombázó amint a gép hasa alatt megje- testébe. Egyszerre gyenge, elhaló lennek a kis, sebesen közeledő hang ütötte meg a fülét: pontok. A bombák. Tervrajzok — Pista... végem van... ha havannak bennük. Nem robban- zakerülnél innen... mond meg az nak;., A következő pillanatban .. ... ... , . . émelygő szédülést érzett. A bőm- ™ szt,len fsibba? fo1^ anyámnak, hogy... Hátranézett. A fiatal zászlós bákból, amiket ledobott, nem volt kiszedve a robbanótöltet. Borzalmas volt... Ez jó munka volt, Pista — a vér. Feje előrebukott. A mü- szertábla zöldesen . fluoreszkáló falát vörösre festette a vér. Tudta, itt már nincs segítség. Valami marokra fogta a gyomnevetett az izgalomtól hideglelő- rát. Életösztöne utolsó szikrája en a kis szőke zászlós, akit nem fellobbant benne. Reflexei még avattak a titokba. éberen működtek, de agyában — Mészárlás volt, — nyögte, valami furcsa zsibbadást érzett. Menekülnie kell. Gyorsan! Keze ráfeszült a kapcsolókar fekete gombjára. A függőleges vezérsík engedelmeskedett akaratának. A gép megfordult. A következő pillanatban tompa ütést érzett. Meleg nedvesség lepte el bal oldalát. A bal karja kegyetlenül fájt. Egyszerre szédülést érzett, jobb keze ernyedten fogta a botkormányt. Üveges tekintettel, hitetlenül nézte a váratlanul felbukkanó szovjet vadászgépet. Semmi kétség, a gépben a „Loreley” ült, A félelemtől vaktában tüzelni kezdett. Szégyellte volna, hogy légiharcban legyőzi egy nő. Érezte, hogy már nem sokáig bírja. A vérveszteségtől már alig volt annyi ereje, hogy a karját mozdítani tudja. (Folytatjuk)
