Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-10 / 161. szám

4 TÖLW MEGYÉT VEPŰJSÁG 1965. július 10. Eégi és A régi falak nagy részét már ledöntötték, helyükön törme­lékhalmaz terpeszkedik. Amikor még álltak, úgy tűnt, mintha kifogástalanok lennének. A szakemberek kívülről meg­vizsgálták, jól látszott, hogy tisz­ta téglából épült az összes fal. A falakat szabályosan rakták: az egyik sor téglát „lauf”-ra, a má­sikat pedig kötőre. Meg is nyu­godott mindenki, és semmi in­dok sem szólt amellett, hogy be­lülről is megvizsgálják a falak anyagát, márcsak azért sem, mert ahhoz le kellett volna ver­ni a vakolatot, akkor, amikor még laktak az épületben. — Erre nyugodtan tervezhe­tünk, ezek nagy részét fel tud­juk használni majd az épület­nél — állapította meg Váczi Imre tervezőmérnök, a többiek­kel együtt. A szekszárdi tervezőiroda el is készítette a megfelelő' tervdoku­mentációt, a Tolna megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat pedig megkapta a kivitelezési megbí­zást. Mindenekelőtt hozzáláttak a régi épület lebontásához, hogy aztán megkezdhessék az új tu­ristaszálló építését. A bontásnál rájöttek, hogy nem mind arany, ami fénylik... Kiderült, hogy a falnak csak a külseje tégla a belsőt vályogból rakták. A látszat alaposan félre­vezetett mindenkit. Még a gya­korlott szakemberek is azt mond­ták, hogy ilyen lehetetlen fal­rakással még nem találkoztak. Mindez már eleve zavart oko­zott: kiderült, hogy a falakból kevesebb hasznosítható, mint eredetileg elképzelték. új falak Dehát mi mást lehet ilyenkor tenni, mint tudomásul venni az újabb nehézségeket, vállalni az újabb gondokat, hogy aztán a régi, elavult épületből végül is impozáns turistaszálló épüljön. És fel is fog épülni. Már javában hordják az építő­anyagot. A Kálvária utca egyik végében sok tonnányi idomított piros kő hever, de van itt már egyéb anyag is. A járművek csak eddig tudtak közlekedni, kényte­lenek voltak itt lerakni az építő­anyagot, mert hiszen innen olyan meredek, szűk ösvény ve­zet felfelé, hogy gyalog is elég megjárni. Hochsteiger Mihály művezető­re bízták az építkezés vezetését. Ez külön említésre méltó. Hoch­steiger Mihály tolnai építész a környéken sok jelentősebb épít­kezésnél volt már művezető. E közben alakult ki róla az a vélemény, hogy ahol ő irányítja a munkát, ott nem lehet baj a kivitelezéssel. Megfigyelték, hogy ha valahol nehézség adódik, inkább maga is megfogja a szerszámot, de sikerülni kell. A mostani munkát úgy hoz­zák kapcsolatba Hochsteiger Mi­hállyal, hogy a szekszárdi tu­ristaszállóban minden bizonnyal sokan megfordulnak majd az or­szág legkülönbözőbb részeiből, sokan végigmustrálják az épü­letet, ezért jó, hogy reá bízták a kivitelezés irányítását. Az új falak — nem kétséges, — különbek lesznek a réginél, az épület nemcsak látszatra lesz impozáns. A télen már birtokba is vehe­tik a turisták. B. 1 Békaemberek — homokzsákokkal A töltési mellett, a vízben de­reglye áll, pár méterrel idébb, a rézsün, fóliaterítés. A szürke, át­tetsző műanyagfólia egyik vége mélyen a vízbe nyúlik. A dereg­lye oldalán épp most emelkedik ki a vízből az egyik „békaem- ber”. Megfogja a feléje nyújtott homokzsákot és egy perc múlva már el is merült, zsákkal együtt. A víz zavaros, a földdel tele zsák festi sárgásbarna színűre. Két méterrel balra most ér a felszínre a másik búvár, majd a harmadik. \ Homokzsákokat visz­nek le, hát méter mélyre, ott kell leterhelni a fóliát, hogy szo­rosan tapadjon a gáthoz, el ne vigye a víz, de megakaő.ályozza a töltés1 további átázását. Alig telt el negyedóra, a gátőr hozza az utasítást: — Fiúk, telefonüzenet jött, hogy azonnal pakoljanak. Ku­tyatanyára kell menniök, az ot­tani zsilippel van valami baj. — Rendben van — mondja a kis csapat vezetője, Várkonyi Károly —, úgyis itt az ebédidő. Megebédelünk, majd megyünk. Ott is fóliázni kell? — Semmi bővebbet nem tu­dok, csak azt, hogy a víz alatt kell valamit csinálni, magukra van szükség... A hattagú társaság percek alatt összepakolja a felszerelést és máris útrakész. Bátaszéken lesz az ebéd, onnét pedig irány: a kuty'atanyai zsilip, új feladat­tal. A félórás úton pedig van időnk egy kis beszélgetésre, az árvízvédelem egyik „új fegyver­nemének” a könnyűbúvár- csoportnak a tagjaival. — Hat évvel ezelőtt alakult a szakosztályunk, az MHS pécsi szervezetének keretében. Azóta járjuk a vizek mélyét — mondja a csoportvezető. — Persze meg­van a rendes programunk is, jártunk barlangokban, a hévízi tó fenekén, a Duna medrében, és nem ritka a rendkívüli megbíza­tás sem. A múltkor a Drávában kellett megkeresnünk egy vízbe- fulladtat, ide pedig Mohácsról jöttünk, ahol a nagy buzgárok elfogásánál segítettünk. Most pe­dig — itt vagyunk. Mint a beszélgetésből kiderül, csaknem itt van együtt az egész magyar válogatott keret. Van a csoportban országos bajnok is. Foglalkozásra nézve pedig vil­lanyszerelő, esztergályos, bá­nyász, tüdő-belgyógyász és még néhány szakma képviselője mű­ködik a szakosztályban. Ami kü­lönösen előnyös, hiszen ha va­lami készüléket kell „újítani”, javítani, akkor akad hozzáértő ember. Először e mesterség szépségei felől érdeklődöm. — Valami csodálatos érzés — mondja dr. Magda Tamás, a cso­port orvos tagja —, a víz mélyén járni. Egy új világ tárul fel az ember szemei előtt. Ott járunk, ahol ember sohasem járt. Meg­ismerjük a vizek élővilágát — alulról... De talán veszélyes is. — Akad veszély is bőven — mondja a csoportvezető, aki ci­vilben a pécsi ÄKÖV anyaggaz­dálkodási csoportvezetője. — Mindenekelőtt a hideg víz. Fél­óráig a vízben tartózkodni, nem valami könnyű dolog. Könnyen kaphat görcsöt az ember, ha a szervezete nem elég erős. De könnyűbúvár nem lehet akárki, alapos orvosi vizsgálat előzi meg a szakosztályba való felvételt. Aztán a gyorsan változó víz­nyomáskülönbség. Tíz méterrel a felszín alatt egy atmoszférával nagyobb a nyomás, mint fenn. Ehhez nem alkalmazkodik köny- nyen a szervezet. Most pedig „ingáznunk” kell, levinni a mély­be a tele homokzsákot és utána feljönni a másikért. Alig látunk lent, hiszen a homokzsák tartal­ma megfesti, zavarossá teszi a vizet. — Lehetne terméskővel is le­terhelni a fóliát? — Igen, de az összeszaggatná a drága anyagot, amire bizonyá­ra az árvíz után is szükség lesz. — Mi történik, ha valakinek baja támad lent a vízben? — Ilyesmi eddig nem fordult elő. De ahogy lehet, szemmel tartjuk egymást. Meg a fentiek is figyelnek. Ha valamelyikünk nem jön fel időben, a többiek azonnal a segítségére sietnek. Ebben a szakmában ez a leg­fontosabb: egymást segíteni, egy­másra vigyázni. Itt nincs ha- ragszomrád, itt kölcsönösen fele­lünk egymás egészségéért, éle­téért. (J) BAICZER ElEMER: 6. Az asszony habozott, majd hirtelen mozdulattal fenékig ürí­tette a poharat. Nem tudni, az erős italtól-e vagy férje említése miatt, könnyek gyűltek a szemé­be. — Ugyan, csacsikám, — lépett a férfi szorosan az asszonyhoz, s gyengéden átkarolta a nő vál­lát. Ne sírjon! Bármi történjék, én gondját viselem magának... Egész közel hajolt a szép arc­hoz. — Persze azért magának is okosnak kell lennie.. i Az asszony hirtelen felugrott. Az egyik konyakkal telt pohár kiömlött a ruhájára. — Ejnye, ejnye! Hát szabad ilyen szép fiatalasszonynak fél­ni. Tudja, hogy én ... hogy én­nekem mennyire tetszik és hogy... * Az asszony egyre hátrált, de a nagy könyvespolctól nem tu­dott továbbmenni. A rövid, vas­tag karok hirtelen a derekára fonódtak. Közvetlen közelről érezte a férfi sóvár leheletét. Összeszedte fiatal, karcsú testé­nek minden erejét, hogy távol­tartsa magitól a főnökét. Mind­ketten erősen lihegtek. A férfi vastag nyakán kidagadtak az érek. Gúnyosan, félhalkan neve­tett: — Buta kis macska! Mit kapá­lózol annyira? — Egyetlen moz­dulattal felkapta a könnyű női testet és megindult a pamlag felé..; A következő pillanatban a ve­zér meglepett, csodálkozó arcot vágott. Kinyílt az ajtó. Nóry állt a küszöbön. A vezérigazgató lánya kíván­csian benézett az ajtón. — Oh, Papa, hát te... itt vagyl Bocsáss meg, öreg fiú! Látod, így jár az ember, ha a „hadműveleti tervek'’ nincsenek összehangolva ... A vezér bosszúsan, kényszere­detten mosolygott lányára. A lány mögött Kelemen titkár meg- semmisülten, leforrázva pislogott. Emi lángvörösen, földbe gyöke­rezett lábbal állt. Legszíveseb­ben elsüllyedt volna szégyené­ben. A vezér lánya kíváncsi meglepődéssel mérte végig: Ah! Maga... szivecském?! Jó estét! Ugyan dnágám, miért van zavarban? Istenkém... maga olyan csinos... a papa oly gaz­dag ... s a férje oly messze van... A gúnyos kacagás még akkor is az asszony fülébe csengett, amikor tétova léptekkel lebotor­kált a lépcsőn. Erőtlen ujjával alig tudta maga mögött betenni a nesztelenül csukódó, művészien kovácsolt vaskaput. * Üjabb bevetésre indultak. Gépe magasan járt. Nyugtalan és rosszkedvű volt. Megérkezett a tábori posta. Ö is kapott levelet. Nagy boldogan bontotta fel. Emi írt. Beszámolt a nagy újságról. Nagyon leverte a hír. Tudta, hogy Hargittay kenetteljes szavai mögött aljas szándékok húzódnak meg. Persze, ő a fronton van. Azt hiszi a vezér, hogy szabad a vásár . .. Egy hiszékeny, gazdát­lan asszony, áld magára van ha­gyatva, hogyan képes elkerülni a kelepcét, amelyet a ravasz, min­den hájjal megkent Hargittay sző körülötte. Tehetetlen dühében kissé he­vesebben nyomta meg a botkor­mányt. A gép orra hirtelen meg­billent. A kis kövér zászlós a háta mögött csaknem beverte a fejét a műszerfalba. Méltatlan­kodva pislogott. Azt hitte, hogy csak rossz vicc volt a váratlan, féldugóhúzó. Amikor azonban meglátta parancsnoka ajkait, rögtön látta, hogy valami baj van. Lenyelte a nyelvére tóduló káromkodást: — Mi van veled, Pista? Olyan ideges és nyugtalan vagy. Rosz- szul érzed magad? — Kútyabajom! Ne félj, s csak tartsd- nyitva a szemed! Kutatva nézett ki a pilótakabin ablakán. Igyekezett nyugalmat erőszakolni magára. Az is bán­totta, hogy Feri most nem állt a. hangárajtóban. S nem intett a szokott módon, hogy minden rendben: kicserélte a bombák robbanótöltetét a német állások tervrajzaival. A gépen hirtelen remegés fu­tott át. S erőtlenül csúszni kez­dett. „Légzsákba” kerültek. Min­den idegszálával a kormányműre figyelt. Különösebb baj nem tör­tént. Kisvártatva Füleki hangja recsegett a fejhallgatóban: Bőr overálja alatt ellepte testét — Vigyázz! Mindjárt. bekerü- a hideg verejték, lünk a kutyaszorítóba. Készítsd Szinte öntudatlanul nyomta a csomagokat... ! meg a magassági kormány. Re­. Nem válaszolt, csak magában pültek tovább. A baloldali mo- gondolta: ha ugyan bennünket tor hirtelen köhögni kezdett, nem visz el hamarabb az ördög..." Amint levette a műszerekről a Kutatva nézett előre az ólorn- .tejjinJetét, szíve táján nyilallást szürke lévegőbén. A bombázó- "érzett: szemben velük egy pilla­raj kissé szétszóródott, hogy a natra előbukkant a sötét gomoly- rövidesen meginduló elhárító tűz- felhőkből a jól ismert, vörös csil- ből minél kevesebbet kapjanak lagos gép, amelynek oldalára egy a gépek. Rövidesen elszabadult sellő volt festve ... a pokol. Heves ágyútűz fogadta — Pista! — hallotta rádiósa őket. kétségbeesett hangját. — Vi­A sebességet a minimumra gyázz! A „Loreley” támad...! csökkentetté. Kivárta, hogy a Hirtelen meghúzta a magassá- bombázó hullám elrepüljön az gi kormányt. A gép nem engedel- ütegállások felett, majd hirtelen meskedett. — mint a legutóbbi bevetésnél — Jobbra! — ordította a rá­tette — merész lendülettel köz- dióstiszt, miközben szaporán vétlenül az ütegállások fölé re- felugatott kezében a mozgatható pült. A szovjet ágyúk megint géppuska. némák maradtak. A légelhárító Tüzes csíkok villogtak a leve- tüzérség már tudta, hogy mi gőben. A szovjet vadász acélfúl- következik. Nyugodtan figyelte, lánkjai becsapódtak a bombázó amint a gép hasa alatt megje- testébe. Egyszerre gyenge, elhaló lennek a kis, sebesen közeledő hang ütötte meg a fülét: pontok. A bombák. Tervrajzok — Pista... végem van... ha ha­vannak bennük. Nem robban- zakerülnél innen... mond meg az nak;., A következő pillanatban .. ... ... , . . émelygő szédülést érzett. A bőm- ™ szt,len fsibba? fo1^ anyámnak, hogy... Hátranézett. A fiatal zászlós bákból, amiket ledobott, nem volt kiszedve a robbanótöltet. Borzalmas volt... Ez jó munka volt, Pista — a vér. Feje előrebukott. A mü- szertábla zöldesen . fluoreszkáló falát vörösre festette a vér. Tud­ta, itt már nincs segítség. Valami marokra fogta a gyom­nevetett az izgalomtól hideglelő- rát. Életösztöne utolsó szikrája en a kis szőke zászlós, akit nem fellobbant benne. Reflexei még avattak a titokba. éberen működtek, de agyában — Mészárlás volt, — nyögte, valami furcsa zsibbadást érzett. Menekülnie kell. Gyorsan! Keze ráfeszült a kapcsolókar fekete gombjára. A függőleges vezérsík engedelmeskedett akaratának. A gép megfordult. A következő pillanatban tompa ütést érzett. Meleg nedvesség lep­te el bal oldalát. A bal karja ke­gyetlenül fájt. Egyszerre szédülést érzett, jobb keze ernyedten fogta a botkor­mányt. Üveges tekintettel, hi­tetlenül nézte a váratlanul fel­bukkanó szovjet vadászgépet. Semmi kétség, a gépben a „Lo­reley” ült, A félelemtől vaktában tüzelni kezdett. Szégyellte volna, hogy légiharcban legyőzi egy nő. Érezte, hogy már nem sokáig bírja. A vérveszteségtől már alig volt annyi ereje, hogy a karját mozdítani tudja. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents