Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-08 / 159. szám
Í9G5. július 8. TOLKTA MTGYEI NÉPÜJSAO 1 Lángok Harlemben i. Az amerikai sajtóban ezekben a napokban ismét gyakran olvasható ez a jövendölés: Harlemben „hosszú, forró nyár” várható. A világ legnagyobb néger gettójának riadt rendőrei már ismerik a csalhatatlan jeleket. A csúnya, omlatag vörös téglás bérkaszárnyák között elviselhetetlen a nyári New York gyilkos, párás melege — szinte minden esztendőben ilyenkor szokott lángra lobbanni a harlemi harag parazsa. Ha közelről szem ügyre vesz- szük és megértjük ezt a haragot, minden eddiginél jobban megértettük az egész amerikai négerkérdést is. Harlem olyan lombik, amelyben tudományos teljességgel és pontossággal tanulmányozhatjuk a fajüldözés boszorkány- konyhájának egyik világviszonylatban is legiszonyúbb produktumát. Don't take a chance! Nem jelezte sorompó, vagy fegyveres őrség, amikor átléptük Harlem határát. Mégis azonnal észrevettem én, a messziről jött idegen is, hogy más világban vagyok, mint akár néhány utcával arrébb voltam. A különbség szinte tapintható. Fojtott, sűrű levegő öleli körül az embert. Az ellenséges tekintetek úgy cikáztak körülöttünk, mint nagy vihar előtt a még néma villámok. Amikor megérkeztem New Yorkba, egyik ismerősöm piros ceruzával bekeretezett valamit a térképemen és ezt mondta: — Ez Harlem, amellyel a fehér' ember bizony nagyon meggyűlöl- tatte magát. Kerüld el mert bajba juthatsz. Lehet, hogy semmi nem történne, de don’t take a chancel, ne kockáztasd meg... Megkockáztattam, meg kellett tennem,“ hiszen tudtam, hogy a földkerekség egyik legtragikusabb tehát legizgalmasabb rezervátumának kapujában állok. Leszálltam ebbe az alvilágba, amelynek bejáratánál ugyan nincs ott a dantei figyelmeztetés, a „Ki itt belépsz ...” de amelyben valószínűtlen árnyak imbolyognak és amelyben minden egyetlen nagy, kínlódó, fenyegető moraj. Nem volt itt mindig pokol. Egy régi krónika így ír erről a földről: „Kis, bársonyos szigetek, ezüstös folyók, páratlanul pitto- reszk látvány a feslő tavaszban”. Amikor 1658-ban Uj-Hollandiia falábú kormányzója, Peter Stuy- vesant gyönyörködve megállt itt, a kép Németalföld lankáit idézte fel benne és elnevezte Nieuw Harlemnek, amit látott. Farmokkal népesült be ez a föld és béKi itt belépsz... két, nyugalmat árasztó nevekkel: Boldog Völgy, Csendes Völgy... New York, a zakatoló metro- pwlis azonban nekivadultan terjeszkedett. Manhattan szíve, a mai Times Square és környéke már nem volt elég neki, éis elindult Boldog Völgyet, Csendes Völgyet falni. A múlt század végén elérte Harlemet a gyorsvasát és a telekárak megindultak a csillagok felé. Luxus, a gazdagság jelkép» volt ideköltözni. Jött Waldorf Aster, a fényűző hotelek császára és egymás után építette az előkelő palotákat. Jött Oscar Hammerstein és nyomában kibújt a földből — nálunk talán kevesen tudják, hogy ilyen is volt — a Harlemi Operaház. Jöttek az újságírók és a Harlem Monthly Magaziné 1893-ban ezt a kép>et vetítette a képzelet vásznára: „Harlem régi és tiszteletreméltó községe minden bizonnyal a díváit, a gazdagság, a kultúra Ó3 az intelligencia egyik központja lesz.” Rabszolgák unokái Aztán történt valami és minden megváltozott. A századforduló táján gyorsan ás váratlanul lecsapott egy gazdasági krízis és szétzúzta a harlemi telekspekulációt. Vagyonok úsztak el percek alatt és üresen álltak az egykori Boldog Völgy fényűző palotái. De legalább ennyire a hírhedt amerikai Dél felelős azért, hogy itt néger gettó lett. A kiszolgáltatottság, a gyűlölet elől százezrével menekültek a csak viszonylag kedvezőbb Északra a rabszolgák unokái. Élénken éltek bennük a friss lincs-emlékek és megsokszorozták bennük a „nyájösztönt”. Úgy érezték — és ebben mindennek ellenére igazuk volt — hogy ha összebújnak, kisebb a veszély. Először egy másik negyedben, Hedl’s Kitchanben, az úgynevezett Pokolkonyhában tömörültek, de ez hamarosan szűknek bizonyult a számukra. Amikor eljutott hozzáOlvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI Népújságot! juk a harlemi üres házak híre, egyikük, Philip A. Payton ingatlanügynök jó érzékkel nagy üzletet szimatolt: tárgyalt a pangástól megrémült fehér kollégáival és Harlembe, a 134. utca egyik masszív, vörös téglás bérházba beköltözött az első néger csoport. Louis Armstrong és a többiek így kezdődött. És úgy folytatódott, hogy 1915 és 1925 között újabb, több miint egymillió üldözött menekült el Délről. Jórészük, az új, az immár néger Harlemet gyarapította. Ez a kerület akkor még nem volt nyomasztó világ, sőt sok tekintetben derűs színfolt. A mai méretű túlzsúfoltság még a jövő tompóin morajló fenyegetése volt, a házak még nem omladoztak, az ipar még sok szakképzetlen munkaerőt megemésztett. A jövevények elhozták Északnak pompás zenéjüket és a század muzsikája, a , jazz nem utolsósorban innen, New York Harlemjéből indult világhódító útjára. Ördöngős tehetségek tűntek fel a kis mulatókban. Duke Ellington, Louis Armstrong és a többiek nevét milliók ismerték meg. Aztán újra jött egy gazdasági válság és a harlemi drámában új felvonásra gördült fel a függöny. Amerika kiheverte századunk nagy világkrízisét, de Amerika „belső gyarmata”, Harlem, mindmáig nyögi az akkori halálos csapóst: tömeges munkanélküliséget, amely ebben a kerületben azóta is állandóan kísért. A Dél ritmikusan. kérlelhetetlenül lökte ki magából a belső emigráns négerek hullámait. Ez a különös gettó recsegett, ropogott, görcsös erőfeszítéssel tágult, mint a vajúdó asszony csontozata — de sohasem eléggé. A házak egyre zsúfoltabbak lettek, a problémák egyre megoidhatatlanabbak, az emberek egyre elkeseredettebbek. 1935-ben történt az első nagyobb robbanás. Következik: »Az én böröm sem fehér...” HARMAT ENDRE Lehetne megoldást találni ? Nem alkalomszerűen végeznek kiszállást. Munkájuk a tbc elleni küzdelem, s e munka közben előre meghatározott terv szerint, a megyét járják. A röntgenernyőkép-szolgálat dolgozói, miközben az eddig ismeretlen tbc-s betegek felkutatásán fáradoznak, saját maguk egészségi ártalomnak vannak kitéve. Az ártalom elsősorban nem a végzett munkából adódik, hanem az ellátás, a rendszeres étkezés hiányából. A röntgenernyőkép-szolgálat dolgozói egy idő óta napról napra, sőt hétről hétre száraz koszton kénytelenek élni, s ez olyan veszéllyel jár, hogy a rendszertelen étkezés következtében, tönkremegy a gyomruk. Azelőtt nem volt ilyen gondjuk, mert az adott község napközi otthonában, bölcsődéjében, térítés ellenében, naponta egyszer főtt ételhez jutottak. Január elsejével ez megszűnt. A Művelődésügyi Minisztérium, ezt követően a megyei tanács illetékes osztálya rendeletileg szabályozta, kik vehetik igénybe a napközi otthonok, bölcsődék, étkeztetését. A rendelet szerint a külszolgálatosok, a családjuktól távol élők, tanácsi, vagy mezőgazdasági szakemberek nem. A rendelet megjelenése óta a röngenernyőkép-szolgálat dolgozói nehéz körülmények között végzik munkájukat. A járási székhelyek és egy-két nagyobb község kivételével, a megye községeinek több mint fele kis község, ahol a bölcsőde, s napközi otthonon kívül étkezési lehetőség egyáltalán nincs. Bár italbolt mindenütt van, ezekben az italokon kívül esetleg büféáruhoz lehet hozzájutni, főtt ételhez nem. Az igaz, hogy a napközi otthonoknak, bölcsődéknek nem feladatuk a „kül- szolgálatos” dolgozók étkeztetése, a vendéglátás. Előfordul, mert ilyen példa is van, hogy a napközi, bölcsőde kapacitása nem bírja el a „kiszállók” étkeztetését. Ezek kivételt képeznek, viszont vannak helyek, ahol öthat ember étkeztetése nem okozna különösebb megterhelést, s a vezetők saját hatáskörükben, el tudnák intézni. El tudnák intézni, de nem merik, mert tiltja a rendelet. A röntgenernyőkép- szolgálat dolgozói nem kívánják, hogy a gyerekek számára biztosított, kedvezményes étkeztetést kapják. Szívesen megfizetnék a megállapított normát. Nem kívánják a gyemekek közötti étkeztetést sem. Elvinnék magukkal a kosztot, hogy ezzel se okozzanak gondot. Számukra egy a fontos, hogy naponta meleg, főtt ételt kapjanak, mert náluk nem alkalmi kiszállásról van szó — munkájukat a községekben, településeken végzik, éspedig mindennap. Azok édekében emelünk szót, akik családjuktól, otthonuktól távol vannak, s akik napról napra, hétről hétre száraz koszton élnek. A rendeletén belül lehetne megoldást találni. P. M. Apróhirdetések Egy jó karban lévő 125-ös Csepel motorkerékpár eladó. Szekszárd, Tompa u. 17. (45) Nikkelezett csehszlovák mély gyerekkocsi, sportkocsinak is kinyitható eladó. Cím: a Szekszárdi Hirdetőben. ■ (44) Rózsatöveket, őszi szállításra rendeljen Pálmai rózsakertészettől, Gádoros, Békés megye. Kérjen díjtalan árjegyzéket! (37) * i Horex 350-es, kitűnő állapotban lévő motorkerékpár eladó. Kéhm, Tolna, Gagarin u. 40. (volt Malom u.). ___________________________________ (41) B útorjavításban jártas dolgozó, ól- ; landó munkára felvétetik. Cím: a i Szekszárdi Hirdetőben. (34) A „Szakály-testvérek” Építőipari Szövetkezet gyakorlattal rendelkező ÉPÍTŐIPARI TECHNIKUST. vagy . ÉPÍTŐIPARI MŰVEZETŐT vesz fel, továbbá gyakorlattal rendelkező GÉPÍRÓT, KŐMŰVES SZAKMUNKÁSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT szekszárdi munkahellyel. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Rákóczi u. 15. szám alatt. (29) HIRDESSEN lVUn/,icánlwn! népújságban! Futólépésben hordják ki a töltés mellett kikötött uszályból a homokzsákokat a szekszárdi alakulat katonái. Társaik a töltés túlsó oldalán végzik a rézsű leterhelését. öt percre megállt a kirakodás. A pallókat behúzták, az uszálynak harminc méterrel feljebb kell állni, hogy a homokzsákok minél rövidebb úton juthassanak el a beépítés helyére. A fiatalok most a vontatókötelet ragadják meg és perceken belül a kijelölt helyre húzzák az usztályt.
