Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
965. július 4. TOLNA MEGYEI NÉPUjsAG 5 p9Kf***&v* ■... V . - ' A-, %*£ Japán vőlegény, dombóvári menyasszony Egy dombóvári kislány, Keller Erzsébet japán fiatalemberhez megy feleségül, Kató Shiróhoz. Húsvétkor tartották az eljegyzést, s úgy tervezik, egy év múlva lesz az esküvő. Shirónak most egyébként is vissza kellett menni Japánba, fél évre. Baranya megyében, Bár községben ismerkedtek meg. Erzsiké ott tanul a mezőgazda- sági szakmunkásképző iskolában, baromfitenyésztési szakon. A japán fiatalember baromfival foglalkozik, ezért jött Magyarországra, s így találkoztak össze. Különleges szak- képzettsége és érzéke van Shirónak: meg tudja állapítani a naposcsibéken, melyikből lesz kakas, melyikből tyúk, s ennek a válogatásnak, szaknyelven szekszálásnak igen nagy a gazdasági jelentősége. Állítólag csak a japánok értenek hozzá. Egy éve jött hazánkba Kató Shiró, harmadmagával. A másik két férfi ugyanebben a munkában dolgozik. Előzőleg Franciaországban jártak, a japán részvény- társaság megbízásából, amelynek alkalmazottjai. — Magyarok sokkal barátságosabb. . . baratsagosabbak — mondja Shiró. Meglepően sokat tud magyarul, különösen ahhoz képest, hogy csak egy év óta hall magyar szót, és nyelvtanfolyamra nem járt. Persze, többet megért, mint amennyit beszél, de így is tudunk beszélgetni. Tolmács nincs, Erzsiké és annak édesanyja is csak néha segít, mégis minden témában kiigazodunk. Shiró néha belelapoz a japán- magyar szótárba. Tehát azt mondja: mi sokkal barátságosabbak vagyunk, mint a franciák. Erről faggatom egy ideig, jó az ilyent tisztázni. — Nagyon-nagyon barátságos. .. Hamar lehet barátot szerezni... Boltban mindenki segít... vásárolni. — Mit hallott Magyarországról, mielőtt idekerült? — Guras... egy étel, más nem. Meg ötvenhat. A gulyást mondja így; guras. Így hallották. És hallottak rólunk 1956-ban, az ellenforradalom idején, egy amerikai hírügynökség tájékoztatása alapján. Most egészen mást lát és hall, mint amiket terjesztettek rólunk annak idején, és tulajdonképpen azóta is szajkóznak, más formában, különböző hivatásos rágalomfórumok. A legnagyobb örömmel beszél arról, milyen jól érzi magát Magyarországon. Látta a Balatont, Budapestet, ivott tokaji bort és badacsonyi szürkebarátot (ezt ki is tudja mondani magyarul), járt Bábolnán, Miskolcon, a Vas megyei Urai- újfaluban, ugyancsak egy nagy baromfitelepen, és szerencsére (legalábbis kettőjük szerencséjére) Bárban, ahol találkozott Keller Erzsikével. Sokáig csak hetenként egyszer látták egymást, az idén kezdődött a bensőségesebb kapcsolat. A kislány édesanyja úgy beszél, először csodálkoztak, de végeredményben az a fontos, hogy szeretik egymást, és már nem gyerek a Shiró, hanem komoly felnőtt, 25 éves. Tegezi a fiút, úgy szól hozzá, olyan kedvesen, mintha régóta a családhoz tartozna. A vőlegény azt mondja: mama. Mama vette az inget — olyan ingkabátot visel, mint én. Magyar pénzt nem kap, csak valutát, viszont japán pénzben igen jó a fizetése. Kell is — mondja, nagyon drága a ház Japánban, a faház is. Apja útépítő mérnök volt, de régen meghalt, hatan vannak testvérek: van három bátyja, egy nővére és egy öccse. Érdeklődöm a japán emberekről és az ottani helyzetről. Kezdenek európaiasodni, az öltözködés nagyrészt már ilyen, kimonót elég kevés nő hord, a férfiak meg mindnyájan modern ruhát vesznek. Kezdenek áttérni a kenyérre, már csak fele részben esznek rizst. De a gyerek is kevesebb, mint azelőtt, ebben ugyancsak követik az európai országokat. A hatás máris érezhető, aránylag kevés a fiatal, nagyon kapósak a munkahelyeken, elég jól megy nekik. Előnyben részesítik őket az idősebbekkel szemben. Viszont az a baj — mondja Shiró —, hogy aki már dolgozik, aki révbe ért, az nem tanul tovább, nem úgy, mint Magyarországon (ezt is megtudta rólunk és tetszik neki). Kicsit meglepő, amit a politikai érdeklődésről mond: Sokan szimpatizálnak Japánban a szocializmussal, főleg a fiatalok. Elsősorban Marx nagy munkája, A tőke hatására áb- rándulnak ki a kapitalizmusból. De ez a nézet többnyire változik bennük, amikor elérik a 25—30 évet, mert a kereseti lehetőségük jó, a már említett okok miatt, tehát a legtöbben nem kerülnek ellentétbe a kapitalista viszonyokkal. Ismétlem: ez a fiatalság. Egyébként Japánban is sok a huligán, túlnyomó többségük gazdagok gyerekeiből tevődik össze. Nem tudnak mit csinálni, bandákba verődnek, mint az Egyesült Államokban. A japán átlagember egyébként élénken érdeklődik a politikai események iránt. Mostanában őket is a vietnami helyzet foglalkoztatja legjobban. ök is sokat esznek, nemcsak a magyarok, és néhány ételük hasonlít a mienkhez. Ezt ugyan nem tudta pontosan megmagyarázni Shiró, hogy mi a hasonlóság, de a piros paprika ott is ismert, csak kevesebbet tesznek az ételbe. Még furcsábbnak tűnik, hogy azt mondja: á magyar nyelv hasonlít a japánhoz. Sokkal könnyebben tanul magyarul, mint például franciául. Talán az a hasonlóság, hogy náluk sincs nagy eltérés az írásmód meg a kiejtés, a beszéd között, nem úgy, mint a franciában, az angol nyelvben és egyebekben. Először azt tanulta meg magyarul, hogy jó napot! Erzsiké viszont a következő japán kifejezést hallotta először: „anata o aisimasz”, vagyis: szeretlek. Kicsit bonyolultnak tűnik, de az érzés egyforma a világon mindenütt, bizonyítja ezt az ő esetük is. A lankóci gátszakaszon Egyike a legveszélyesebb szakaszoknak a Duna Tolna megyei fővédvonalán a lankóci szivattyúház és környéke. Különösen a dunai árhullám tetőzése után kellett nagy erőket összpontosítani ide, amikor már a töltések hosszan tartó megterhelése átázása következtében kritikussá vált a helyzet. Az itteni töltés ugyanis keskenyebb, mint a hátai szakaszon, nincs nyomópadkája sem, A szakadást sikerült megakadályozni és most már csaknem bizonyosra vehető, hogy itt se tör át a most már apadó árhullám. .* • • I * ■gr* < wSWkÄ-x-iicexv ’.v j '-v. • Különösen a szivattyúháznál sok a buzgár. Azonban idejében észrevették valamennyit és megtették a szükséges intézkedéseket. Képünkön az egyik „elfogott buzgár vízmércéjét ellenőrzi Takács István technikus. A szivattyúháztól délre készült ez a felvétel. A töltés oldalán sorakoznak az ellennyomó medencék. Egy órára sem állhat itt meg a munka. A Kaposmenti Vízgazdálkodási és Talajjavítási Társulat csibráki kubikosbrigádja homokzsákokkal terheli le a Kató Shiró Magyarországon hallott először cigányzenét, itt evett először erős ételt ős idegen emberek nagy vendégszere, tétét nálunk érezte először. Asszonyt is itt választott. Nem akar örökre megválni Magyar- országtól, úgy tervezi, hogy időnként eljönnek majd hozzánk egy-egy évre, vagy fél évre, ezt a munka is megkívánja. Most, hogy visszautazott hazájába hat hónapra, elvitte magával kis magnetofonját. Néhány tekercsen csak magyar szó van. A menyasszonya mondta rá, hogy könnyebben tanuljon a Shiró magyarul. Elvitte Japánba az ősrégi dalt is: „Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom... kit válasszak ... te engemet, én tégedet, virágom, virágom.” Munkában a Gyulai Vízügyi Igazgatóság ÄKSZ-osztaga. Éjjelnappal dolgoznak, pátrialemezek leverésével építik a szádíalat. Sok boldogságot mindkettőjüknek! Gemcnczi József I
