Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-30 / 178. szám

1585. Július 38.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Pozitív hősök Mórágyon

VAN NÉHÁNY KÖZSÉG Tolna

megyében, ahol a tagok jómódúak, a tsz viszont szegény. A bonyhádi járás alsó csücskében meghúzódó Mórágy is ilyennek látszik. Ellentmondásos falu ez, egyebek között azért, mert nemhogy bizonyítaná, ellenkezőleg, inkább mintha cáfolná azt az érvényes gyakorlatot, amely fehéren, feketén kimutatja, hogy a szövetkezeti tagok boldogulása azon múlik, hogy milyen erős a tsz. Csakhát ez a tsz évek óta sínylődik, a háztáji gazdálkodás viszont virul. Könnyű lenne azt állítani — a legegyszerűbb is —, hogy a tsz azért gyenge, mert a háztáji gazdaságok többsége erős. Általában érvényes ez a tétel, de néha a kivétel erősíti a szabályt. Ebben az esetben a kivétel szintén erősíti a szabályt.

A tanulságokat, az összefüggéseket kereső jószándékú buzgalom ugyanis azt mondatja ki velem, hogy a tsz Mórágyon azért vegetál, mert olyan általános érvényű sémák közé szorítva kénytelen gazdálkodni, amely figyelmen kívül hagyja Mórágy gazdálkodási hagyományait, adottságait, lehetőségeit. A háztáji gazdaságok zöme viszont — gyakran alapszabály-ellenesen — éppen azért virul, mert a tsz-tag háztáji gazdaságában nem számolta fel, sőt inkább továbbfejlesztette Mórágy gazdálkodási hagyományait, adottságait és lehetőségeit. Ebből következik tehát, hogy a szövetkezeti gazdák nem a közösben, hanem a háztájiban látják a pénzt, s ennek megfelelő a szorgalmuk.

Amikor azonban legutóbb a gabonafélék és a borsó betakarítása, valamint a kukorica kapálása során azonnal megkapták a forintokat, minden átmenet nélkül nagy változás történt. A közös egyszeriben rendelkezett munkaerővel, minden átmenet nélkül meggyógyultak azok is, akik hónapok óta betegségükre hivatkozva maradtak távol a termelőszövetkezetben adódó munkákból. Igaz ugyan, hogy az átlagos életkor magas, de az is igaz, hogy egy megfelelő, az általános előírásoknak viszont nem mindenben megfelelő intézkedés nyomban lázba hozta a községet és azonnal kiderült, hogy nincs itt szó semmiféle szövetkezetellenességről. A megélhetésről, a helyi adottságok okos és bátor alkalmazásáról annál inkább.

A tétel tehát érvényes. A szövetkezeti tagok boldogulása valóban azon múlik, hogy milyen erős a tsz. De hogy a tsz egy adott községben erős legyen, ahhoz több rugalmasságra, a merev formák bátrabb feloldására van szükség. Ez vezetne el oda, hogy a mórágyi szövetkezeti tagok nemcsak hallanák, hanem elhinnék és éreznék, hogy tartós boldogulásuk a tsz-en múlik. A energiát, a munkát oda érdemes tehát elsősorban befektetni, mert kamatostul visszatérül. Amikor erről győződnek meg, akkor nyomban és egytől egyig pozitív hősökké válnak és a helyi vezetőknek sem kell a lelkűket kitenni a munkára való agitálással.

JÖNEHANY ÉV ELTELT a mezőgazdaság átszervezése óta. Nincs abban semmi meglepő, hogy rengeteg új helyzet adódott, s számtalan olyan körülmény jelentkezett, amelyre öt—hat évvel ezelőtt nemigen lehetett gondolni. Mórágy is jó példa erre. A község határa, domborzati viszonyai a talaj minősége, a lakosság ösz- szetétele és sok más körülmény bizonyos szempontból a termelőszövetkezet helyzetét egyedivé teszi. Vannak előírások, szabályok és rendelkezések, amelyek a legtöbb tsz-ben a megszilárdulást szolgálják. De Mórágyon éppen az előbb elmondott egyediség miatt gyakran a megszilárdulást, a gazdasági kibontakozást ezek a szabályok, előírások és rendelkezések gátolják. Mindez általánosan felismert tény, mert hiszen éppen ennek jegyében készített Tolna megyében is az elmúlt hetekben 27 tsz, a felsőbb szervek közreműködésével és hozzájárulásával egyedi tervet. De maradjunk most Mórágynál.

A közös gazdaság szakirányítását nemrég vett« át egy fiatal, energikus mezőgazdász, aki máris következetesen hirdeti „tanait” és példákkal bizonygatja, hogy a nehézségeken kizárólag a helyi adottságok alkalmazásával lehet segíteni. Ezt mondja Gőg Lajos, a tsz elnöke is. Nagyobb önállóságot, több szabad kezet és több előlegezett bizalmat kémek, azon

említsek: üzemi konyha, megfelelő bölcsődei, óvodai, napközi ellátás, és még számtalan egyéb, kisebb szolgáltatás, ami a dolgozó háziasszonyok segítését szolgálja.

Ezeknek egy részét falun is biztosítani lehet. Kis ve j kén például a nyári időszakban 6 hónapos idénynapközi működik, ahol 20 gyereket tudnak ellátni. Körülbelül ugyanennyi azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek a nagy nyári munkák idején napközi ellátásra van szükségük. Ezenkívül egy 30 gyermekre berendezett állandó jellegű óvoda is van a faluban, ahol általában 20—22 gyermekkel foglalkoznak. Óvodás korú alig van több Kisvejkén. Bölcsőde nincs. A tanácselnök véleménye szerint nem szükséges létesíteni, mert olyan kevés a gyerek, hogy nem tudnák kihasználni. A családos asszonyok egyik legnagyobb gondját tehát így sikerült megoldani. Az óvodában, vagy a napköziben vigyáznak a kicsikre, és mindennap biztosítva van számukra a főtt étel. Máskor az anya bármilyen fáradt volt, mégis főzött este, főképp a gyerek miatt. •

Üzemi konyha létesítését többen felvetették. Igaz, inkább csak maguk között foglalkoznak vele, a tsz vezetősége még nem tárgyalt ilyesmiről. Pedig akár csak egy ideiglenes, a nyári hónapokban működő konyha is jelentős terhet venne le a nők válláról. És ez, azt hiszem, nemcsak Kisvejkén probléma.

Az asszonyok a maguk erejéből úgy segítenek magukon, ahogy tudnak: a lehetőségekhez képest, korszerűsítik, gépesítik háztartásukat. A legtöbb helyen már van mosógép, sőt több mint tizenöt propán-bután gáztűzhely is van a faluban. Most, hogy lehetőség nyílt az előbekapcsolás- ra, újabb húsz család adta be gázigénylését. Sajnos, amennyi könnyebbséget jelent a gáz használata, annyi bosszúságot okoz a rossz szervezés. Az üres palackokat csak Bonyhádon tudják cserélni, kizárólag délután, amikor Kisvejkéről semmilyen jármű nem megy arrafelé. Az asZ- szonyok felvetették, jó lenne, ha a szövetkezet havonta egy alkalommal összeszedné az üres palackokat, a környező falvakból is, és együttesen kicserélnék. Ennek különösen akkor lesz nagy jelentősége, ha jövőre háromszorosára emelkedik a gázt használók száma.

Egyébként a földművesszövetkezet áruellátása jónak mondható. Ruhaneműkből, konfekcióból azonban nem ártana bővíteni a választékot: ne kelljen egy-egy ruhadarab vásárlásáért Bonyhádra utazni az asszonyoknak. Azt hiszem, nem kell mondani, mennyi időt nyernének vele, mennyi fáradtságtól kímélnék meg az embereket.

A kép talán így sem teljes, sokféle vetületében lehetne még vizsgálni. A példa sem egyedi, valamennyi falu asszonyaira jellemző. Ók vállalják a többet, és ezért egy fizetséget várnak: a megbecsülést.

KÓNYA JÓZSEF 1

szakemberek számára, akik egy tsz-ben mindenért felelnek, de akiket arra még nem mindig tartanak méltónak, hogy az állami támogatást a helyzet ismeretében a legjobb belátás szerint kamatoztassák, a termelést, a helyi hagyományokat is fi gyeimbe véve szervezzék, stb., stb.

Ez a fiatal mórágyi agronó- mus — a hozzá hasonló emberekkel együtt — napjaink pozitív hőse, mert van szeme meglátni, az újban is az újat és nem hajlandó bólogató János lenni, hanem bátran közli gondolatébresztő tapasztalatait és nincs benne a megcsontosodott, merev formákkal szemben oktalan hagyománytisztelet. Szóval kutató és tenni akaró elme. S ha valahol, akkor a mezőgazdaság területén a gyenge tsz-ekben is ilyen emberekre van szükség. Azokra, akik nem azon izzadnak, hogy valamennyi intézkedés, rendelkezés helyességét minden áron bebizonyítsák, hanem azon vannak, hogy alkotó módon tárják fel a valóságos helyzet tényleges összefüggéseit, és vállalják az új megoldások kivitelezését.

A pártnak sincs arra semmi szüksége, hogy bárki olyan területen, olyan tsz-ben is erőlködjék egy-egy tétel alátámasztásán, amilyen területen az adott tételt legfeljebb lakkozással, vagy pláne őszintétlenséggel lehet csak alátámasztani. Sokkal több érő az őszinteség, amelynek esetleg az a következménye, hogy új gondok jelentkeznek, .ám ezekre sokkal könnyebb orvosságot találni, mint azokra a bajokra, amelyek terjednek, szélesednek, mert valamilyen tételt úgy akarunk alátámasztani, hogy csökönyösen keressük, hogy miért jó a rossz.

A MARXISTA-LENINISTA felfogástól mindig idegen a betűrágó, az élettől. a helytől és időtől elvonatkoztatott munkamódszer. A mórágyi tsz tehát bizonyítja azt is, hogy megfelelő tapasztalatok birtokában esetleg teljes átváltásra lehet szükség és egészen más alapokon kell kezdeni az üzem gazdasági megszilárdítását. Mórágyon az átállásra nézve a vezetők rendelkeznek elképzelésekkel, sőt, rendelkeznek a felsőbb szervek támogatásával is. S Mórágy a jelenlegi nehéz helyzetében főleg azért jókedvre derítő példa, mert a 'vezetés elgondolásait nem intézi el kézlegyintéssel sem a járás, sem a megye. Végre valóban leírható, hogy Mórágyon is számítani lehet a teljes változásra, mert a helyi emberekre bízzák elsősorban a megszilárdítást a helyi ha- gyokmányokra, szokásokra és lehetőségekre alapozva, a gyakran kezet-lábat béklyóba kötő szabályokat feloldva.

Szekulity Péter

Szép , és modern létesítmény épül Dombóváron, a Hunyadi téren. Az új szálloda építése jól halad, jelenleg már a tetőszerkezet építése folyik.

Társadalmi munka — és megbecsülés

Néhány évvel ezelőtt a tanácsok jelvényeket, emléklapokat létesítettek a kiváló társadalmi munkások részére. Ez egyenes következménye volt egy erőteljesen terebélyesedő mozgalomnak. Azt juttatta egyebek közt kifejezésre, hogy immár egész tömegek fognak ásót, lapátot munkaidejük letelte után, és dolgoznak a közösség érdekében, és mivel nemcsak egy-két emberre illik már a kiváló jelző, hanem ezrekre, indokolttá vált az elismerés tükrözésére jelvényt létesíteni.

Azt hiszem, senki sem számolta meg, hány ilyen jelvényt osztottak már szét a tanácsok, mert olyan sokról van szó. Mindenesetre nemes gesztus volt a tanácsoktól, hogy a sok egyéb mellett ilyen módon is elismerik, méltányolják a lakosság áldozatkészségét, segítségét. Sőt, hallottunk már olyanról is, hogy bizonyos állami juttatásoknál, kiutalásoknál figyelembe veszik, hogy ki mit tett a közösség érdekében, s előnybe veszik azt, aki nem sajnálta a fáradtságot.

A társadalmi munka megbecsülése körül azonban nincs minden rendben. Sok esetben olyan a látszat, hogy éppen maga a társadalom nem becsüli meg a társadalmi erőfeszítéseket.

Szekszárdon járda épült az előhegyi újtelepre, s az ' 'itkezésnél meglehetősen tetemes volt a társadalmi munka. A környéken, aki érdekelt volt, mindenki dolgozott. A városi tanács vezetői éppúgy lapátoltak, mint az egyéb foglalkozásúak. Sok volt a földmunka, így aztán hajnalban, késő este, szombaton délután, vasárnap, tűző napon és szemerkélő esőben egyaránt szorgoskodtak a társadalmi munkások. El is készült a járda, szép is lett, jó is lett — mindenki örömére.

De nem telt el még egy negyedév sem azóta, az örömbe üröm vegyült. Jött egy teherautó és vezetője felhajtott a járdára. Az eredmény: néhány betonlap összetörött és megsüllyedt a járda. Sőt, azóta akadt másik teherautó is, amelyiknek ugyancsak kényelmesebb volt végiggurulni a járdán. Ma már ez a járdaszakasz olyan, mintha 15—20 esztendős lenne.

Tehát az ilyen jellegű megbecsülés, elismerés — sajnos — még nagyon hiányzik. Pedig ez is kellene ahhoz, hogy ez a nagyon hasznos mozgalom tovább terebélyesedjen Szekszárdon nagyon sokan azzal szolgálják a város, a köz érdekeit. hogy házuk előtt, az utcán parkosítanak minden különösebb figyelmeztetés, kérés nélkül, saját költségükön, szabad idejükben. A lakók, a háztulajdonosok nemcsak azzal törődnek, hogy a szoba, ahol laknak, szép, tiszta, egészséges legyen. Arra is gondolnak, hogy minden járókelőnek kellemesebb érzés olyan utcában végigmenni, amelyikben a járdát virágágyások szegélyezik, ahol bűz helyett virágillat terjeng. De képzeljük el. milyen érzés egy szép reggel arra ébredni. hogy valaki végigtolta a kerékpárját a virágágyáson, '■'-rosott a féltő gonddal ápolt virágokra, letördelte a hajtásokat. A Táncs1cs utcábrn az egyik tulajdonos, aki min- •i'■n évben szorgalmasan gondozta, ápolta háza előtt az utcai részt, az idén már azon meditált, hogy egyáltalán elkezdje-e, tegyen-e akár egy kapavágást is, mert csak bosszankodik, idegeskedik majd. ha ismét letapossák.

Ha végiggondoljuk kiderül, hogy nem is kellene olyan sok ahhoz, hogy a társadalmi munka ilyen jellegű megbecsülése se legyen mostohagyerek. Mindössze annyi, hogy tartsuk tiszteletben mások munkáját, a közösség érdekében tett erőfeszítését Vagyis viseltessünk valamennyien józan belátással minden közcélt szolgáló dolog iránt. De valami más is kell; aki erről mégis megfeledkezik, azzal járjanak el a törvény szigorával is. Márvedig azt hiszem könnyen meg lehetne számlálni, hogy hány ilyen gondatlan gépkocsivezetőt, vagy parkrongálót vontak felelősségre. B. F.