Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-28 / 176. szám
1865, július 23. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG a Mi okozta a nehézségeket és miként várható a szükségletek kielégítésében javulás ? Három megyére kiterjedő hatáskörrel az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat Déldunántúli Központja tartja kézben Tolna, Baranya és Somogy vetőmagtermesztését. Az alközpont igazgatója Csonka Károly elvtárs, tehát úgynevezett illetékesként adott választ azokra a kérdésekre, amelyek a termelőszövetkezetek tagjait és vezetőit a vetőmagtermesztéssel, valamint ellátással kapcsolatban foglalkoztatják. Rada Ernő, az alközpont főmérnöke és Tóth János, a vetőmagtisztítás vezetője közreműködőként volt jelen annál a beszélgetésnél, amelyet az alábbiakban közlünk: Népújság: Lucernatelepítési tervét több közös gazdaság képtelen teljesíteni. A tsz-ek vezetői gyakran panaszkodnak, hogy nincs, vagy kevés a vetőmag. A dombóvári alközpont vezetője és két munkatársa mivel magyarázza ezt a sok szempontból hátrányos helyzetet? Alközpont: A probléma nagy horderejű és nemcsak megyei, hanem országos ügy. Ez év tavaszán a lucerna- és vöröshere- mag-igényeknek mindössze 50 százalékát tudtuk kielégíteni. Nem csoda tehát, hogy különösen az idén, ebben az ügyben sok panasz juthatott el a szerkesztőségbe is. Egyébként az igények 50 százalékát elég nagy áron fedeztük. Az export rovására, mert az export szinte teljesen megszűnt. A magyar lucernamag a nemzetközi piacon aranyat ér, és ezért mondjuk, hogy nagy ára volt annak, amit megtehettünk. Persze jól tudjuk azt is, hogy a felsőbb szervek azért választották az előbb említett megoldást, mert messzemenően szem előtt tartják a termelőszövetkezetek érdekeit. A kevésből sajnos kévés jutott. A vetőmagellátás nehézségeit elsősorban — de nem kizárólag — a tavalyi mezei pocok-kártétel idézte elő. A lucernások egy részét ki kellett szántani, magfogásból nagy területek estek ki és magból a vártnak csak a felét kaptuk. Népújság: Jelenleg milyenek a kilátások a magtermesztés vonatkozásában? Alközpont: Bizonyos tekintetben ez az áldatlan időjárás kedvezett, és jobb a helyzet, mint volt egy esztendővel ezelőtt, de mégsem merünk optimistán nyilatkozni, mert mind a lomb-, mind a magkártevők megsokasodtak. Manninger professzor és dr. Virányi Sándor, központunk szakembere közreműködésével legutóbb felmérést végeztünk és azt állapítottuk meg, hogy a lomb- és magkártevők nagyon elszaporodtak. A védekezés jelentőségét tehát százszor is alá szeretnénk húzni, mert ahol hatásos a védekezés, ott nem lesz baj. Ide tartozik még az is, amit most sem hallgatunk el. A vetőmagellátás nyomban megjavul, ha valamennyi tsz- ben érvényesül az a felfogás, amely szerint a lucernát nem vetni, hanem telepíteni kell és a magfogás nem azonos a magtermesztéssel. Szakmai kérdések boncolgatásába itt most nem akarunk belefelejtkezni, különben sem áll szándékunkban üzletfeleinket kioktatni, de az azért szót érdemel, hogy a magtermesztés még nem felel meg mindenütt a követelményeknek. A több forintra akarunk hivatkozni. Népújság: Ha már a forintnál tartunk, a tsz-ekben gyakran hallja az ember: Miért adjuk a magot a vállalatnak, azért, hogy dupla áron vásároljuk vissza? Szóval vannak közös gazdaságok, amelyek egymással kereskednek a lucerna- maggal. Alközpont: Beláthatatlan következményekkel jár az ilyen természetű üzletelés. Az arankatörvény különben szigorúan tiltja a maszek forgalmazást, mert ez a lehető legnagyobb veszélyt rejti magában. Szolnok és Csongrád megye területén nincs egyetlen darab földterület, amelyikbe nyugodtan telepíthetnének lucernát. Miért? Elsősorban a maszek forgalmazás következtében arankával fertőzték meg a talajt és most szinte ember- feletti küzdelmet kell folytatniuk, hogy a lucernát a legveszedelmesebb kártevőtől megszabadítsák. Nagyon kell tehát vigyáznunk, mert ha egyszer a talaj „befertőzött”, akkor vége. S az a lucernamag, amelyiket egyik tsz ad el a másiknak, az soha nem arankamentes. Viszont: A Vetőmagtermeltefő és Ellátó Vállalat kb. 3500 forintért vásárolja és kb. 5000 forir- tért adja a lucernamag mázsáját. Az árkülönbség tényleg szembetűnő, arról azonban nen szabad megfeledkezni, hogy a vállalat megbízható arankamentes, 98—99 százalékos tisztasági vetőmagot ad. A tsz tehát ner i azt kapja vissza, amit eladót;, hanem feldolgozott és az előírásoknak mindenben megfeleli í, jó vetőmagot, arankamenteset. Népújság: Az egynyári szálai > takarmány-vetőr .ag ellátást a j< lent és a jövőt illetően hogyan látják? Alközpont: A pocokkár következtében a lucernaterület egy részét ki kellett szántani. Az ál - víz és a belvíz következtébe i számottevő területeken a k - pusztult növényzetet újból ke - lett pótolni. Ezenkívül itt van még a tarlóvetés, vagy másodv« - tés. Mindebből az következik, hogy ez évben az egynyári szála: - takarmány-ve tőmagvakból sokkal nagyobb volt az igény, mir t más években. Ezt akár renc - kívüli helyzetnek is mondha - juk, mert normális évet alapul véve egynyári szálastakarmánj - vetőmagvakból lett volna elegendő. így azonban muhar, köles, napraforgó, stb. tekintetében a beszerzés gondot okoz, még- sincs fennakadás, mert a Szovjetuniótól kaptunk vetőmagot. Egyébként muhar, köles, napraforgó, stb. vonatkozásában egy év elegendő ahhoz, hogy az ellátás ismét zavartalan legyen. Más a helyzet a bükkönnyel. Erősen hiánycikk, éppen ezért javasolni akarjuk a termelő- szövetkezeteknek, hogy alkalmazzák az úgynevezett spriccelt vetést. Csakis ezzel a módszerrel érhetjük magunkat utói, egy-két év alatt. A spriccelt vetést a tsz- ek szakemberei ismerik. Jó hír a szakemberek számára, hogy megjelent az ŐSZ 4,6 típusú, nagyteljesítményű szovjet magtisztító gép, amellyel leküzdhető a legnagyobb akadály, mert a bükköny gyorsan szétválasztható a támasztónövény magjától. A másik jó hír, hogy értesüléseink szerint a bükköny árát felemelik. Sz. P. TETŐSZERELŐK ÖT PERC égig níoforfekercseiővet A sokféle és fajta villanymotor bevonult a háztartásba. A villamos gépek javítói falun, városon, egyaránt a reflektorfénybe kerültek. A Iiőgyészi Vegyesipari Ktsz motorlekercselőjével beszélgettünk a szakmáról. — Hogyan kezdte Boros Pál a szakmái? TiA áskor festői látvány a kör- nyék. Most félelmetes a táj, nem tud gyönyörködni a máskor oly kedves, zöld lombokban, a vadvirágok sem szépek, a gyepszőnyeg sem csalogat. Szomorúan sustorog az eső, egyhangú félhomályba borítva mindent. A szél kérlelhetetlenül tekergeti a faóriásokat, éppúgy, mint az alacsony bokrok fiatal hajtásait. A töltés egyik íldalán szemlátomást emelkedik a sötétszürke, haragos víz. A másik oldalon még csak kis tavacskák vannak, de ezek is mind nagyobbra terjeszkednek. Amint a szél erejétől néha megmozdul a víz, az erre járó úgy érzi, hogy ring, mozog az egész töltés. Böröcz Gyula szakasztechnikus egyik társával gondterhelten járja a töltést. Tudja, hogy itt a közvetlen veszély, a töltés átszakadhat egyik pillanatról a másikra, aztán nyílt az út a hatalmas víztömeg szá mára az egész Sárközbe. A Duna hullámai órák alatt ezer holdakat temethetnek maguk alá a bő termést ígérő Sárközből, víz alá kerülnek a tanyák, sőt községek is. Felmérhetetlen kórt okozhat az áradás egy gátszakadás esetén. Hirtelen gyökeret ver a lába. A töltés még védett oldalán mintha a valóságban is emelkedne a gabonatábla egyik sarka. Mint amikor az élesztő keleszti Egy kitüntetés története a mindennapi kenyerünket, úgy puffad fel egyik másik része. A szakember tudja, hogy ez mit jelent: a víz a töltés alatt próbál utat tömi magának, s ez annak a jele, hogy már talán csak percek kérdése, s a kis szivárgás megduzzad, szemlátomást kövérebb csatornát mos magának, s rövid idő alatt elsodorja magát a töltést. Tenni, cselekedni kell percek alatt, talán akkor még sikerül megmenteni a gátat, a Sárközt. Az eső esik, a járművek alig tudnak mozogni á töltésen, hol itt, hol ott csúsznak le félig a töltésről, tehát szinte lehetetlenség az anyagszállítás. A z emberek már a második műszakot töltik egyfolytában a töltésen kemény munkával. Közben enni, rágyújtani is alig volt idejük, mert már nem is tudják, hány helyen kellett az átszivárgást elfojtani. És itt most minden eddiginél nagyobb, veszélyesebb erővel próbál áttörni a megvadult Duna. Talán a Pfaff brigád . . . De már ők is éppen 16 ónája dolgoznak a gáton... Talán mégis ... Többszörösen szocialista brigád. Amikor a szakasztechnikus hozzájuk fordult, a brigád tagjai összenéztek, nem szólt senki semmit, de mindenki ugyanarra gondolt. Aztán szerszámot fogtak, s a következő percben már hordták is a földdel megrakott zsákokat, a gabonatáblához, hogy azzal ellensúlyozzák a víz nyomását. Az eső zuhog, a Pfaff brigád néhol térdig érő vízben gázol, már alig van rajtuk száraz ruhadarab, mert amit az eső nem áztatott, át, az az izzadságtól nedves. Hordják a terméskövet is, hogy minél nagyobb legyen az ellennyomás. Közben leszáll az est, vaksötétség borul a tájra. A vezetőség közben intézkedett, fáklyák kerülnek elő, így a brigád fáklyafénynél dolgozik, töltögeti a zsákokat homokkal, cipeli a veszélyeztetett területre — életük kockáztatásával. A töltés, ahol most dolgoznak, egyik pillanatról a másikra szétroppanhat, s akkor három-négy méter magas víztömeg zúdul a nyakukba, s vagy lesz menekvés, vagy nem. De ők dolgoznak, mintha nem is állna mögöttük két műszak, s nem lebegne fejük fölött a veszély. IVf ásnap reggel jelentést továb- bit a telefonvonal a szekszárdi árvízvédelmi központba: „A báta.i szakasz legveszélyesebb részét sikerült lokalizálni, elhárult a közvetlen veszély. A töltés szilárdan tartja a Duna nyomását.” A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság Pfaff János többszörös szocialista brigádja ezúttal is hű maradt önmagához, megtette kötelességét, tovább erősítette hírnevét. * Szombaton a Parlamentben ki- tijntrtéseket adtak át az árvíz- védelem hőseinek. A kitüntetettek sorában ott volt Pfaff János, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság szocialista brigádjának vezetőie is. A Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetés a brigádvezető és az egész briPiád hősies helytállását jelképezi. Roda Ferenc — Talán úgy, mint minden fiatal, akit egy kicsit is érdekel a villamosság. Először egy játék motorocskát csináltam, azután kerékpárdinamóból villanymotort. S most meg, már minden féle forgó, vagy álló rész jöhet, megcsinálom. — Sok munkájuk van? — Meglehetősen, mert a házitartásokba kerülő gépek motorjai a szakszerűtlen használat következtében gyakran meghibásodnak. — Mi a teendő, hogy a készülék motorja ne romoljék el? — Be kell az utasításokat tartani, a motort nem szabad túlterhelni, és csak rendeltetésszerűen kell a gépet használni. — Különleges, érdekes esete volt-e? — Nem. Nálunk minden motor motor, egyikben több a tekercs, a kollektor, mint a másikban, öreg villanymotorokkal is ritkán találkozunk. A legtöbb javításra küldött motor háztartási gépekből való. Ez fokmérője annak, hogy milyenek a háztartások mert ’ia ilyen sok gép elromlik, akkor mennyi lehet az üzemképes?! — Melyik gyár motorját tartja a legjobbnak? — A magyar villanymotorok világszínvonalon állanak. Megbízható, jó gépek, kedvező hatás- fokúak. — Egyéb érdekesség? — Nem mondok újat, ha az anyagellátásra panaszkodom, ez közismert. Sok-sok leleményességre van szükség, hegy a rossz motorokat mielőbb kijavítva tudjuk visszaadni. — Sok szakkönyvet kell elolvasni egy motortekercselőnek? — Egy kis könyvtárra valót. Éppen a héten rendeltem 300 forint' értékű legújabb könyveket... — P) —
