Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-03 / 155. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. július 3. Még mindig ismeretlen az algériai forradalmi tanács összetétele Határozat az árvízvédelemről«, a károk helyreállításáról Algír (MTI) A nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint Algériában általában nyugalom uralkodik — közben pedig egyre több részlet válik ismeretessé a Bumedien hatalomra jutását követő eseményekről. A Reuter Annabában (Boné) járt tudósítója arról ír* hogy ebben a kelet-algériai kikötőben még mindig acélsisakos, géppisz- tolyos katonák állnak csaknem minden utcasarkon, páncélkocsik cirkálnak nehézgéppuskákkal egész éjszaka. A középületek és bankok bejáratát ejtőernyősök őrzik. A Reuter tudósítójának a város lakói elmondták, hogy Ben Bella letartóztatása után legalább harminc ember halt meg, mikor a katonák tüzet nyitottak a tüntető tömegre. Június 21-én, a tüntetések harmadik napján a tisztek a katonai táborba hívták a fiatalok egy csoportját a helyzet megvitatására. Amikor azonban az ifjak észrevették, hogy a tábor kapuit bezárták mögöttük, attól tartottak, hogy csapdába estek és megtámadták a katonákat, azok pedig fegyverüket használták. Nem lehet tudni hányán haltak meg. A halottasház egyik alkalmazottja közölte, hogy mind a harminc hely „foglalt volt”, de számos holttestet a rokonok és barátok az utcáról esetleg egyenesen hazavittek. A hatóságok egyébként teljes hallgatásba burkolóznak a véres összetűzéssel kapcsolatban. Boné — írja a Reuter tudósítója — ma ismét nyugodtabb, és nem lehetett a feszültség jelét látni a Constantine-be vezető úton sem, a tunéziai határ közelében azonban ismét nyugtalanság volt tapasztalható. A falakon számos helyen Ben Bellát éltető feliratok jelentek meg. Az algériai politikai helyzet nem vált világosabbá: a forradalmi tanács összetétele még mindig ismeretlen. Az algériai vezetők számára problémát jelent a rendszer külföldi elismerésének kérdése, különösen azután, hogy a brit nemzetközösséghez tartozó kilenc afrikai ország bejelentette, nem hajlandó elismerni az új kormányzatot. ^ Érdekes cikk jelent meg a kairói A1 Ahramban pénteken Hei- kalnak, a lap főszerkesztőjének tollából. Heikal, akit Nasszer elnök szóvivőjének tekintenek, cikkében állást foglalt Ben Bella politikája mellett és visszautasítSzívós küzdelem az átázott töltéseken Tegnap tovább folytatódott a I lassú apadás a Dunán. Reggel a baji vízmérce 913 centimétert mutatott és így a nap folyamán elérte az 1954-es tetőzés magasságát, a 912 centimétert. Akkor, tizenegy évvel ezelőtt is csak szívós küzdelemmel sikerült megakadályozni a gátszakadást, most azonban már csaknem mindenütt átáztak a töltések és az áttörés veszélye még mindig sokkal nagyobb. A mentett oldalon már hetek óta áll a fakadóvíz. Egy-egy erősebb széllökés hatalmas fákat dönt ki gyökerestől és az így keletkező gödrök újabb vízfeltörésnek, buzgárnak nyithatnak utat. A gátakat erősítik az egész vonalon. Pörböly alatt, a 8100-as szelvénynél a mentett oldalon megcsúszott a töltéspadka rézsűje. Egész éjszaka folytatták itt a homokzsákokkal való leterhelést és itt vetették be a Budapestről érkezett, nehézfelszereléssel ellátott ÁKSZ-osztagot is. Itt már korábban is vertek le pátrialemezeket, azonban most a szádfalat meghosszabbítják. A bátai szakaszon, a 2400-as szelvénynél, ahol már hetek óta homokzsákokból épített ellennyomó medence tartja vissza a buzgárokat, most az alsó homokzsákrétegből a víz kimosta az anyagot lés — mintegy öt méter hosszan — áttört a medence falán. Itt is éjszaka kellett nagy erőkkel beavatkozni. Veszélyessé kezdett válni a helyzet az utóbbi napokban a kutyatanyai zsilipnél is, ahol a zsiliphez vezető csatornában nagy buzgár keletkezett. Súlyosbította a helyzetet, hogy a zsilip sem zár tökéletesen. A csatornát homokzsák-gáttal már korábban elzárták, ennek a gátnak terméskőterítéssel való megerősítését is megkezdték. Tegnap sikerült a budapesti könnyűbúvároknak fólia-terítéssel csaknem teljesen elzárni a zsilipet, azonban ez nem volt elég, egy ÁKSZ-osztagot is idevezényeltek. Megkezdték egy második elzáró-gát építését a csatorna medrébe. Szerda este ünnepélyesen búcsúztatták az egyik honvédalakulatot Bátaszéken. Simon őrnagy alakulata hetek óta itt dolgozott a gátakon, mindenütt, ahova bevetették őket, derekasan állták meg a helyüket a fiatalok. Este mintegy hatszáz, a Báta—pörbölyi töltésszakasz védelménél dolgozó honvéd részvételével műsort rendeztek, majd Karászi Kálmán, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője beszélt a védelem munkájáról, jelentőségéről és megköszönte az elbúcsúzó katonák hősies helytállását. A dél-vietnami szabadságharcosok sorozatos rajtaütései Saigon (UPI, AP, TASZSZ, Reuter) A dél-vietnami szabadság- harcosok 24 órán belül a harmadik rajtaütést hajtották végre amerikai légitámaszpontok ellen, amikor a péntekre virradó éjszaka aknatüzet árasztottak a Saigontól mintegy 130 kilométerrel délre, a Mekong folyó deltájában levő Soc Trang-i támaszpontra. A támadás következtében hat amerikai helikopter megrongálódott. A nagyobb veszteségeket az amerikaiak úgy tudták elkerülni, hogy a támadás megindulása után riadóztatták a helikopterek pilótáit és a gépek a legnagyobb gyorsasággal elhagyták a támaszpontot. A szabadságharcosok az egyik menekülő helikoptert lelőtték, a legénységnek ejtőernyővel sikerült kiugrania. A repülőteret őrző amerikai katonák közül a támadás során három sérült meg. Amerikai hírügynökségek jelentése szerint a saigoni kormány felkérte az amerikai katonai hatóságokat, létesítsenek légi hidat Saigon és a partizánok által elvágott őt tengerparti város — Phan Thiet, Dalat, Nha Trang, Quang Ngai és Da Nang — között. ja az ellene Algériában és Szíriában felhozott vádakat, Heikal rendkívül élesen bírálja Hafez szíriai elnököt, aki — átvéve az új algériai vezetők vádjait — zsarnoknak nevezte Ben Bellát. Heikal, aki hangoztatja, hogy nem táplál semmiféle előítéletet a jelenlegi algériai vezetők ellen és hisz közülük „egyesek” jóakaratában és őszinteségében, vitába száll Bumedien ezredessel Ben Bella politikájának értékelését illetően. A cikkíró idézi azt a beszélgetést, amelyet június 20-án, Amer marsallal együtt tett algíri villámlátogatása során folytatott a forradalmi tanács elnökével. Bumedien ezredes kijelentette — írja Heikal — Ben Bella szembe akart állítani bennünket egymással, hogy fölénk emelkedjen, ezért csak három lehetőségünk volt: hallgatni, népi mozgalmat támasztani Ben Bella ellen és így káoszba dönteni az országot, vagy meglepetésszerűen cselekedni. A cikkíró idézi Bumediennek adott válaszát: „Egy egyén egy eszme jelképévé válhat, különösen a történelem valamelyik döntő időszakában. Te például a legendás algériai felszabadító hadsereget képviseled. Ha Ben Bella megelőzött volna és leváltott volna, mielőtt te eltávolítod, hasonló reakcióval találta volna szembe magát, mint most te”. Heikal végül hangoztatja, hogy ha az új algériai vezetők képesek megoldani a mai Algéria alapvető problémáit, a forradalom és az állam, továbbá az állam és a hadsereg viszonyának kérdését, akkor Ben Bella elvesztése csupán egy egyén eltűnése, vagy egy hős tragédiája lenne. Végül a hírügynökségek Madridból közölnek egy algériai vo- vatkozású hírt: Ferhat Abbasz, az algériai nemzetgyűlés volt elnöke, akivel a hírek szerint az új vezetők tárgyalásokat folytattak és felkérték, vállaljon újra szerepet a politikai életben, üdülésre a spanyolországi Palma de Majorca szigetére érkezett. Ferhat Abbaszt felesége is elkísérte: az algériai politikus nem volt hajlandó nyilatkozni az újságíróknak. (Folytatás az 1. oldalról) csökken. Az épületek és utak előzetes felülvizsgálása és fertőtlenítése után biztosítani kell a tervszerű visszaköltözést, s elejét kell venni minden olyan törekvésnek, amelyik az önkényes visszatelepülésre irányul. Az újjáépítési munkák szakmai irányításának biztosítása érdekében a szekszárdi járást megerősítik. Egy-egy műszaki dolgozót irányítanak a helyreállításhoz a tamási, a dombóvári járásokból, a Beruházási Irodától és a Tervező Irodától. A községekben helyreállítási bizottságokat szerveznek. Ezek első feladata az újjáépítési igények elbírálása és a helyreállítási sorrend megállapítása legyen. A víz levonulásával egy időben meg kell kezdeni és rövid időn belül el kell végezni az épület-, út- és közműkárok gondos felmérését, s eszerint elkészíteni a helyre- állítási terveket, úgy, hogy a lakóépületek október végéig beköltözhetőek legyenek. Külterületen megsemmisült lakóházat újjáépíteni nem lehet. Biztosítani kell, hogy a külterületi károsultak az anyaközségben, vagy más faluban építhessenek az árvízkár-kedvezmények mellett lakóépületet. Uj házat csak típusterv alapján lehet építeni, biztosítani kell azonban a megfelelő választékot. A határozat további részében a végrehajtó bizottság felkéri a KPM Közúti Igazgatóságát, hogy a megrongálódott állami utak helyreállítását sürgősen végezze el, hogy minél könnyebb legyen az anyagszállítás. A tanácsi utak javítását az építési-, közlekedési és vízügyi osztály végzi és végezteti. A lakóépületek helyreállítását társadalmi úton kell elvégezni. Ugyanakkor biztosítani kell a védett területre települők részére az ingyenes házhelyet. Fontos arra törekedni, hogy a helyreállításnál csak anyag- és fuvarköltség merüljön fel. Ezért a bontásból kikerülő hasznos anyagokat az építkezésnél a legnagyobb mértékben fel kell használni. Tekintettel az aratásra, a határozat intézkedik arra is, hogy a kombájnosokat, aratógépkezelőket most már ki kell vonni a védekezésből, s a betakarításnál kell őket alkalmazni. Helyettesítésükről azonban az illetékes gépállomások, vagy más szervek gondoskodjanak. Nagy feladat vár azokra a vállalatokra és intézményekre, amelyektől gépkocsik és más szállítóeszközök dolgoztak a védekezésnél. Fel kell készülni arra, hogy a fokozott felhasználás következtében előállott műszaki hibákat a lehető legrövidebb időn belül kiküszöböljék, a gépeket kijavítsák. A védekezés során komoly problémát jelentett, hogy néhány helyen szétszántották a nyári gátakat. Ezért a végrehajtó bizottság felhívja a járási és községi tanácsok figyelmét a nyári gátak fokozott védelmére, arra, hogy akadályozzanak meg minden olyan cselekedetet, amelyek következtében ezek a védőtöltések megrongálódhatnak. Végül a végrehajtó bizottság utasítja a helyi tanácsokat és felkéri az állami gazdaságok, vállalatok, intézmények és termelőszövetkezetek vezetőit, hogy a területükhöz tartozó helyreállításhoz, a lehetőségekhez mérten, maximális segítséget nyújtsanak. A helyreállítási bizottság, valamint az építési, közlekedési és vízügyi osztály e munkákhoz adjon elvi segítséget Aratnak Alsónyéken Alsónyék határában még mindig tart a harmadfokú árvízkészültség, a Dózsa Népe Tsz-ben azonban minden időt kihasználva dolgoznak a tagok. Kedden megkezdték az aratást a tsz betekin- csi dűlőjének 38 holdas ősziárpa- tábláján. Csütörtökön reggel négy kombájn a csépléshez fogott. Miután péntek reggelre 19 milliméteres csapadékot kapott Alsónyék határa, a csépléssel le kellett állni, de ahogy a rendre vágott gabona felszárad, folytatják a kombájncséplést, hogy a gabona minél előbb biztos helyre, a magtárba kerüljön. Vállalások innen és onnan Olyan vita közepébe csöppentünk, amire alig készültünk fel. Csak szőrmentén a lényegét: arról volt szó, milyenek nálunk a viszonyok, mennyit ér a forint, s mit lehet kapni azért, amit az „átlagmunkás” hónap végén hazavisz. Azt mondja Tóth István, egy Alföldről Tolnába származott, s még ma is vándorló aszfaltozó munkás: nem sokat ér az ember törekvése. Igaz ugyan, hogy megkeresi a maga pénzét, de mire mindent elszámol, jut is, nem is arra, amire éppen kellene. Földije, akivel öt éve járják az országot, másként fogja fel a dolgot. Mintha kissé reálisabban nézné a problémáikat, ám a végén ő is oda lyukad ki, hogy nem kielégítő az a gondoskodás, amiben részesülnek. Szállást csak a lakókocsi ad, kosztot meg inkább az a bőrönd, amiben hét elején otthonról hozza el az élelmet. Abban mindenki egyetértett a méltatlankodókkal, hogy a helyzetük nem könnyű. Találóan jegyezte meg azonban a beszélgetés egy résztvevője, — s ezzel együtt kerék az igazság — hogy senki nem kényszerítette őket a vándorlásra, mert munkaalkalom, főleg a férfiak részére azokban a falvakban is szép számmal kínálkozik, ahonnan elszármaztak. Úgy is mondhatnánk ezt: nem kell kenyérért az ország, vagy a világ másik felére menni. Az előbbi mondat kategorikusan rövidnek tűnik. Tartalma sokkal szélesebb körű. mint a terjedelme. Onnan kellene talán elindulni, ahol elsőként a gondoskodást, a figyelmet emlegetik, nemcsak a beszélgetők, hanem rajtuk kívül mások is. Hétköznapi dolog, ha azt halljuk: a vezetés — s itt minden színtű vezetésre gondolnak — többet vállalhatna magára, jobban gondoskodhatna azokról, akik a termelésben munkálkodnak. Ilyenkor leginkább a pénzre, a fizetésre, az életkörülményekre, a lakáshelyzetre, a fogyasztói árakra gondol mindenki. Arra azonban kevésbé, hogy mit vállalt a vezetés és mit teljesített belőle. Az utóbbi, a teljesítés, szinte minden esetben lemarad, a figyelem ezt a kört már nem fogja át. Sőt! Előfordul, hogy kézlegyintéssel intéznek el olyan nagyon fontos rendelkezéseket, mint például a nyugdíjaik rendezése, a kétgyermekesek családi pótlékának emelése — csakhogy a legfrissebbeket említsük. Pedig pusztán csak tárgyilagos szemlélet szükséges ahhoz, hogy a kettőt: a vállalást és a teljesítést egymás mellett említsük. S néha mintha pontosan ez a tárgyilagosság hiányozna, vagy a józan mértéktartás, amelyik segít az eligazodásban, a dolgok helyrerakásában. Igen találó, s hétköznapjaink jellegét pontosan meghatározó megállapítás hangzott el, egy tanácskozáson a közelmúltban. Tréfás szándékkal, de mégis komoly meggondolással mondta a felszólaló: mostanában és még a jövőben is hosszú ideig a beruházások korát éljük. A figyelő, s az életben élő ember láthatja, hogyan vernek gyökeret eddig teljesen mezőgazdasági jellegű vidékeken az ipari üzemek, s mint nőnek, növögetnek évről évre az új lakótelepek, korszerű, az emberi igényeknek mind jobban megfelelő lakások, üzletek. S az is ugyancsak a szemmel és szívvel néző ember előtt áll, ami a problémákat mutatja. Mert ilyenek is vannak. A párt Központi Bizottságának június 25-i határo-