Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-03 / 155. szám
1965. július 3. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Utószemle két gépállomáson ' A dalmandd és a Tamási Gépállomáson megtartották az utószemlét. A felkészülés kontroli- ellenőrzése egybeesett az aratás megkezdésének első óráival. Fenyvesi Ferenc szakmérnök, a megyei pártbizottság munkatársa, Zsigovits Ferenc gépészmérnök, a gépállomások megyei igazgatója és ördögh Árpád mezőgazdasági mérnök, a gépállomások megyei főmezőgazdásza végezte az utószemlét. Sorra került természetesen ' valamennyi gépállomás, a szóban forgó kettő azonban azért figyelemre méltó, mert az összegezhető általános képet adja. Érdemes, ha csak vázlatosan is sorba venni mindazt, ami a két üzemben jó, de azt is, ami rossz. Természetesen a tanulság mindegyik hasonló jellegű megyei üzemre érvényes. Az utószemle-bizottság, — nevezzük így, — megállapította, hogy a gabonabetakarításra való felkészülés az idén sokkal jobb, mint más években. A javulás elsősorban az arató egységek „ütőképességére” vonatkozik, de érvényes a szervezettségre is. Nem lehet tehát szó nélkül hagyni, hogy a gépek javítását végző műszaki dolgozók, politikai és szakmai felelősségének növekedése valóban szembetűnő és munkájuk mindenképpen elismerést érdemel. Tavaly gyakran és joggal bírálták az alkatrészellátást és utánpótlást. Ebben az évben észre kell venni a javulást, mert a javulás valóban szembetűnő és örvendetes. Bár csak így maradna. A szervezettségre vonatkozóan egyebek között érdemes szóvá tenni a tavaly tapasztalható idegeskedést és kapkodást. Egy esztendővel ezelőtt helyenként haszon helyett kár származott az idegeskedésből és főként ennek következményeiből. Abból például, hogy az arató egységek irányításába egy-egy járás területén sokan beleszóltak, néha a jobb kéz nem tudta, mit csinál a bal. Előfordult, hogy az egyik termelőszövetkezetben az aratógép alig tett meg húsz métert a dűlőn, amikor jött a brigádvezető azzal, hogy az aratógépet máshová irányították. Máris bizonyosnak látszik, hogy az idén kevesebb lesz a keresztintézkedés. A Dalmandi Gépállomás igazgatója a beszélgetés során elmondta, hogy a járási pártbizottságtól zata egyebek között megállapítja: a kereskedelmi ellátottság kielégítő, de húsból, a szinte mindennap szükséges töltelékáruból lehetne több. Csakhát ez önmagától nem teremtődik meg. A vezetés — hogy ezt a közkeletű szót használjuk — a megoldás egyik részét magára vállalta. A terveket, a tervezést úgy irányítja, hogy az ellátás mai kisebb-na- gyobb hiányosságai egy idő után eltűnjenek. De vajon vállaltuk-e mi mindannyian, hogy támogatjuk a cél megvalósítását? A válasz az utóbbi kérdésre már körülményesebb. Odáig rendben van a dolog, amíg csak a vállalásról van szó. A teljesítés már igen gyakran sántít. Mit értünk ez alatt? Nem többet és nem kevesebbet, mint az érdekek egészséges egyeztetését. Tóth Istvánnak az az érdeke, saját elmondása szerint, hogy több pénzt vigyen haza a családjának. Azt a magasabb keresetet azonban nem lehet a közös zsebből, a társadalom zsebéből egy egyszerű köszönöm ellenében kivenni. Több csak akkor jut, ha Tóth István már eleve többet tesz a közös zsebbe, mint eddig. Tulajdonképpen ezt jelenti az érdekek egyeztetése, s a vállalások kölcsönös teljesítése. Ha közvetve is, de a társadalmi és egyéni érdekek egészségeelvi segítséget kapnak, de a konkrét tennivalókért kizárólag a gazdasági . vonal a felelős. Ez helyes és jó módszer. A megyei rendelkezéseknek megfelelően a tamási járásban kizárólag két ember adhat utasítást az aratóegységek átcsoportosítására, vagy más irányú mozgatására. Ebbe senki más nem szólhat bele. Az egyik „parancsnok” a gépjavító állomás igazgatója, a másik a járási tanács kijelölt vezető beosztású dolgozója. A dombóvári járásban a felelősséget és a jogkört még jobban kihangsúlyozandó, a gépek feletti diszponálás jogát a gépállomás igazgatójára bízták. A járási operatív bizottság határozatai szerint kizárólag az igazgató feladata a megfelelő összhangot megteremteni, az arató egységek mozgatását és átcsoportosítását illetően. A felkészülés a két állomáson azt is megmutatja, hogy a sok éves gyakorlat és tapasztalat az idén a jelek szerint megfelelően kamatozódili. Feltétlenül a pozitívumok közé sorolandó, hogy a tsz-ek különösebb agitáció nélkül biztosították valamennyi kombájnhoz a váltótársat. Arról azonban a műszaki vonal ne feledkezzen meg, hogy néhány váltótárs, például Kurdon, még gyakorlatlan. Dalmandon a főmérnök ezzel kapcsolatban kijelentette: jobban rajta tartjuk majd ezeken az arató egységeken a szemüket. Felmerült a kérdés, a szezonra milyen a pótalkatrész-tartalékolás, az üzemanyag-biztosítás. A válaszok megnyugtatóak. Hasonlóképpen megnyugtató az is, hogy a nyári gépszemléken felfedezett és megállapított hibák kijavítása megtörtént. Különösképpen sok mulasztást kellett e téren a Tamási Gépjavító Állomás dolgozói, nak pótolniok. A részkérdések taglalása során szóba került, a gabonaföldeken dolgozó gépek kijavítása is. Cél a gyorsaság, az időveszteség lerövidítése. Ennek megfelelően mindkét gépállomáson rendelkezésre állnak a jól felszerelt szerelőkocsik. Mindegyikhez gyakorlott szerelőgárdá. sebb összeegyeztetését szolgálta és szolgálja az az intézkedés- sorozat, amit decemberi határozatként ismerünk. Takarékossági javaslatokat összegez, s rámutat: az ország gazdasági helyzete csak akkor lehet jobb a mostaninál, s az életkörülmények fokozottabb mértékben úgy javulhatnak, ha minden üzemben, gazdaságban következetesebbek a rendelkezésre álló erőforrások maximális kihasználásában, nagyobb gondot fordítanak a munka termelékenységének fokozására, az irányítás tervszerűségére, precízebben gazdálkodnak az anyagi eszközökkel. A párt és a kormány a határozat megjelenésével egy időben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a takarékossági intézkedések megoldása nem mehet az emberek életkörülményeinek rovására. S ehhez tartja is magát. Az újságokban néhány nappal ezelőtt megjelent júniusi határozat rámutat: a decemberi intézkedések találkoztak a dolgozók tetszésével, s már mutatkozik a megértésnek, a sikeres teljesítésnek több jele. Egészítsük ki a korábbi megállapításokat ezzel: a takarékosság nem egy évval. Mindegyik gépállomás központjában reggel öt órától este 10-ig ügyeleti szolgálatot tartanak. Dalmandon az MHS közreműködésével a központból rövid- hullámú adó-vevő készülékkel fogják irányítani az egyik szerelőkocsit. A gabonabetakarítási munkát mindkét körzetben megkezdték. Ezekben a napokban még inkább a kétmenetes rendszert alkalmaz, zák, ám a teljesítmények máris figyelemre méltóak. Az viszont még hiba, hogy az arató egységek vezetői nem lettek megfelelően tájékoztatva a megszerezhető céljutalmak összegéről. Ennek ellenére a hangulat, a munka és a vetélkedőkedv, ahogy mondani szokás, a hozzáállás, nagyon jó. Viszont indokolt lenne többet törődni azzal, hogy az emberek jó hangulata megmaradjon, ne következzék be fásultság, vagy elkedvetlenedés. Megnyugtató módon még nem intézték el' a lakóhelytől távol dolgozó kombájnvezetők ellátását, főtt étellel. Ez a tamási Vörös Szikra Tsz kivételével jóformán még mindegyik közös gazdaságban nyitott kérdés. Alaposan megzavarhatja a kombájn vezetőket egyik-másik tsz-ben a vezetők sértődött maga. tartása. A döbröközi Zöld Mező Tsz nem hajlandó például fogadni a Balaton-kombájnokat. A re- gölyi tsz vezetői a gépelosztás alkalmával tüntetőén kivonultak az értekezletről, vélt, vagy valódi sérelmek miatt. Kár lenne, ha ennek az arató egységek dolgozói innék meg a levét. Mindkét állomáson parancs, hogy a javítószolgálat köteles a termelőszövetkezet tulajdonában levő arató egységet is kijavítani. Nem mehetnek el mellette azzal, hogy ez már nem a ml asztalunk. Ez Is örvendetes minőségi változás. Viszont a szalmalehúzás, valamint a nyári mélyszántás, illetőleg az erre való szervezeti felkészülés sajnos cseppet sem megnyugtató. Sz. P. re, nem egy időszakra szól, hanem a szocializmus építésének állandó jellemzője. A termelékenység fokozására, a rendelkezésre álló anyagi eszközök még alaposabb és körültekintőbb kihasználására nemcsak 1965-ben, hanem azután is szükség lesz, s szükséges, hogy a decemberi határozatban körvonalazott vezetési, gazdálkodási és végrehajtási elvek állandósuljanak, s a termelés mindig jelenlévő módszereivé váljanak. Másként alig képzelhető el növekvő igények kielégítése. Egy korábbi gondolatot ismételve: zsebünk csak egy van. Tóth István és társa talán úgy gondolják, hogy az övék teljesen különálló a közös pénztárcától. Nos, nem. Az ő helyzetük, s mindannyiunké az országéval együtt javul, s nem azon kívül. S a javulás csak akkor következhet be a várt ütemben, ha a vállalás teljesítését nemcsak a „vezetéstől” várjuk el, hanem önmagunktól is. SZOLNOKI ISTVÁN Mielőtt kimennének a gépek aratni, még egyszer átvizsgálják a szerelők: ezt nevezik utolsó simításoknak. Képünkön Csikány József, a Gyönki Gépállomás traktorosa az aratógépen végzi az utolsó simításokat. Foto: Túri Szerelik a „Mammut66 paplantűző gépet Tamásiban A Budapesti Nemzetközi Vásár nyugatnémet pavilonjában volt látható az a paplantűző gép, amelyet ezekben a napokban szerelnek föl a Tolna megyei Textil- feldolgozó Vállalat tamási pap- lanüzemében. A „Mammut” típusú gépet ugyanis sikerült a vállalat részére beszerezni, a vállalat ön költségcsökkentő hitelt vett igénybe a beruházáshoz. A múlt évben létesített tamási üzemben jelenleg még erre a célra átalakított Csepel 111-es ipari tűzőgépekkel dolgoznak Ezeknek a gépeknek a termelékenysége alacsony és nem sikerül mindig a kellő minőséget sem biztasíta| ni velük. A Mammut-gép kapacitása — kétműszakos termelést feltételezve — harmincháromezer darab paplan évenként. A géppel négyféle öltés'típust lehet beállítani. Az előzetes számítások szerint nagymértékben megnöveli az üzem termelékenységét az új gép beállítása. A bankhitelt két évre kapta a vállalat, az elérhető ön- j költségcsökkentés azonban bőven i fedezi a beruházás költségeit. A | gép felszerelését néhány nap múl- J va befejezik és ezután sor kerül- j hat a kipróbálására, majd a véglegles üzemibe állítására. Megjegyzés A zöldborsó Sehol semmi. Az egyetértés ugyanúgy elmaradt, mint a helytelenítés, az ellenérvelés. Ez a csönd mégis sokat mond. Bizonyít sajnos és igazol. Azt, hogy nevén nevezhető felelős ebben az esetben megint nincs. A jelekből a visszhangtalanságból arra lehet következtetni, hogy a paksi járásban nem akad egyetlen olyan ember, aki találva erezné magát úgy, annyira legalább, hogy a zöldborsó-ügyben megszólaljon, véleményt mondjon, esetleg cáfoljon. Mintha a pár nappal ezelőtt megjelenő, a nagydorogi zöldborsóval foglalkozó cikk amolyan tizedrangú kérdést feszegetne, mintha fillérekről, vagy egészen rendkívüli határesetről lenne csupán szó. Holott a nagydorogi zöldborsó ürügyén nem is annyira a nagydorogi tsz helyzetére világítottunk rá, hanem arra a káros felfogásra, amely kész belenyugodni abba, hogy a termés egy része veszendőbe menjen. Nagydorog ürügyén tehát rá kellett mutatni arra a más gazdaságban is előforduló gyakorlatra, amely abból áll, hogy mindig vetünk, de nem mindig aratunk, s ami a legnagyobb baj, ebbe bele tó nyugszunk. Más áttételekkel ugyan, de ez érvényes akkor is, amikor a felelősök visszhangja eltűrik a gabonatáblákon a megengedettnél nagyobb szempergést, vagy elnézik például, hogy a burgonya felszedése feléből történik, fele termés a zsákba kerül, a másik fele a földben marad. , Létkérdés ez és éppen ezért néven kell nevezni a gyereket. Nincs arról persze szó, hogy bárki bárkinek a fejét követelje. De arról szó van, hogy erről a kérdésről a decemberi párthatározat szellemében szintén őszintén kell beszélni még akkor is, ha néhány ember számára ez a mód kínos és kellemetlen. Az egyes emberek presztízse az ilyen helyzetben teljesen mellékes, a kárhoz, a veszteséghez képest. Különös tehát az a kedélyesnek álcázott epéskedés is, amely abban nyilvánult meg, hogy Bokányi József MÉK főosztályvezetőt a cikk megjelenése után több tsz-beji „húzták”. Megkérdezték tőle, most nem hoz magával újságírót? Ez a fajta kiszólás inkább gyászos mint elmés, hiszen amikor a nagydorogi cikk megíródott, akkor a sorokat nem a személyesig kedés, az egyéni érdek diktálta, hanem a magasabb rendű, az elvetélt szellemeskedések színvonalára le nem alacsonyodható köz- t érdek.
