Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-17 / 167. szám

1965. júilug 17. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAQ Kettős műszak kell a nyári szántáshoz Madocsán nem tartják szükségesnek A nyári és őszi mélyszántás, s ezzel kapcsolatban a kettős mű­szakok megszervezése az aratás után a legfontosabb teendő. Ter­mészetesen nem úgy értve, hogy csak az aratás befejezése után következik a nyári mélyszántás, éppen ellenkezőleg: már az ara­tással egyidőben szántani kell ahhoz, hogy ne késsenek meg ezzel a munkával. Tavaly Tolna megye szövetkezeteiben nagyon sok terület szántatlan maradt nyáron, illetve őszről is maradt szántani valő az idei tavaszra. Nagy terméskiesést és sok mun­kaszervezési gondot okozott. A megyei mezőgazdasági operatív bizottság a leghatározottabban állást foglalt ebben a kérdésben és következetesen szorgalmazni fogják a megyei és járási veze­tők, szakembereik, hogy minden szövetkezetben érvényre jusson a határozat. Ez egyébként nemcsak népgazda­sági érdek, hanem nyilvánvalóan a termelőszövetkezet messzemenő érdeke is. A mélyszántás időben való el­végzésének alapvető feltétele, hogy a lehető legjobban használ­ják ki az erőgépeket, vagyis mi­nél több traktort üzemeltessenek kettős műszakban. A kérdést meg­néztük a madocsai Igazság Tsz- ben. Az elnök meg a főagronó- mus tájékoztatása szerint nem akarnak szántani kettős műszak­ban. Az elnök úgy véli, nincs rá szükség, mert a két DT minden nap húsz órát dolgozik. Ezen­kívül van nyolc kormos traktor és a nyári mélyszántás idejére mun­kába állhat három MTZ meg két Utos is, s ezek összteljesítménye körülbelül napi nyolcvan hold megszántása. A szántani való tar­ló 1600 hold lesz. Ha csak ezt vesszük figyelembe, egyéb terü­leteket nem, akkor jó három hét alatt végezhetnek a tarlóhántás­sal és a nyári mélyszántással. Azonban ez túlságosan ideális munkaszámítás, hiszen közben több gép kieshet a munkából, ráadásul az időjárás még ezután is sok meglepetést tartogathat De nem is ez a lényeg. A dolog lé­nyege abban van, hogy minél rö- videbb idő alatt megtörténjék a talajmunka, mielőtt a föld kiszá­radna. Nem akarjuk különösképpen kritizálni az Igazság Tsz nyári szántási tervét, elsősorban azért nem, mert Scheddl Lajos főagro- r.ómus azt mondja, tavaly a meg­felelő időben befejezték a nyári szántást, csak ősszel maradt szán­Hatalmas feladatok a közúti áruszállítás előtt Az utóbbi hetekben keveset hallottunk a 11-es AKÖV-ről. A vállalat 'gépkocsij ainak nagy része szerte a Duna Tolna megyei sza­kaszán teljesített szolgálatot. S a rendkívüli körülményeik elle­nére nem volt panasz a fuvaroztatók részéről. Felkerestük a vál­lalat igazgatóhelyettesét, Pech Józsefet, s időszerű kérdéseinkre kértünk választ. — Hogyan teljesítették az el­ső félévi tervet? —• A múlt évi javulás kezdet, az idén már állandósult. Az első félévben eredményesen dolgoz­tunk. Nyereséggel zártuk a hat hónapot. Pontos adatok még nem állnak rendelkezésre, de már biztosra vehető, hogy egy, eset­leg két tervmutatónál marad­tunk el néhány tized százalékkal, ami a gondos szervezés eredmé­nyességére vezethető vissza. A múlt években ugyanis mindenki előtt ismeretes, hogy mennyi ne­hézséggel küszködtünk. — Szerkesztőségünkhöz az utóbbi hónapokban kevesebb panasz érkezik az utazóközön­ségtől. — Szigorú fegyelmet, a szabá­lyok megtartását követeljük az autóbuszok személyzetétől. Az oktatás alaposabb, szélesebb körű és nem csoda, ha már udvaria­y sabbak, türelmesek dolgozóink. Pedig az idén sokkal több utast szállítottunk, mint amennyit a terv előír. A kedvezőtlen, esős időjárás miatt futott fel utasszál­lításunk, mert a lakosság későn tudta elővenni saját járművét, a sok esőzés miatt. — Derekas munkát végeztek a vállalat dolgozói az árvíznél is? — A fuvaroztatók véleményével még nem rendelkezünk, saját ellenőreink jelentése alapján olyan kép alakult ki előttünk, hogy még azok az emberek is, akik normális körülmények kö­zött hamar lazítanak, most nem követtek el fegyelemsértést. Tár­gyi, személyi vonatkozású balese­teink a normális fuvarozásnál kevesebb számban fordultak elő. Egyébként kocsiparkunknak több mint egyharmad része vett részt az árvízvédelemben. Tegnap még hetven kocsink maradt a védeke­zésnél. de ezeket is hazarendel­jük. A helyreállítási munkák során az árvíz sújtotta vidéken 46 bil- lencs-autót foglalkoztatunk. A ha­zakerült kocsik természetesen gon­dós átvizsgálásra szorulnak, egyes-, kettesszemlék előrehozása mind az alapos felkészülés érde­kében történik. — Az év hátra lévő hónapjai­nak szállítási feladataira gon­dol? — Igen. Sajnos gépkocsink a nagy feladatok elvégzéséhez ke­vés. Ismert mindenki előtt, hogy a Dunán több mint egy hónapig nem szállítottak kavicsot, követ. A tömeges szállítás ezek után érkezik. S nekünk sem mindegy, de a felhasználóknak sem, hogy az áru mikor ér rendeltetési he­lyére. — Mit tudnának tenni a gyors szállítás érdekében a vállala­tok? — Szeretnénk kérni ezúttal is a fuvaroztatókat, hogy nyújtsák meg a kocsik foglalkoztatási ide­jét. Naponta legalább 12—14 órát foglalkoztassák a gépjárműveket. Természetesein a teljes terhelés­sel való közlekedés, a gondosan szervezett fel- és lerakodás mind a munkát teszi gyorsabbá, ugyan­akkor a fuvaroztatónak olcsób­bá — A mezőgazdasági munkák dandárja közeleg, kértek-e már e fontos szállítási feladathoz járműveket? — Pillanatnyilag nincs rende­lésünk a mezőgazdaságtól. Úgy tapasztaljuk, hogy a Tolna me­gyei szállítási bizottság gondo­san szervezett munkával, idén is, csakúgy, mint a múlt évben, a mezőgazdasági szállításokat le tudja bonyolítani, még akkor is, ha kocsijaink száma kevés. — Várható új járművek ér­kezése? — Sajnos lényeges javulást nem várhatunk. Idei tervünkben sze­repel ugyan huszonöt pótkocsi vá­sárlása, társvállalatoktól. De ezek közül még egy sem érke­zett meg. Pedig ezek jelentősen csökkenteni tudnák a gépkocsi­hiányt. Hisz egy-egy szerelvény nagyrészt kielégítené a kisebb fuvaroztatók igényét.- Pj -i taüan terület, a korán beköszön­tött nagy esőzés miatt. De semmiképpen nem helyeselhetjük magát az elvet, hogy nem akar­nak kettős műszakban dolgoztatni gépeiket, és az elnök szavai sze­rint az nem is kifizetődő. Leg­alábbis a kormos traktor esetében nem. Éppen ellenkezőleg érvé­nyes a glépek elhasználódására vo­natkozó tétel: minél jobban dol­goztatják, annál több hasznot hajtanak. Ezért van üzemekben például három műszak. A körmös traktor tulajdonképpen erkölcsi­leg már elkopott. Tehát éjjel- nappal kellene dolgoztatni, hogy amíg bírja, minél több hasznát vegyék. Traktoros bőven talál­ható a madocsai szövetkezetben, nagyon helyesen. A 32 traktorhoz 55 tsz-tagot tudnak felsorakoztat­ni, akik vezetéshez értő emberek. Példamutatóan nagy gondot for­dítottak a traktorosképzésre Ma­docsán. Igaz, hasznosítják is ezek­nek az embereknek a tudását, nagyobb részben. Az öntözőgépek mellett is dolgoznak, vannak gépkezelők és farosok. Persze, valószínűleg Madocsán is úgy történik majd, ahogyan a számításban „mellékesen” szere­pel, hogy szükség esetén mégiscsak lesz kettős műszak. Nemcsak az időjárás miatt, ha­nem a közeljövőben például azért, mert kalászos után is kerül kalászos és ezeken a táblákon meg kell történnie a szántásnak, a lehető legrövidebb idő alatt, már csak a kártevők elleni véde­kezés céljából is. (g. J.) I Kezdeti nehézségek után jó tapasztalatok A módosított Hunka Törvénykönyv alkalmazásának kérdései a megyei tanács vb. előtt A megyei tanács végrehajtó bi­zottságának tegnap Szekszárdon tartott ülésén a megye sportmoz­galmának helyzete mellett a mó­dosított Munka Törvénykönyv al­kalmazásának tapasztalataival foglalkoztak. A tanácsi munka­ügyi szervek és az ügyészség 31 vállalatnál, intézménynél, tanács­nál és földművesszövetkezetnél vizsgálták a törvény rendelkezé­seinek alkalmazását, a vállalati, járási és területi döntőbizottsá­gok gyakorlatát. A január elsején hatályba lé­pett törvénykönyv alkalmazása körül az első időkben nehézségek voltak tapasztalhatók. Későn és korlátozott példányszámbam je­lent meg s így nem jutott él idő­ben minden szervhez. Később azonban a kezdeti nehézségeket követően sikerült leküzdeni azt a bizonyosfokú idegenkedést is ame lyik több helyen fogadta a sok lényeges intézkedést tartalmazó Munka Törvénykönyvet. Mit tapasztalt az aránylag szé­les körű vizsgálat? Általánosan elmondható, hogy több-kevesebb eltéréssel csor­bítás nélkül alkalmazzák a munkaügyi rendelkezéseket. Néhány kivételtől eltekintve ritka a dolgozót vagy a népgazdaságot érintő, nem jogszerű intézkedés. Ahol ilyen előfordult, ott több­nyire meg is találták az okot: nem ismerték kellően a törvény­könyvet. Olyan is előfordult, fő­ként a fegyelmi intézkedéseknél és a kártérítések megállapításá­nál, amikor még a régi jogszabá­lyokat alkalmazták. Az új Munka Törvénykönyv bevezetésével lehetőség nyílt a munkásvándorlás korlátozására. Amint a vizsgálat és a végrehaj­tó bizottság ülése megállapította; látható bizonyos javulás a me­gyében, ám e területen még min­dig elég sok a tennivaló ahhoz, hogy az üzemek és vállalatok munkásgárdája állandósuljon, s a termeléshez szükséges szakmai jártasságot megszerezzék a dol­gozok. A vizsgálat idejére megalakul­tak már a munkaügyi döntő- bizottságok, de még kevés ügy érkezett be hozzájuk. Az eddigi­ek alapján elmondhatjuk, hogy a döntőbizottságok az illetékességi szabályokat megtartják, a határ­idők betartásában azonban nem kevés a hiányosság. Nemcsak az ellenőrzést, hanem az ügyek inté­zését is lényegesen nehezíti az a tény, hogy a döntőbizottságok tárgyalá­si jegyzőkönyvei nem felelnek meg a jogszabályokban előírt követelményeknek. Gyakran előfordul, hogy például az elfogultsággal kapcsolatban. el­jutnak a kérdésig de a panaszos válaszáig már ritkábban. Ugyan­akkor hiányosak a határozatok indoklásai. A végrehajtó bizottság a vita során arra az álláspontra helyez­kedett, hogy a bíztató tapasztala­tok mellett meglévő hiányossá­gok okai a döntőbizottsági el­nökök és tagok gyakorlatlansá­gában s a törvények, eljárási formák nem kellő ismeretében ta­lálhatók. Helyes lenne tehát a jö­vőben ha a munkaügyi szervek, a szakszervezet s a területi mun­kaügyi döntőbizottság a mostani­nál nagyobb gondot fordítanának a döntőbizottsági tagok képzésé­re. Ugyanakkor segédkönyvvel il­letve mintákkal és formákkal tá­mogatnák a vitás eljárások lebo­nyolítását, a módosított Munka Törvénykönyv csorbítatlan alkal­mazását. Érvényesülő női egyenjogúság RUDOLF JÓZSEFNÉ és Bauer Ferencné sok tekintetben rang­idősek. Mindkettőjük hét év óta ktsz-tag. Szakmailag sem lehet kettőjük között lényeges különb­séget tenni. Ha valamelyik üzem­részben helyettesítőre van szük­ség a két asszony közül vala­melyikre feltétlenül lehet számí­tani. Korukat tekintve sincs nagy különbség közöttük, mindössze három év. — A két fiatalasszony, akár­melyiket nézzük is, jó munka­erő, látszik rajtuk az üzemi gya­korlat — dicséri őket Schwébl Mihály művezető. Bauer Ferenc­né a selyemfonóban, Rudolf Jó- zsefné állami gazdaságban dol­gozott, mielőtt a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz-be került volna. A két asszony között — anél­kül, hogy egymással összebeszél­tek volna — a munkában együtt töltött évek során, valamiféle versenyszellem alakult ki. Ha az egyik megtanult egy munkafo­lyamatot, a másik is azon ipar­kodott, hogy megtanulja azt. Ba­rátságuk, munkakapcsolatra épült, nem pedig az asszonyok között esetenként fellelhető kon- kurráló, másokat szapuló rassz szokásra. Egy idő óta barátságuk még szorosabbá vált. Bauernét bevá­lasztották a szövetkezeti bizott­ságba. propagandistának. A pro­pagandista dolga sokrétű, s nem kis elfoglaltsággal jár. Ha vala­milyen rendezvény megszervezé­séről van szó, 350 dolgozót kell kiértesíteni. A ktsz-ben ugyan megvannak a mozgósításhoz szük_ séges technikai berendezések, a telefon, a hangosbemondó, hirde­tőtábla, de az élőszónak nagyobb hatása van. Vannak emberek, akik elvárják, hogy személyesen hívják meg őket. Bauemé jól ismerte ezt a gyakorlatot és mint propagandistának, első dolga volt, hogy segítőtársakat szerezzen munkájához. Talált is néhányat, s Rudolfnéval volt a legkönnyebb dolga. Szívesen vállalt, s azóta is lehet rá számítani. Ettől kezd­ve már nem egymaga szaladgált, hanem segítséggel terjesztette a sajtót a ktsz dolgozói között, s ha valamit szervezni kell, van segítőtársa. A két asszony, munkájával már régebben kivívta az emberek el­ismerését. Maguk is a ktsz-szel együtt fejlődtek. A fürdő, öltöző, és más szociális létesítményekbe rengeteg társadalmi munka van, benne az ő munkájuk is. A MOZGALMI MUNKÁT tu­lajdonképpen a szövetkezeti bi­zottságban kezdték megismerni. A ktsz-vezetők, a párt- és gazda­ságvezetők viszont felismerték bennük a közösségért dolgozni tudó asszonyokat. Munkájuk vég. zése közben hol tréfás megjegy­zés formájában, hol nagyon is komoly értelmezésben, mind gyakrabban találkoztak a meg­határozással: „Női egyenjogúság”. Kezdetben egymás között, később a párt titkárával, pártvezetőséai tagokkal beszéltek arról, mennyi­re furcsának találják, hogy az évről évre fejlődő pártszervezet­nek egyetlen egy nő tagja sincs. A beszélgetés kezdete volt egy későbbi folyamatnak, amely el­juttatta őket a párttagjelöltsé­gig. — Egy évig készültünk a tag- jelöltségre — mondja Rudolf Józsefné. — Magunkkal már nagyjában tisztában voltunk. Az egy év tulajdonképpen ahhoz kellett, hogy a családot, az ott­honi környezetet előkészítsük, s ez volt a dolog nehezebb része. Nem volt könnyű dolga a két asszonynak. Meg kellett győzni a férjet, aki pártonkívüli, és a párttagsággal járó felelősségtől, elfoglaltságtól félti feleségét. A párttag szülőkkel szemben a gye­rekek nevelésében is igényt tá­maszt a párt. Ezt megértetni a maradi nagyszülővel, aki velük egy fedél alatt él és koránál fog­va már nehezen érti meg azt, hogy lánya nem a régi. Közösségi emberré formálta az üzem, a munkahely, s most már olyan igénye van, hogy gyermekét nem a régi, maradi szellemben, ha­nem modern emberré akarja ne­velni. A két asszony — Bauer Fe­rencné és Rudolf Józsefné, a ne­hézségekkel számolva, tudatosan készül a tagjelöltségre. A vissza­húzó hatások ellenére is meg­maradtak elhatározásuk mellett; kérik tagjelöltfelvételüket. ÜGY KÉSZÜLTEK a taggyű­lésre, mint az egyetemi felvétel előtt álló diák. Tele voltak izga­lommal. — Milyen kérdéseket tesznek fel? Meg tudunk-e felelni a követelményeknek? — kérdez­ték egymástól a párttaggyűlés előtt. Feszültségük, izgalmuk akkor oldódott fel, amikor megkapták a párttagság igenlését és az útra- valót ahhoz, hogy az egyéves tag­jelöl tségi idő alatt mit vár tőlük a párt, ✓ Pozsonyi Ignácná V (

Next

/
Thumbnails
Contents