Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-02 / 154. szám

1965. július 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 BONYHÁDON IS JÓ a munkamorál A nagy változás oka : új vezetés, több műszaki, igazságosabb besorolások A korábbi években szinte állan­dóan napirenden volt a megyei mezőgazdasági operatív bizottság ülésein, de más megbeszéléseken is, hogy a Bonyhádi Gépállomás 'munkája, különösen a gépjavítás a gépek állapota igen sok kíván­nivalót hagy maga után. Nagyon gyakori volt a panasz, sok helyen lassan ment a munka és ezt első­sorban annak tulajdonították, hogy a szereléssel nincs minden rendben. Tavaly ősszel nagy változás kö­vetkezett be a gépállomás életé­ben. Uj igazgatót kapott; Zsoldos Lászlót. De más beosztásokban is történt változás, nem is egy. Most amikor a Bonyhádi Gépállomás aratásra való felkészülését ugyan­olyan jónak minősítették a szem­lén, később pedig a megyei mező- gazdasági operatív bizottság ülé­sén, az igazgató azt mondja, több oka van az eredményes munká­nak. A személyi változásokból azt tartja legfontosabbnak, hogy sokkal képzettebb műszaki veze­tők irányítják a gépjavítást, mint régebben. Az előző igazgató ide­jében a műszaki vezető nem mér­nök volt, hanem gyakorlati szak­ember, most viszont dolgozik a gépállomáson egy főmérnök és négy technikus, sőt a villany- szerelésnél még egy mérnök és három technikus. A szerelők nagyobb része ugyanaz, mint a régi vezetés ide­jén. Voltak, akik elmentek, mert elcsalták őket termelőszövetkeze­tekbe magasabb fizetéssel, vagy mert nem bírták a szigorúbb, fe­gyelmezettebb légkört. De akadtak olyanok is, akiket el kellett kül­deni. Persze sakkal lényegesebb változás a szerelőgárdában az, hogy változtattak jónéhány szak­ember fizetési besorolásán, és az igazságosabb, ösztönzőbb bérezés­sel fokozták a szerelők munka­kedvét. Az igazgató azt mondja, igyekeztek figyelembe venni a szaktudást és a szorgalmat. Az­előtt jóformán csak a kor szerint tettek különbséget a bérezésben, most viszont érvényesülnek a fia­talok is. Például Deér Lóránd sze­telező. A nagy szaktudást és fi­gyelmet követelő munkában jól megállja a helyét. Tanul, gépipari technikumba jár. Egyebek között emelkedett Schrek István és Kaschier Imre fiatal szerelők óra­bére is. De az idősebb szakmun­kások között is találunk kiváló szerelőket, akik most csoportveze­tők lettek, s ezzel is elismerik munkájukat: Antlfinger János szerelő volt, most csoportvezető, Benke József szintén. Előbbinek az édesapja, Antlfinger József már nyugdíjba akart menni az idei tavaszon, de rábeszélték, hogy maradjon még egy kicsit, mert igen jó aratógép-szerelő. A sikeres gépszemle is bizonyította, hogy szerelőcsoportjával kifogás­talan munkát végzett. A gépállo­más igazgatója megemlítette még Nemes József kovácsmestert, aki idős kora ellenére nagyon szor­galmasan, példamutatóan dolgo­zik. Nyilvánvaló, hogy a fegyel­mm ■■■ mm í ■ ■' ■ '--'t ■flpnB . ;■ s ■ ■ < <■ ’ ■■ % ■■ 1 • í. ? JBéÍí y ■ fk ■ " i W j Benke József csoportvezető lett. Deér Lóránd mezettebb, eredményesebb és igazságosabban javadalmazott munka mindenkinek tetszik a sze­relők között, aki valóban igazi szakember és szorgalmas. A mű­szaki ellenőrzés persze szigorúbb lett, 'a csoportvezetők nemcsak irányítják, hanem ellenőrzik is a munkát. Július 1-től a Bonyhádi Gép­állomás is megszűnt gépállomás lenni, ezentúl mint gépjavító ál­lomás működik. Tehát még na­gyobb szei’ep jut a szerelőknek. Az idei nyári munkára, különö­sen az aratásra való felkészülés­ben megmutatták, hogy rendezett körülmények között képesek úgy dolgozni, mint bármelyik más üzem szakmunkásai. G. J. Foto: Túri Mária Miniszteri rendelkezés a nyugdíjas pedagógusok otthonairól A művelődésügyi miniszter rendelkezésben szabályozta a nyugdíjas pedagógusok otthonai­ba történő beutalás rendjét, a gondozottak jogait és kötelessé­geit, az ellátást; A pedagógusok szakszervezeté­vel egyetértésben kiadott rendel­kezés szerint az otthonokba azok az egyedül álló, nyugdíjas peda­gógusok utalhatók be, akik akár szakképesítéssel, akár anélkül legalább 10 évig pedagógusként dolgoztak, eltartásra kötelezhető hozzátartozóik nincsenek. Ha a pedagógus házasságban él, az otthonba vele együtt házastársa is beutalható; Az Igényjogosultakat írásbeli kérelem alapján utalják be. A kérelmet — a Művelődésügyi Mi­nisztériumhoz címezve — az ál­landó lakhely szerint illetékes megyei (fővárosi), megyei jogú városi tanács művelődésügyi (Bu_ dapesten oktatási, osztályához kell benyújtani. A beutaló hatá­rozat a beutalt részére élete vé­géig tartó állandó elhelyezést biz­tosít. A gondozottak teljes ellátást kapnak. Az otthonban történt el­helyezésük napjától a részükre nyújtott ellátásért — nyugdíjuk összegétől függően — havonta gondozási díjat fizetnek. A ren­delkezés módot nyújt arra. hogy a gondozottak — igényüknek megfelelően — évente legfeljebb 14 napot lehessenek távol az ott­honból, s ez idő alatt csökkentett díjat fizessenek, (MTI) Űj jelzőtáblák a vízi közlekedésben Uj jelzések mutatják meg a hajózásra kijelölt hídnyílásokat, tiltják meg az előzést, az össze­találkozást, a horgonyzási, a hul­lámverést stb. Az utasítások ál­talában a hajóknak szólnak, de sok közülük közvetlenül érinti a csónakkal közlekedőket is. így egy piros szegélyű, négy­zet alakú, fehér tábla, közepén vízszintes, fekete csíkkal megál­Dúlius 6-án nyereménybetétkönyv­sorsolás Az Országos Takarékpénztár július 6-án, Nádor utcai kultúr­termében rendezi a nyeremény­betétkönyvek 1965. második ne­gyedévi sorsolását. A húzáson a június 29-ig váltott és a sorsolás napján érvényben levő nyere­ménybetétkönyvek vesznek részt. Minden ezer betétkönyv közül 25 nyer, egy a negyedévi átlagbetét 200 százalékát, egy a 100 száza­lékát, kettő az 50 százalékát, hu­szonegy pedig az átlagbetét 25 százalékát. (MTI) lást parancsol vámhivatalok, zsi­lipkamrák stb. előtt. Nagyjából ugyanilyen tábla viszont fokozott figyelemre int akkor, ha a fekete csík nem vízszintes, hanem füg­gőlegesen helyezkedik el rajta; A kikötést a hajók és csónakok számára egyaránt egy olyan négyzet alakú, fehér tábla tiltja meg, amelynek szegélye is és a balról jobbra lejtő átlója is piros, középen pedig egy fekete P betű olvasható. Ahol viszont ez a P fehér szín. nel jelenik meg egy teljes egé­szében világoskék négyzet alakú táblán, ott nyugodtan köthetnek ló a hajók is, csónakok is. Jó megtanulni azt is, hogy a köteles kompot olyan világoskék fekvő téglalap jelzi, amelynek alsó harmadában egy vízszintes csík, felette pedig egy hajótest sematikus képe fehérük, A közeli távbeszélőkészülékre viszont egy olyan világoskék négyzet utal, amelynek közepén álló helyzet­ben egy fehér telefonkagyló lát­szik. A régi jelzések kicserélése fo­lyamatosan történik az év végéig, így tehát a régi és az új típusú jelzőtáblák egyaránt érvényesek. (MTI) Balassa Istvánt kiemelték hiba- felvételezőnek. relő még csak 21 éves, de mivel az egyik legjobb dolgozó, 2,50 fo­rinttal emelkedett az órabére ta­valy november óta, és így most í 9 forint. Négy év óta dolgozik :: 1 gépszerelésben. Balassa István éves, három évig körzeti szere l" , volt, most kiemelték és hibáiéivá-! — Alakulás óta? — Igen. Tizenöt évvel ez­előtt kezdtem. Ha jól bele­gondolok, hamar elmúltak az évek. Akkor még fiatal vol­tam. Ma pedig... — Még most sem öreg. — Mit gondol, hány éves va­gyok? — Mennyi lehet? Negyven. Eltaláltam? — Majdnem. Negyvenhat va­gyok. Még négy esztendő, és megfelezem a százat. — Ennek a kisvejkei tsz-nek mi a neve? — Szabadság. Engem meg Simon Józsefnek hívnak. Kü­lönben Faddról származtam ide. Ez rég volt, én itt már őslakosnak számítok. A ter­melőszövetkezetet 1950-ben kezd­tük. Megy elég jól. Közben- közben akadnak bajok, de azért megy elég jól. — Szidást, bírálatot kapott-e az elmúlt tizenöt év alatt. —• Nem! Én még soha. Ezt megkérdezheti bárkitől az elv­társ. Mindig tudtam a köteles­ségemet, nem szolgáltam rá a szidásra. Azt tartom, amit jól elvégezhet az ember, azt ne csinálja rosszul. — Hagyják jól dolgozni? — Sokan szeretnek ezzel is. nzzal is takarózni. Ezt én nem írom alá. Hogy én miket dol­gozom, az kizárólag rajtam élik. Olyan nincs, hogy nem gedik az . embert . jól dol­gozni. Előfordult már velem is, Mai beszélgetések A tanítvány mestereiről hogy megharagudtam, de én a munkán olyankor sem állok bosszút. Sokan a munkán áll­nak bosszút. Mérgükben ütnek, vágnak, csapkodnak. Kínozzák a jószágot. Ennek nincs semmi értelme. Az sem elintézés, hogy összecsapom a kapálást, vagy a kaszálást. Nem az elnökkel, magammal és a többiekkel szúrok ki. Igazam van? — Kitől tanult legtöbbet? — Ez nagyon nehéz kérdés. — Miért? — Mert én mindig a magam emberségére voltam utalva, vándorolni nem szerettem, meg akartam élni, így hát meg kellett magamat becsülni, ha azt akartam, hogy engem is becsüljenek. B,ossz volt a cse­lédsors. Kipróbáltam. Akkor szidást is kaptam. Elhibázni nem volt szabad semmit, rosz- szul dolgozni nem lehetett, mert hamar kitelt az eszten­dő. Akiről elterjedt, hogy do- logtalan, lusta, az aztán te- kintgethetett. Nehezen talált munkát, hiába ajánlkozott, nerri vették fel. A gazdák vá­logattak, szóba sem álltak a rossz hírű béressel. Aki meg szóba állt, annak még rosszabb volt a híre. Ügy mondom, ahogy van: össze kellett húzni magát az embernek, mert kü­lönben kenyér nélkül maradt. A rendet meg kellett tanulni, ugrani, pattanni kellett, mert az ember hamar munka nél­kül maradt. Elhiszi? — El. Mégis, kik voltak Si­mon elvtárs a maga mesterei? Kitől tanulta meg, mondjuk a kaszakalapálást, a kazalrakást, a szekér megrakását? — A kaszakalapálást édes­apámtól. Jó mesterem volt a Wéber János bácsi. Ott volt arató, ahol én kisbéres. Min­dig a pontosságra szoktatott, él még, de már idős szegény. Sokat tanultam az öreg Bog­nár János bácsitól, aki nyug­díjas. Sántha János bácsi ta­nította meg velem a kazalra- Icást. Később, amíg bírta ma­gát, itt volt éjjeliőr. Kiváló, jó munkásemberek mindannyian, kár, hogy eljárt fölöttük az idő. — Őket tartja mestereinek? — Nemcsak dologra, becsü­letre is ók tanítottak. — És, amit Simon elvtárs, maga tanult tőlük, tanulja azt most magától valaki? Tovább adja valakinek? — Éntőlem már majdnem senki sem tanul. Kevés a fia­tal. Elmennek. — Magának hány családja van? — Három. Az egyik autó­szerelő, a másik jelenleg ka­tona, a harmadik még‘ itthon tanul. — A felesége? — Végzi a ház körüli mun­kát, és ezenkívül még elvál­lalt egy teljes részt. Amikor ráérek, én is segítek neki a kapálást csinálni. A terület kimért, amikor időnk van, me­hetünk. Elég sok a dolog a ház körül is. Baromfit százon felül tartunk, és hat disznót nevelünk. Nagy a család, sok kell, és szeretünk jól élni, szépen járni. Amire egy ma­gamfajtának szüksége van, az megvan. Én itt jelenleg most takarmányos vagyok. Látja, ép­pen viszem a csikóknak a za­bot. A zab a csikó második anyja. Elhiszi? — Azt mondja, Simon elv­társ, hogy tizenöt év alatt soha egy rossz szót nem ka­pott. Dicséretben volt-e ré­sze? — Igen, többször. Május el­sején miniszteri kitüntetést kaptam, oklevelet. Kiváló ter­melőszövetkezeti tag vagyok. — ír —

Next

/
Thumbnails
Contents