Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-16 / 166. szám

6 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄQ 19Ö5. július 16. 4 Bonyhádi Vasas továbbjutott az MNK-ban Szerdán újabb fordulót bonyo­lítottak le a labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupában. Csapa, taink közül a Máza-Szászvár a Komlói Bányászt, a Bonyhádi Vasas a Szekszárdi Dózsát fo­gadta. Kedden, a Gyönki MEDOSZ vendége a Dunaújvá­rosi Kohász csapata volt. Az NB I-ben szereplő Komlói Bányász és az NB I B-ben szereplő Dunaújváros győzött, így a gyönkiek, valamint a máza- szászváriak kiestek a to­vábbi küzdelemből. Bonyhádon meglepetésre a Szekszárdi Dózsa vereséget szenvedett, ezzel búcsút mondott az MNK-nak. KOMLÓI BÁNYÁSZ—MAZA- SZÄSZVÄR 3:1 (8:1) Szászvár, 700 néző. Vezette: Bessenyei. Komló: Kiss — Kom­lói, Csordás, Jerabek — Lutz, Ruppert — Garai, Rónai, Eartu- lov, Pataki I., Bodai. Csere: Bus, Lazaridisz. Máza-Szászvár: Szto- its — Lahó, Bakó, Gém — Né­meth, Tóth — Szőcs, Rózsa, Jó­nás, Wéber, Gyorsok. Csere: Sü­veges, Kádár, Pécsnek. Tapoga­tózó játékkal kezdődött az első félidő. A 8. percben adódott az első érdekes esemény, amikor Rónai átadását a lesgyanús hely­zetben levő Garai nagy erővel a hálóba lőtte. 1:0. A gól után a hazaiak irányították a játékot. Ebben az időszakban egynéhány gyors és veszélyes támadást ve­zettek a komlóiak kapujára. A 12. percben Jerabek rossz átadá­sát Szőcs elcsípte és a kapu bal oldalába bombázott. 1:1. Ezután is érdekes volt a játék, mindkét kapu veszélyben forgott. A 16. percben Wéber ragyogó átadását Jónás a felső kapufára lőtte. Komlói percek következtek. Ga­rai a védők gyűrűjéből kitört, el­gurított a kapus mellett, de Né­meth az utolsó pillanatban a gól. vonalról mentett. A veszélyes komlói támadások ellenére a já­téknak ebben a részében a szász­váriak nem játszottak alárendelt szerepet. Csatáraik kivették ré­szüket a támadásból, néhány ve­szélyes helyzetet teremtettek a vendégek kapuja előtt. A 43. percben mégis a komlóiak értek el gólt. Pataki kiugrott, lövése Bakó lábát érintve jutott a háló­ba. 2:1. A gól után, a félidő hát- | ralevő részében, érdekesebb ese­mény nem történt; Szünet után 15 perces me­zőnyjáték következett, amelyben egyik kapu sem forgott veszély­ben. A 23. percben Csordás a tétovázó hazai védők között ki­tört és hatalmas kapufát lőtt. A komlóiak most nagy erővel tá­madtak. A 26. percben Lazaridisz remekül elfutott a szélen, és a tétovázó hazai védők mellett a kapuba lőtt. 3:1. Említésre méltó, hogy a következő percben egy szászvári támadásnál a 16-oson belül Csordás kézzel ütötte el a labdát, de a játékvezető nem ítélt büntetőt. A félidő vége felé ellaposodott a játék, a vendégek fokozatosan feljöttek, de csatár­soruk pontatlanul lőtt. A hazai csapat a továbbjutás reményében nagy becsvággyal küzdött. Nem sok hiányzott a meglepetéshez. A komlóiak sok hibával játszottak. Ha a szász­váriak csatársora kijátssza az utolsó mérkőzésen mutatott for­máját, akkor talán döntetlent is elért volna. Jók: Csordás, Rup­pert. Lazaridisz, illetve Sztoits, Róth, Wéber. DUNAÜJVAROSI kohász— GYÖNKI MEDOSZ 7:1 (4:0) Gyönk, 500 néző. Vezette: Kul­csár. Dunaújváros: Sági (Mohá­csi) — Andriska, (Takács I.), Li­geti, Csepecz — Magasházi, Su- lia (Fürr) — Jagodics, Mihály, Korona, Takács II., Nagy. Gyönk: Tamás — Wolf, Séta, Zsilinszky — Tóth, Kiss — Császár, Jankó, Molnár, Tasi, Péter. A vendég­csapat mindjárt elejétől tetszetős támadásokat vezetett, A mezőny­ben jól adogattak a csatárok, de gólt csak a 14, percben sikerült elérniük Magaaházi kapáslövésé­ből. A gyönki csapat kezdetben még ellenállt a technikailag kép­zett NB I B-s együttesnek, d« a későbbiekben elfáradtak a hazai játékosok. A 16. percben Mihály, a 19.-ben Korona, a 23.-ban pe­dig Ligeti 11-esből 4:0-ra alakí­totta a félidő eredményét. Kez­detben a hazaiak megilletődötten játszottak, csak a félidő vége felé vezettek néhány támadást. A vendégek védelme azonban min­dig idejében lépett közbe. A II. félidőben szintén a ven­dégek kezdeményeztek, de a gyönki csapat is néhány biztató támadást vezetett, a dunaújvá­rosiak kapuja ellen. A 6. perc­ben Molnár 25 méterről várat­lanul nagy lövést eresztett meg, amely a vendégek kapujának bal felső sarkéba vágódott. Ezután is még támadásban maradtak a ha­zaiak, a nézők harsányan biztat­ták az együttest, de a képzettebb dunaújvárosiak ismét rákapcsol­tak. Sorrendben Korona, Mihály és ismét Korona góljaival alakult ki a végeredmény. Az NB I B tavaszi bajnoka kultúrált és eredményes játéká­val nagy sikert aratott Gyönkön. A hazai együttes, ameddig erő­vel bírta, ellenállt a rohamok­nak, de a technikai felkészültség végül is döntött. Jók: Magasházi, Korona, Mi­hály, Nagy illetve Tamás és Jan­kó. BONYHÁDI VASAS- SZEKSZÁRDI DÓZSA 4:1 (1:1) Bonyhád, 1200 néző. Vezette: Sümegi. Bonyhád: Kovácsi — Gu_ zorán, Ambrus, Fricsi — Mező, Péter — Pataki, Wagner, Vajda, Fláding, Szász. Csere: Barabás, Kovácsi. Szekszárd: Bencze — Novák, Tárnok, Szalai — Her- czig, Szűcs — Majnay, Karmos Ungi, Lizák, Nagy. Csere: Ll­ckert, Ulrich, Málinger. Kezdés után azonnal a bonyhádiak vet­ték át a játék irányítását. Flá­ding lövését Bencze jó ütemben védte. A 15. percig azután válto­zatos mezőnyjáték alakult ki. A 15. percben Vajda a jobbszélen elfutott, de beadását ugyancsak Fláding mellé fejelte. A 23. perc­ben a leálló Dózsa-védelem mel­lett Mező kiugrott, de lövését Bencze kiöklözte. Hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszély­ben. Ebben az időszakban jó volt a játék irama. A 27. percben egy Dózsa-ellentámadás során két csatár átlépte a labdát, majd a jó ütemben érkező Kormos a há­lóba továbbított. 0:1. A 28. perc­ben Vajda hibázott jó helyzetben, majd a 43. percben a bonyhádiak gólt értek el, de a játékvezető les címén nem adta meg. A 44. perc­ben Fládingot a 16-oson belül szabálytalanul akasztották, ami­ért a játékvezető 11-est ítélt. A büntetőt Pataki értékesítette. 1:1. A II. félidő elején a szekszár­diak kezdtek jobban, de két nagy helyzetből is hibáztak. A 14. percben Barabás a szélen elfu­tott, beadását Szász értékesítette. 2:1. A gól után a Dózsa mintha feladta volna a küzdelmet, nem nagyon tudott kibontakozni csa­társora, a határozottan közbelépő bonyhádi védőkkel szemben. A 26. percben ismét növelhették volna a hazaiak előnyüket. Egy előrevágott labdára Szász ráfu­tott, el is csípte, a kifutó kapus mellett azonban kapu mellé gu­rított. A 25. percben Mező 30 méteres lövése csattant a kapu­fán, majd ezt követően egy el­lentámadás során Ambrus lőtt kapufát. 10 perccel később egy szögletrugás után kapufát fejeltek a Dózsa-csatárok. A szekszárdi percek után a bonyhádiak következnek és a félidő végéig teljesen uralták a mezőnyt. A 40. percben Mező éles szögből leadott lövése talált a hálóba. 3:1. Majd a 40. percben Kovácsi állította be a végeredményt. 4:1. Változatos, közepes színvonalú mérkőzésen a II. félidőben a szekszárdi NB III-as csapat vlsz- szaesett. Csatárai nem boldogul­tak a jól záró hazai védelemmel. Körülményesen szőtték támadá­saikat. A hazaiak viszont nagy lelkesedéssel és minden csapat­részükben jobban küzdöttek. Jók: Guzorán, Mező, Péter illetve Herczig és Ungi, A Bátaszéki VSK 20 éves jubileuma alkalmából Feldolgozták Bátaszék sporttörténetét 2. „1919 június 8-án, pünkösd va­sárnapján délután 4 órakor tar­totta a BAC labdarúgó-csapata pályaavató mérkőzését: (Péesi Sport Egylet B) csapatával. A mérkőzés 3:2-es pécsi győzelem­mel végződött. (Tudni kell, hogy ebben az időben igen sok fővá­rosi I. osztályú játékos erősítette a pécsi egyesületeket.) A BAC el­ső mérkőzésére a következő össze­állításban lépett pályára: Haypál B. Hermann A. Beck M. Werner J. Klósz G. Mayer K. Baus er P. Gally N. Liebhauser J. Ligeti J. Wagner L. Már az első mérkőzésen szerep­lő tizenegy meghódította a közön­séget. Igaz, hogy a lelkes játéko­sok ennek érdekében mindent meg is tettek. Csak egy példát: vasárnap délelőttönként hordókat szedtek össze, ezeket leszállították a pályára, a hordókra deszkákat tettek és így ülőhelyet biztosítot­tak a közönség részére. A Sporthírlap 1920 március 4-i számában „Megalakult a pécsi alosztály”- cím alatt olvashatjuk hogy mely csapatok vettek részt a pécsi alosztály küzdelmeiben, íme a bajnokságban szereplő csa­patunk ellenfeleinek névsora: Szigetvár, Barcs, Mohács, Pécsi AC, MSC, Pécsi Bőrgyár... EGY VASÁRNAP NÉGY BAJNOKI PONT , Hogyan lehet egy vasárnap négy bajnoki pontot szerezni? A kérdésre Schárer Antal, a volt BAC-játékös ad feleletet, mert ez is megtörtént akkoriban. „Egy vasárnap csapatunk négy pontot szerzett. Ez úgy történt, hogy itthon játszottunk Szigetvár ellen. A mérkőzés befejezése előtt két perccel csapatunk tizenegyes­hez jutott. Erre a szigetvári csa­pat levonult a pályáról, a büntető rúgást nem tudtuk végrehajtani. Az alszövetség elrendelte a két perc lejátszását Pécsett, olyan idő­ben, amikor a bátaszéki csapat ott játszik. Le is játszottuk a mér­kőzést egy vasárnap délelőtt a bőrgyári pályán. Tizenegyessel folytatódott a játék és két percig tartott. 2:1 arányban győztünk. Délután a PÁC ellen futottunk ki a pályára, és 2:0-ra győztünk, így egy vasárnap négy bajnoki pontot szereztünk.” ­FELSZABADULÁSSAL SZÜLE­TETT A SPORT FÉNYKORA I „1945-ig nem tudtunk rendsze­res sportéletet teremteni — emlé­kezik visza Till Lőrinc, a bátaszé­ki sportélet egyik alapítója. — A levente nem jelentett számunkra igazi sportot, olyant legalábbis nem, amilyent mi szerettünk vol­na. A Legényegyletben sem tud­tuk a rendszeres sportolást bizto­sítani, mert hiába voltak lelkes fiataljaink anyagi támogatás tel­jes hiányában még a bajnokság­ban sem tudtunk szerepelni. Fel- szabadulásunkkor elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy sport­kört alakítsunk mi bátaszéki vas­utasok. Annál is inkább, a vas­utas-társadalomban láttuk a biz­tos alapot, mert a vasutassport­nak hagyományai is voltak, az egykori vasutas sportolók jó ve­zetőknek ígérkeztek. így megindí­tottuk a szervezési munkálatokat elsősorban a vasutasokra támasz- ltod va. A felejthetetlen tavaszon ben­nünk fiatalokban is égett a vágy, hogy sportolhassunk — meséli Bitner József, a második világ­háborúból hazatért pedagógus, a későbbi NB III-as labdarúgócsa­pat nagy népszerűségnek örvendő hátvédje. Mi akik átvészeltük a háborút, nem vasutasok, mi is megindítottuk sportszervező mun­kánkat. Arra csakhamar rájöttünk — mondja tovább Till Lőrinc —, hogy hétezer lakosú falunkban két sportkör nehezen tudna meg­élni. így a két szervezőbizottság elhatározta, hogy csak e°v sport­kört hozunk létre, s a Bátaszéki Vasutas Egyesület színeiben sportol a község fiatalsága. A megalakulás időpontja: 1945 május 28. Ezután már csak hozzá kellett fogni... (Folytatjuk) Miért lépett vissza a varsádi női röplabdacsapat? Varsádon öt éve alakult meg a női röplabdacsapat Ennek érdekében Mé­száros János sportköri vezető sokat fáradozott és munkáját siker koro­názta. 1961-ben a varsádiak járási bajnokságot nyertek és ennek révén kerültek a megyei' bajnokságba. A magasabb osztályban is jól megállták helyüket, mert már az első évben harmadik helyen végeztek. 1963-ban a tabellán egy hellyel előrébb jutottak, és másodikként végzett a csapat. Az 1964-es év tette fel a koronát Mészá­ros János sportvezető és a csapat lel­kes játékosainak szorgalmára. Szoros küzdelmek, izgalmas mérkőzéssoroza­tok után a varsádi lányok nyerték Tolna megye J964. évi női röplabda­bajnokságát. Jelenleg a varsádi röplabdacsapat nem szerepel bajnokságban. Hogy miért, erről Mészáros János tájékoz­tatott bennünket: — A megyei röplabda-szövetség részrehajlása felelőtlen munkája jut­tatott minket arra az elhatározásra, hogy csapatunkat visszaléptetjük. So­rozatosan sújtott a szövetség bennün­ket különböző „tévedéseiver. A kö­zönség is elpártolt tőlünkf hiszen az elmúlt év őszi fordulójában mind­össze egy hazai mérkőzést játszhat­tunk, mert a szövetség erélytelensége miatt a vendégcsapatok rendre távol­maradtak a varsádi mérkőzésekről. Az idei év is rosszul kezdődött. A megyei szövetség ígéretet tett, hogy filmvetítés keretében ismerteti az új — örömmel áldozom fel szabad- várjuk, hogy a röplabda-szövetségex időmet a röplabdasport népszerűsíté- belül történik változás, és olyan tár-s se, a varsádi csapat jobb szereplése sadalmi munkások irányítják a me- érdekében, ha azt látom, hogy mun- Bve röplabdasportját, akik nemcsak szavakbanf hanem tettekben is tesz* kánkat a megyei szövetség is támo- nek e sportág meghonosodása érdé- gatja. De mivel jelenleg nem így van, kében. szabályokat. Mi erre felkészültünk, és nemcsak a röplabdázóink, hanem a szurkolóink is megjelentek a hir­detett helyen és közel százan vár­tuk az előadást, de az elmaradt — mert a szövetség vezetői ,,véletlenül” elfelejtették elhozni a filmet. így ta­lán mondani sem kell, hogy az elő­adás elmaradt. Nem sokkal később hivatalos értesítést kaptunk a szövet­ségtől, hogy a sorsoláson feltétlenül jelenjünk meg. Ez vasárnap délelőtt lett volna, de ez is elmaradt, hiába voltunk ott vidékről csapatvezetők, a szövetség ismét ,,elfelejtett” meg­jelenni. Később a következő körlevél­ben újabb értesítés jött, hogy a sor­solás egy hétköznap délután lesz. Hogy miért nem tartották meg a sor­solást eredeti időpontban, és miért utaztatták a vidéki sportvezetőket Szekszárdra, arról a körlevélben egy szó sem volt. — Ilyen előzmények után kezdődött a bajnokság. Ekkor újabb bonyoda­lom jött közbe: a cikói csapat távol- maradása. Ebből olyan huzavona, ten­geri kígyó keletkezett, hogy végül ist a vezetőség úgy döntött, hogy nincs értelme ilyen komolytalan bajnokság­ban részt venni) visszaléptetjük csa­patunkat Nem sokkal később két ol­dalas levélben indokoltam meg el­határozásunkat, és kértem a megyei szövetséget, tegye lehetővé azt, hogy sérelmeinket személyesen adjuk elő. Levelünkre azóta sem kaptunk vá- Képünkön a varsádi női röplabdacsapat, középen Mészáros János laszu sportvezető. mmmm-

Next

/
Thumbnails
Contents