Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-16 / 166. szám
1565. júüus re. TöEWA MEGYEI NEPÜJSÄ6 3 Napjaink követelménye Önállóság és központi irányítás A szilárd, központi irányítás ” mellett azért szükséges a vál lati vezetők számára — minden szinten — megfelelő hatáskör biztosítása, hogy az üzemekben jelentkező és jól csak ott megoldható problémákat joguk, sőt kötelességük legyen önállóan intézni. A központi vezetés és a nagyobb helyi önállóság a demokratikus centralizmus elvében nyert megfogalmazást. Természetesen nem adhatunk pontos választ, egyetemesen alkalmazható receptet arra a kérdésre, mennyi legyen a vállalatok irányításában a centralizmus és mennyi a demokrácia, vagyis a vállalati önállóság. Eddig sem várhattunk ilyen előre elkészített receptet, mert a vállalati önállóság mértéke nem valami tér- től-időtől független, és állandó. Nyilvánvaló, hogy kevesebb helyi önállóságra és több központi irányításra volt szükség közvetlenül az iparvállalatok államosítása után, mint napjainkban. S természetesen, más jellegű az önállóság a bányaiparban, kohászatban, — ahol sok milliós beruházással az egész népgazdaságra közvetlenül ható termelés folyik — mint például a helyiipari vállalatoknál. Vállalati vezetőink, szakembereink körében igen vonzó és isok- szor emlegetett téma a vállalati önállóság, amelynek értelmezésében sokszor egyoldalúak vagyunk. A vállalati vezetők az önállóság hiányáról szólva, gyakran mondják: „Tíz vagy százmillió forint értéket előállító üzem vezetését rám bízzák. De nincs jogom, hogy pár tízezer forintért ki bővítsem a gyári óvodát, vagy néhány forinttal emeljem egy- egy munkás munkabérét, stb.” A múltban e panaszok sok megfontolandó igazságot is tartalmaztak. De az soha nem volt igaz és helyes, ha a vállalati önállóság lényegét kizárólag ilyen kérdésekre korlátozták. Van ugyanis a vállalati önállóságnak olyan oldala is, amelyről a szükségesnél lényegesen keveisebb szó esik. így többek között hozzátartozik a vállalati önállósághoz — legalább annyira, mint a különböző pénzösszegek szabad elköltése — az is, hogy a gyár vezető kollektívája minden különösebb felső utasítás nélkül igyekezzék új, fejlettebb, termelékenyebb munkamódszereket bevezetni, korszerűbb, gazdaságosabban termelhető cikkeket gyártani. Továbbá: az új — a réginél termelékenyebb — gépek, berendezések és gyártási eljárások alkalmazásakor állapítsa meg a megváltozott termelési feltételeknek megfelelőbb normákat. Vagy érezzék a vállalatok, az üzemek vezetői szuverén joguknak. hogy feltárják az üzemen belüli termelési tartalékokat, takarékoskodjanak a beruházásokkal. Tévedés ne essék, ez a kö1 zel sem teljes felsorolás nem a vállalati önállóság jogos igényének valamiféle „megkerülése”, csupán arról van szó, hogy az önállóság — helyesen értelmezve — nemcsak jogokat, hanem kötelességeket is jelent. Kötelességet, igen soklszor jelentős A város egykori rendőrkapitánynője Szekszárdon Háromnapos látogatásra Szék-' szárdra érkezett a Bratislavában élő Chmelár Károlyné, aki 1944—• 1945-ben, a felszabadulást követő időszakban Szekszárdon rendőr- főkapitány volt, s aki jelentős érdemeket szerzett a város rendjének megőrzésében, a demokratikus rendőrség megteremtésében, a megyeszékhelyen lévő hadikórházak felszerelésében. Csütörtökön hosszasan tárgyalt Homok Istvánnal, a Szekszárdi járási Pártbizottság első titkárával, Rácz Jánossal, a pártbizottság titkárával. Kemény Istvánnal, a Szekszárdi járási Tanácselnökével, K. Balog Jánossal, a megyei pártbizottság archívumának vezetőjével Szekszárd felszabadulásáról, az élet kibontakozásáról. Az egykori rendőrfőkapitány számos értékes dokumentumot ajándékozott az archívumnak. Itt-tartózkodásának idején Chmelár Károlyné megtekinti a megyeszékhely újabb létesítményeit felkeresi ismerőseit, egykori harcostársait. kockázatvállalást. S aki messzemenően teljesítette az önállóság- | bál fakadó kötelezettségeit, csak az tarthat igényt arra. hogy éljen és igényelje az önállóság adta jogokat. A kötelességek és a kockázatvállalás néLküli önállóság követelése egyébként igen fonák dolog. Senki sem tarthatja indokoltnak a nagyobb önállóság megadását az olyan vállalati vezetőnek, aki a felelősség vállalása alól igyekszik kibújni. Akj egy-egy újítási jutalmat nem mer sem elfogadni, 6em elutasítani bírósági döntés nélkül. Vagy aki néhány ezer forintos ügyben hozott döntéshez a fölülről irt „papírok” tömegét igényli és gyűjti össze. Vagy aki a termékek átvevőitől semmiféle jogos kifogást nem fogad el, — még akkor sem, ha napnál világosabb, hogy ők a hibásak, — amennyiben az ügyben a Közületi Döntőbizottság nem hozott rájuk nézve elmarasztaló határozatot. Az önállóság és a kockázatvállalás természetesen nemcsak a vállalatok vezetőire vonatkozik. Csak azok a vállalatvezetők élnek valóban az önállóság adta jogokkal, akik megadják beosztottjaiknak — minden szinten — a munkájuk ellátásához szükséges hatásköröket. Akik úgy nevelik őket, hogy az önállóságot a legszélesebb értelmezésben a felelősségvállalással egyetemben értelmezzék és gyakorolják. A szocialista jogok és köte” lességek dialektikus egysége azonban itt is világosan megnyilvánult, az öntevékeny, hatékony, gazdasági munka, a magas műszaki követelményeknek megfelelő termékek gyártása, a gazdaságosabb termelés teremti meg azokat az anyagi feltételeket, amelyekből — hogy a példánknál maradjunk — az óvoda fejlesztésre, vagy a munkabérek növelésére fordítható forintok megszületnek. A vezetők önállóságának és kockázatvállalásának növelése kétségtelenül nem könnyű dolog. De megkerülni nem lehet, hiszen csupán így tudjuk hasznosítani a népgazdaság fejlesztésében azt a roppant energiát, a találékonyságnak és kezdeményező képességnek azt a tárházát, amely a dolgozó népben és a hivatott helyi vezetőkben rejlik. GARAM JÓZSEF Kombájnvezető a derékhadból Először az idősebb kombájn- vezető ballagott ki az útra, s követte őt később a fiatal kombájnvezető is. Mindketten a falu felé figyeltek. A kövesút szinte izzott a forróságtól, úgy tűnt, mintha víz színű pára lebegne felette. A vontatókat azonban még mindig nem látták. Késnek. Kerek 60 perce állnak a kombájnok, mert nincs hová üríteni a magot. A kezdés persze nem megy zökkenők nélkül, és ez a mai nap a búzaaratás kezdete. Egy nap, fél nap mindenképpen kell a belerázódáshoz. Mindenesetre az alkalom szinte kínálja magát. Az idősebb kombájnvezetővel az eperfa hűvöse alá húzódunk, és kezdődik a diskurzus. Poros a fű, porosak a fák levelei, a hőségtől szinte fulladozik a határ, szóval egy kis eső újból jöhetne. Ezt mondom én, mást a kombájnvezető. — Inkább nyeljük a port — állítja Laposa Péter, s nyomban megmagyarázza a helyzetet. Neki ezen a nyáron 400 hold gabona betakarítása a terve. SZK—4-es géppel dolgozik, és szerinte a terv teljesítéséhez első mindenképpen az akarat, második, vigyázni a gépre. De ez még mind kevés. Kell ide még a jó idő és feltétlenül kell a terület. Laposa Péter attól máris tart, hogy lenne mivel, de nem lesz mit aratni. Aggódva magyarázza: — Hát még a többiek. Azok, akik vállalásokat tettek. Nálunk, a Bölcskei Gépállomáson, ugyan most már Gépjavító Állomáson, minden esztendőben szokás vállalást tenni. Ott voltam a gyűlésen én is. Fehérvári János 600 holdat, Csóka Sándor szintén 600 holdat, Hajdú József megint csak 600 holdat mondott. Nekik bizony kell a terület, másként nem boldogulnak. Igaz, Hajdú József Dunaszentgyörgy határában dolgozik és ott igazán lehet hajtani. Kérdezem Laposa Pétertől, hogy vele mi a helyzet? Azt mondja, ebben az esztendőben ül először kombájnon és nem mert vállalást tenni. Úgy véli, egyelőre az idén neki még jobb csendben maradni. Szavaiból azonban kiérződik, hogy nem hiányzik belőle sem a versenyző kedv, ezt abból gondolom, hogy nagyon jól tájékozott a tőle távol dolgozó kombájnosok eddigi teljesítményéről. Tizenöt vago- nos teljesítményeket emleget, ö a tizenharmadik vagonnál tart, már ami a mennyiséget illeti, és túljutott a századik holdon, már ami a területre vonatkozik. A búzát ugyanis most kezdték, de árpával már másfél hete, hogy dolgoznak. — És mit gondol, ki lesz az idén a legjobb? — Majd a dunaszentgyörgyiek közül valaki. — Gottschál Péter győzött tavaly. Vele most mi van? — ö Dunaföldvár határában dolgozik, a felajánlással nem tudom miként áll, mert amikor a többiek megtették a vállalást, akkor ő még katona volt. Leszerelt és három nap múlva már felült a kombájnra. Tavaly valóban ő volt a legjobb, tudomásom szerint ezért háromezer forint jutalmat kapott. Mondom, minden azon múlik, hogyan jut terület. Neki is, nekem is — mondja Laposa Péter. — Mit fog kapni az idén a legjobb kombájnos? — Ezt még nem tudom. Kár. A kombájnvezető ismét a falu felé néz. Türelmetlen, mert múlik az idő, és egyetlen óra kiesés húsz mázsás, szinte bepó- tolhatatlan kiesést jelent a teljesítményből. Belefárad a várakozásba, azt mondja, elmegy, körülnézi a gépet. Először ő, az idősebb kombájnvezető ballag j vissza a tarlóra, és őt követik' később a fiatal kombájnvezetők! is. — ir — i A forró napok jégkockái Ilyenkor nyáron, amikor harminc fok fölé is emelkedik a hőmérő higanyszála mindenki igyekszik valami hideget keresni magának, amitől néhány percre bár, de felüdülhet. A legjobb az úszómedencék, zuhanyozók tájékán. Akit pedig a foglalatossága máshová szólít, kénytelen más hűsítő után nézni. így, hűsít a Hősi, a jégbe hűtött meggylé, a fagylalt, meg a torokfájdítóan hideg sör. S tréfásan el-elhangzik az is, hogy „de jó volna egy jégszekrényben ücsörögve lehűteni a kinti forróságot”. Tréfa ide, vagy oda, nyáron nagyon jólesik egy hajtásra lenyelni egy-egy pohár sört, s bizony nagy szükség van a jégre is iparban, háztartásban egyaránt. így azután bizonyára sokakat érdekel, mi újság a szekszárdi Söripari Vállalatnál és mi történik ct jéggyárban? A fagyasztó egy nyolc méter hosszú és négy méter széles tartály. Háromnegyed részében elázott ipari sóié terpeszkedik. Itt mínusz kilenc, tíz fokos hidegben 7—8 óra hossza alatt érik jéggé a víz. Egy műszak alatt 144 darab 25 kilogrammos jégtömb dugja fel fejét a sóié magasságáig, hogy jelezze: elkészült, szállításra vár, s hajlandó a forró nyári napokon lehűteni mindent, amit éppen hűteni kívánnak vele. Alakítják, tatarozzák, építik a szekszárdi sörkirendeltség épületét a Keselyűsi úton. A 2,5 millió forintos beruházás lehetővé teszi majd, hogy egész Tolna megyét erről a telepről lássák el. Automata gépsort vásároltak az NDK-ban, az biztosítja majd a gyors tiszta sörkifejtést, palackozást. Hogy minderre mikor kerül sor? Talán már nem is olyan nagyon sokára. Mindenesetre a szakemberek, a vállalat és a kirendeltség vezetői abban bizakodnak, hogy a jövő évi nagy sörszezonban, a nyár derekán, már innen továbbíthatják a teli üvegeket a szállítok. Ugye ezt a kérést megérti és méltányolja az építőipar is?
