Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
1SC5. július 15. TOLNA MFC TFT NEPÜJSÄÖ 5 honfoglalás Járda még sehol sincs, ellenben árok, földhalom annál több. De az idevetődő jóformán észre sem veszd ezeket, inkább a pompás új épületeket szemléli. Tekintete egyikről a másikra vetődik és majdcsaknem vakon lépked az árkok, földhalmok közt. Mindenki ámul, csodálkozik: — Jé, itt is új városnegyed épült? Szekszárdon, a Béri Balogh Ádám utca feletti népfront-telep házaiba beköltöztek az első lakók és „számolják a napokat'’ azok is, akik még költözés előtt állnak. » Müller József né éppen a kertben foglalatoskodik. Ez nem meglepő, mert mindennap talál valami munkát a >rtben. Kerítés persze rr;~g nincs, mert az marad minden építkezésnél legutoljára, de azért szépen díszük a burgonya, uborka, paprika ott, ahol néhány hónapja még meszesgödör, téglatörmelék volt; — Az ember igyekszik széppé tenni a környezetet... Meg a konyhára is jól jön majd, ami megterem ebben a kis kertees- kében. Egyelőre még a szuterinben kialakított ideiglenes helyiségekben laknak, mert a tulajdonképpeni lakrészen most végzik az utolsó simításokat. A szó teljes értelmében. Müllemé napközben a parkettát simítgatja, hogy néhány napon belül véglegesen beköltözhessenek. A falakat mái befestették, végeztek az ajtók, ablakok festésével is, kész a lakás, a három szoba összkomfort Az előszoba tágas, étkezőhelyiségnek is tudják majd használná Az ablakból pazar kilátás nyflik a városra. Szép minden, elégedett a Müller család. Elégedettek, boldogok és most már nem is tűnik olyan nehéznek az út, amelyen eljutottak eddig Tizenegy éve házasodtak össze. A hozomány, amivel kezdték, a két dolgos kezük, akaraterejük volt mindössze. De aztán bebizonyosodott, hogy ez többet ért, mintha valami vagyonba ültették volna be őket. A dolgos kéz, az akaraterő mindent meghozott, ami egy család tisztes megélhetéséhez szükséges. A férj vízvezeték-szerelő a Vasipari Vállalatnál, a feleség pedig a ház körüli, csa■ § m A kis Müller Jóska az új ház napfényes ablakában. ládi teendőkkel foglalatoskodik. Időközben vettek egy régi, olcsóbb házat a Honvéd utcában, de tovább gyűjtögettek, szorgoskodtak, mert többre vágytak. Arra is gondoltak, hogy majd felnőnek a gyermekek és akkor szűk lesz a régi lakás, így aztán beneveztek a Hazafias Népfront építési akciójába. Hogy mit keüett dolgozniok, míg elkészült a ház, azt jobb nem emlegetni. Sokszor érte őket a holdvilág munkában, és sokszor előzték meg a napfelkeltét a munkakezdettel. Az asszony, Müller Józsefné ráadásul tanul a szekszárdi közgazdasági technikum szorgalmas tanulója. A rendkívül sok otthoni munka, az építkezés, költözés ellenére is né. gyesekkel, ötösökkel búcsúzott az elmúlt tanévtől. Ezek után nem is kell különösebben bizonygatni, hogy Mülle- rék nemcsak az anyagiak iránt igényesek,-a szellemieket sem tekintik ötödrangúnak. A szomszédban Fehér Zoltá- rrék lakhdk — egy hét óta. — Az első napokban alig tudtunk aludni, szokatlan volt az 4 kórház hírnevéhez ntéiióan K ticsinek bizonyul a bonyhádi kórház. A röntgenszoba előtti folyosón a betegek alig férnek el. A páciensek már megszokták, nem tolakodnak, mindenki kivárja, míg rákerül a sor. Én is várok, — Dr. Ablonczy Pál főorvos úrral szeretnék beszélni, — szólítok meg egy arra haladó, fehér köpenyes ápolónőt. Rám bólint, mint aki megértette óhajomat és bemegy az ajtón. Megint két- három perc eltelik, majd kinyílik az ajtó, kiszól az ápolónő: — A doktor úr most nem ér rá, majd később tessék jönni. Sajnos, rosszkor jöttem, de majd talán a kórház igazgatójával sikerül beszélnem. Bejelentem magam, fogad. — Nagyon elfoglalt ember dr. Ablonczy főorvos, nem csodálkozom, hogy nem tud időt szakítani a beszélgetésre — mondja bocsánat- kérőén dr. Detre Gábor, a kórház igazgatója. — A belgyógyászat vezetője, ilyenkor pedig, ha sok a páciens, segít a röntgennél. A hónap elején adta át az egészségügyi miniszter a kormánykitüntetéseket a kiváló munkát végzett egészségügyi dolgozóknak. Megyénkből is néhány orvos és gyógyszerész részesült e megtiszteltetésben, köztük dr. Ablonczy Pál belgyógyász főorvos. A bonyhádi kórház újonc kitüntetettjével az öt főorvos közül háromra nőtt a „Kiváló orvosok” száma. — Nagyon örült a kórház minden dolgozója főorvosunk kitüntetésének, mert a legmegfelelőbb helyre került a kiváló orvosi cím — folytatja a beszélgetést az igazgató. — A kitűnő belgyógyászt már régóta ismerem, hiszen együtt dolgoztunk a debreceni klinikán is. Ö mint belgyógyász, én mint sebész. Nagy része van, hogy a bonyhádi kórház jelenlegi korszerűtlen elhelyezésében és nehéz körülményei között is öt év alatt egy jó hírű intézménnyé vált. • Dr. Ablonczy Pál Debrecenben kezdte pályafutását a belklinikán. Belgyógyász- és röngenszakból szerzett szakvizsgát, majd tanársegédként dolgozott. Napi munkáját olyan ismeri professzorok keze alatt végezte, mint dr. Petrányi Győző és dr. Főmet Béla. A későbbiek folyamán Debrecenből Sopronba került, a szívszanatóriumba. A bonyhádi kórház megalakulásakor került a megyébe, a belgyógyászat vezetője lett. A főorvos már régóta kiterjedt tudományos működést folytat, igen eredményesen, melyet nagy elfoglaltsága ellenére sem mellőz. — Éppen a közelmúltban érkezett meg dr. Ablonczy a Német Demokratikus Köztársaságból, ahol Erfurtban egy nemzetközi tudományos orvoskonferencián tartott előadást, a szekszárdi kórház laboratóriumi főorvosával közösen végzett munkáról. Büszkék vagyunk rá, hogy a mi kórházunk főorvosát bízták meg ezzel a feladattal. Fáradságot nem ismer. Nemcsak a belgyógyászati, hanem a kiterjedt röntgenszakrendelést is ö vezeti, amely fizikailág és szellemileg is nagy megterhelést jelent. A belgyógyászat vezetője precíz ember, beosztottjaitól mindent aprólékosan megkövetel, de mindenütt jó példával jár elöl. Éppen ezért szeretik és megbecsülik. Nagy érdeme, hogy különös előszeretettel foglalkozik a fiatal orvosok képzésével, nevelésével. A fiatalokat kitűnő gyakorló belgyógyásszá tudja nevelni. Példa- mutatásának, pedagógiai érzékének köszönhető, hogy az osztályon dolgozó beosztott orvosok mindennemű nehéz munkát vállalnak. — A fiatalok látják, hogy a főorvos, ha a betegekről van szó, nem kíméli magát — mondja a kórházigazgató a búcsúzásnál. — A jó példa pedig, mint ahogy mondani szokták, ragadós. Dr. Ablonczynak rengeteg a munkája, szinte egy pillanat nyugta nincs. Ezért fordult elő, hogy nem tudott beszélni vele. Nem baj! A kiváló főorvos bemutatása így még jobban sikerült, mivel igazgatója mondotta el mindazokat az erényeket, amelyekkel a kormánykitüntetést kiérdemelte. Munkájában és magánéletében szerény ember, úgy is átsiklott volna felette:! FERTŐI MIKLÓS új hely — mondja az asszony. Aztán nevetve legyint: — A jót viszont gyorsain megszokja az ember. Már úgy tűnik, mintha évek óta itt laknánk. Fehérék szépen berendezkedtek. Persze, mind a három szobába nem került új bútor — építkezni is, bútort vásárolni is nem lehet egyszerre. így aztán az egyik nagyszobát egyelőre a kislány bútorozta be — bababútorai, val. A férj gépkocsivezető, ilyenkor Wr: * napközben nincs otthon. A fele- fv-k ség azonban egész nap talál ma- ^ gának munkát a ház körül. Az J?- építkezés nagy fáradalmait azon- |f bán már ők is úgy veszik, mint- m ha nem is lettek volna; Néhány méterrel odébb a hosz- szú vízvezeték-árokban egy férfi '$* és egy nő lapátol, a Kövendi há- zaspár. Homlokukról csorog a ve. J> " rejtek, mert „odafönn” ugyancsak befúlöttek. A munkával viszont nem lehet várni, mert kellene a víz, s amíg. az árok nesm kész, addig nem tudják megépíteni a főnyomóvezetéket. — Mi úgyis megkéstünk egy kicsit — mondja a férj, Kövendi László — mert a többiek már majdnem mindenütt végeztek az árokásással. Amikor a többiek ástak, én nem tudtam jönni, mert éppen akkor hirdették ki az érettségi eredményeket — Talán ott is érdekelve volt? — Igen, most érettségiztem a ’s közgazdasági technikumban. Tegyük hozzá, hogy jelesre. Kövendi László egyébként a.- Garay Termelőszövetkezet kává- 'fe csa; - . — A lakás? — A miénk egy kicsit odébb fekszik, de még nem lakunk itt Sajnos, az érettségire való készülődés 'miatt ©gy kicsit az ottani munkák is elmaradtak» De majd bepótoljuk,, igyekszünk mi is minél előbb ideköltözni. Szöveg; Boda Ferenc Foto: Túri Mária ■ -A : *> m L. A* . & Imi, . ' 4 „w*. 1 ■„A.; $ PA : JÉ Ja Fehér Zoltámié a feljárót söpri. f*/ A Kövendi áam&m árkai a íönyomóvezeték részére, 1 ... . .
