Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-14 / 164. szám

1985. július w. fbLSfä MEGY® NEPÜJSÄG Egy munkásvédelmi őrnapló „Figyelmeztettem és a műhelyből kiküldtem“ — Súlyos baleset nem történt — A szocialista brigád külön vállalása Megkértem a főmérnököt, küld. hatók! „Utasítottam a famegmun. nek az eredménye is megírni ta; ■teli be egy munkásvédelmi őrt. káló gépeken dolgozó személye- közi k A. műhelyvezető nyolc év Néhány perc múlva jön egy fiú, két, hogy csak olyan dolgozhat, óta dolgozik ebben a beosztásban, s megáll előttem. O az, mondják, akinek arra műhelyvezetői enge- de nem emlékszik súlyos baleset­Ezen a héten ő van szolgálatban, délye van.’’ re. Az utóbbi időben is az volt Kint a műhelyben talán tanuló- A napló tanúsága szerint már- az egyetlen, amikor ifjú Genye nak néztem volna, annyira fia- cius 5-én Farkas Gyula volt a József megvágta az ujjait baltá­tal. Átadja az őrnaplót. ^ munkásvédelmi őr a Gerjeni Ál- val. Végigvezet a műhelyen és a — Mióta munkásvédelmi őr? lami Gazdaság gépjavító műhe- villanyszerelő-részleg munkahe­— Most lettem az, csak három lyében és figyelmeztetett két ra- lyén, s mutatja: mindenütt meg- hete dolgozom. Itt tanultam a kodómunkást, ne járkáljanak a van a szükséges biztonsági be- gazdaságban három évig, aztán felbakolt gépek között. Március rendezés. A falon több helyen hat hónapig Jánoshalmán, a me- közepén Szabó György figyelmez- figyelmeztető plakát és felirat, tógazdasági gépszerelő iskolán. tette Tóth Jenőt, mert a pótkocsi például „Védőszemüveg használa­— M.it kell tudni a munkásvé- emelésénél rosszul bakóit alá. ta kötelező”. A gazdaságban V. delmi őrnek? Idős Páncél József „a csiszolókő- Mező István szerelő a társadalmi — A balesetek megelőzésére vet jogtalanul használta”, vagyis munkásvédelmi felügyelő, aki ügyelni és felhívni a dolgozók bement a műhelybe köszörülni. Klemen* István adminisztrátor figyelmét. Aki nem szakember, nem ért szavai szerint tekintélyes, értel­— Az idősebbek mit szólnak hozzá igazán, könnyen megsért- 11:168 ember. A biztonsági meg- ahhoz, hogy egy tizennyolc éves heti magát, ezért az illetőt fi- bízott, aki az összes üzemegység- fiatalember figyelmezteti őket? gyelmeztette és kiküldte a mű- ben összefogja a munkásvédelem­— A rend mindenkire vonat- helyből a munkásvédelmi őr Ta- mel kapcsolatos munkát, Galam- kozik. Ha én vagyok szolgálatban, lálható bejegyzés arról is, hogy bős Károly, fiatal mérnök. Te­nekem kell szólnom. néhányan szemüveg nélkül köszö­A főmérnök azt mondja, csak rültek. kimondottan jó szakmunkások Négy év óta van munkásvédel­hát minden jel arra vall, hogy valóiban törődnek egymás testi épségével a gazdaság dolgozói, lehetnek ebben az őrségben, és a mi őrszolgálat a Gerjeni Állami vezetői, szakemberei, Megikérdez­18 éves Miókovics József jó szak- Gazdaságban. Nemcsak a gép­munkás. javító műhelyben, hanem az épí­Lapozgatom a naplót. Az idén tészetnél és a szállításnál is. A kezdték írni, az első bejegyzés legrátermettebb emberek váUal- február 24-én történt. Kőmíves ták ezt a tevékenységet és általá- József volt szolgálatban azon a bán hetenként cserélődnek. A héten. „Szolgálati időm alatt ifj. „vezénylés” kint van a falon, min- Genye József karbantartó a bog- denki tudja, miikor kerül rá a nárműhelyben baltával megsér- sor. Az őrnapló bejegyzései nem tette a bal kezén levő harmadik fegyelmezetlenségről és az őrszol- és negyedik ujját. Orvosi vizsgá- gálát hanyagolásáról tamúskod- lat után kórházba kellett szállí- nak, éppen ellenkezőleg: nagyon tani.” József műhelyvezető sorai olvas- a társadalmi megbízatást és en­tern, ismerik-e a legutóbbi kor­mányrendéletet, amely szabály- sértésnek minősíti az üzemi bal­esetek bejelentésével kapcsolatos kötelezettségek elmulasztását. Is­merik a rendeletet és azon lesz­nek, hogy még hatásosabbá te­gyék a munkásvédelmi őrséget. A gépműhely szakember-kollek­tívája szocialista brigád, s egyik vállalása az, hogy a brigád min­den tagja technikai minimum A bejegyzés után Sütkei komolyan veszik az emberek ezt tesz munkavédelemből. CIKKÜNK NYOMÁN: A Vendéglátó szerint nem ízetlen A közelmúltban ízetlen tréfa ugyanis valaki nem tudná: az a borral cím alatt cikket jelen- eggSZ világon és hazánkban is tettünk meg arról, hogy a Tolna szervezen tevékenység folyik az megyei Vendeglatoipan Vállalat levélben értesített többeket. mi- alkoholfogyasztás mérsékléséért. lysn borokat lehet kapni bizo­nyos üzleteiben. A cikkben két dolgot kifogásoltunk. Az egyik, hogy azokban a bizonyos boltok­ban azokat a borokat valójában nem tudták nyújtani, mert akkor még csak a levélben és valahol az ellátási tervekben szerepeltek. A Vendéglátóipari Vállalat VII. 12-én hozzánk küldött levelében így ír erről: „Hibát követtünk el, amikor ajánlatunkat akkor kikül­döttük, amikor a kijelölt egységek barválasztéka még nem volt teljes” Ezt a hibát azóta már korrigál­ták — a levél szerint. A kifogás alá eső másik dolog az volt, hogy a névre szóló leve­lek alapján nem is egy szekszárdi került aki méltatlankodott. Úgy vélekedett: ne tartsa őt nyilván sehol senki mint lörzsfogyasztót. Sőt, Az Építőipari Ktsz gépkocsi- vezetője mondta ej, hogy náluk otthon kellemetlenség származott a levél nyomán, mivel a „család pénzügyminisztere” nem a leg- hízelgöbben vélekedett a család­fő magatartásáról. Röviden kö­rülbelül ezt mondta: akit ennyire ismernek a vendéglőkben, hogy levelet küldenek a címére, az csak fogja be a száját... Cikkünk ízetlen tréfának minő­sítette a levelezést. A Vendéglátó szerint nem az. Erről így írnak: ,.Vállalatunkat a legjobb szándék vezette a borok propagálása terén és nem pedig az, hogy egyesek ezt a szándékunkat félreértik és ízetlen tréfának minősítik. A cikk megjelenése után többen véle­ményt nyilvánítottak oly irány­ban, hogy nem tekintik ízetlen tréfának ajánlatunkat, hanem olyan tájékoztatásnak, amelyre egyes kivételes esetekben más vo­natkozásban is szükség lenneV A más vonatkozással egyetér-' tünk, a bor esetében feleslegesnek tartjuk az ilyen propagandát. Ha ' sz. i. Ez azit jelenti például, hogy a villanyszerelőiméi szükséges biz­tonsági berendezéseket pontosan ismeri a lakatos és fordítva. Te­hát tökéletesen el tudja látni fel­adatát mindenki, akire rá kerül az őrszolgálat. Külön javadalmazás nem jár azért, hogy őrködnek eigymás tes­ti épségén. A főmérnök azt mond­ja, ez természetes, de nem jelent különösebb megterhelést egyéb­ként sem. Ugyanúgy dolgozik min denki, mint máskor, esetleg egy kicsit jobban kinyitja a sze­mét. Bár így lenne mindenütt! (ff- j-) 1200 új szaktechnikust kap a mezőgazdaság A felsőfokú mezőgazdasági technikumokban most zajlanak és a hónap végéig, augusztus elejéig tartanak az államvizsgák. A vég­zős hallgatók már valamennyien elhelyezkedtek: a nyár végiétől kezdve mindegyiküket várja a maguk választotta gyakornoki munkakör. A felsőfokú mezőgazdasági technikumok fennállásuk óta most bocsátják ki a legtöbb nö­vendéket: a 23 intézményben, 10 különböző szakon 1200 szaktech­nikus végez. Egyharmaduk társa­dalmi ösztöndíjas volt: ők már ismerős termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban kezdik meg munkájukat. A többi 800 hallgató több mint 1000 álláshely közül választhatott. Különösen sok üzemi keresett állattenyésztő, valamint öntözéses növényter­mesztő és növényvédő szaktech­nikusokat. A két legfiatalabb szakról, a baromfitenyésztésiről és a takarmánygazdálkodásiról most első ízben kerültek ki tech­nikusok, s mivel erről a gazda-* Ságok alig tudtak, eleinte nem is nagyon igényeltek ilyen szakem­bereket. Néhány hét alatt azon­ban valamennyi szaktechnikus megtalálta a képzettségének meg­felelő gyakornoki állást; Az 1200 új mezőgazdasági szak- technikus közül mintegy 900-an termelőszövetkezetben kezdenek dolgozni. A többiek állami gaz­daságban, gépjavító állomáson^ vagy más mezőgazdasági üzem­ben, vállalatnál helyezkedtek el. (MTI) mámáim * ~ ■ "T* Wiff* * ■ - A..­Kapálják a paprikát a faddi Benin Tsz vajkai kertészetében. Egy-két hét múlva már a termést szedik. Naponta vizsgázik T alán már akkor, amikor négy tárgy kivételével valamennyi szigorlatát kitűnően tette le, akkor kezdett érni ez a gyümölcs, amelyből a mostani kitüntetés teljesedett ki. Dr, Schneider Zoltánná dr. Kelemen Margit, aki a szek­szárdi kórház fertőző osztályá­nak osztályvezető főorvosa, ér­demes orvos néhány napja. — Nagy meglepetés volt szá­momra ez az elismerés — sze­rénykedik. — Egyáltalán nem számítottam rá, hogy megka­pom. — Megkockáztat még egy „mások talán jobban megérde­melték volna” megjegyzést is. Itt született a Dunántúlon, Sárbogárdon. Serdülő bakfis korában ismerkedett meg Szekszárddal. Itt járt gimnázi­umba. Aztán messze „idegen­be”, az Alföldre vetette a ta­nulás láza. Szegeden járt egye­temre. Hat év alatt szívéhez nőtt a város, — az egyetem komor és komoly, de mégis barátságot árasztó és ígérő fa­lai, a sárga homoktól szőke Tisza, a nagy tágas terek, ren­dezett utcák, — de mégis visz- szahúzta valami ide, a dunán­túli kisvárosba, Szekszárdra. Szigorlatai után — 1947-ben — egyenesen idejött, beilleszke­dett a szekszárdi kórház kol­lektívájába, gyógyítani a me­gye, a környék, a város bete­geit. A gyakorlatot az idegosz­tályon kezdte. Alig fél óv múlt el csupán, hogy áthelyezték a belgyógyászatra. Megelevened­tek az egyetemi tankönyvek­ből oly jól ismert és kiválóan megtanult kóresetek. Nap, mint nap vizsgázott és vizsgázik. Nem a tudományok világában megőszült tanárok, professzo­rok, vizsgabizottságok előtt, hanem a mindennapok munká­jával, amikor szenvedő betege­ket gyógyít, aggódó hozzátarto­zókat csillapít. Ez az orvos élete; — állandó tanulás, „to­vábbképzés”, örökös feszültség, gond és aggódás mások, idege­nek életéért, akik bizalommal bízzák rá sorsukat. Az orvos­tól mindenki vár valamit. Biz­tos kórképet, és elsősorban gyó. gyulást. — Nagyon szép hivatás az enyém. Ha még egyszer válasz, tanom kellene, akkor sem ha­boznék. Elégedett vagyok az életemmel, életutam irányával, sorsom alakulásával. Kevés ember mondhatja ezt el magáról. Fiatalon nevezték ki a fertőző osztály főorvosá­nak. Csöndes szavaiból, mély érzéseket takaró nyugalom, szo­morúság, de ugyanakkor élet­kedv, egészséges bizakodás és derű árad. Határozott. 1956 óta érzi és viseli a felelősség terhét és bizalmát, ami az osztály- vezető főorvosra hárul. Pedig nem is ez az egyetlen nagy feladat életében. Ott a család, édesanya is. Férje szintén orvos, a rendelő- intézetben dolgozik. Két kislá­nya van. Ök már megszokták, hogy kevés ideje jut a család­ra. Néha a legjobb programnak is hamar vége szalcad, ha men­nie kell. A férj, a gyerekek megértők. így is nevelte őket. Önálló a család minden tagja. — Mindenkinek megvan a maga munkája, feladata. A nya­rat, a szabadságunk idejét azonban mindig együtt töltjük. Tavaly egy országos túrán vol­tunk. Ezek az év legszebb nap. jai. Nem sokat akar beszélni ma­gáról. Mit mondjon? Csak azt hajtogajta többször is, hogy „nagyon szeretek dolgozni.” Lassan derül ki, hogy ezt a mostani kitüntetést már meg­előzte egy, 1958-ban, amikor a nőnapon az Egészségügy Kiváló Dolgozója jelvényt adták át ne. ki. S nemcsak a betegei ismerik. Nemcsak azok, akiket már ke­zelt, akik a hozzátartozóik meg- gyógyításáért tisztelik. Ismerik, mint a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tag­ját is. A megye egészségügyi helyzete, aki szívén viseli ezt a problémát annak nem kell sokat keresgélnie, hogy mit is csináljon. Feladat, tennivaló akad szép számmal. És tanult is. Most jutott túl újból a vizsgák nehezén. Tiszta ötös bizonyítványt vitt haza a lányainak. Idén fejezte be a hároméves marxizmus—leniniz. mus esti egyetemek M ár láttam, hallottam ilyent másutt is. Vannak'embe­rek, akiknek mindig min­denre jut idejük. A teljes, a magabiztos kiegyensúlyozottság jele ez elsősorban. Este a tele­víziót nézi, közben a lányainak köt pulóvert, sálat, kesztyűt; hazafelé menet bevásárol, s valahogy roppant nyugodtan, de biztosan készül el a vacso­rával a konyhában. Ha a kór­házban van szabad ideje, azon. nal előkerül egy szakkönyv, annak lapjait lapozza. Az osz­tály épülete előtt sziklakért te­szi barátságossá az épület csendjét. „Ez a mi háztájink” — mondja. Jut ideje néha en­nek gondozására is, meg a sok. sok apró növénnyel, kaktusszal telt cserepei is gondos ápolás­ról tanúskodnak az íróasztalán. Csöndes szavú, magabiztos, agilis, a szakmáját szenvedé­lyesen szerető asszony. Bíznak benne a betegek, jól vizsgázik előttük gyógyításból, emberis­meretből és szeretetből, nap, mint nap. Szigorlatait négy ki­vételével kitűnően tette le. Ta­lán már akkor kezdett érni ez a gyümölcs, amelyből az érde­mes orvosi kitüntetés teljese­dett ki. Nemcsak ő boldog, hogy megkapta, büszke rá a családja is. és örül valamennyi betege. Méry Éva

Next

/
Thumbnails
Contents