Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-14 / 164. szám
6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1905. Július H. A Bátaszéki VSK 20 éves jubileuma alkalmából Feldolgozták Bátaszék sporttörténetét Tamási is megrendezte a Falusi Dolgozók Spartakiádjának járási döntőjét I. Nem mindennapi helytörténeti sportkutatást végzett és adott közre a Bátaszéki VSK elnöksége, melynek szerzője Novák István tanár, a bátaszéki atlétikai gárda lelkes vezetője. A 70 lapos könyvecske bevezetőjében Vin- cze János sportköri elnök indokolja meg, milyen cél vezette a sportkör vezetőségét és a könyv íróját, hogy Bátaszék sportjának múltját bemutassa. A könyvecske a testkultúra első nyomait mutatja be az olvasónak. Néhány idézet a könyvből: „A legrégebbi, a földvárakkal kapcsolatos emlékek után a rómaiak idejéből maradt sírok bizonyítják, hogy a mai Bátaszék közelében római településnek is kellett lenni. Ez a település csakis Kiskövesd helyén lehetett. Ezt a feltevést az is megerősíti, és bizonyító tényezőként hat, hogy a kövesdi malom mellett' római korabeli épületek alapfalaira bukkantak. Tehát a rómaiak idején a római birodalomhoz tartozó népeknek kellett itt lakni ok”. Az első kézi lőfegyver használatával, mellyel a célbalövést gyakorolták, 1430-ban találkozunk először Németországban. Nürnbergben, majd később Augsburgban lőnek célba „kézi” lőfegyverrel. Igaz ugyan, hogy ezek a ;,kézi” lőfegyverek igen nehézkesek voltak és kerekes talpakon jártak. Egy-két méter hosszúak, célgömb és irányzók nélkül. Ezekkel gyakorolták a német városokban béke idején a céllövészetet. i A németországi lövészegyletek kisugárzásaként a telepítések nyomán alakultak — először a felső-magyarországi német ajkú városokban — a lövészegyletek. A XVI. században Késmárkon, Selmecbányán,- Szepes- váralján találunk lövészegyesületet. Mivel ezeket a német anyanyelvű polgárság hozta létre; ezért az egyletek neve és nyelve is német volt. Nem sokkal Budának a török uralom alóli felszabadulása után; 1696-ban a Budai Polgári Lövészegylet is megalakult. Ez volt a mai Magyarország harmadik sportköre, mert a Soproni Lövész Társaság 1523-ban alakult meg valószínű megelőzve a fentebb említett felső-magyarországi lövészegyie- teket. AZ ALAKULÁS ÉVE: 1736 A németek 1718-i Bátaszékre történő telepítése után nem kell különösebben csodálkoznunk azon, hogy 1736-ban itt is megalakult a helyi németség lövészegylete. Természetesen a bátaszéki lövészegylet neve és nyelve is német volt: *,Deutscher Schützenverein von Bataszék”. A bátaszéki németek lövészegyletének kezdeti működéséről jelenleg nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok. Azt már pontosan tudjuk, hogy <a németek lövészegyletének olyan hatása volt, hogy a helyi magyarság — amely az összlakosságnak mindössze 20 százalékát tette ki egészen a felszabadulásig, s társadalmi rétegeződéséről tudnunk kell, hogy igen kevés középparaszt volt közöttük, a zöm nincstelen agrárproletár, vagy törpebirtokos 5 holdon alul, iparos elvétve akadt közöttük — is megalakította lövészklubját. Ennek pontos megalakulási időpontját nem ismerjük jelenleg, de bizonyos, hogy 1824-ben létezett. A magyar lövészklub létezését az 1824 április 12-én kelt, Gruber Ádám uradalmi fiskális által aláírt jegyzőkönyvből állapíthatjuk meg. További jegyzőkönyvek maradtak fenn az 1825-ös, 1828-as évekből. Az 1736-ban megalakult német lövészegylet, majd a később létrehozott magyar lövészklub működésének történetét a rendelkezésre álló írásos dokumentumok, jegyzőkönyvek tartalmazzák, valamint a szájhagyomány útján fennmaradt és működésében részt vett, még élő személyek elbeszéléséből ismerjük. A fentebb említett jegyzőkönyvből következtethetünk a lövészegyletek egyik céljára: a bátaszéki lövészegyletek működése folyamán elveszett a korábban jellemző védelmi jelleg, szinte mindvégig ez egyletek tagjainak összefogása, „céllövés és egyéb társadalmi mulatság végett”. Tehát elmondható róluk, hogy társadalmi egyesületek voltak: az akkori társadalmi viszonyok és lehetőségek között a lakosság soraiból önként törEredmények: Nők: 100 ne 1. Holner Teréz (Pari) 5.7, 2. Apáti írnia (Nagyszokoly) 5.7, 3. Szabó Katalin (Nagyszo- oly) 15,7. A végső sorrendet csalt jrafutással tudták eldönteni az zonos idő miatt. Távcúugrás: 1. Csauszky Ágnes regszemcse) 427, 2. Papp Rózsa 'íagyiszokoly) 391, 3. Holner Te- éz (Pári) 351. 1500 m: 1. Schleicher Péter (Gyönik) 4:48,6, 2. Horváth János (Nagyszokoly) 5:06,0, 3. Kovács Sándor (Szakály) 5:11,8. Magas: 1. Csikós Ferenc (üreg- szemcse) 160, 2. Prekiczka József (Értény) 155, 3. Csauszky Péter (Iregszemcse) 155. Távol: 1. Csikós Ferenc (Ireg- A pincehelyi Sarkantyú János, a szemcse) 577, 2. Demkó József 100 méteres síkfutás győztese, a jónak nem mondható pályán 12.1-es eredményt ért el. (Tamási) 527, 3. Henrik Rudolf (Tamási) 526. Súly: 1. Gulyás Ádám (Nagyszékely) 862, 2. Szalai Jenő (Nagyszokoly) 843, 3. Viszló József (Nagyszékely) 782. Gránát: 1. Csikós Ferenc (Iregszemcse) 61,5, 2. Frej László (Ozo- ra) 56,9, 3. Viszló József (Nagyszokoly) 54,3. A spartakiád megyei döntőn a tamási járást, nőd röplabdában Varsád, férfi röplabdában Pincehely képviseli. Női kézilabdában második helyen Nagyszokoly végzett. Férfi kézilabdában az első helyet Tamási szerezte meg Iregszemcse és Nagyszokoly előtt. Izgalmas és spartakiádversenyen ritkán látható gyors iramú mérkőzést vívott Iregszemcse Nagyszokollyal, ahol végül is Regszemcse győzött. A férfi kerékpárverseny végeredménye: 1. Mészáros Gyula (Pincehely), 2. Sarkad! Dezső (Pincehely), 3. Korten Tamás (Tamási), A Tamási Járási TS és a mellette működő spartakiádrendező bizottság július 11-én vasárnap rendezte a Falusi Dolgozók Spartakiádjának járási döntőjét. A járást 'székhelyről induló autóbuszok érintették a járás úgyszólván valamennyi községét, és beszállították a fiatalokat. A döntőn több mint 100 fiatal adott egymásnak találkozót, hogy összemérje tudását, ügyességét, erejét. A felsorakozott sportolókat Molnár János, az MSZMP tamási járási bizottságának munkatársa üdvözölte. A versenyműsort Szá- szi Gábor, a rendezőbizottság elnöke közölte a felsorakozott sportolókkal, akik között ott voltak Párt, Értény, Nagyszokoly, Pincehely, Ozora és Iregszemcse taljai is. A rendezőség mindent elkövetett, hogy a verseny simán, zökkenőmentesein folyjon. Sajnos egyes versenyszámokban kevés vodt az induló, így nőd 400 méteren, női magasugrásban egyetlen versenyző sem állt rajthoz. A női gránátvetésben is csupán az Regszemcséi Csauszky Ágnes nevezett ő viszont 48 méteres dobásával bebizonyította, hogy minden sportágban megállja a helyét, mert a gránátdobáson kívül súlylökésben és távolugrásban szerzett első helyet. A röplabdások is gyéren jelentek meg a versenyen, így a varsád! lányoknak nem volt ellenfele, míg a férficsapatok közül Pincehely maradt ellenfél nélkül. Eredményesség szempontjából az iregszemcueáeket kell dicsérni, akik Csauszky Ágnes és Sípos Ferenc révén 3—3 bajnokságot szereztek, sőt a női kézilabda- bajnokságot is az Regszemcséi csapat nyerte. Az 1500 méteresek mezőnye 200 méter után. A második (sötét mezben) Schleicher Péter, a gyönki MEDOSZ versenyzője, aki „utcahosszal” nyerte a versenyt. Súlylökés: 1. Csuszky Ágnes (Iregszemcse) 873. 2. Reke Irén (Tamási) 675, 3. Varga Ilona (Iregszemcse) 656. Gránát: 1. Csauszky Ágnes (Iregszemcse) 48,00. Férfiak: 100 m: 1. Sarkantyú János (Pincehely) 12,4, 2. Stógl Béla (Tamási) 12,6, 3. Farkas Mihály (Ozora) 13.0. 400 m: 1. Törő György (Szaikály) 57.6, 2. Sfcerm György (Pincehely) 62.6, 3. Farkas Mihály (Ozora) 64.6, 800 m: 1. Törő György (Szakály) 2:16,8, 2. Stiba István (Pincehely) 2:21,2, 3. Tóth József (Szakály) 2:21,8. ténő jelentkezéssel sportszerű szórakozást biztosító közösséget formált a helyi németség és magyarság. Működésük a társas összejöveteleken, ünnepélyeken túl elsősorban az akkori vallásos élethez kapcsolódott: ünnepi díszben vonultak a kapitányuk (ma sportköri elnöknek mondanék...) házából a község Fő utcáján végig a templom elé, ahol a mise szertartásainak bizonyos alkalmaival díszsortüzet adtak. A Magyar Lövészklub 1894-ben is működött. Ezt igazolja az 1894. május 19-i jegyzőkönyv, mely a következőket tartalmazza: ,,3.) Határoztatok, hogy úgy a magyar, mint a német egyenruhás polgártestület kap puskaporra évenként 18 forintot, ha az alapszabályban megírt alkalmakkor az istentiszteletre kivonulnak, és pedig félévenként utólagos részletekben.” A Magyar Lcvészklub tehát a századforduló idejéig aktív tevékenységet folytatott, vitathatatlan német hatásra. Utolsó elnöke Bajomi Vilmos volt. A Magyar Lövészklub 1895-ben átalakult Tűzoltó Egyesületté. A Bátaszéki Német Lövészegylet alakulásától kezdve, 1736-tól egészen a második világháborúig rendszeresen működött, sőt még az 1940-es- évek elején is aktívan tevékenykedett. A második világháború vége felé, az 1943—44-es években aktív tevékenységet alig, vagy egyáltalán nem folytattak. 1945-ben belügyminiszteri rendeletre hivatalosan is feloszlatták a Bátaszéki Német Lövészegyletet. A MODERN SPORTOK BEVEZETÉSE AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT 1883-ból származó elemi népiskolai tantestületi jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy ettől ae, időtől vezették be a bátaszéki elemi iskolában a testnevelést. Más adatunk az iskolai testnevelésről nincs. Az viszont bizonyos, hogy métáztak és füles labdát is játszottak. Más labdajátékot akkor még nem ismertek. A századforduló után kezdett tért hódítani a labdarúgás, a szomszédos Baján a középiskolai tanulmányaikat végző diákok ott látták először a futballt. A Szabadkai Sport Egylet bajai vendégszereplését sokan látták s a 7:1 arányban diadalmaskodó szabadkai fiúkat sok bátaszéki is megtapsolta s kedvet is kaptak hozzá. Ennek eredményeképpen 1911-ben létrehozták a Bátaszéki Sport Clubot; mely a működő német lövészegylet és az átalakult magyar lövészklub után Bátaszéken a harmadik egyesület volt időrendi sorrendben, labdarúgó és atlétikai szakosztállyal. Megválasztották az elnökséget és a többi funkcionáriust. A községtől megkapták a malom melletti rétet, melyet közös munkával és nagy odaadással alakítottak át megfelelő pályává. Szombatonként sportgyűlést tartottak, de határozatként fogadták el, hogy aki a gyűlésen engedély nélkül szólal meg, annak 10 fillért kell a közös perselybe dobni. Ez a pénz volt az egyesület első gazdasági alapja. Felszerelésre ez az összeg azonban még igen kevés volt, ezért gyűjtésre szánták el magukat a fiatalok. Az így összegyűjtött pénzből már tudtak felszerelést vásárolni. Az egyesület színe kék—fehér volt. A labdarúgás népszerűsítése érdekében, és hogy a felnőttekben is felkeltsék a sport iránti érdeklődést, 1912-ben meghívták Bonyhádot barátságos mérkőzésre. A mérkőzés célját elérte, mert igen nagyszámú közönség vett részt az első ízben Bátaszéken megtartott labdarúgó-mérkőzésen és a bevétel megszilárdította a fiatal sportkör anyagi bázisát. A továbbiakban egyre több barátságos mérkőzésre került sor. Fiataljaink azonban nemcsak a labdarúgásnak hódoltak, hanem nagy lelkesedéssel atlétizáltak is. Lelkesedésüket mi sem bizonyítja jobbam minthogy házilag készítették első gerelyüket, diszkoszuKat is maguk készítették. Rendezvényeiken egyre többen vettek részt. Ez a szép megindulás és aktív munka azonban nem tartott sokáig, mert 1914-ben kirobbant első világháborúval a községben minden sportélet megszűnt. (Folytatjuk)
